 |
Március 15. Vörösváron
Március 15-én az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 155. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget tartottak a Hõsök terén.
Délelõtt 10 órakor a Német Nemzetiségi Fúvószenekar elõadásában felcsendült a Himnusz, amelyet együtt énekeltek a téren nagy számban összegyûlt vörös-vári polgárok. (Pontosabb kifejezés lenne az „összezsúfolódott”, hiszen a szûk járdák kivételével nem tudtak máshol megállni az ünneplõk, a tér tervezõi mintha figyelmen kívül hagyták volna azt a tényt, hogy itt idõnként nagy számú közönség fog összegyûlni.)
A Himnusz után Grószné Krupp Erzsébet polgármester mondta el ünnepi beszédét.
A beszéd széles történelmi keretben, az események összefüggéseire rávilágítva elevenítette fel a jeles napok, illetve az azt megelõzõ és azt követõ kor történéseit, kezdve a jakobinus mozgalomtól egészen a kiegyezésig. A szónok külön kiemelte két nagyszerû magyar, két példamutató történelmi személyiség tetteit és a haza szolgálatában szerzett elévülhetetlen érdemeit: Széchenyiét és Kossuthét. A forradalom és szabadságharc eseményeinek felelevenítése urán, a következményeket elemezte a szónok, s beszédének végén hangsúlyosan szólt e jeles napok mának szóló üzenetérõl, a jelen feladatairól.
Az ünnepi beszéd után a Német Nemzetiségi Általános Iskola harmadikos tanulói adták elõ ünnepi mûsorukat. A lelkesen, lendületesen, gyermeki bájjal és itt-ott megcsillanó humorral elõadott mûsort nagy tetszéssel fogadta a közönség. Nyíltszíni tapsot kapott Szõnyi Dóra III. a osztályos tanuló szólóénekével. (A mûsort betanította Manhertzné Ruppel Györgyi, Mirkné Nick Anna és Pod-horszki Erzsébet.)
Az ünnepi mûsort a koszorúzás követte. Az önkormányzatok, intézmények, egyesületek és pártok képviselõi elhelyezték az emlékezés koszorúit a forradalom és szabadságharc emlékmûvénél.
Az ünnepség a Szózattal ért véget.
Fogarasy Attila
Részlet Grószné Krupp Erzsébet polgármester ünnepi beszédébõl
Tisztelt Ünneplõ Közönség!
Illyés Gyula „A béke rendje” címû írásában így elmélkedik: „Hogy milyen magas Mont Blanc, azt a síkságról, a kis halmok vidékérõl észleli a szem, messzirõl. Vannak történelmi dátumok is, amelyek ilyenformán kapják meg rangjuk.”
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc is ilyen dátum Európa és a magyar nép történetében. Igaz, hogy a túlerõvel szemben elbukott a forradalom, ám fénye, hiszem, hogy idõtlen idõkig tart, s nem kopik a szabadságszeretõ emberek lelkében.
1848-49 tanulsága az is, hogy az elkövetkezõ évtizedekben átrajzolódik Magyarország térképe, s két felõl épül meg az a híd, mely az osztrák–magyar szakadást átköti. A kiegyezés létrehozásában óriási szerepe van a haza bölcsének, Deák Ferencnek. Megkezdõdik a békebeli béke. Egy-másfél emberöltõ – amely évszázaddal felér. Európában az összegyûlt tetemes tõke Berlin és Bécs felõl megindul felénk.
Szinte káprázik a szem látva, hogy mindaz és még több is, mint amit Széchenyi István annyi keserv közt javasolt, álmodott, sürgetett – most sorra megvalósul. Városainkat átszínezi a klasszicizmus, majd a szecesszió és az eklektika divatja. Ma is álló, robosztus, de levegõs középületek – pályaudvarok, posták, laktanyák, iskolák, kórházak, múzeumok, hivatalok, bankok – serege viseli az idõszak jegyeit. A történeti földrajz szerint a Kárpát-medencének az a természeti képe, ami Árpád magyarjai elé tárult, alapvonásaiban csak ekkor változik meg.
Ekkor lelnek évtizedekre munkát a földtelen falusiak, a zsellérek, hisz a vasútvonalak és a városépítés nyers embererõt igényelt. Persze negatív következményei is voltak e korszaknak. A mesteri fokra fejlesztett passzív rezisztencia, a makacs hétköznapi szembenállás az idegen államhatalommal annyira beidegzõdött, hogy az máig meghatározó például abban, ahogyan a magyar állampolgár számára vámot kijátszani, határokon át csempészkedni, adót eltitkolni, nem fizetni, hivatalt lépten-nyomon becsapni, nemhogy erkölcstelen volna, hanem dicsõséges nemzeti virtus.
Persze mindezekre fejlett gazdaság, nemzeti jövõ föl nem építhetõ. A napjainkban is tapasztalható korrupció a szabadosság melegágya. Ez pedig minden ágbogával törékeny demokráciánkat is veszélyeztetheti.
A harmadik évezred elején valóra kell hogy váljon a békés szóértés. 1848-49 szellemisége azt is sugallja, hogy a változás reménye, egy új társadalom építése a jólét korszakának beköszöntét is magában hordja.
A falat építõ kõmûvesek, mielõtt a téglát a malterba nyomták volna, megkopogtatták, megfordították. Ma így kell munkát végeznünk a ránk háruló részfeladatokkal, ilyenféleképpen kell megvizsgálnunk azokat a sajátos kérdéseket is, amelyeket mi, magyarok, mint sorsproblémákat örököltünk. Valójában így nyújthatunk megbízható anyagot azoknak, akik a békét a rendet követve építik. Fordítsunk hát fokozott figyelmet és munkát sajátos problémáinkra: történelmi, földrajzi és etnikai helyzetünkbõl ránk maradt feladatainkra.
Amit a tegnapokban még a szabadság kivívásának neveztünk, annak a neve ma jogállamiságra épülõ demokrácia. Járjuk az értelem és a jogtisztelet útját!
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket!
