 |
Beszéljünk az Európai Unióról
2003. február 20-án a városi kultúrházban, Magyarország uniós belépésével kapcsolatos külügyminisztériumi tájékoztatást kaphattak a megjelentek „az EU-csatlakozás várható elõnyei és hátrányai” címmel.
Közel 100 fõ volt kíváncsi a jó elõre kábeltévén meghirdetett, szórólapokon közzé tett eseményre, melyre Müller Katalin szervezõ, két, jól felkészült minisztériumi elõadót invitált, dr. Gordos Árpád fõosztályvezetõt és Zalai Csaba osztályvezetõt.
Gordos úr elmondta, hogy jövetelük célja nem az, hogy órákig tartó elõadással untassák a hallgatóságot, hanem 20-25 perc terjedelemben ismertetni a csatlakozással járó jogokat és kötelességeket, majd az írásban és szóban feltett, az embereket érdeklõ kérdésekre választ adni. Tárgyilagosan ismertette az uniós csatlakozás fõbb gazdasági és nem gazdasági szempontjait. A nem gazdasági szempontok közül kiemelte, hogy az egységes Európa évtizedek óta bizonyítottan kerete a békés fejlõdésnek, teret ad a jogbiztonságnak, az aktív környezet- és fogyasztóvédelemnek.
Az Unió alapvetõen gazdasági, társadalmi modellként is funkcionál, a tagországok zöme szociális piacgazdaságot épített ki, mely a társadalmi kiegyezés és béke egyik alapfeltétele.
Természetesen tisztában kell lenni azzal, hogy a mi létezõ rendszerünk és a megvalósítandó modell között jelentõs a különbség, ugyanakkor az unió, mint dinamikus egység kész arra, hogy ezt a különbséget csökkentse, és belsõ intézmény és követelményrendszerén keresztül felzárkóztassa a mindenkori új belépõket.
A gazdasági szabályozásról szólva utalt arra, hogy az elmúlt 12 év során, Magyarország már átvette és alkalmazta az uniós szabályok többségét, lecserélve és módosítva a meglévõket és a közösségi szabályokhoz alkotva az újakat. A csatlakozási szándékkal fellépõ országok számára az elõirt kötelezõ fejezetek lezárása és jogrendszerükbe való átemelése alapvetõ kritérium.
Beszédében kitért arra is, hogy az eltérõ árstruktúrák miatt, a jelölt országok jogosan követelnek rövidebb-hosszabb ideig tartó átmeneti idõszakokat. Magyarországon a legélesebb vitát a termõföld ára és a hozzáfûzõdõ tulajdonosi jogok kavarták. Amennyiben a 7 év kevésnek bizonyulna a földárak közötti különbség csökkentéséhez, az átmeneti periódus meghosszabbítható újabb 3 évvel.
Többször is elhangzott az elõadás során, hogy a jelenlegi tagországok is ügyesen alkalmaznak olyan helyi adminisztratív elõírásokat, melyekkel útját állják a spekulációs célú föld-és ingatlanszerzéseknek, valamint a nem indokolt munkaerõ-vándorlásnak, ezek tanulmányozása és átvétele a csatlakozni kívánó országok számára ajánlatos.
Zalai Csaba elmondta, hogy a 2001. január 1-jétõl életbe lépett szabályozás alapján, az ipari kereskedelem egésze, valamint a mezõgazdasági termékek kétharmada, vámmentesen bonyolódik az EU és Magyarország között. Emlékeztetett arra, hogy a csatlakozási tárgyalások hosszú folyamatában négy magyar, demokratikusan választott kormány vett részt, a végeredmény jónak mondható.
2004 és 2006 között közel 1200 milliárd forintnyi támogatást kap az ország (az éves magyar költségvetés egynegyede) fõként a tõke és eszközhiányos mezõgazdaság fejlesztésére, kulturális és környezetvédelmi programokra, továbbá a schengeni rendszer kiépítésének támogatására.
Cáfolta azt az elterjedt álláspontot, miszerint Magyarország nettó befizetõje lesz az Uniónak, hiszen a közös költségvetésbõl többet kap az ország vissza, mint amennyit oda befizet.
Az Unióba belépõ tagországok nem vesztik el nemzeti szuverenitásukat, ugyanúgy nemzeti kormányok viszik az országok ügyeit, mint a csatlakozást megelõzõen.
Az áruk, szolgáltatások szabad áramlása lehetõséget ad a gazdasági megmérettetésre, javíthatja az ország versenyképességét, de a mindennapok szintjébe és viszonyaiba nem avatkozik bele.
A szép számmal beérkezõ kérdésekre felváltva válaszoló elõadók elmondták, hogy a bérek, nyugdíjak megállapítása, nyugdíjkorhatár meghatározása nem Unió-szinten mozog, ugyanígy maradnak a helyi adó és járadékmegállapítások is. Mestervizsgák követelményrendszerének kidolgozása és alkalmazása továbbra is nemzeti hatáskörû.
A csatlakozással az ország automatikusan bekerül az egységes monetáris rendszerbe, ám az euro, mint fizetõeszköz, csak a nagyon szigorúan meghatározott „maastrichti” kritériumok alapján kerülhet bevezetésre, leghamarabb 2007. január elsejétõl.
Geostratégiai döntésként jellemezték az Európai Unió azon elhatározását, hogy nem 3, hanem 10 országgal folytattak csatlakozási tárgyalásokat.
Amennyiben az április 12-ére kiirt népszavazás a „nemmel” szavazókat hozná ki gyõztesnek, akkor legközelebb 2007-2008-ban nyílna újból lehetõség a csatlakozásra a balkáni országokkal együtt.
A máltai nép már „igen”-t mondott a népszavazáson, Lengyelország pedig ránk figyel…
Toronyi Zoltán
A népszavazáshoz fûzõdõ partnerkapcsolati látogatás programja04. 10. csütörtök
15 óra: Grószné Krupp Erzsébet polgármester asszony a
városházán fogadja a vendégeket
17 óra: „A partnerkapcsolatok szerepe az EU-ban” –
„Mit viszünk az EU-ba?” – elõadások, kulturális
program a Német Nemzetiségi Gimnáziumban
Fogadás04.11. péntek
09 óra: Utazás Budapestre, látogatás a Megyeházán
Közös ebéd
17 óra: Ünnepi képviselõ-testületi ülés04.12. szombat
„Hogyan zajlik a népszavazás Magyarországon?” –
betekintés a választóhelyiségekbe
20 óra: Közös vacsora04.13. vasárnap
Vendégek elutazása
A hulladékkezelésrõl és a 10-es útról
Konferencia Pilisvörösváron
2003. február 19-én szakmai tanácskozás zajlott Pilisvörösváron, a Gimnázium és a Zeneiskola közös nagytermében. A meghívottak közel két órán keresztül, nagyjából fele-fele arányban, két alighanem roppant érdeklõdéssel kísért témakört jártak körül, az egyik volt a hulladékkezelés, a másik a 10. sz. közút.
Grószné Krupp Erzsébet polgármester nyitotta meg a tanácskozást és vezette fel a két napirenden szereplõ témát.
A hulladékkezelés jelenlegi szabályozásával és a közvetlen helyzettel kapcsolatban Vadász Enikõ, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselõjeként ismertette a 2001. január 1-jétõl hatályos hulladékgazdálkodási törvény fõbb rendelkezéseit, ill. a fõbb végrehajtási rendeleteket. Elmondta, hogy az évente 23 millió köbméter Magyarországon megtermelt települési szilárd hulladék 665 lerakóban kerül ártalmatlanításra. Ugyanakkor e lerakók mindössze 15 %-a hozható összhangba az érvényes szabályozással. Kiemelt feladat, hogy a keletkezett szemét mind nagyobb hányada kerüljön újrahasznosításra és csak a nem visszaforgatható hulladék jusson lerakókba. Az elvi jelentõség mellett a lakosság aktív bevonását igénylõ szelektív hulladékkezelést is hangsúlyosabbá kell tenni. A lerakókra így kisebb megterhelés juthat, és a hazai és nemzetközi támogatási rendszereken keresztül, akár új, korszerû regionális lerakókat lehetne kialakítani.A minisztérium további két fõosztályvezetõje, dr. Becker László és Hinter-berger András részletesen ismertette a különféle támogatások igénybevételi lehetõségét, és a várható uniós csatlakozás utáni strukturális pénzalapok célirányos felhasználhatóságát. Az eddig is igénybevett PHARE, ISPA és hazai KAC támogatások is azt a célt szolgálták, hogy Magyarország viszonylag elmaradott hulladék- és szennyvízkezelését közelítse az uniós elvárásokhoz és normákhoz. Ha ez megvalósul az elkövetkezendõ években egy koordinált Környezetfejlesztési Terven keresztül, akkor felelõs és tudatos politikával, élhetõbbé tehetjük környezetünket. A hozzászólók külön felhívták a figyelmet arra, hogy a térségbeli önkormányzatoknak is össze kell fogniuk e kényes ügyben.
A napjainkban már teljesen közúti funkcióját vesztett 10 sz. fõúttal kapcsolatban a felszólalók tökéletesen egyetértettek abban, hogy határidõ és ábrándos nyomvonal megállapítások helyett, cselekedni kell. A forgalmas közút telitettsége gyakorlatilag megbénítja Pilisvörösvárt, a munkába járókat, a szolgáltatókat, kiskereskedõket, vállalkozókat.
Markottai Sándor, a Közlekedési Minisztérium Közúti Közlekedésének fõosztályvezetõje elmondta, hogy környezetvédelmi engedély a teljes 26,5 km-es szakaszra már van, ámde a folyamatban levõ építési engedély kiadása kisebb nyomvonalbeli huzavona miatt csúszik. Kormányszinten kiemelt jelentõségûnek tartják az útproblémát, ugyanakkor a költségvetésbe csak 2004-tõl emelik be.
Kenderesi János (PEMÁK Kht.) látványos, vetítéssel egybekötött ismertetõjében kitért arra, hogy „csak” 7 évet vett igénybe az, hogy megfelelõ környezetvédelmi hatástanulmány készüljön, melynek alapján várhatóan kiadják az építési engedélyt. Két szakaszban valósítanák meg az útépítést, a kiemelt jelentõségû Óbuda és Pilisvörösvár közötti szakasz épülhet meg hamarabb. Számos bekötési csomópontot iktatnának be, így Óbudánál, Ürömnél, és Pilisvörösvárnál, ez utóbbinál legalább hármat. Az ürömi jelzõlámpás megoldás csak ideiglenes megoldás. Külön felhívta a nyomvonalban érintett önkormányzatok vezetõinek figyelmét arra, hogy egy ilyen szakmai fórum is tökéletes alkalom az egyeztetésekre és legalább a helyhatóságok jussanak dûlõre egymás közt.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a nyomvonalba esõ területek kisajátítására szánt pénzügyi alap költségvetési korláttal rendelkezik. A nehézségek ellenére a szakértõ szerint 2006-ra kész lehet a két szakaszra lebontott útépítés elsõ üteme, ha a költségvetés a várakozásoknak és fogadkozásoknak megfelelõ fedezetet nyújt a kivitelezésre, és a települési önkormányzatok ésszerû és vállalható kompromiszszumot kötnek egymással.
Revuzky Gyula a Pest Megyei Közútfelügyelet igazgatója részletesen ismertette a kialakult forgalmi helyzet összetevõit, és elmondta, hogy a 10. sz. fõút problematikáját komplexen kell kezelni és beilleszteni mind a fõvárosi, mind a zsámbéki medence közúti és forgalomfejlesztési koncepciójába.
Grószné Krupp Erzsébet szerint már akkor nagyot nyer a város, ha az északi irányból közelítõ forgalom Pilisvörösvár felett, a jelenlegi Terranova vállalat használaton kívüli területein keresztül elkerüli a várost, melyhez egy bár költséges, de annál praktikusabb alagút megépítése nyújthat segítséget.
(A 2003. március 3-án tartott önkormányzati bizottsági összevont ülés egyik fõ napirendi pontjaként szerepelt a településrendezési terv elõkészítése és a várost északi irányból elkerülõ 10 sz. fõút nyomvonalának kijelölése.)
Az összejövetelen résztvevõk közös nyilatkozatot fogadtak el, mely tartalmazza az új 10 sz. fõút építésének fontossági sorrendjét.
Alighanem a sors kegyeltjei voltak aznap a megjelentek, hiszen alig 24 óra elteltével, másnap délután 1 órakor ismét lebénult a 10-es út egészen a solymári temetõig. Közúti baleset történt az óbudai temetõ környékén.
Toronyi Zoltán
Hétköznapi barbárságok
Március elejére elolvadt az idei zord tél minden hava, és az utcák, terek egyik napról a másikra põrére vetkõzve mutatták magukat. Az emberi nemtörõdömség, az értékeinkre nem figyelõ, kulturálatlan viselkedés nyomai is jól láthatóvá váltak: szemét, széttaposott virágágyások, keréknyomok, sitt, törött deszkák…
Különösen a nagy forgalmú Vásár téren szembetûnõ mindez. A tavaly felújított tér problémái a tél folyamán még inkább kiütköztek. Azt eddig is tudtuk, hogy kevés a parkoló, s hogy a Szabadság utca felõli virágágyások teljesen fölöslegesek és csak útban vannak. Mostanra mindezt nyomatékosítva keresztül-kasul szelték mindkettõt a keréknyomok, az autósok „polgári engedetlenségi mozgalmat” indítottak ellenük. Hogy jogosan vagy jogtalanul? Ezen lehet vitatkozni. Semmi sem menti fel azonban azt a barbár autóvezetõt, aki a Kálvária és a Kápolna utca találkozásánál lévõ háromszög alakú, fûvel beültetett parkrészt kettévágta. Vajon mi indokolta ezt a tettét?
Ha az autósok méltatlankodtak a kevés parkoló miatt, a gyalogosok is felpanaszolhatják, hogy az iskola melletti járda – vagy minek nevezzük? – nagyon szûk, mindössze két sor kõlapból áll. Ha két ember találkozik itt, egyikõjük kénytelen lelépni a fûre. Ennek következménye, hogy mára itt a fû egy kõlapnyi szélességben teljesen le van taposva. A következtetés egyszerû: még egy sor kõlapot kell lefektetni, ha nem akarjuk, hogy a fû helyén keletkezett sárban – némi lelkifurdalást érezve – tapodjanak az emberek.
Nemcsak az õsszel vetett fû szenvedte meg az elmúlt fél évet, de a többi növény is. Marosi Gusztáv, a teret gondozó Pilis Team Bt. vezetõje szerint az árvácskák közül sokat már a kiültetésük utáni napokban elloptak, s utána is folyamatosan pótolniuk kellett a virágokat. Amelyik növény kibírta a téli taposást, hamarosan újjáéled. Kihajtanak a kecskerágó, a madárbirs, a loncfélék és a szolitercserjék is, hacsak el nem lopják, vagy tönkre nem teszik õket. A kõrisfákat védõ lécek közül is néhányat már eltörtek – vélhetõen a parkolóba rosszul beálló autók.
– Ötször annyi munkánk van ezen a téren, mint például a Hõsök terén. Elkeserítõ, hogy az emberek nem vigyáznak semmire, s nem becsülik mások munkáját. Szemetelnek, tönkre teszik a növényeket, rendszeresen a füvön parkolnak. Elejét vehetnénk a bajoknak, ha a fölösleges és rossz helyen lévõ ágyásokat megszüntetnénk. Akkor talán jobban vigyáznának a tér többi részére – véli Marosi úr.
Télen megjelent az elsõ graffiti is az iskola falán, tavaszodván pedig a padokat idõrõl idõre vidám fiatalok szállják meg, jókedvük tanújeléül szanaszét hagyva néhány sörösüveget.
A tér egyik ékessége, a csobogó is osztozik a tér sorsában. Felszerelése után csak egy-két napig lehetett a helyén, mert csapját barbár módon kitépték, s mivel ömlött belõle a víz, a Városgondnokság emberei leszerelték.
Errõl Horváth Miklós, a Városgondnokság vezetõje tájékoztatott, cáfolva azt a mendemondát, hogy a csobogót ellopták volna. A díszkút jelenleg a Városgondnokság raktárában van, s a fagyok elmúltával – természetesen megjavítva – visszahelyezik eredeti helyére.Még mindent ki lehet javítani, át lehet rendezni. Most kéne ezt megtenni, mielõtt az egészet tönkre nem tesszük – vonom le magamban a tanulságot, s apámmal folytatott egyik beszélgetésünk jut az eszembe:
– Te fiam, kellene már írni egy cikket arról, hogy ne szemeteljenek az emberek, hogy becsüljék meg jobban értékeinket…
Íme itt a cikk…
Én megírtam. A nyomdász kinyomtatta. Az olvasó elolvasta. Itt a vége.Fogarasy Attila
Aszfaltutak Pilisvörösváron
Megjegyzések mellékletünkhöz
Képviselõi kérésre, Korsós Sándor vezetõ fõtanácsos útmutatásai alapján a Vörösvári Újság elkészítette Pilisvörösvár szilárd útburkolati térképét. A térképen a belterületi utcák láthatóak: sárga színnel jelöltük a szilárd útburkolatot, pirossal a 2003-ra tervezett útépítéseket. Nem színeztük be a földutakat. A színezés után vált szembetûnõvé, hogy az egy évtizeddel ezelõtt elindított útprogramnak köszönhetõen ma már jóval nagyobb az aszfaltozott belterületi utcák aránya a földutakhoz képest.
(Igaz, az útprogram elindítása és a rendszerváltás elõtt épült néhány út mára szinte teljesen tönkre ment. Ilyenek a Kápolna utca és a Szent Erzsébet utca is. A Kápolna utcában be is volt tervezve az út teljes felújítása, ez azonban nem valósult meg. A Szent Erzsébet utca esetében bonyolítja a helyzetet, hogy az út nincs a város kezelésében. A megviselt állapotú, régi aszfaltutakat épp lapzártakor kezdték el kátyúzni.)
Jól látható a 18-19. oldalon mellékelt térképen a Szabadságliget nagy fehér foltja. Itt az idénre tervezett útépítések ellenére is sok földutca marad. A képviselõ-testület legkésõbb a választási ciklus végéig ezeket is szeretné leaszfaltoztatni.
Mocskos Vörösvár„Ez is város? Ez nem város, hanem egy sáros falu!” – mondogatják gyakran és elõszeretettel a vörösváriak az aszfaltozatlan belterületi utcákra célozva. Mintha az elmúlt tíz év infrastrukturális beruházásait átaludták volna. Sajátos vonása ez sajnos városunk lakóinak: mindig mindent lebecsülünk, hajlamosak vagyunk csak a hiányosságokat észrevenni, és egy hajszálat sem teszünk arrébb a fejlõdés érdekében.
A „Ment-e általam elõbbre a világ?” – kérdése messze elkerüli jó néhány polgártársunkat. Ahhoz persze minden további nélkül jogot formál, hogy szidja az Önkormányzatot, hogy nem épít utakat, járdát, parkolót…
A március eleji nagy hóolvadás idején, amikor az udvarokat és a kerteket is járhatatlan, cuppanós sár uralta, elkeseredetten hívott fel a Szabadságligetrõl egy hölgy, aki elpanaszolta, hogy az utcájukban nem lehet közlekedni, a kismamák beleragadnak a sárba, a gyerekek alig tudnak eljutni a buszmegállóig.
Kérdésemre, hogy miért nem mennek a járdán, azt válaszolta, hogy csak elõttük van járda, máshol híre-hamva sincs.
Ott, ahol én lakom, a Kápolna utcában, értetlenül csóválnák erre a polgárok a fejüket. Hiszen itt nemhogy a járdák, de az (azóta sajnos tönkre ment) út is úgy épült, hogy mélyen a zsebükbe nyúltak az emberek, s összeadták a pénz jó részét.
„Mocskos Vörösvár!” – jegyezte be nemrégiben Vörösvár hivatalos honlapjának vendégkönyvébe valaki. A webmester bölcsen törölte késõbb ezt a két szavas bejegyzést.
Ugyancsak bölcsen az utána következõt viszont meghagyta: „Nagyon szép ez a település, kedves, vendégszeretõ emberek lakják. Nagyon jól érzem ott magam, amikor kirándulok. Vivát, Vörösvár!...”
Jó lenne, ha néhány éven belül már csak ehhez hasonló megjegyzéseket olvashatnánk, hallhatnánk városunkkal kapcsolatban…
F. A.
Kritikus pontok a közétkeztetésben
Bevezetni, átépíteni, kiadni, megtartani?
Kritikus szabályozási pontok veszélyelemzése – talán így lehetne legérthetõbben feloldani a bûvös angol betûszót: HACCP. Az új rendszer bevezetése, úgy tûnik, meghaladja az Önkormányzat erejét. Ki fog akkor 1300 adag ételt naponta megfõzni HACCP-módra? – ma még nyitott kérdés, amelyet lehet, hogy a közbeszerzési pályázat sem tud eldönteni. A helyzet kritikus, de nem szabályozhatatlan.
A HACCP lényegében az étkeztetés minõségbiztosítását jelenti és a fogyasztó biztonságát szolgálja. Alkalmazása a szokásosnál is nagyobb figyelmet igényel, nagyobb biztonságot céloz meg annak érdekében, hogy még kevesebb sérülés, fertõzés, betegség forduljon elõ a konyhák üzemeltetése során. Felméri, melyek azok a kritikus pontok, amelyek nagyobb kockázatot, nem kívánatos esemény bekövetkeztét jelenthetik. Ezeken a pontokon a rendszer elõsegíti, hogy idejében észleljék és elhárítsák a hibát. Kiépítésével az ellenõrizhetõség magas színvonalúvá válik az étkeztetés egész folyamatára vonatkozóan, a higiénia betartása a legmagasabb színvonalon valósulhat meg.
Amikor a konyhavezetõk a HACCP bevezetésérõl elõször hallottak, arra gondolhattak, hogy egy rengeteg adminisztrációval járó, nehezen betartható új, európai uniós jogszabályról van szó, amely alkalmat ad az esetleges büntetések kiszabására. Azóta kiderült, hogy a rendszer számos pontját már korábban megjelent rendeletek tartalmazzák, így azoknak a konyháknak nem jelent óriási kiadást az átállás, amelyek eddig is sokat áldoztak a berendezések korszerûsítésére és az elõírások pontos betartására.
Sajnos Pilisvörösvár konyhái esetében korántsem ilyen rózsás a helyzet. Akad jócskán tennivaló mind a fõzõ-, mind a melegítõkonyhákban. Ez utóbbi majd minden intézményünkben található, míg fõzõkonyhából mára kettõ maradt: a gimnáziumban és a Rákóczi utcai óvodában. (A szakképzõ iskolában korábban mûködött konyhát néhány évvel ezelõtt megszüntették.)
A szakemberek véleménye szerint a HACCP rendszer kiépítési kötelezettsége nélkül is nagyon sok pénzt kellene költeni konyháinkra, az átállással együtt a költségeket pedig 100 millió forint felettire becsülik. A költségek a komoly épület-átalakítástól kezdve az új köpenyek vásárlásáig sokfelé oszlanak.
Tanító Magdolna, a gimnázium élelmezésvezetõje szerint csak náluk több mint 50 millió forintot kellene áldozni a konyha korszerûsítésére és a HACCP rendszer bevezetésére. Ez olyan komoly építészeti átalakításokat is szükségessé tenne, hogy lényegében az egész konyhát újra kellene építeni. Új burkolat, csúszásmentes padozat kiépítésére lenne szükség, valamint karos csapokra, szárítóberendezésre, mosogatógépre, új üstökre, olajsütõre, burgonyahámozóra, rozsdamentes hûtõszekrényre, rozsdamentes edényekre… és még hosszú a lista. A 600 adagos konyhán átlagban 700 és 800 közötti adagot fõznek, messze meghaladva az engedélyezett mennyiséget.
A Rákóczi utcai óvoda konyhája sokkal felkészültebb a HACCP rendszer fogadására. Kozek Ferencné gazdasági vezetõ szerint minimális ráfordítással eleget tudnának tenni az elõírásoknak. Csak a tavalyi évben több mint kétmillió forintot fordítottak felújítására, új üst, edények vásárlására. A berendezések és szállítóedények 100 %-a, a fõzõedények 70 %-a rozsdamentes anyagból készült. Egyedül az elöregedett, 13 éves gépkocsi okoz komoly problémát. Ezt a HACCP rendszertõl függetlenül is le kell cserélni.Szép Jánosné élelmezésvezetõ elmondása szerint a 600 adagos konyhában átlagban 520 adagot fõznek, a dolgozók száma 11.
– Háziasan fõzünk, sok zöldséget, gyümölcsöt tartalmaz a menü, heti két fõzeléknapot tartunk. Csak tartósítószer nélküli, friss ételeket fõzünk. Nálunk nincsenek mûlevesek, mûkrumplik. Tízórait és uzsonnát is kapnak a gyerekek.
– A kisgyermekek egészen más ellátást igényelnek mint az iskolások – kapcsolódik be a beszélgetésbe Karádi Kálmánné óvodavezetõ –, egy vállalkozónál nem biztos, hogy a minõség annyira fontos szempont, mint nálunk. Arról nem is beszélve, hogy feltehetõleg az árak is nõnének, ha egy vállalkozó venné kezébe a közétkeztetést. Véleményem szerint ezt a konyhát mindenképpen meg kellene tartania az Önkormányzatnak. Ez a gyermekek, a szülõk és az itt dolgozók elemi érdeke.
A közétkeztetés az Önkormányzat alapfeladatai közé tartozik. Évek hosszú sora óta folyik a vita arról, hogy fõzõkonyhák üzemeltetésével vagy egy beszállító cég szolgáltatásainak igénybevételével történjék mindez. Korábban volt egy elképzelés arról, hogy egy nagy központi konyhát építtet az Önkormányzat. Szó esett a volt Ferroglobus-épület (ma óvoda) vagy az azóta lebontott Sütõház központi konyhává alakításáról is. Arra is volt példa, hogy az egyik iskola levált a gimnázium konyhájáról és egy vállalkozóval kötött szerzõdést tanulóinak és dolgozóinak étkeztetésére.
A Polgármesteri Hivatal Mûszaki Osztálya az elmúlt hónapokban három megoldást dolgozott ki a közétkeztetésre a Képviselõ-testület számára. Az elsõ megoldás: az Önkormányzat saját hatáskörében tartja meg a közétkeztetést, és egy új, kétezer adagos fõzõkonyhát épít. A melegítõkonyhák felújításával és új szállítóeszközök vételével együtt ez több mint 150 millió forintba kerülne.
A második megoldás: az Önkormányzat a melegítõkonyhákat megtartva az étel beszállítását kiadja egy vállalkozónak. A melegítõkonyhák felújítása a HACCP rendszer szerint ebben az esetben mintegy 40 millió forintba kerülne. A harmadik megoldás (végül is ez kapott zöld utat): az Önkormányzat teljes egészében kiadja a közétkeztetést, a konyhák felújítását és üzemeltetését a vállalkozóra terhelve.
Mindhárom megoldásnál természetesen még hozzá kell számolni a költségekhez a körülbelül évi 70 millió forintos rezsiköltséget, amit az Önkormányzat fizet. A szülõknek csak a nyersanyagnorma után kell fizetniük.
Korsós Sándor, a Mûszaki Osztály vezetõ fõtanácsosa szerint a fentiek becsült adatok, ahhoz, hogy pontosan meg tudja mondani, mennyibe kerülne egy új konyha megépítése, vagy a konyhák felújítása, meg kellett volna terveztetni az egészet.
Hogy megvalósítható-e vagy sem a képviselõk által támogatott harmadik megoldás, hamarosan kiderül. A Képviselõ-testület ugyanis februárban határozott arról, hogy közbeszerzési pályázatot ír ki beszállító vállalkozók számára, és ennek lebonyolításával megbízott egy erre szakosodott céget.A megkérdezettek nagy része mindenesetre a közétkeztetés megpályáztatása ellen foglalt állást, a konyhai dolgozók aláírásgyûjtési akciót is indítottak… Kíváncsian várjuk hát, „mit hoz a konyhára” a pályázat.
Fogarasy Attila
