
Beszéljünk az Európai Unióról
2003. február 20-án a városi kultúrházban,
Magyarország uniós belépésével kapcsolatos
külügyminisztériumi tájékoztatást
kaphattak a megjelentek „az EU-csatlakozás várható
elõnyei és hátrányai” címmel.
Közel 100 fõ volt kíváncsi a
jó elõre kábeltévén meghirdetett,
szórólapokon közzé tett eseményre,
melyre Müller Katalin szervezõ, két, jól felkészült
minisztériumi elõadót invitált, dr. Gordos
Árpád fõosztályvezetõt és
Zalai Csaba osztályvezetõt.
Gordos
úr elmondta, hogy jövetelük célja nem az, hogy
órákig tartó elõadással untassák
a hallgatóságot, hanem 20-25 perc terjedelemben ismertetni
a csatlakozással járó jogokat és kötelességeket,
majd az írásban és szóban feltett, az embereket
érdeklõ kérdésekre választ adni.
Tárgyilagosan ismertette az uniós csatlakozás fõbb
gazdasági és nem gazdasági szempontjait. A nem
gazdasági szempontok közül kiemelte, hogy az egységes
Európa évtizedek óta bizonyítottan kerete
a békés fejlõdésnek, teret ad a jogbiztonságnak,
az aktív környezet- és fogyasztóvédelemnek.
Az Unió alapvetõen gazdasági, társadalmi
modellként is funkcionál, a tagországok zöme
szociális piacgazdaságot épített ki, mely
a társadalmi kiegyezés és béke egyik alapfeltétele.
Természetesen tisztában kell lenni azzal,
hogy a mi létezõ rendszerünk és a megvalósítandó
modell között jelentõs a különbség,
ugyanakkor az unió, mint dinamikus egység kész
arra, hogy ezt a különbséget csökkentse, és
belsõ intézmény és követelményrendszerén
keresztül felzárkóztassa a mindenkori új belépõket.
A gazdasági szabályozásról
szólva utalt arra, hogy az elmúlt 12 év során,
Magyarország már átvette és alkalmazta az
uniós szabályok többségét, lecserélve
és módosítva a meglévõket és
a közösségi szabályokhoz alkotva az újakat.
A csatlakozási szándékkal fellépõ
országok számára az elõirt kötelezõ
fejezetek lezárása és jogrendszerükbe való
átemelése alapvetõ kritérium.
Beszédében kitért arra is, hogy az
eltérõ árstruktúrák miatt, a jelölt
országok jogosan követelnek rövidebb-hosszabb ideig
tartó átmeneti idõszakokat. Magyarországon
a legélesebb vitát a termõföld ára
és a hozzáfûzõdõ tulajdonosi jogok
kavarták. Amennyiben a 7 év kevésnek bizonyulna
a földárak közötti különbség
csökkentéséhez, az átmeneti periódus
meghosszabbítható újabb 3 évvel.
Többször is elhangzott az elõadás
során, hogy a jelenlegi tagországok is ügyesen alkalmaznak
olyan helyi adminisztratív elõírásokat,
melyekkel útját állják a spekulációs
célú föld-és ingatlanszerzéseknek,
valamint a nem indokolt munkaerõ-vándorlásnak,
ezek tanulmányozása és átvétele a
csatlakozni kívánó országok számára
ajánlatos.
Zalai Csaba elmondta, hogy a 2001. január 1-jétõl
életbe lépett szabályozás alapján,
az ipari kereskedelem egésze, valamint a mezõgazdasági
termékek kétharmada, vámmentesen bonyolódik
az EU és Magyarország között. Emlékeztetett
arra, hogy a csatlakozási tárgyalások hosszú
folyamatában négy magyar, demokratikusan választott
kormány vett részt, a végeredmény jónak
mondható.
2004 és 2006 között közel 1200 milliárd
forintnyi támogatást kap az ország (az éves
magyar költségvetés egynegyede) fõként
a tõke és eszközhiányos mezõgazdaság
fejlesztésére, kulturális és környezetvédelmi
programokra, továbbá a schengeni rendszer kiépítésének
támogatására.
Cáfolta azt az elterjedt álláspontot,
miszerint Magyarország nettó befizetõje lesz az
Uniónak, hiszen a közös költségvetésbõl
többet kap az ország vissza, mint amennyit oda befizet.
Az Unióba belépõ tagországok
nem vesztik el nemzeti szuverenitásukat, ugyanúgy nemzeti
kormányok viszik az országok ügyeit, mint a csatlakozást
megelõzõen.
Az áruk, szolgáltatások szabad áramlása
lehetõséget ad a gazdasági megmérettetésre,
javíthatja az ország versenyképességét,
de a mindennapok szintjébe és viszonyaiba nem avatkozik
bele.
A szép számmal beérkezõ kérdésekre
felváltva válaszoló elõadók elmondták,
hogy a bérek, nyugdíjak megállapítása,
nyugdíjkorhatár meghatározása nem Unió-szinten
mozog, ugyanígy maradnak a helyi adó és járadékmegállapítások
is. Mestervizsgák követelményrendszerének
kidolgozása és alkalmazása továbbra is nemzeti
hatáskörû.
A csatlakozással az ország automatikusan
bekerül az egységes monetáris rendszerbe, ám
az euro, mint fizetõeszköz, csak a nagyon szigorúan
meghatározott „maastrichti” kritériumok alapján
kerülhet bevezetésre, leghamarabb 2007. január elsejétõl.
Geostratégiai döntésként jellemezték
az Európai Unió azon elhatározását,
hogy nem 3, hanem 10 országgal folytattak csatlakozási
tárgyalásokat.
Amennyiben az április 12-ére kiirt népszavazás
a „nemmel” szavazókat hozná ki gyõztesnek,
akkor legközelebb 2007-2008-ban nyílna újból
lehetõség a csatlakozásra a balkáni országokkal
együtt.
A máltai nép már „igen”-t
mondott a népszavazáson, Lengyelország pedig ránk
figyel…
Toronyi Zoltán
A népszavazáshoz fûzõdõ partnerkapcsolati
látogatás programja
04. 10. csütörtök
15 óra: Grószné Krupp Erzsébet polgármester
asszony a
városházán fogadja a vendégeket
17 óra: „A partnerkapcsolatok szerepe az EU-ban”
–
„Mit viszünk az EU-ba?” – elõadások,
kulturális
program a Német Nemzetiségi Gimnáziumban
Fogadás
04.11. péntek
09 óra: Utazás Budapestre, látogatás a Megyeházán
Közös ebéd
17 óra: Ünnepi képviselõ-testületi ülés
04.12. szombat
„Hogyan zajlik a népszavazás Magyarországon?”
–
betekintés a választóhelyiségekbe
20 óra: Közös vacsora
04.13. vasárnap
Vendégek elutazása
A hulladékkezelésrõl és a 10-es
útról
Konferencia Pilisvörösváron
2003. február 19-én szakmai tanácskozás
zajlott Pilisvörösváron, a Gimnázium és
a Zeneiskola közös nagytermében. A meghívottak
közel két órán keresztül, nagyjából
fele-fele arányban, két alighanem roppant érdeklõdéssel
kísért témakört jártak körül,
az egyik volt a hulladékkezelés, a másik a 10.
sz. közút.
Grószné
Krupp Erzsébet polgármester nyitotta meg a tanácskozást
és vezette fel a két napirenden szereplõ témát.
A hulladékkezelés jelenlegi szabályozásával
és a közvetlen helyzettel kapcsolatban Vadász Enikõ,
a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
képviselõjeként ismertette a 2001. január
1-jétõl hatályos hulladékgazdálkodási
törvény fõbb rendelkezéseit, ill. a fõbb
végrehajtási rendeleteket. Elmondta, hogy az évente
23 millió köbméter Magyarországon megtermelt
települési szilárd hulladék 665 lerakóban
kerül ártalmatlanításra. Ugyanakkor e lerakók
mindössze 15 %-a hozható összhangba az érvényes
szabályozással. Kiemelt feladat, hogy a keletkezett szemét
mind nagyobb hányada kerüljön újrahasznosításra
és csak a nem visszaforgatható hulladék jusson
lerakókba. Az elvi jelentõség mellett a lakosság
aktív bevonását igénylõ szelektív
hulladékkezelést is hangsúlyosabbá kell
tenni. A lerakókra így kisebb megterhelés juthat,
és a hazai és nemzetközi támogatási
rendszereken keresztül, akár új, korszerû regionális
lerakókat lehetne kialakítani.
A minisztérium további két fõosztályvezetõje,
dr. Becker László és Hinter-berger András
részletesen ismertette a különféle támogatások
igénybevételi lehetõségét, és
a várható uniós csatlakozás utáni
strukturális pénzalapok célirányos felhasználhatóságát.
Az eddig is igénybevett PHARE, ISPA és hazai KAC támogatások
is azt a célt szolgálták, hogy Magyarország
viszonylag elmaradott hulladék- és szennyvízkezelését
közelítse az uniós elvárásokhoz és
normákhoz. Ha ez megvalósul az elkövetkezendõ
években egy koordinált Környezetfejlesztési
Terven keresztül, akkor felelõs és tudatos politikával,
élhetõbbé tehetjük környezetünket.
A hozzászólók külön felhívták
a figyelmet arra, hogy a térségbeli önkormányzatoknak
is össze kell fogniuk e kényes ügyben.
A napjainkban már teljesen közúti funkcióját
vesztett 10 sz. fõúttal kapcsolatban a felszólalók
tökéletesen egyetértettek abban, hogy határidõ
és ábrándos nyomvonal megállapítások
helyett, cselekedni kell. A forgalmas közút telitettsége
gyakorlatilag megbénítja Pilisvörösvárt,
a munkába járókat, a szolgáltatókat,
kiskereskedõket, vállalkozókat.
Markottai Sándor, a Közlekedési Minisztérium
Közúti Közlekedésének fõosztályvezetõje
elmondta, hogy környezetvédelmi engedély a teljes
26,5 km-es szakaszra már van, ámde a folyamatban levõ
építési engedély kiadása kisebb nyomvonalbeli
huzavona miatt csúszik. Kormányszinten kiemelt jelentõségûnek
tartják az útproblémát, ugyanakkor a költségvetésbe
csak 2004-tõl emelik be.
Kenderesi János (PEMÁK Kht.) látványos,
vetítéssel egybekötött ismertetõjében
kitért arra, hogy „csak” 7 évet vett igénybe
az, hogy megfelelõ környezetvédelmi hatástanulmány
készüljön, melynek alapján várhatóan
kiadják az építési engedélyt. Két
szakaszban valósítanák meg az útépítést,
a kiemelt jelentõségû Óbuda és Pilisvörösvár
közötti szakasz épülhet meg hamarabb. Számos
bekötési csomópontot iktatnának be, így
Óbudánál, Ürömnél, és Pilisvörösvárnál,
ez utóbbinál legalább hármat. Az ürömi
jelzõlámpás megoldás csak ideiglenes megoldás.
Külön felhívta a nyomvonalban érintett önkormányzatok
vezetõinek figyelmét arra, hogy egy ilyen szakmai fórum
is tökéletes alkalom az egyeztetésekre és
legalább a helyhatóságok jussanak dûlõre
egymás közt.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a nyomvonalba esõ
területek kisajátítására szánt
pénzügyi alap költségvetési korláttal
rendelkezik. A nehézségek ellenére a szakértõ
szerint 2006-ra kész lehet a két szakaszra lebontott útépítés
elsõ üteme, ha a költségvetés a várakozásoknak
és fogadkozásoknak megfelelõ fedezetet nyújt
a kivitelezésre, és a települési önkormányzatok
ésszerû és vállalható kompromiszszumot
kötnek egymással.
Revuzky Gyula a Pest Megyei Közútfelügyelet
igazgatója részletesen ismertette a kialakult forgalmi
helyzet összetevõit, és elmondta, hogy a 10. sz.
fõút problematikáját komplexen kell kezelni
és beilleszteni mind a fõvárosi, mind a zsámbéki
medence közúti és forgalomfejlesztési koncepciójába.
Grószné Krupp Erzsébet szerint már
akkor nagyot nyer a város, ha az északi irányból
közelítõ forgalom Pilisvörösvár
felett, a jelenlegi Terranova vállalat használaton kívüli
területein keresztül elkerüli a várost, melyhez
egy bár költséges, de annál praktikusabb alagút
megépítése nyújthat segítséget.
(A 2003. március 3-án tartott önkormányzati
bizottsági összevont ülés egyik fõ napirendi
pontjaként szerepelt a településrendezési
terv elõkészítése és a várost
északi irányból elkerülõ 10 sz. fõút
nyomvonalának kijelölése.)
Az összejövetelen résztvevõk közös
nyilatkozatot fogadtak el, mely tartalmazza az új 10 sz. fõút
építésének fontossági sorrendjét.
Alighanem a sors kegyeltjei voltak aznap a megjelentek,
hiszen alig 24 óra elteltével, másnap délután
1 órakor ismét lebénult a 10-es út egészen
a solymári temetõig. Közúti baleset történt
az óbudai temetõ környékén.
Toronyi Zoltán
Hétköznapi barbárságok
Március elejére elolvadt az idei zord tél
minden hava, és az utcák, terek egyik napról a
másikra põrére vetkõzve mutatták
magukat. Az emberi nemtörõdömség, az értékeinkre
nem figyelõ, kulturálatlan viselkedés nyomai is
jól láthatóvá váltak: szemét,
széttaposott virágágyások, keréknyomok,
sitt, törött deszkák…
Különösen
a nagy forgalmú Vásár téren szembetûnõ
mindez. A tavaly felújított tér problémái
a tél folyamán még inkább kiütköztek.
Azt eddig is tudtuk, hogy kevés a parkoló, s hogy a Szabadság
utca felõli virágágyások teljesen fölöslegesek
és csak útban vannak. Mostanra mindezt nyomatékosítva
keresztül-kasul szelték mindkettõt a keréknyomok,
az autósok „polgári engedetlenségi mozgalmat”
indítottak ellenük. Hogy jogosan vagy jogtalanul? Ezen lehet
vitatkozni. Semmi sem menti fel azonban azt a barbár autóvezetõt,
aki a Kálvária és a Kápolna utca találkozásánál
lévõ háromszög alakú, fûvel beültetett
parkrészt kettévágta. Vajon mi indokolta ezt a
tettét?
Ha az autósok méltatlankodtak a kevés
parkoló miatt, a gyalogosok is felpanaszolhatják, hogy
az iskola melletti járda – vagy minek nevezzük? –
nagyon szûk, mindössze két sor kõlapból
áll. Ha két ember találkozik itt, egyikõjük
kénytelen lelépni a fûre. Ennek következménye,
hogy mára itt a fû egy kõlapnyi szélességben
teljesen le van taposva. A következtetés egyszerû:
még egy sor kõlapot kell lefektetni, ha nem akarjuk, hogy
a fû helyén keletkezett sárban – némi
lelkifurdalást érezve – tapodjanak az emberek.
Nemcsak az õsszel vetett fû szenvedte meg
az elmúlt fél évet, de a többi növény
is. Marosi Gusztáv, a teret gondozó Pilis Team Bt. vezetõje
szerint az árvácskák közül sokat már
a kiültetésük utáni napokban elloptak, s utána
is folyamatosan pótolniuk kellett a virágokat. Amelyik
növény kibírta a téli taposást, hamarosan
újjáéled. Kihajtanak a kecskerágó,
a madárbirs, a loncfélék és a szolitercserjék
is, hacsak el nem lopják, vagy tönkre nem teszik õket.
A kõrisfákat védõ lécek közül
is néhányat már eltörtek – vélhetõen
a parkolóba rosszul beálló autók.
– Ötször annyi munkánk van ezen
a téren, mint például a Hõsök terén.
Elkeserítõ, hogy az emberek nem vigyáznak semmire,
s nem becsülik mások munkáját. Szemetelnek,
tönkre teszik a növényeket, rendszeresen a füvön
parkolnak. Elejét vehetnénk a bajoknak, ha a fölösleges
és rossz helyen lévõ ágyásokat megszüntetnénk.
Akkor talán jobban vigyáznának a tér többi
részére – véli Marosi úr.
Télen megjelent az elsõ graffiti is az iskola
falán, tavaszodván pedig a padokat idõrõl
idõre vidám fiatalok szállják meg, jókedvük
tanújeléül szanaszét hagyva néhány
sörösüveget.
A tér egyik ékessége, a csobogó
is osztozik a tér sorsában. Felszerelése után
csak egy-két napig lehetett a helyén, mert csapját
barbár módon kitépték, s mivel ömlött
belõle a víz, a Városgondnokság emberei
leszerelték.
Errõl Horváth Miklós, a Városgondnokság
vezetõje tájékoztatott, cáfolva azt a mendemondát,
hogy a csobogót ellopták volna. A díszkút
jelenleg a Városgondnokság raktárában van,
s a fagyok elmúltával – természetesen megjavítva
– visszahelyezik eredeti helyére.
Még mindent ki lehet javítani, át
lehet rendezni. Most kéne ezt megtenni, mielõtt az egészet
tönkre nem tesszük – vonom le magamban a tanulságot,
s apámmal folytatott egyik beszélgetésünk
jut az eszembe:
– Te fiam, kellene már írni egy cikket
arról, hogy ne szemeteljenek az emberek, hogy becsüljék
meg jobban értékeinket…
Íme itt a cikk…
Én megírtam. A nyomdász kinyomtatta. Az olvasó
elolvasta. Itt a vége.
Fogarasy Attila
Aszfaltutak Pilisvörösváron
Megjegyzések mellékletünkhöz
Képviselõi kérésre, Korsós
Sándor vezetõ fõtanácsos útmutatásai
alapján a Vörösvári Újság elkészítette
Pilisvörösvár szilárd útburkolati térképét.
A térképen a belterületi utcák láthatóak:
sárga színnel jelöltük a szilárd útburkolatot,
pirossal a 2003-ra tervezett útépítéseket.
Nem színeztük be a földutakat. A színezés
után vált szembetûnõvé, hogy az egy
évtizeddel ezelõtt elindított útprogramnak
köszönhetõen ma már jóval nagyobb az
aszfaltozott belterületi utcák aránya a földutakhoz
képest.
(Igaz, az útprogram elindítása és
a rendszerváltás elõtt épült néhány
út mára szinte teljesen tönkre ment. Ilyenek a Kápolna
utca és a Szent Erzsébet utca is. A Kápolna utcában
be is volt tervezve az út teljes felújítása,
ez azonban nem valósult meg. A Szent Erzsébet utca esetében
bonyolítja a helyzetet, hogy az út nincs a város
kezelésében. A megviselt állapotú, régi
aszfaltutakat épp lapzártakor kezdték el kátyúzni.)
Jól látható a 18-19. oldalon mellékelt
térképen a Szabadságliget nagy fehér foltja.
Itt az idénre tervezett útépítések
ellenére is sok földutca marad. A képviselõ-testület
legkésõbb a választási ciklus végéig
ezeket is szeretné leaszfaltoztatni.
Mocskos Vörösvár
„Ez is város? Ez nem város, hanem
egy sáros falu!” – mondogatják gyakran és
elõszeretettel a vörösváriak az aszfaltozatlan
belterületi utcákra célozva. Mintha az elmúlt
tíz év infrastrukturális beruházásait
átaludták volna. Sajátos vonása ez sajnos
városunk lakóinak: mindig mindent lebecsülünk,
hajlamosak vagyunk csak a hiányosságokat észrevenni,
és egy hajszálat sem teszünk arrébb a fejlõdés
érdekében.
A „Ment-e általam elõbbre a világ?”
– kérdése messze elkerüli jó néhány
polgártársunkat. Ahhoz persze minden további nélkül
jogot formál, hogy szidja az Önkormányzatot, hogy
nem épít utakat, járdát, parkolót…
A március eleji nagy hóolvadás idején,
amikor az udvarokat és a kerteket is járhatatlan, cuppanós
sár uralta, elkeseredetten hívott fel a Szabadságligetrõl
egy hölgy, aki elpanaszolta, hogy az utcájukban nem lehet
közlekedni, a kismamák beleragadnak a sárba, a gyerekek
alig tudnak eljutni a buszmegállóig.
Kérdésemre, hogy miért nem mennek
a járdán, azt válaszolta, hogy csak elõttük
van járda, máshol híre-hamva sincs.
Ott, ahol én lakom, a Kápolna utcában,
értetlenül csóválnák erre a polgárok
a fejüket. Hiszen itt nemhogy a járdák, de az (azóta
sajnos tönkre ment) út is úgy épült,
hogy mélyen a zsebükbe nyúltak az emberek, s összeadták
a pénz jó részét.
„Mocskos Vörösvár!” –
jegyezte be nemrégiben Vörösvár hivatalos honlapjának
vendégkönyvébe valaki. A webmester bölcsen törölte
késõbb ezt a két szavas bejegyzést.
Ugyancsak bölcsen az utána következõt
viszont meghagyta: „Nagyon szép ez a település,
kedves, vendégszeretõ emberek lakják. Nagyon jól
érzem ott magam, amikor kirándulok. Vivát, Vörösvár!...”
Jó lenne, ha néhány éven
belül már csak ehhez hasonló megjegyzéseket
olvashatnánk, hallhatnánk városunkkal kapcsolatban…
F. A.
Kritikus pontok a közétkeztetésben
Bevezetni, átépíteni, kiadni, megtartani?
Kritikus szabályozási pontok veszélyelemzése
– talán így lehetne legérthetõbben
feloldani a bûvös angol betûszót: HACCP. Az
új rendszer bevezetése, úgy tûnik, meghaladja
az Önkormányzat erejét. Ki fog akkor 1300 adag ételt
naponta megfõzni HACCP-módra? – ma még nyitott
kérdés, amelyet lehet, hogy a közbeszerzési
pályázat sem tud eldönteni. A helyzet kritikus, de
nem szabályozhatatlan.
A
HACCP lényegében az étkeztetés minõségbiztosítását
jelenti és a fogyasztó biztonságát szolgálja.
Alkalmazása a szokásosnál is nagyobb figyelmet
igényel, nagyobb biztonságot céloz meg annak érdekében,
hogy még kevesebb sérülés, fertõzés,
betegség forduljon elõ a konyhák üzemeltetése
során. Felméri, melyek azok a kritikus pontok, amelyek
nagyobb kockázatot, nem kívánatos esemény
bekövetkeztét jelenthetik. Ezeken a pontokon a rendszer
elõsegíti, hogy idejében észleljék
és elhárítsák a hibát. Kiépítésével
az ellenõrizhetõség magas színvonalúvá
válik az étkeztetés egész folyamatára
vonatkozóan, a higiénia betartása a legmagasabb
színvonalon valósulhat meg.
Amikor a konyhavezetõk a HACCP bevezetésérõl
elõször hallottak, arra gondolhattak, hogy egy rengeteg
adminisztrációval járó, nehezen betartható
új, európai uniós jogszabályról van
szó, amely alkalmat ad az esetleges büntetések kiszabására.
Azóta kiderült, hogy a rendszer számos pontját
már korábban megjelent rendeletek tartalmazzák,
így azoknak a konyháknak nem jelent óriási
kiadást az átállás, amelyek eddig is sokat
áldoztak a berendezések korszerûsítésére
és az elõírások pontos betartására.
Sajnos Pilisvörösvár konyhái esetében
korántsem ilyen rózsás a helyzet. Akad jócskán
tennivaló mind a fõzõ-, mind a melegítõkonyhákban.
Ez utóbbi majd minden intézményünkben található,
míg fõzõkonyhából mára kettõ
maradt: a gimnáziumban és a Rákóczi utcai
óvodában. (A szakképzõ iskolában
korábban mûködött konyhát néhány
évvel ezelõtt megszüntették.)
A szakemberek véleménye szerint a HACCP
rendszer kiépítési kötelezettsége nélkül
is nagyon sok pénzt kellene költeni konyháinkra,
az átállással együtt a költségeket
pedig 100 millió forint felettire becsülik. A költségek
a komoly épület-átalakítástól
kezdve az új köpenyek vásárlásáig
sokfelé oszlanak.
Tanító Magdolna, a gimnázium élelmezésvezetõje
szerint csak náluk több mint 50 millió forintot kellene
áldozni a konyha korszerûsítésére
és a HACCP rendszer bevezetésére. Ez olyan komoly
építészeti átalakításokat
is szükségessé tenne, hogy lényegében
az egész konyhát újra kellene építeni.
Új burkolat, csúszásmentes padozat kiépítésére
lenne szükség, valamint karos csapokra, szárítóberendezésre,
mosogatógépre, új üstökre, olajsütõre,
burgonyahámozóra, rozsdamentes hûtõszekrényre,
rozsdamentes edényekre… és még hosszú
a lista. A 600 adagos konyhán átlagban 700 és 800
közötti adagot fõznek, messze meghaladva az engedélyezett
mennyiséget.
A Rákóczi utcai óvoda konyhája sokkal felkészültebb
a HACCP rendszer fogadására. Kozek Ferencné gazdasági
vezetõ szerint minimális ráfordítással
eleget tudnának tenni az elõírásoknak. Csak
a tavalyi évben több mint kétmillió forintot
fordítottak felújítására, új
üst, edények vásárlására. A
berendezések és szállítóedények
100 %-a, a fõzõedények 70 %-a rozsdamentes anyagból
készült. Egyedül az elöregedett, 13 éves
gépkocsi okoz komoly problémát. Ezt a HACCP rendszertõl
függetlenül is le kell cserélni.
Szép Jánosné élelmezésvezetõ
elmondása szerint a 600 adagos konyhában átlagban
520 adagot fõznek, a dolgozók száma 11.
– Háziasan fõzünk, sok zöldséget,
gyümölcsöt tartalmaz a menü, heti két fõzeléknapot
tartunk. Csak tartósítószer nélküli,
friss ételeket fõzünk. Nálunk nincsenek mûlevesek,
mûkrumplik. Tízórait és uzsonnát is
kapnak a gyerekek.
– A kisgyermekek egészen más ellátást
igényelnek mint az iskolások – kapcsolódik
be a beszélgetésbe Karádi Kálmánné
óvodavezetõ –, egy vállalkozónál
nem biztos, hogy a minõség annyira fontos szempont, mint
nálunk. Arról nem is beszélve, hogy feltehetõleg
az árak is nõnének, ha egy vállalkozó
venné kezébe a közétkeztetést. Véleményem
szerint ezt a konyhát mindenképpen meg kellene tartania
az Önkormányzatnak. Ez a gyermekek, a szülõk
és az itt dolgozók elemi érdeke.
A közétkeztetés az Önkormányzat
alapfeladatai közé tartozik. Évek hosszú sora
óta folyik a vita arról, hogy fõzõkonyhák
üzemeltetésével vagy egy beszállító
cég szolgáltatásainak igénybevételével
történjék mindez. Korábban volt egy elképzelés
arról, hogy egy nagy központi konyhát építtet
az Önkormányzat. Szó esett a volt Ferroglobus-épület
(ma óvoda) vagy az azóta lebontott Sütõház
központi konyhává alakításáról
is. Arra is volt példa, hogy az egyik iskola levált a
gimnázium konyhájáról és egy vállalkozóval
kötött szerzõdést tanulóinak és
dolgozóinak étkeztetésére.
A Polgármesteri Hivatal Mûszaki Osztálya
az elmúlt hónapokban három megoldást dolgozott
ki a közétkeztetésre a Képviselõ-testület
számára. Az elsõ megoldás: az Önkormányzat
saját hatáskörében tartja meg a közétkeztetést,
és egy új, kétezer adagos fõzõkonyhát
épít. A melegítõkonyhák felújításával
és új szállítóeszközök
vételével együtt ez több mint 150 millió
forintba kerülne.
A második megoldás: az Önkormányzat
a melegítõkonyhákat megtartva az étel beszállítását
kiadja egy vállalkozónak. A melegítõkonyhák
felújítása a HACCP rendszer szerint ebben az esetben
mintegy 40 millió forintba kerülne. A harmadik megoldás
(végül is ez kapott zöld utat): az Önkormányzat
teljes egészében kiadja a közétkeztetést,
a konyhák felújítását és üzemeltetését
a vállalkozóra terhelve.
Mindhárom megoldásnál természetesen
még hozzá kell számolni a költségekhez
a körülbelül évi 70 millió forintos rezsiköltséget,
amit az Önkormányzat fizet. A szülõknek csak
a nyersanyagnorma után kell fizetniük.
Korsós Sándor, a Mûszaki Osztály
vezetõ fõtanácsosa szerint a fentiek becsült
adatok, ahhoz, hogy pontosan meg tudja mondani, mennyibe kerülne
egy új konyha megépítése, vagy a konyhák
felújítása, meg kellett volna terveztetni az egészet.
Hogy megvalósítható-e vagy sem a képviselõk
által támogatott harmadik megoldás, hamarosan kiderül.
A Képviselõ-testület ugyanis februárban határozott
arról, hogy közbeszerzési pályázatot
ír ki beszállító vállalkozók
számára, és ennek lebonyolításával
megbízott egy erre szakosodott céget.
A megkérdezettek nagy része mindenesetre
a közétkeztetés megpályáztatása
ellen foglalt állást, a konyhai dolgozók aláírásgyûjtési
akciót is indítottak… Kíváncsian várjuk
hát, „mit hoz a konyhára” a pályázat.
Fogarasy Attila
IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail
Szerkesztõ: Schuck Béla e-mail