 |
Hepiend farsang után
Mégsem zárják be a Szent István utcai óvodát
2001 tavaszán a Szent István utcai óvodában beszélgettem óvónõkkel, dajkákkal arról, hogy hamarosan költözniük kell az újonnan megnyílt Széchenyi utcai óvodába, s hogy mindezt örömmel teszik, hiszen jobb körülmények közé kerülnek, és együtt is maradhatnak. Aztán a Képviselõ-testület úgy döntött, hogy mégsem õk, hanem a Templom téri óvoda költözik az új helyre. Két évre rá ismét a költözésrõl beszélgettünk azon a találkozón, amelyet Grószné Krupp Erzsébet polgármester kezdeményezett az intézmény dolgozói és az érintett gyermekek szülei részére…
Grószné Krupp Erzsébet polgármester elõször a vezetõ óvónõket hívta össze a Városházára, kikérve a véleményüket, hol és hogyan tudnák elhelyezni az óvoda két csoportját. Néhány nappal az óvoda farsangi bálja elõtt pedig a polgármester asszony és a képviselõk egy csoportja látogatott a Szent István utcába, hogy a szülõket tájékoztassák az Önkormányzat helyzetérõl és az óvodával kapcsolatos elképzeléseirõl.
Az 1926-ban családi háznak készült, majd az ötvenes években óvodává alakított épület családias légkört biztosít gyerekeknek, felnõtteknek egyaránt. A 25 kis- és középsõ csoportos és 25 nagycsoportos óvodással négy óvónõ és három dajka foglalkozik. Két 43 négyzetméteres csoportszoba, melegítõkonyha, öltözõ, mellékhelyiség és egy kis iroda található a közel 200 m2-es épületben – tájékoztat Kreiszl Antalné tagóvoda-vezetõ. (Az intézmény a Zrínyi utcai óvodához tartozik.)
Az épület nincs rossz állapotban, de a mai elõírások szerint már nem lenne alkalmas óvodának. Egy esetleges felújításkor már az új szabályozást kellene figyelembe venni (tornaterem, étkezõ stb.), az épület azonban hely hiányában tovább nem bõvíthetõ. Az udvar már így is túl kicsi az ötven gyereknek…
A kiscsoportosok termében a szülõk az apró székeken kucorogva hallgatják a polgármester asszony tájékoztatóját az Önkormányzat terveirõl. Az arcokon vegyes érzelmek. Szavak nélkül is kitûnik, aggódnak gyermekeik jövõjéért, tartanak a változástól, s legfõképp attól, hogy a kis közösséget kétfelé kell szakítani. A nagycsoportos szülõk nincsenek itt. Az õ gyermekeik még biztosan innen fognak elballagni…
A polgármester asszony elmondja, ennek az óvodának a mûködtetése gazdaságtalan, célszerûbb lenne a gyerekek és a dolgozók átköltöztetése a nagyobb, gazdaságosabban mûködtethetõ óvodákba. Szakemberek véleménye szerint a Szabadság úti óvodához hozzá lehetne építeni egy csoportszobát, és a Rákóczi utcai épületben is elhelyezhetõ egy csoport. Az, hogy melyik gyerek hová kerüljön, a szülõknek és az óvónõknek kell eldönteniük. Természetesen az óvoda dolgozóit áthelyezéssel átveszi a másik két intézmény. A gyermekek elhelyezésérõl a májusi óvodai beiratkozásig dönteni kell, s az épületbõvítéseket a nyár folyamán el kell végezni.
– A Szent István utcai óvoda megszüntetését nemcsak gazdaságossági szempontok, hanem intézményeink helyzete is indokolja – hangsúlyozta a polgármester asszony. – Az Okmányirodában ma szinte megalázó körülmények között kell várakozniuk az ügyfeleknek. Ezért gondolkodunk azon a megoldáson, hogy az irodát a Gyámhivatal mostani épületébe költöztetjük, a Gyámhivatal pedig elfoglalná az óvoda épületét. Erre a célra az épület tökéletesen megfelelne, mivel nem vonatkoznának rá olyan szigorú szabályok, mint a gyermekintézményekre.
A szülõk hozzászólásaikban leginkább azt a meghitt, családias hangulatot, a szeretetteljes légkört dicsérték a megszokott régi óvodában, amit egy nagyobb óvodában szerintük nehezebben lehet kialakítani, mert a „sok bába közt elvész a gyerek”. Kifogásolták, hogy a Szent István utcai intézmény megszüntetésével a város közepén nem marad óvoda, s akik itt élnek választhatnak, hogy a város melyik végébe vigyék reggelenként gyermeküket. A szülõk egységesen azt szeretnék, ha megmaradna az óvoda: – Okosabb lenne úgy hagyni, ahogy van! – mondta egy agilis anyuka.
Néhány nappal a szülõi értekezlet után visszatértem az óvodába, hogy „emlékül” készítsek néhány fotót. Meglepetésemre hatalmas zsivaj fogadott, jókedv, kacagás, felhõtlenül örülõ gyermekek hada. Az óvoda ekkor tartotta ugyanis farsangi bálját. Bohócok, bolondok, tündérek, katonák, indiánok, ninják, dartvéderek ropták a táncot mindkét teremben. Kicsattanó volt a jókedv, tán csak a hétfejû sárkány volt egy kicsit szomorú, meg Paksi Zoltánné – Mariann néni, aki 30 éve egyhuzamban ebben az óvodában dolgozott, kezdetben 20 éven át vezetõként, késõbb beosztott óvónõként. „Sír a szívem, ha arra gondolok, hogy el kell menjek innen. Harminc éven át kimondhatatlanul sok örömben volt itt részem. Minden napját élveztem ennek a munkának, hiszen nincs csodálatosabb mint gyermekekkel foglalkozni…”
Óvodai látogatásom után egy héttel, Kreiszl Antalné arra kért, mutassam meg neki, mit írtam róluk. Akkor azt mondtam, adjon még egy kis idõt, szeretném átolvasni a cikket. Akkor még nem tudtam, hogy nemcsak átolvasni fogom, hanem alaposan átírni is. A polgármester asszonytól – a szokásos havi interjú elkészítésekor – ugyanis megtudtam, hogy az Önkormányzat mégsem tudja megoldani a két óvodai gyermekcsoport elhelyezését másutt, ezért egyelõre nem zárják be a Szent István utcai óvodát.
A legújabb elképzelések szerint az Okmányiroda és a Gyámhivatal helyet cserélne, és így próbálnák megszüntetni az Okmányirodára ma jellemzõ emberhez méltatlan körülményeket. A Gyámhivatal a polgármester asszony szerint a Városházán is kényelmesen elférne.
Végezetül az óvoda-ügy tanulságairól a polgármester asszony így nyilatkozott újságunknak:
„Mivel abban a pillanatban, hogy az intézményben a Hivatal dolgozója megjelenik, felméréseket készít – hiszen minek alapján is készülne a költségvetés –, azonnal megindul a találgatás, fantáziálás. Ezért vállaltam, hogy az intézmények vezetõivel, majd késõbb kibõvített körben kikérem az érintettek véleményét. Lehet, hogy szokatlan a gondolat, de szerintem arra alkalmas, hogy jobb döntések szülessenek, és a nyilvánosság bevonásával a megalapozatlan hírek terjedésének elejét vegyük.”Fogarasy Attila
