 |
Advent napjai jönnek most. Négy egymást követõ vasárnapon meggyújtjuk a gyertyákat az adventi koszorún. Szép sorban. Mindig eggyel többet. Négyen vagyunk a családban, a legelsõ gyertya a kisebbik fiúé, a második az elsõszülötté, a harmadik a feleségé, a negyedik a családfõé.
Néhány perc meghittség ez: körbeüljük a koszorút, bámuljuk a karcsú, szeszélyesen hajlongó lángokat, s néma árnyékukat a szobánk falán.
Már a karácsonyt várjuk. A Kápolna utcában hamarosan itt is, ott is elektromos gyertyafüzérek lepik el a kertekben álló fenyõfákat, s az ablakokban is megjelennek a bibliai fények.
Advent napjai jönnek most. Valami jónak kell érkeznie, valami rég várt boldogságnak, megismételhetetlen csodának, életünk írjának, gondjaink tapaszának.
Hányszor, hány tucatszor vártuk már ezt a csodát az adventi gyertyák lágy fényében, s betelni vele nem tudunk mégsem, meg nem unjuk koreográfiáját.
Advent: rohanó életünk négy biztos, nyugalmas pontja, búvóhelye.
Mert hát rohanunk egész éven át, öljük idegeinket, mérgezzük sejtjeinket, elsorvasztjuk érzéseinket, bemaszatoljuk szép gondolatainkat. Semmire sincs idõnk. Kapkodunk, szétesünk, összezuhanunk. Az életünk széthullott mozaik. S már reményünk sincs rá, hogy akár egy darabját is újra összerakjuk.
Évre év így következik. A gyerekek közben felnõnek, meghaladnak minket, s észre sem vesszük mint mélyül az árnyék arcunkon az adventi gyertyák fényében.
Ím, advent napjai jöttek el végre. S lám a tavalyi fenyõfa még mindig ott hever fakó-kopottan a kert elhagyott sarkában, csontvázzá csupaszítottan.
Persze, megint ottfelejtettük. Ügyet sem vetve a kiszolgált ünnepi kellékre.
Az idén minden más lesz. A rohanásnak vége.
Meggyújtjuk az elsõ gyertyát.
S vidám lobogásba kezd a lángja...F. A.
Advent. A szó az „adventus Domini” latin kifejezésbõl származik. Szó szerinti fordításban azt jelenti: az Úr eljövetele. Bod Péter írja a 18. század közepén az adventrõl:
„Így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson elõtt való négy hetek ... mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midõn a testben megjelent. Midõn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midõn halála óráján elmégyen az emberhez. Midõn eljõ az utolsó ítéletre. Rendszerint kezdõdni szokott Szent András napján.”
Október 23.
1989. október 23., hétfõ – Kossuth Lajos tér: Szûrös Mátyás az Országgyûlés elnökeként mint ideiglenes köztársasági elnök bejelenti, hogy az alkotmány módosításáról szóló 1989. évi 31. sz. törvény elsõ fejezetének elsõ paragrafusa alapján Magyarország államformája: KÖZTÁRSASÁG.
33 hosszú évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy e szimbolikus téren ismét csoda essék.
Egyik pillanatról a másikra megtörtént annak a szuverenitásnak a kinyilvánítása, amiért 1956 októberében a kezdetben tétova, majd a napok sodrásában egyre eltökéltebb Nagy Imre és harcostársai harcba szálltak.
A több ezer megjelent tapssal köszöntötte akkor az újszülött III. Köztársaság kikiáltását, melyhez az út 1956 októberétõl Nagy Imréék 1958-as kivégzésén és az 1989. június 16-i újratemetésen keresztül vezetett.2003. október 23., csütörtök délután – Pilisvörösvár, a gimnázium rendezvényterme: Grószné Krupp Erzsébet polgármester köszöntötte a megjelent mintegy 120 embert, és elmondta ünnepi beszédét. Göncz Árpád 1990. október 23-án a köztársaság egyéves kikiáltásának évfordulóján megfogalmazott, ma is aktuális gondolatait idézte fel a polgármester asszony, egy olyan politikuséit, aki maga is részt vett a forradalomban, és akinek személyét kétségbevonhatatlanul a rendszerváltó pártok mindegyike elismerte. Ezután „Gloria Victis” néven emlékmûsort mutatott be a Közösségi Ház Színjátszó Köre.
E kitûnõ, korhangulatot idézõ produkció után a Zeneiskola zongoratanárnõje - Zentai Nóra – játszotta el hangszerén Bach Olasz koncertjének 3. tételét.
A díszpolgári cím és a „Pilisvörös-várért” emlékérmek átadása elõtt a zeneiskola fúvósai Chopin Forradalmi etûdjét adták elõ.
(A kitüntetettekrõl elhangzott méltatásokat az "Akikre büszkék vagyunk" rovatban olvashatják. – a szerk.)
A Szózat eléneklése után a fáklyásmenet elindulásáig a gimnázium aulájában rendezett állófogadást a Polgármesteri Hivatal.
A gyerekek nagy örömére szétosztott fáklyák meggyújtását követõen megindult a menet a Hõsök tere irányába, az élen a polgármesterrel és a megjelent képviselõkkel.
A Német Nemzetiségi Fúvószenekar zenével várta a térre érkezõket, ahol a Himnusz közös eléneklése után a pártok és a társadalmi szervezetek megjelent képviselõi sorban elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
Állami ünnepeink most már csak ilyenek, többé-kevésbé helyükre kerültek, nincs bennük nemzetidegenség, dátumtévesztés, és nincs kötelezõen kirendelt úttörõ sereg.
Az 1989 nyarán ismét Magyarországon Méray Tibor szerkesztésében kiadott „Irodalmi Újság” címoldalán közli a nemzeti erõk március 15-i deklarációját a „Mit kíván a magyar nemzet?” kérdés alatt.
A 12-es pont szerint:
– Igazságot '56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak. Nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át.
Ebben legalább nem történt mulasztás: Október 23. a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepnapjává nyilváníttatott.Toronyi Zoltán
