Vörösvári Újság Online

Manhertz Józsefné, Ipolyvölgyi Katalint (Kató nénit) nem szükséges külön bemutatni. Aki valamilyen formában kapcsolatba került vele, akár mint szülõ, vagy tanítvány, ismerõs vagy kolléga, õ mindenki Kató nénije volt. Még a nagymamáknak is. 1930-ben született Pilisvörösváron. Felmenõi, szülei is vörösváriak voltak. Édesapja a mindenki által tisztelt Jakab bácsi, a község megbecsült tagja volt. Édesanyját Kati nénit is mindenki ismerte és szerette.

1949-tõl az óvónõi oklevél megszerzésétõl néhány évig Perbálon, majd áthelyezése után nyugdíjazásáig Vörösváron dolgozott. Már kezdõ óvónõként is bemutató foglalkozásokat tartott, továbbképzéseket vezetett. Mindezt Vörösvár leggyengébben felszerelt óvodájában, a Bajcsy-Zsilinszky utcában. Nem volt sem folyóvíz, sem angol WC, sem mászóka, sem egyéb „luxus” felszerelés. Egy jól sikerült bemutató után az értékelése befejezéseként a tanfelügyelõ meg is jegyezte: „Ugye kartársnõk, ahhoz, hogy valaki egy ilyen foglalkozást tartson, nem feltétlenül szükséges egy szuper óvoda, elég, ha valaki érti a szakmáját és szereti a gyerekeket? E két feltétel pedig Katóka esetében adott.”

Ilyen elõzmények után került az új Rákóczi utcai óvodába. Itt már megfelelõ körülmények között folytathatta a munkáját. Szakmai tevékenységért több kitüntetést, érdemérmet kapott. Ennek betetõzése az „Arany János” pedagógiai díj volt. Sikerei elérésében, saját rátermettsége mellett szükség volt a vezetõ óvónõ, Sebõk Dezsõné hathatós támogatására is.

Az igazi elismerést azonban a gyerekek ragaszkodása és szeretete jelentette számára. Kató néninek egy alapvetõ tulajdonsága volt, szeretett és rengeteget tudott dolgozni. Mégpedig úgy, ahogy József Attila írta: „pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen”. Nyugdíjazásakor azt mondta: „az óvodában töltött 36 évnek az volt a legszebb része, amikor a gyerekek között lehettem.” Sohasem fárasztottak, mindig feltöltõdtem közöttük. A szeretet és a ragaszkodás kölcsönös volt. Ilyen légkörben nem is volt olyan nehéz ez a 36 év.”

Szép számmal van sikeres és tehetséges ember szerte a világon. Ám közülük is csak kevesen mondhatják el magukról, hogy nagyon sokan szeretik õket. Kató néni ezen kevesek közé tartozott. Ez a legfontosabb, amit Kató nénirõl elmondható – sok száz óvodás és felnõtt nevében. Hisszük, hogy ez a legtöbb, amit az ember önmaga számára és mások javára az életben elérhet.

Befejezésül szeretnénk megismételni Lajos atya Kató néni temetésén elhangzott gondolatát:
„Nemcsak a gyerekek imádták. A szülõk szeretetét és tiszteletét is kivívta. Végtelen szeretetébõl és derûjébõl mindenkinek jutott. A vele való találkozás az öröm forrása volt.”

1940. március 10-én született Pilisvörösváron. 17 éves kora óta táncolt és a helyi énekkarban énekelt. Itt találkozott elõször a német nemzetiségi dalok és énekek színes választékával.
1958-ban fejezte be az iskolát, 1960-ban feleségül vette táncpartnerét.

A Német Nemzetiségi Vegyes Kórus Pilisvörösvár fennállásának 300 éves évfordulója alkalmából alakult meg 1989 januárjában. Péts József a kezdetektõl részt vett a kórus életében, a kórus egyik alapító tagja. A kórus elsõ, óbudai szereplését Péts József szervezõ munkájának köszönheti, aki ezután kapott hivatalos megbízást a kórustitkári posztra.

Az eltelt közel 15 év alatt a környékbeli énekkarokkal, kórusokkal jó kapcsolatot épített ki, a rendezvények szervezésében, lebonyolításában kiemelkedõ munkát végzett. Szervezõképességének eredményeként a Német Nemzetiségi Vegyes Kórus összetartó, baráti közösséggé fejlõdött.

A belföldi kapcsolatok mellett a német partnerség kiépítésében is nagy szerepe volt. A Gerstetten és Pilisvörösvár közötti barátság kiépítésében úttörõ szerepet vállalt, 1992-ben õ is aláírója volt a testvérvárosi kapcsolatot megalapozó elsõ dokumentumnak, mely többek között a fúvószenekarok, a táncegyüttesek és a kórusok közötti kötelék kiépítését segítette.

A külföldi baráti kapcsolatok kiépítése, a rendszeres cserelátogatások révén lehetõség nyílik arra, hogy a város méltóképpen képviselhesse nemzeti kultúráját külföldön is.

Péts József 1990-94-ig a Heimatverein Kulturális Egyesület alelnökeként a német kultúra és hagyományok ápolásában aktív szerepet vállalt városunkban.

Péts József munkásságával aktívan hozzájárult a város hírnevének öregbítéséhez, a német nemzetiségi hagyományok ápolásához, tevékenységével a kórus tagjait közösséggé szervezte.

1950. február 20-án született Pilisvörösváron. Általános iskolai tanulmányait Pilisvörösváron folytatta, 1967-ben géplakatos szakképesítést szerzett Budapesten. 1969-ben házasságot kötött, melybõl három fiúgyermeke született.

1990-ig dolgozott szakmájában, amikor egészségi állapotának romlása miatt leszázalékolták. 2002. december 31-én hunyt el szívelégtelenség következtében. Két szenvedélye volt: a madarak és a labdarúgás. Szabadidejében galambjaival foglalatoskodott. A galambsport helyi egyesületének tagja volt, az egyesületi tagok közül õ tenyésztette a legtöbb fajtát. Sok megnyert serleg és az oklevelek sokasága bizonyítja hozzáértését, tudását.

Steckl János egészen fiatal korától foglalkozott a helyi sportélettel. Aktív játékosként évekig erõsítette a helyi csapatot. 1981-ben sportedzõi szakképesítést szerzett labdarúgás sportágban. Kinevezett tagja volt a Járási Testnevelési és Sportfelügyelõségnek, illetve a Pest Megyei Labdarúgó-szövetségnek. A helyi csapatok, fõként az utánpótlást szolgáló gyermekek edzõjeként több mint harminc évig tevékenykedett. Egy ideig edzõje volt a Pest Megyei Labdarúgó-válogatottnak is. A mérkõzések szervezésében, lebonyolításában nélkülözhetetlen szerepet játszott. A Pest Megyei Hírlap, a Népsport, késõbb a Nemzeti Sport és a Népszabadság állandó tudósítója volt. Munkáját többször is elismerték: 1983-ban a közösségért végzett munkájáért a Pest Megyei Tanács Testnevelési és Sporthivatala oklevélben részesítette. 1995-ben Pilisvörösvár Pro Urbe díját kapta meg.
Összekötõ láncszem volt testvérvárosaink, Gröbenzell és Gerstetten, illetve a helyi futballisták hosszú évek óta tartó kitûnõ kapcsolatában. Derûs személyisége, jó szervezõkészsége és az ezekbõl adódóan szerzett széles ismeretségi köre nagyban hozzájárultak a helyi futball népszerûségéhez és ahhoz, hogy futballszeretõ pilis-vörösváriak generációi emlegetik szeretettel a nevét.

1929. február 13-án született Budapesten. A Bartók Béla Zenemûvészeti Szakiskola után a Zenemûvészeti Tanárképzõ Fõiskolára járt, tanára Borst Rudolf volt. Három jelentõs munkahelye volt: 8 évig a Rádió Szimfonikus Zenekarában játszott, 32 évig az Operettszínház zenekarában dolgozott, és mindezek mellett talán a legfontosabb, hogy tanított.

A tanítást az operettszínházi munkájával párhuzamosan kezdte. Abban az idõben még a fõiskolán alá kellett írni, hogy a diploma megszerzése után 3 évet vidéken tanítanak. Máig emlékszik arra az elsõ napra, amikor elõször jött Vörösvárra tanítani, 1963. szeptemberében. Vasárnap volt és nagyon meg volt hatódva, hogy mind a 14 fúvóstanszakra jelentkezõ növendék ott várta a vasárnap dacára, szüleikkel együtt, ütött-kopott hangszerekkel. Ebbõl a magból fejlesztett ki az évek folyamán egy nagyszerû tanszakot.

Annyira megszerette a Vörösvárt, hogy az eredetileg 3 évre tervezett tanításból 40 év lett, most kezdi a 41. tanévet.

12 növendékét vették fel zenemûvészeti szakiskolába. Tanítványai megtalálhatók az összes pilisvörösvári zenekarban.

Minden országos versenyre vitt növendéket, és mindegyiken bejutottak a döntõbe, sõt többször elõkelõ helyezést is kaptak. Egyik volt diákja most már kollégája is a tanári karban.

Németh János az a pedagógus, akinek nem csak hivatása a tanítás, hanem életcélja is. Lelkiismeretes, odaadó munkájának köszönhetõen nem csak tanítja, hanem neveli is a rábízott gyerekeket. Az eltöltött évek során kivívta a gyerekek szeretetét, volt növendékei ma is nagy tisztelettel beszélnek róla, a szülõk között nagy népszerûségnek örvend. Munkájáról mindenki, aki ismeri, az elismerés és a tisztelet hangján szól. Nyugdíjas kora ellenére munkáját fiatalos lendület, tenni akarás és lelkesedés jellemzi.

Tanítványai rendszeres résztvevõi a különbözõ szintû szaktárgyi tanulmányi versenyeknek, ahonnan az elmúlt 40 esztendõben számos elismerést, díjat sikerült nyerniük. Tanárként példát mutat a fiatal pedagógusoknak, tapasztalatával segíti beilleszkedésüket, és pedagógiai munkájuk eredményesebbé tételét. Ha egy szóval kellene megfogalmazni és jellemezni õt, csak annyit lehet mondani, hogy Õ A TANÁR!

Munkásságát különbözõ díjakkal jutalmazták: 1979-ben „Szocialista kultúráért” díjat kapott, 1985-ben „Ezüst törzsgárda” jelvénnyel jutalmazták, 1986-ban „Kiváló munkáért” minisztériumi kitüntetésben részesítették, 1994-ben „Lajtha László-díjjal” honorálták munkásságát, 2003-ban „Arany katedra” emlékplakettet kapott.

Kapitány Györgyné, Lieber Ida 1932. május 24-én született Pilisvörösváron. Általános iskolai tanulmányait és a négy polgárit Pilisvörösváron végezte. A tanítóképzõt Zsámbékon kezdte, majd a cinkotai iskolában fejezte be. 1951-ben kapta meg tanítói oklevelét.

1951. szeptember 1-jén kezdett tanítani. Két évet dolgozott Tinnye-Jászfalun, majd a Pilisvörösvári Általános Iskolában folytatta tanítói munkáját. Hosszú idõn keresztül volt körzeti szakmai munkaközösség-vezetõ, sok tapasztalatot gyûjtött. Éveken keresztül az elsõ osztályban végezte oktató-nevelõ munkáját, melyre a pontosság és lelkiismeretesség volt jellemzõ. Jó vázlatokkal, felkészülten, maximális pontossággal tartotta az órákat. A tanítványait szilárd ismeretekhez juttatta, mely a további évekhez megteremtette a megfelelõ alapokat. Jó osztályközösségek alakultak ki munkája során.

A szülõk kérése és az iskolai vezetés döntése értelmében az 1960-as évek második felétõl már két éven keresztül vitte a rábízott osztályokat.

Szakmai tudását és felkészültségét szakadatlan önképzéssel és továbbképzéssel érte el. Nevelõmunkáját emiatt magas színvonalon végezte. Tanítási óráinak módszere korszerû volt, alapvetõen a tanulók munkáltatására épült, melyre a hatékonyság és eredményesség volt jellemzõ. Igen sokat szemléltetett, nagyon sok oktatási segédanyagot maga készített el. Élénk, dinamikus óravezetése, jó fegyelmezési készsége biztosította óráinak zavartalanságát. Éveken keresztül megvalósítója és terjesztõje volt a korszerû módszereknek, fõleg az új matematikatanításban. Élményszámba menõ bemutató tanításaival eredményesen képezte a körzet nevelõit.

1975-ben „Kiváló munkáért” miniszteri dicséretben részesült!
1976-ban igazgatóhelyettesi beosztásba került a Vásár Téri Általános Iskolában. Alapfeladata az alsó tagozat munkájának szervezése, irányítása, ellenõrzése volt. Munkaterületét igen jól ismerte. Ehhez párosult jó szervezõképessége, egy sor pozitív emberi tulajdonság, következetes ellenõrzés, melyek következtében igen hatékonyan látta el az alsós tagozat irányítását. Kollégái messzemenõen elfogadták szakmai tudását, segítõkészségébõl adódó szakmai útmutatásait és a nevelõmunkához szükséges igényességét.

Kimagasló pedagógiai és vezetõ munkája révén megbecsülést és tiszteletet vívott ki magának a nevelõk és a szülõk körében.

1991-ben nyugállományba vonulása alkalmából az oktatási miniszter „Szolgálati emlékérem” kitüntetésben részesítette.

Tragikus hirtelenséggel 1992. márciusának elején hunyt el.
Munkásságát és szakmai elhivatottságát elismerve és értékelve az 1992-93-as tanévtõl kezdve minden évben a legjobb alsó tagozatos tanítvány, Kapitány Györgyné emléklapot vehet át a tanévzáró ünnepségen.

Dr. Harmat Attiláné, Somoskövi Éva 1950. december 19-én született Tataházán. 1974-ben diplomázott a keszthelyi Agrártudományi Egyetemen. 1998-ban felsõfokú gazdasági informatikus szakmai képesítést szerzett.

1975 óta él Pilisvörösváron férjével, négy gyermekével. 1987-ben kezdett el tanítani Vörösváron, elõször a Templom téren, majd a Német Nemzetiségi Általános Iskolában. Itt gyakorlati órákat tart, a környezet- és természetvédelem szervezett oktatásában vesz részt.

Eredeti hivatása agrármérnök, így ezer szállal kötõdik a természethez, a termõföldhöz. 1994 és 1998 között mint önkormányzati képviselõ és a Környezetvédelmi Bizottság tagja a Környezetvédõ Egyesület segítségével részt vett az illegális szemétlerakók felszámolásában és fák telepítésében.

1986-ban tanítványai körében a szülõk bevonásával a Vásár téri iskolában kezdte megszervezni a szelektív hulladékgyûjtést. Akkor tette ezt, amikor még az országban is csak igen kevés településen volt hasonló kezdeményezés. A következõ években elérte, hogy a gyûjtésbe bekapcsolódjanak az óvodák is, és vállalják az ezzel járó munkát, tárolást, pedig az elszállítás, a feldolgozás sokáig bizonytalan volt, rengeteg egyeztetéssel, szervezéssel járt. Munkája sikerét az is bizonyítja, hogy az akkori környezetvédelmi miniszter, Baja Ferenc is ellátogatott az iskolába, és egy pedagógus továbbképzés keretében mint követendõ példát mutatták be a pedagógusoknak az iskolában folyó papír-, nemesfém- és mûanyaggyûjtést.

Közel tíz éve törekszik arra, hogy a gyermekekbe oltsa a természet szeretetét, túrákat szervez, anyagot gyûjt környezõ hegyeink, erdeink állatvilágáról, növényzetérõl, tanítványai sikeresen szerepelnek környezetvédelmi pályázatokon, versenyeken.

Eddigi munkája eredményeképpen a Vörösváron felnövõ ifjabb generáció és azok szülei mindennapjaink természetes velejárójává vált a szelektív hulladékgyûjtés, ezen keresztül felelõsséget éreznek környezetük tisztaságáért és magukénak érzik a környezetvédelem ügyét.

A méltatások elhangzottak az október 23-i ünnepségen. A díszpolgári címet és az emlékérmeket Grószné Krupp Erzsébet polgármester nyújtotta át a kitüntetetteknek, illetve családtagjaiknak.