Vörösvári Újság Online

Az idén 40 éves gimnázium története során számos változáson ment keresztül, ez nemcsak az épületre értendõ, amely folyamatosan bõvült, hanem az oktatás szerkezetére, modelljére is. A gimnázium tantestülete, vezetése mindig rugalmasan reagált a kihívásokra, a változó társadalmi igényekre.

Ma országos szintû jelenség, hogy a csökkenõ gyermeklétszám miatt egyre kevesebben jelentkeznek középiskolába. Szakemberek szerint mintegy 50 ezer diák hiányzik az elõzõ évekhez képest az iskolarendszerbõl. A gimnáziumok, szakközépiskolák szabályosan elhalásszák egymás elõl a diákokat. Ebben a helyzetben a helyi gimnázium stratégiája: magas oktatási színvonalú, országos beiskolázású intézménnyé válni. Ezt szolgálja a jövõre kezdõdõ újabb iskolabõvítés is, amelynek keretében a tervek szerint az új tornaterem és tantermek mellett fiúkollégium is épülne.

Dr. Guth Zoltán igazgató úr szerint az intézmény presztízsét és a szakmai munka színvonalát jelentõsen növelné, ha a fenntartását 2004-tõl átvállalná az Országos Német Önkormányzat. Ezt a nemzetiségi és kisebbségi jogok törvényének kiegészítése teszi lehetõvé, amely kimondja, hogy a kisebbségi önkormányzatok közoktatási intézményeket hozhatnak létre, tarthatnak fenn, illetve fenntartási jogot vehetnek át. Igen kedvezõ feltétel, hogy a kisebbségi önkormányzatok által fenntartott iskolákat másfélszeres (!) fejkvóta illeti meg.

Számítások szerint 2004-ben a város önkormányzatának 28 millió forint támogatást kell nyújtania az állami fejkvótán felül a gimnáziumnak. Az igazgató úr szerint a 28 millió forint mínusz helyett 58 millió forint pluszhoz jutna a város azzal, ha a fenntartást az Országos Német Önkormányzat venné át. Sokkal több pénz jutna így az intézményben a szakmai munka feltételeinek javítására, nõne a színvonal, nõne a tanulólétszám, és a város is fel tudná használni másra a felszabaduló milliókat. A kisebbségi önkormányzat számára pedig fontos lépés lenne ez a kulturális autonómia felé, amely intézmények és anyagi háttér nélkül nem valósítható meg.

– A jelenleg biztosított törvényes minimum nem biztosítja az iskola szakszerû mûködését, a tehetséggondozást, felzárkóztatást – fejti ki az igazgató úr. – A beruházás megvalósulásával az országos beiskolázás miatt nõ a nem vörösvári gyerekek száma (jelenleg 70 %), ezért nem lenne ésszerû a város szûkös költségvetését tovább terhelni, miközben a fenntartási költségek nyilvánvalóan növekednek.

Temesvári Anna, az önkormányzat oktatási bizottságának elnöke szerint a bizottsági üléseken már szóba került a fenntartói jogok átadása, és a bizottság tagjainak többsége kedvezõen ítéli meg a gimnázium ebbéli szándékát. Grószné Krupp Erzsébet polgármester szerint a város szempontjából elõnyösebb lenne, ha az intézményt az Önkormányzat és az Országos Német Önkormányzat közös fenntartásban mûködtetné:

– „Ragaszkodunk ehhez az iskolához, hiszen ez a város és a kistérség egyik legfontosabb intézménye, amelyre büszkék vagyunk, és amelyre az elmúlt években, évtizedekben sok pénzt és energiát áldoztunk. Nem is beszélve arról, hogy pont most adnánk át az iskolát, amikor újabb, nagyszabású beruházás elõtt állunk? Megoldandó probléma az is, hogy mi legyen az átadás esetén a zeneiskolával. És vajon meddig ad egyáltalán másfélszeres fejkvótát az állam a kisebbségi önkormányzatok által átvett iskoláknak? Alaposan meg kell fontolnunk tehát a dolgot, nem szabad mindent a pénznek alárendelve elhamarkodottan dönteni. Mindez persze az én magánvéleményem, mivel a Képviselõ-testület még nem tárgyalta a fenntartói jogok átadását. Már csak azért sem tárgyalhatta, mivel az iskola igazgatójától nem is érkezett ez irányú kérelem az Önkormányzathoz.”

Természetesen szerettük volna kikérni Heinek Ottónak, az Országos Német Önkormányzat elnöknek is a véleményét, õ azonban addig, amíg az elnökség és a közgyûlés nem hoz elvi döntést a fenntartásba vételrõl, nem kívánt nyilatkozni.

Ablakcsere a Vásár téren
A szülõk és a vállalkozók most sem hagyták cserben az iskolát

– Már rabicolják a spalettákat – feleli Fogarasy Attiláné igazgatónõ nem éppen a pedagógia körébe tartozó szakkifejezésekkel, amikor elõször kérdeztük arról, hol tart az ablakcsere a Vásár téri iskolában. – Egy hét telt el a munkálatok megkezdése óta, de már szinte mindent tudok a helyreállításhoz szükséges építõnyagokról és technikákról. Úgy érzem magam, mint egy építésvezetõ. Reggeltõl estig a munkát szervezem, anyagot rendelek, vállalkozókkal tárgyalok, támogatásért kilincselek. Hála Istennek ismét bebizonyosodott, hogy Vörösváron mindig lehet számítani az emberek segítõkészségére. Elsõsorban a szülõket és a helyi vállalkozókat értem ez alatt, példamutató az a segítség, amit õk nyújtanak az iskolának. Õk mindig segítenek, ha baj van.

A Képviselõ-testület márciusban döntött arról, hogy pénzügyi keretet hoz létre intézményeinek felújítására, s ehhez minden lehetséges pályázati lehetõséget megragad. Ebben az évben a Vásár téri iskola nyílászáróinak cseréjét vette tervbe. Sajnos a beadott és elhúzódó pályázatokkal a vártnál kevesebb támogatást nyert a város, emiatt a kivitelezést elnyerõ céggel is megkésett a szerzõdéskötés. A 18 millió forintos végösszeg nem tartalmazta a teljes belsõ helyreállítást: a spaletták újrafalazását és vakolását, az ablakok körüli festést. Mivel erre forrás nem állt rendelkezésre, az iskola vezetése segítségül hívta a szülõket és város vállalkozóit. Az eredmény: több millió forint értékû társadalmi munka, és egy megújult, korszerû nyílászárókkal rendelkezõ épület.

A munkálatok idejére az iskola vezetése két hét szünetet rendelt el. A téli szünetre ugyanis az építõk nem merték kitolni az idõpontot a decemberi fagyoktól tartva, a munkát pedig ebben a költségvetési évben mindenképpen el kellett végezni, mivel el kellett számolni az állami támogatásokkal.

– Megértem a szülõk méltatlankodását a váratlan, és pedagógiai szempontból nem túl szerencsés kényszerszünet miatt. A nekik kiküldött levélben azonban elmagyaráztuk, hogy a felhasznált tíz tanítási napból hármat kell majd utólag – szombatonként – bepótolni, két nappal pedig hosszabb lesz a tanév. Egy évben öt nappal pedig az iskola szabadon rendelkezhet, akár egyszerre is kiadhatja tanítási szünetként – magyarázza az igazgatónõ, és máris szalad tovább intézkedni: éppen sódert hoztak a belsõ ablakpárkányok betonozásához.

A munkálatokból a város lakói talán észre sem vettek semmit, a kivitelezõ ugyanis megfeszített munkával öt nap leforgása alatt cserélte ki a tornaterem kivételével az épület öszszes ablakát: összesen 136-ot. A homlokzat eredeti lépe tehát hamar helyreállt, aki azonban bemerészkedett az épületbe, láthatta, hogy a tantermektõl a folyosókon át a mellékhelyiségekig minden építkezési területté vált: egy áttekinthetetlen bútorokból, sóder és homokkupacokból, törmelékrakásokból álló dzsungellé...

Egy nappal a tanítás megkezdése elõtt kerestük fel újra az iskolát. Az igazgatónõ most már sokkal nyugodtabb, mint egy héttel korábban:

– Ha nagy erõfeszítések árán is, de elkészültünk a helyreállítással, a takarítással és a termek visszarendezésével. A kisebb munkálatokat már tanítás mellett folyamatosan fogjuk elvégezni. Hadd ragadjam meg itt az alkalmat arra, hogy köszönetemet fejezzem ki az önkormányzatnak, hogy a mi iskolánkban cseréltette ki elõször az elöregedett nyílászárókat. Köszönöm a Hoffstädter cégnek a gyönyörû ablakokat és azt a nagyszerû munkát, amit az elmúlt két hétben végeztek. Hálásan köszönöm a szülõknek és a helyi vállalkozóknak a támogatását, és azt hogy szabadidejüket feláldozva önzetlenül segítettek az iskolának. Nehéz volt ez a két hét számunkra, de bõvelkedett csodálatos emberi gesztusokban, felemelõ pillanatokban, amelyek feledtették a kezdeti nehézségeket, és az iskolát ért méltatlan kritikákat. Köszönöm ezeket a felejthetetlen pillanatokat mindazoknak, akik velünk tartottak, és segítettek nekünk.