 |
Szeptember 27-én a vénasszonyok nyarának ragyogó napsütésében kerekezek a szüreti menet elõtt. Újra és újra leteszem a kerékpárt, és bevárom a színes, boldog kavalkádot. Ilyenkor mindenki jó kedvû, és elégedett: emelt fõvel, mosolygósan lépdel a menetben, és jólesõen sütkérezik az ismerõs tekintetekben, azokéban, akik az út szélén állnak, és csak nézik a felvonulókat. – Szeuvóz, Jauschi! – kiált most oda egyikõjük a menetben haladó ismerõsre, akinek fülig szalad a szája fekete sváb-kalap alatt, és büszkén lépdel tovább karját egy csinos sokszoknyás menyecske karjába öltve. Másutt egy-egy csiklandósabb, évõdõ megjegyzés is megered a kívül állóktól, amit boldogan kontráznak meg a menetben lépdelõk.Még én is kapok egy odavetett fricskát: – Hát film aztán van-e benne? – kérdi egy nagybajuszos bácsi. És lám, ráhibázott, mert tényleg nincs, de hát hogy is magyarázzam meg neki, mit jelent a digitális technika, amely egyre idegenebb az embertõl. Néma és érthetetlen világ ez. Egyre halkabb és egyre bonyolultabb gépek uralják a világot. Processzorok, mikroszkopikus tranzisztorok, intelligens mütyürök, ketyerék váltják fel a kellemesen duruzsoló, kattogó, szuszogó békebeli masinákat, amelyek között olyan jól érezte magát az ember.
Én is csalok, hogy jobban elviseljem gépem némaságát. Beállítom úgy, hogy a hagyományos kamerák hangját utánozza exponáláskor. Így megcsalatva, nosztalgiába ringatva már vidámabb vele a munka. Pásztázom vele a mosolygós gyermekarcokat, kackiás bajuszokat, borvirágos orrokat, és vígan kattintgatok egyre...
Talán így csalatjuk meg magunkat mindannyian. Hiszen minden, ami itt van, csak díszlet. De szükséges díszlet, hogy közelebb érezzük magunkat a természethez, a földhöz, mint annak idején õseink, akik az elsõ szõlõvesszõt ide elültették.
A hagyomány egyre nagyobb értékké válik a gyorsan múló idõben, rohanó világunkban. Kell, amibe kapaszkodhatunk, kell, amihez mindig visszatérhetünk mindenféle divatoktól függetlenül.
Az ünnepi menet idõnként megzökken, felgyûrõdik az úton, idegesen toporognak a nemes hátaslovak az elején. A kisbíró most perget egyet a dobján, s szól a sokadalomhoz a bort, a jókedvet dicsérvén és az esti bálba hívogatja a menyecskéket és a legényeket. Hangja hamar elenyész a tömegben, hiába próbálja erõsíteni azt bíró uram egy oda nem illõ elektromos hangtölcsérrel.
Amíg a menet vesztegel, jótékony kocsmárosok osztogatnak ingyen bort a felvonulóknak, s az elöl lebzselõ maskarások mézzel kenik össze és liszttel szórják be az óvatlan bámészkodókat. Aztán újra meglódul mindenki, most már ismét a Fõ úton haladunk, makacsul bizonyítani akarván, hogy igenis még végigmehet rajta az egész kompánia, mint akár száz évvel ezelõtt, anélkül, hogy bedugulna teljesen a bécsi út.
Két óra múltán a Fettertõl a Vásár térre ér a sokadalom. Egy nagy dugóban ér véget hirtelen minden. Mintha csak abbamaradt volna az egész. Még egy kis ténfergés, beszélgetés, még egy kis bor vagy dobozos sör, a gyerekeknek Fanta, és a nép szétszéled.
Otthon letöltöm a számítógépre a felvételeket, vidám arcokat, gyönyörû sváb ruhákat, díszes szekereket õriznek a néma bájtok. Örömömet lelem bennük. Az õsi kézmûves hagyomány és a modern digitális technika, azt hiszem, mégiscsak békében megférnek ezentúl is egymással...
Fogarasy Attila
BEKANNT MACHEN!
Meine lieben Leute
Lesefest ist heute!
Kommt mit uns,
Löscht den Durst!Zu feiern, tanzen, schlucken den Wein,
Müsst ihr abends im Kulturhaus sein!
Aber Vorsicht dass ihr heimfindet,
Nicht im Strassengraben ausbindet!Wir möchten die Arbeit heute lassen,
Keinen Tropfen Wasser saufen!Den Ochsen gibt das Wasser kraft,
Den Menschen feiner Lebensaft,
Darum trinkt der Werischwarer Wein,
Dass er kein Ochse sollte sein!Meine Gurgel will auch
Nicht trocken sein,
Marsch mit ihm ins Loch hinein!
Közhírré tétetik
Szüreti mulatság kezdõdik.
Gyertek velünk ünnepelni, táncolni,
Szomjatokat oltani.Estére a kultúrházban van még helyetek,
De vigyázzatok, hogy haza is találjatok,
Nehogy a mulatság után az országút
Melletti árokban találjátok magatok.Hagyjátok a munkát másra,
Legyen idõ mulatságra, ivásra.
Ne igyatok vizet ma,
az ökörnek az erõt ad.
Mivel mi ökrök nem vagyunk,
Vizet ezért mi nem iszunk.Igyunk bort hát végre
Megvilágosodó elménkre.
Tag der Deutschen Einheit in Gerstetten
Die Gemeinde Gerstetten lud die Bürger-meister und die Gemeinderäte der beiden Partnerstädten Pilisvörösvár und Cebazat/ Frankreich anläßlich des deutschen National-feiertages am 3. Oktober 2003 ein. Aus Pilis-vörösvár nahm eine dreiköpfige Delegation unter der Leitung von Theresia Manhertz (Deutsche Selbstverwaltung) an dem zweitä-gigen Programm teil.Die Feierstunde zum Tag der Deutschen Einheit fand im Stucksaal des neulich rekonstruierten Bahnhotels statt. Nach dem feierlichen Stehempfang hielten Bürgermeister Polaschek (Gerstetten) und Bürgermeister Auby (Cebazat) ihre Festrede.
Da die Bürgermeisterin Elisabeth Grósz-Krupp wegen eines staatlichen irisch-ungarischen Treffen anläßlich Ungarns EU-Beitritts die Deutschlandreise absagen musste, vertitt Dr. Zoltán Guth, Direktor des Wirt-schaftsgymnasiums Pilisvörösvár mit einer Rede. Für die musikalische Umrahmung sorgte die Musikschule Gerstetten und der Chor Vox unlimited.
Auf dem Programm für Besuch aus den Partnerstädten stand noch die Besichtigung des Heimatmuseums in Steinheim, und an dem darauffolgenden Tag eine Reise zur KZ Gedänksstätte in Dachau.
Ságiné Sebõk Magdolna
A Heimatverein nevében köszönetet mondunk minden intézménynek, egyesületnek, civil szervezetnek, magánszemélynek a Szüreti felvonuláson való részvételért. Külön köszönet a Polgármesteri Hivatalnak, hogy az útvonalengedély összegét az egyesület helyett átvállalta.
Köszönettel: az Egyesület vezetõsége
