
XXXX:
Íme hát középkorúvá
vált, megemberesedett egykori középiskolánk,
a negyedik X-et hagyta el ez év szeptemberében. De azért
még nem az az öreg alma mater, ahogy emlékeink mindent
behavazó messzeségében megjelenik. Nem oly öreg
még, csak tán mi lettünk vének: akik néha
meg-meghajlunk a mindennapok súlyai alatt. Micsoda pompás
ajándékot kapott a negyvenedik születésnapjára
ez a szeretett-szidott iskola: a postás betoppant, és
317 millió forintról szóló csekket hozott.
Tantermek, fiúkollégium, tornaterem épülnek
belõle, bõvül, szépül, csinosodik majd
újra az épület. Lassan nem marad köve, amelyet
a régi híres tanárok koptattak egykor.
Ó azok a régi tanárok…
Sokszor bolyongok a folyosókon, vitrinek, serlegek, üvegüket
vesztett tablók között, s szellemüket keresem.
Valahogy-valahol most is itt vannak velem. Nem a kõ a fontos,
nem a nemes burkolat, bársony fotel, csipketerítõ,
hanem az egykoron elhangzott szavak, szózatok, biztatások,
bölcselmek, amelyek útjelzõivé váltak
életünknek.
Ó, hogy nem hallgattunk mindenkoron
intelmeikre, felrúgtuk olykor a jelzõkarókat, vad
ingoványon vergõdtünk, az igaz utat nem lelve.
„Nem baj, ha a sorsod kacskaringós,
a lelked legyen egyenes” – mondanák õk elnézõ
mosollyal, õk, a bölcsek, akik közül már
egynéhányan az iskola panteonjába költözöttek.
A kiválók közt is elsõ:
Csonka igazgató úr. A legszigorúbb EMBER. Így,
nagybetûsen. És egyben a leghitelesebb is. Kõkemény
és következetes pedagógia, szilárd erkölcsiség,
megingathatatlan hit az emberben: ezek jellemezték õt.
Örökös igazgatónk, példaképünk,
erkölcsi iránytûnk lesz elménk hunytáig
mindnyájunk számára, akik valaha ismertük
õt.
Dr. Rübl, a tudós tanár,
a szellem nagy játékosa: szellemisége, humánuma,
játékossága, tudós kíváncsisága
ma is bennünk él és babonákat ûz. A
természet örök csodájának, a tudománynak,
a ráció diadalának tanárbajnoka õ.
Ül otthonában kedves enciklopédiái közt
– Isten tartsa õt meg sokáig –, és
az élet kincses-keserves keresztrejtvényét fejtegeti.
Õ tudja már a titkokat, „a nagy csodát”.
Tudja a súlyos és igaz válaszokat. Miközben
mi még dadogni tudjuk csak a kérdéseket is.
Pajor tanár úr, az irónia
nagymestere: sziporkázó humor, kaján, gyermekien
kételkedõ mosoly, érdeklõdõ tekintet,
empátia. Vele mindig mindenrõl tudtunk beszélni:
a szextõl a matrjoskababáig. Ma is mindannyiunk nevét
tudja. Számon tart minket, tartozunk neki. – Hát
a bátyád, hogy van? – kérdi, majd tíz
év múlva, amikor ismét találkozunk: –
Add át neki feltétlen az üdvözletemet...
Kistakács: – õ már
csak Kistakács maradt igazgatóként is – kedves,
törékeny hölgy. Tekintélyét jósága
adja. – Gyermekem, mi van veled? – búg bele mély
hangon a telefonba, és én valóban gyermeke vagyok.
Csüggve figyelem szavát, örülök mosolyának
és aggódva figyelem, vajon talál-e bennem feddni,
kivetni valót.
Oláh Imre igazgató úr:
imponáló tudás, ragyogó elme, európai
szellemiség, igényes beszéd és öltözködés,
példamutató személyiség. „Fehérek
közt egy európai”. Nehéz elhinni, hogy már
õ is nyugdíjban van. Még sok kérdésünk
lenne hozzá, még nem dobhatja el a jegyzeteit, tanmenetét,
még nem akaszthatja a szögre fehér tanári
köpenyét... Még tanulni szeretnénk tõle...
Ahogy a többiektõl is –
e negyvenéves tanoda valahai és mostani tanáraitól.
Égi és földi katedrákról szólnak
õk hozzánk, értelmünkre hatva, szívünkbe
markolva. Mondataik, verssoraik, vegyületeik, képleteik,
sípszavuk egyetlen közös zúgásba olvad
össze, s felszáll a magasba, a végtelenbe, mint ahogy
ballagáskor száll az ég felé a „Gaudeamus”,
hogy utat találjon a csillagpor között, lélektõl
lélekig az örökkévalóságban.
Kedves iskolánk, alma materünk,
Isten éltessen negyvenedik születésnapodon!
Fogarasy Attila
IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata
e-mail
Szerkesztõ: Schuck Béla e-mail