 |
„Szeretek dolgozni, szeretem az embereket”Beszélgetés Vörösvári nénivel múltról és jelenrõl
Nagymamám javaslatára kerestem fel Vörösvári Mariska nénit, aki az idén márciusban ünnepelte 91. születésnapját. Idõs kora és betegsége ellenére ma is hajnalban kel, fõz, süt és gondozza a kertet. Sokszor még most is árulja virágait a hentesbolt (Kultúrházzal szemben) elõtt, mert szereti az embereket, és szívesen találkozik régi jó ismerõseivel. „Nem hagyom el magamat. Muszáj dolgozni” – mondogatta beszélgetésünk során többször is.
Mariska néni rengeteg fotóval várt, hogy ezek segítségével meséljen családjáról, életérõl, a régi Vörösvárról. „Elõször bemutatkozok” – kezdte, és elõvett egy családi fotót az 1940-41-es évekbõl. „Schreck Mária vagyok és ez itt a Schreck család” – folytatta. A tizenegy testvérbõl ma már csak négyen élnek, három fiútestvére a háború miatt halt meg. „Köztünk egy óra harag nem volt” – hangsúlyozta. Aztán további fotók kerültek elõ: aranylakodalomról, 60. házassági évfordulóról, 90. születésnapról, temetésekrõl, külföldi zarándoklatokról. Egyik emlék a másikat követte.„Vörösvár régen nagyon szép volt, még most is látom a szemeim elõtt. Akár le is tudnám rajzolni. Annak idején nem nagyon tudtak Vörösváron magyarul. Svábok és zsidók éltek itt, és nagyon jól kijöttek egymással. A svábok dolgoztak, a zsidók pedig üzleteltek.
Én nem járhattam iskolába, vigyáznom kellett a gyerekekre. Az elsõ négy osztályt végeztem el, de mindig a legjobbak közt voltam. Egyszer jött a tanfelügyelõ, és nem tudtam neki magyarul elmondani, hogy azért nem voltam az iskolában, mert a nagymamám jött dagasztani, és a kenyeret el kellett vinnem a pékhez. De a leckét mindig tudtam, sõt, én tanítottam a társaimat. Tanítónõnk Kesselbauerné Hangya Mária volt, még asszony koromban is mentem hozzá tanulni.
Nagyon szegények voltunk. Amikor férjhez mentem, mindenki munkanélküli volt. Férjem és én két tanúval elmentünk a templomba, utána kaptunk egy reggelit, és ment mindenki a dolgára. Mivel a húgom korán férjhez ment, nekünk lakbérbe kellett mennünk. Elõször a mai hentesbolt épületében laktunk. Sokat dolgoztunk a férjemmel, de a háború teljesen tönkre tett minket. Az iparos körben voltunk, vezettük az Ipartestület kocsmát. Aztán a férjemet elsõként a településrõl behívták katonának. Második gyermekünk hét hetes volt, amikor a férjem megtudta, hogy lánya született. Alig töltött két hetet itthon, és kapott egy újabb behívót. Nem akart elmenni, de jöttek érte a csendõrök. Ebben az évben még háromszor behívták, aztán a frontra került, majd orosz fogságba. Nagyon sokáig nem jött haza, már eltûntnek nyilvánították. Sokan azt mondták, hogy meghalt. De egy napon mégiscsak hazajött. Igaz, akkor nagyon beteg volt.
Az iparos körbõl így mennünk kellett, még egy poharunk se maradt. A háború után folytathattuk volna, de semmink se volt. Újból elkezdtünk dolgozni, és lassacskán megint gyarapodtunk. Egész életünkben csak dolgoztunk. Bizony több volt a szürke, mint a fényes napunk. De, ahogy ezt svábul mondják: Sau wie es khumt, muas ma aunehmen. (Mindent úgy kell elfogadni, ahogy jön.)
A férjem, Vörösvári József tíz éve halt meg. Nagy sportember és zenész volt. A Mauterer zenekarban hosszú évekig elsõ szárnykürtös volt és hegedülni is tudott. Nick János bácsi után 1961-ben vette át a Mauterer zenekar vezetését. Nem voltak iskolái, mégis nagy sikereket aratott a zenekar.
Nagyon szeretem a virágokat. Ez talán annak is köszönhetõ, hogy anyámék voltak az elsõ virágosok Vörösváron. Volt nekik Óbudán egy standjuk, és a hátukon vitték be oda a virágot, mivel akkoriban még nem járt a vonat. Óriási gyümölcsös kertünk volt, sok virággal. Ha olyan virágot láttam valahol, ami nem volt a kertünkben, biztos, hogy megvettem. Volt baromfiudvarunk is. Sokat dolgoztunk vele, de nagyon szerettük. Sokan megcsodálták az udvarunkat. Mondjuk akkor még más volt az éghajlat, a természet.
Mindig szép ruhákban jártunk. Sokan azt hitték, hogy Budapesten csináltattuk. Addig vasaltuk a nyersanyagot, míg el nem estünk a fáradtságtól. Vasárnaponként eljártunk a nagymisére, a litániákat sose hagytuk ki. Tudtunk szépen énekelni. Kedvencünk az In dem tiefen Thal, steht ein Bliemelein… címû ének volt.
Minden szombaton nagytakarítás volt, nyitott ablaknál, énekszóval. Nagyobb ünnepek elõtt, mint például a búcsú, nagy készülõdés volt. Egész héten sütöttünk. Volt olyan is, hogy éjjeleken át, hiszen napközben dolgozni jártunk. Ilyenkor összejöttünk az unokatestvérekkel és a barátnõkkel.
Régen sokkal nagyobb volt a szeretet. Jobban tiszteltük egymást. Mindenki ismerte a rokonokat, most szinte még a testvérek se ismerik egymást. Hála a Jóistennek, ez a mi családunkban nem így van. Családom nagyon odafigyel rám, öt dédunokám gyakran ellátogat hozzám.”
Kedves Mariska néni, további jó egészséget kívánunk!
Sax Ibolya
Vörösvári néni napi imáiból:
Engel Gottes schütze mein,
Lass mit dir empfohlen sein.
Steh in jeder Not uns bei,
Und halte mich von Sünden frei.
Führe mich in deiner Hand,
in das himmlische Vaterland.Unser Herrgott Edelstein,
Bricht ihm sein heiliges Bein.
Geht ein heiliger Mann vorbei,
Das soll der Heilige Antoni sein.
Antoni, Antoni schau mich an,
was mir die Feinde hab'n getan.
Meine Augen sind gebrochen,
mein Blut ist vergossen und
die Sünden sterben. Amen.Honnan ered a Vörösvári vezetéknév?
Vörösvári József édesapját, Spiegelberger Mártont az elsõ világháborúban tanúsított hõs tettei elismeréseként vitézzé avatták. Ehhez azonban magyarosítania kellett a nevét, így lett a családneve Spiegelbergerbõl Vörösvári.
A Német Nemzetiségi Önkormányzat hírei
Szakmai gyakorlat
Az Észak-Magyarországi Német Önkormányzatok Szövetségének Kulturális Bizottsága elõadás- és szakmai gyakorlat sorozatot indít, mely segítséget ad a már mûködõ néptánc együttesek vezetõinek és táncosainak, valamint mindazoknak, akik mélyebben szeretnének foglalkozni a hazai németség népzenei és néptáncos kultúrájával.
A téma feldolgozását 10 alkalomra tervezte a Szövetség, melyek rendszeresen, havonta, a hónap 3. szombatján kerülnek megrendezésre. A sorozat célja, hogy a résztvevõk megismerjék és segítsék egymás munkáját, mind a gyûjtések, mind a hagyományõrzés területén.
Az elõadók országosan elismert, a magyarországi németek népi kultúrájával foglalkozó népzenei, néptáncos és néprajzos szakemberek lesznek.
Az elsõ foglalkozás idõpontja: 2003. szeptember 27., szombat 10 óra. Helyszín: Petõfi Mûvelõdési Ház, Szigetújfalu, Vasút u. 24.
Téma: Konzultáció az észak-magyarországi német nemzetiségi táncegyüttesek helyzetérõl. (Vezeti: Huszák Gézáné és Wenczl József).
A magyarországi nemzetiségek tánchagyománya – német néptáncok.
Táncgyakorlat: polka, keringõ, mars, mazurka (Vezeti: Manninger Miklós)A részvétel ingyenes!
Tanfolyam
A Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsa, a Methodik Centrum szakmai közremûködésével 120 órás, akkreditált, német nemzetiségi gyermektánc- oktatói tanfolyamot indít, mely négy szakaszból áll, szakaszonként 30 óra.
Tematikája: népismeret, tánc- és mozgáselmélet, zenei alapismeretek, mozgás- és táncgyakorlat, pedagógiai, pszichológiai és módszertani ismeretek, dramaturgiai és esztétikai ismeretek.
A tanfolyam a német nemzetiségi nyelvet oktató, illetve az erre készülõ pedagógusoknak is használható tudást ad.
Az elsõ szakasz 2003. október 9-10-11-én lesz Szigetújfaluban. Részvételi díja bentlakással: 20.000.-Ft, bejárással 15.800.- Ft.Jelentkezési határidõ: 2003. szeptember 30. Jelentkezési lap beszerezhetõ a Kisebbségi Önkormányzattól.
Régi fotók vörösváriakról
A Schreck család 1913-ban
Nincsen tanulmányi ösztöndíj-pályázat az idén
Amint az már megszokottá vált, a középfokú oktatási intézményekben tanulók minden év júniusában, míg a felsõfokú oktatási intézményekben hallgatók minden év szeptemberében pályázhattak a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványnál havi 5.000,- Ft illetve havi 10.000,- Ft juttatásra.
Az idén, úgy tûnik, a Kuratórium szakítani kíván ezzel a gyakorlattal, mert úgy vélik, hogy a benyújtott pályázatok több szempontból is objektíven nem voltak értékelhetõk, illetve a határozataik az érintettek körében számtalan feszültséget okoztak. Így nem volt igazán értékelhetõ a tanuló, illetve a hallgató valós kulturális tevékenysége, az anyanyelvi követelmények sem voltak egységesíthetõk, nem volt világos az sem, hogy egyáltalán mely középfokú oktatási intézmény valósít meg nemzetiségi oktatási programot, a felsõfokú oktatási intézményekben a tanulmányi eredmény bizonyult alkalmatlannak az összehasonlításra, ugyanis egyes szakokon és karokon más követelményrendszerek vannak hatályban.
Mivel változatlanul az a szándéka a Kuratóriumnak, hogy honorálja a fiatalok kulturális aktivitását, ezért a tanulmányi ösztöndíjat a már meghatározott tervek szerint ifjúsági díjra fogják átalakítani. Körvonalazódni látszik már az, hogy ezentúl nem pályázni, hanem jelölni lehet majd a magánszemélyeket és szervezeteket a díjra minden évben. A részletes szabályokról, kiírásról és az elbírálás módszerérõl elõreláthatóan szeptemberi ülésén dönt majd a Kuratórium. Valószínûsíthetõ az, hogy az idén a díjat a Kisebbségek Napján (amit általában december 18-án szoktak megünnepelni a Parlamentben) fogják átadni, ennek a tervezett pénzügyi hátterét pedig egy 20 millió Ft összegû keret biztosíthatná.
Hadifoglyok is kaphatnak nyugdíj-kiegészítést
Az elõzõ ciklusban a Kormány elfogadott egy Kormányrendelet, amely rendelkezett a különféle elhurcolások és fogva tartások károsultjainak nyugdíj kiegészítésérõl. Furcsa jogértelmezés következtében azonban sokan kimaradtak a kedvezményezettek körébõl, így ebben a ciklusban a Kormány egy másik Kormányrendelet segítségével orvosolta a problémát, viszont nem körültekintõen, ezért az Alkotmánybíróság megsemmisítette a jogellenes megkülönböztetését a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak és a hadifogság útján kényszermunkán maradottak között.
Immáron minden olyan magyar állampolgár jogosult a nyugdíj-kiegészítésre, aki itt rendelkezik állandó lakóhellyel és öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, akit a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak (1944. október 1-jét követõen) vagy a hadifogság után kényszermunkán maradt (1945. augusztus 1-jét követõen), aki ott legalább 3 évet töltött és ezután a károsulás után igényelt és kapott kárpótlást a kilencvenes évek során.
A nyugdíj-kiegészítés összege sávosan került megállapításra, a 3 évnél több és 5 évnél kevesebb idõ után 20.000,- Ft / hó összegû, 5 évnél több és 10 évnél kevesebb idõ után 30.000,- Ft / hó összegû, 10 évnél több idõ után 40.000,- Ft / hó összegû nyugdíj-kiegészítésre jogosult az érintett saját jogán, házastársa jogán pedig a vonatkozó összeg 20 %-ra.
A nyugdíj-kiegészítést az illetõ nyugdíjfolyósító szerveknél csakis írásos formában lehet igényelni, a nyugdíjas törzsszámot feltüntetve és a kárpótlási határozat hitelesített fénymásolatát csatolva.
Naptár
2003. augusztus 15-én megjelent az a magyar-német nyelvû naptár, amelyben megpróbált a Német Nemzetiségi Önkormányzat egy több hónapon keresztül tartó gyûjtõmunka eredményeként olyan képeket közzé tenni, amelyek templomunk 300 éves történetéhez kapcsolódnak. A naptárban a régi és új fotók mellett az adott hónapnak megfelelõ bibliai idézetek is találhatók. A naptár kapható: a Nagytemplomban, a Könyvesboltban, a Halmschláger Trade Rt. üzleteiben, a Foto Marika Fõ út 45. sz. alatti üzletében, a Fetter Fodrászatban, a Müller Kávézóban, a Piehl virágüzletben, a Havas Trafikban, Peregi Márton-nénál, Füzi Ernõnénél, valamint a Német Kisebbségi Önkormányzat tagjainál.
A Német Nemzetiségi Önkormányzat következõ ülését 2003. október elsõ hetében tartja a Mûvelõdési Ház 1. emeleti irodájában.
Sax Ibolya
Tíz éve írták
Egy évtizeddel ezelõtt a Pilisvörösvár Ma címû újság szeptemberi száma beszámolt a Tájház és a Mentõállomás avatásáról, bemutatta Neubrandt Istvánt, a Német Nemzetiségi Általános Iskola új igazgatóját és közölte Labbant Lajos plébános írását Szent István királyunkról. A községi hírek címû rovatban olvasható, hogy elkészült a Szabadság út folytatásaként a Dugonics utcáig terjedõ útszakasz aszfaltozása. Botzheim István polgármester egy krónikaíró pontosságával számol be az augusztus 10-én fellobbant erdõtûzrõl és eloltásának körülményeirõl.
Az Új Pilisvörösvár ma címû újság (akkoriban két hasonló nevû újságot szerkesztettek Vörösváron) szó szerint idézi Gromon András széphalmi plébános szavait, amellyel felszentelte a Falumúzeumot és Fogarasy-Fetter Mihály német nyelvû beszédét. Az újságban olvashatunk továbbá a Mauterer zenekar múltjáról és jelenérõl és a vörösvári zsidók történetérõl is egy-egy érdekes cikket. A gondolatok minden hétre rovatban Ujházy András jelentkezik egy mélyen szántó gondolatokkal teli, szép, vallásos írással.
A 10 évvel ezelõtti újságok megjelent példányai megtalálhatóak a gimnázium könyvtárának nemzetiségi és helytörténeti gyûjteményében.
Gromon András könyörgése a Falumúzeum felszentelésekor
Istenünk, mennyei Atyánk! A hálaadás és a könyörgés szavával fordulunk Hozzád ezen az ünnepen.
Hálát adunk õseinkért, akiknek emlékét õrzi ez a Falumúzeum; õk messze távolból költöztek ebbe az országba; õk adták nekünk tovább az élet és a hit lángját!
Hálát adunk mindazokért, akiknek jóvoltából és segítségével ez a múzeum létrejöhetett, s akik bármilyen formában támogatták megvalósulását!
Hálát adunk az itt elhelyezett tárgyakért is, melyek gyökereinkre és hovatartozásunkra emlékeztetnek minket: egy-egy családra, egy falura – de a nagyobb családra, egyházunkra és hazánkra is.
Kérünk, Istenünk, legyen áldásod ezen a múzeumon, mindazokon, akik létrehozták, és mindazokon, akik majd meglátogatják. Ne csak a múltra emlékeztessen, hanem a jelen és a jövõ feladataira is! Ne csak kulturális értékeket adjon tovább, hanem lelkieket és szellemieket is! Tanítson a múlt megbecsülésére, a jelen szolgálatára és a szebb jövõbe vetett reményre.
Kérünk, Istenünk, áraszd ki bõséges áldásodat erre a házra, hogy mindazok, akik Neked tetszõen használni fogják, Tõled testi-lelki erõt és üdvösséget nyerjenek!
Krisztus, ami Urunk által, Ámen.(Új Pilisvörösvár Ma, 1993. szeptember)
Wofon in Werischwar geplaudert wurde...
Der Ziegler Tóni lieferte einmal Reib-sand nach Altofen. Als er den Reibsand verkaufte, besuchte er das Kehli Wirts-haus. Nach dem er stark betrunken war, taumelte er eine weile lang an dem Ufer der Donau, dann lehnte er sich an einem Baum. Daneben wurde eben eine Park-bank gestrichen. Als der Maler fertig war, kam eine alte Frau. Sie hatte einen Hörapparat im Hals und wollte sich eben niedersetzen. Da sagte Tóni zu ihr:
– „Gnädige, die Bank ist frisch gestrichen!”
Die Frau setzte sich ruhig auf die Bank, dann nahm sie den Hörapparat zu ihrem Ohr und fragte:
– Wie bitte?
– Grün – antwortete Tóni.
Hinter dem letzten Schlemmungsee stand damals das Grünbaum-Wirtshaus. In den Faschingszeiten war hier oft Musik und Tanz. Einmal brach während des Tanzen eine grosse Rauferei aus, und entstand ein Durcheinander. Der Pfarrer, der eben mit seiner Gesselschaft Karten spielte, wusste sich zu helfen, sammelte alle Mundstücke zusammen und ging nach Hause. So verstummte die Musik, und damit auch das Tanzen. So wurden die Burschen und Mädchen in alle Winde zerstreut.
Resi Base war ein sehr fromme Frau. Vor den Weinachten ging sie fleissig in der früh in die Kirche. Einmal – wie immer – tat sie den Topf mit Bohnen auf den Ofen. Ihr Mann und ihre Söhne assen gerne Bohnensuppe, besonders dann, wenn auch Speck oder geselchtes Fleisch darin liegt. Unterwegs traf sie den Jauschi Nachbar.
– Wohin eilen Sie sich so schnell – fragte der Nachbar.
– Guten Morgen, Jauschi. Ich eile mich aud dir Rorate. Ich glaube, dass ich schon wieder verspäte, weil ich noch die Bohnen-suppe auf den Ofen stellte zum kochen.
– Und was machen Sie mit dem grossen Stück Speck unter Ihren Arm?
Franz Josef in Werischwar
Nachdem König und Kaiser Franz Josef im Jahre 1896 in Budapest die erste Untergrundbahn eingeweiht hatte, fuhr er nach Tschawa und betrachtete das neue Soldatenlager.
Nachmittag ist er wieder nach Buda-pest gefahren. Unterwegs hat er in We-rischwar, vor dem Gemeindehaus Halt gemacht.
Gross und Klein der ganzen Gemeinde hat dem Kaiser feierlich empfangen. Martin Hasenfratz, der Richter hat eine kurze Rede gehalten. Nach der Begrüs-sung fragte der Kaiser:
– Was ist los in Werischwar? Ist alles in Ordnung?
– Jawohl, Herr Majestät, es ist alles in Ordnung, nur die Hitze is zu gross, und es brennt alles aus. Regen hätten wir nötig.
– Es tut mir leid, einen Regen kann ich nicht geben, ich bin doch kein Gott – anwortete der Kaiser, und fuhr in die Richtung der Hauptstadt weiter.
Die ganze Gemeinde war zornig und empört auf den dummen Richter. Statt regen hätte er lieber was wertvolles verlangen sollte – meinten die Leute. Von nun an nannte die die Bevölkerung den Martin Hasenfratz: „Dummer Bauer”.
Seit diese Zeit ist sein Spitzname: „Tumbau”. Im nächsten Jahr wurde ein neuer Richter gewählt. Sein Name war Johann Müller.
Fogarasy-Fetter Mihály gyûjtésébõl
Wetterregel für September:
Mit dem September beginnt der herbstliche Brauchtumskreis, in dessen Mit-telpunkt das Einbringen der Früchte und die Vorbereitung des nächsten Wirtschaftsjahres steht.
Anfang September machen sich auch die Zugvögel auf den Weg nach Süden, am 8. September wird gesagt: "Mariä Geburt, fliegen die Schwalben fuort."
Wenn sie aber bis Ende September, bis zum Michaelitag (29. September) blei-ben, so ist ein schöner, langer Herbst zu erwarten.
