 |
Sodrásban
Rafting- és canyoningtúrák SzlovéniábanHét ember sodródik az árral, tajtékos habok, éles sziklák között a gyors folyású Soca folyón a szlovén Alpokban. Csuromvizesen, felgyorsult pulzussal egyensúlyozva az ingatag gumicsónakban, egymás minden egyes rezdülésére figyelve suhannak át a zúgókon és lapátolják keményen a vad vizeket... A természet szépségét csodáló, erejét tisztelõ, a folyó játékszabályait betartó vadvízi evezõsök õk, vagy ahogy idegen szóval nevezik õket: raftingosok.
A rafting kezdetben valóban a legbátrabbak sportja volt, veszélyes, nyaktörõ és extrém idõtöltés, ma már azonban gyakorlott túravezetõvel bárki megpróbálhatja, aki képes legyõzni természetes félelmeit, szorongásait és képes együttmûködni társaival. A raftingban ugyanis a legfontosabb a csapatmunka. Az ingatag gumicsónakban mindig meg kell õrizni az egyensúlyt, nagyon kell ügyelni a súlyelosztásra: ezt csak összehangolt munkával lehet biztosítani. „Mindnyájan egy csónakban evezünk”: aki kihúzza magát, nem hajlandó együttmûködni a többiekkel vagy bravúroskodik, az egész csapat biztonságát veszélyezteti. Könnyen bele lehet borulni a nyolc fokos vízbe, s nem túl kellemes dolog a sziklák körül örvénylõ vízben fadarabként hányódni.
Nem véletlen, hogy cégek is elõszeretettel küldik munkatársaikat raftingtúrára: a kemény tréning összekovácsolja, megedzi a munkahelyi közösséget, kialakítja a bizalmat egymás iránt.
A kezdõ vadvízi evezõsöknek az ún. nagyraftokat ajánlják, ezekben 6-10 ember lapátol, hátul a tapasztalt és a folyót jól ismerõ túravezetõvel. A bátrabbak megpróbálkozhatnak a kisebb csónakokkal, vagy akár a kajakkal is, ezekhez azonban már jókora adag ügyesség és tapasztalat szükségeltetik.
Megfelelõ felszerelés (neoprén ruha, mentõmellény, védõsisak) nélkül persze soha ne vágjunk neki a folyónak, mert a fölösleges hõsködés megbosszulja magát. (A különleges neoprén ruha a vizet átengedi, de a hõt megtartja, ezért a raftingosok a jéghideg víz ellenére sem fáznak.)
A mentõfelszerelésnek és a túravezetõk tapasztaltságának köszönhetõen balesetek csak ritkán fordulnak elõ. A raftingolás korántsem olyan veszélyes sport, amilyennek a partról kinéz. A vízbe esett evezõs a zúgó utáni csendesebb részen kimászik a partra, társai pedig bevárják õt. Ha valaki szorult helyzetbe kerül, bízhat társai és az életmentõ jogosítvánnyal rendelkezõ túravezetõ segítségében.
A raftinghoz hasonló különleges és embert próbáló extrém sport az ún. canyoning. Ez a gyalogtúra olyan gyors folyású hegyi patakokat követ, amelyeket gyakran szakítanak meg kisebb-nagyobb vízesések. A résztvevõk a vízfolyásokban, vízesésekben lecsúszva- mászva-úszva-ugorva jutnak le a kanyon aljába. A raf-tinggal ellentétben ez nem csoportépítõ, hanem személyiségfejlesztõ sport. A raftingnál a „mi” a kulcsszó, a canyoningnál az „én”. Kreativitásra, önbizalomra, kitartásra, a problémákkal való szembenézésre, bátorságra neveli a civilizáció lagymatag kényelmébe belesüppedt embert.
A pilisvörösvári Müller Edina mindkét sportágnak aktív ûzõje. Korábban már nagyon sok különleges sportot is kipróbált: sárkányrepülést, ejtõernyõzést, vízisízést, a raftinggal és a canyoninggal csak néhány évvel ezelõtt ismerkedett meg:
– 1998-ban a barátaimmal befizettünk egy szlovéniai raftingtúrára, a Soca (ejtsd: szocsa - a szerk.) folyó völgyébe. A Soca a folyó szlovén neve, talán úgy ismerõsebben hangzik a magyarok számára ez a történelmi vidék, ha azt mondom: az Isonzó völgye… Csodálatos élmény, nagyon jó buli volt az elsõ raftingolásom. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy én itt túravezetõ szeretnék lenni, ami a következõ évben valóra vált. Az embernek vigyáznia kell, hogyan fogalmazza meg a vágyait, mert azok elõbb-utóbb beteljesülnek…
– Mi ragadott meg leginkább a vadvízi evezésben?
– A raftingolás egy életérzés is egyben. A kristálytiszta vízben, a fantasztikus természeti környezetben valahogy minden tisztábbnak tûnik. Az ember jobban látja és érti a dolgokat. Egyfajta õsi állapotba kerül: a civilizáció elõtti létbe, közvetlen kapcsolatba az elemekkel. Az ember és a természet eggyé válik. A vadvízi evezés nem harcot jelent az elemekkel, hanem törekvést a természettel való harmóniára.
– Mostanában inkább mégis canyoning-túrákat vezetsz, mi volt a váltás oka?
– Szeretem a kihívásokat, szeretem magam kipróbálni újabb és újabb helyzetekben. A canyoningot azt hiszem, igazán énrám szabták. Ez a sport a személyiségrõl, az egyénrõl szól. Mindenkinek magának kell megoldania a helyzeteket. Mindenki csak magában bízhat. Az én feladatom a túra során az, hogy eloszlassam a túrázók félelmeit, hogy harmóniába hozzam õket saját személyiségükkel és a természettel, s hogy elhitessem velük: túljuthatnak a legnehezebb akadályokon is. Ez csak akkor járhat sikerrel, ha minél gyorsabban és pontosabban kiismerem a vezetésemre bízott csoport tagjait.
– Kik jelentkeznek elsõsorban a túráitokra?
– Jelentõs részben olyanok, akik stresszes, felpörgetett életet élnek. Az ilyen emberek aktív pihenésre vágynak. A legkülönbözõbb foglalkozású, beállítottságú emberek jelentkeznek a túrákra és nem feltétlenül azok, akik a veszélyt, sokkal inkább olyanok, akik a kalandot keresik.
– Úgy tudom, egy alapítványt is létrehoztatok e sportok személyiségformáló hatásának kiteljesítésére…
– Igen, az Egolúció Alapítványt. Úgy vélem, ez a szójátékos név pontosan kifejezi törekvéseinket. Mi nem profi sportolókat akarunk képezni, hanem mindenkit szívesen látunk, aki fejleszteni, alakítani szeretné személyiségét, jellemét. Ebbõl a célból tréningjeinket pszichológusok és trénerek segítségével szervezzük meg. Mindenki más és más indokból jelentkezik egy-egy tréningünkre. Sokszor maga sem tudja pontosan, miért akar vízre szállni. Van erre egy szólásunk: „Mindegy, hogy miért keresed meg a folyót, a végén úgyis rájössz…”
– És te már biztosan rájöttél?
– Hiszem, hogy a vadvízi sportok a mindennapokban való boldogulásomat is segítik. Azt szoktam mondani: az élet célja nem a küzdés maga, ahogy Madách megfogalmazta, hanem a helyes irányok és célok: a jó áramlatok, a jó sodrás megtalálása. Az ember, ha a jó sodrásba kerül, minden akadály ellenére is célba ér.
F. A.
„Sokan el sem tudják képzelni, hogy micsoda ereje van a víznek. Legalábbis amíg meg nem tapasztalják. Ez a találkozás pedig lehet egészen barátságtalan is, úgyhogy vízre szállás elõtt érdemes tisztázni magunkban a játékszabályokat: A folyóval sosem szabad kikezdeni, mert olyan, mint Mike Tyson, hamar visszaüt és hatalmasat.” (A MOL 2000 magazin raftingolásról szóló írásából)
