 |
Bûnösök közt ártatlanok?
Gyermek- és fiatalkorú bûnözõk Vörösváron
Utcáinkon, tereinken idõnként fel-feltûnik néhány céltalanul ácsorgó, üldögélõ, kóborló fiatalember. Az iskolából valamilyen ok miatt már kimaradtak, de munkahelyük sincs. Nem riadnak vissza kisebb bûncselekmények elkövetésétõl sem. Amikor a város iskoláinak kapui megnyílnak, hozzájuk csapódnak általános iskolás korú gyerekek is, akik egy kis izgalomra, balhéra vágynak. A kölyökbanda dohány- és alkoholszagú akolmelege fõleg azokat csábítja, akik a családjukban nem lelik a helyüket, s szeretetet nemigen kapnak. Italozó szülõk, erõszakos, durva édesapa, csonka családok, félrecsúszott sorsok, iskolai kudarcok állnak a hátterében annak, hogy egy gyermek a család és az iskola helyett a bandát választja. A heccek, csínytevések egy idõ után – maguk sem veszik észre mikor – durvább, erõszakosabb cselekményekbe, vagyon elleni bûncselekményekbe torkollnak. Keskeny a mezsgye az ártatlanság és a bûn között.
A szakemberek szerint 1995 óta folyamatosan nõ Magyarországon a gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett bûncselekmények száma. Megdöbbentõ a bûnelkövetõ gyermekek brutalitása, kegyetlensége. A társadalom nem igen tud mit kezdeni a riasztó tényekkel. A pilisi kistérségben a statisztikák szerint még kezelhetõ a helyzet, egy évben 15-20 esetben fordul elõ, hogy 18 éven aluli bûnelkövetõvel szemben kell vizsgálatot indítania a rendõrségnek, 14 éven aluli gyermek pedig csak 3-4 esetben keveredik bûncselekményekbe. Ez persze nem azt jelenti, hogy Vörösváron és környékén rózsásnak mondható a helyzet, és nem kell foglalkoznunk ezzel a témával. Ezt az alábbi két kiragadott eset is bizonyítja:
A ligeti buszmegállóban egy nyolcadikos fiú várakozott a buszra. Szelíd, csendes, illemtudó gyermek, az iskolában példás magaviseletû. Hirtelen, mintha a föld alól kerültek volna elõ, két hasonló korú fiú termett mellette, és se szó, se beszéd ütlegelni kezdték. Könnyel keveredett vére megfestette a megálló falát. A fiú máig se tudja, miért kapta a pofonokat. Talán arcának szelídsége, jósága ingerelte a támadókat…
Piliscsabán, szintén egy buszmegállóban fényes nappal: egy középkorú férfi várakozott a buszra. Hirtelen három fiatalkorú vette õt körbe késekkel felfegyverezve és arany nyaklánca átadására kényszerítették. A rendõrség az eset után nem sokkal elõzetes letartóztatásba helyezte a három tizenéves fiút.
Koczka Gábor õrsparancsnok szerint a gyermekkori bûnözést meg lehet állítani. Az, hogy valaki ellop egy tollat a társától, még nem jelenti azt, hogy felnõtt korára bûnözõ lesz. A gyermek nem tudja még minden esetben megítélni, mérlegelni tettének súlyát. Éppen ezért 14 éven alul senki sem büntethetõ, sõt még rendõrségi vizsgálat sem indulhat ellene. Abban, hogy a gyermekben kialakuljon a jó és a rossz megkülönböztetésének képessége és hogy a felelõsséget tudjon érezni tetteiért, óriási szerepe van a családnak és az iskolának. A legtöbb esetben azért keveredik bûncselekményekbe egy gyermek, mert hiányzik mögüle a biztos családi háttér s a szilárd értékrend. A gyermek magára marad a problémáival, mivel a családban senkivel sem tudja megbeszélni azokat. Csak a társai között érzi jól magát, a „bandában”. Az ilyen gyermek felnéz azokra az idõsebb társaira, akik már elkövettek néhány „balhét”. Igyekszik õket utánozni, a kedvükbe járni, megtesz nekik mindent, amit mondanak. Nincs még tisztában cselekménye súlyával. Jó bulinak tartja az egészet.
Kezdetben a banda beéri azzal, hogy széttörik a telefonfülkéket, feldúlják, felégetik a játszótereket, összefirkálják a házak falát. Késõbb már autókat is elkötnek, kisebb-nagyobb lopásokba keverednek, végül már a rablástól sem riadnak vissza. Még mindig jó heccnek, amolyan bátorságpróbának tartják az egészet.
A bûnözõk egy csoportja tudatosan kihasználja az ilyen céltalan, talajvesztett gyerekeket. Mivel büntetõjogi felelõsségre nem vonhatók, elõszeretettel alkalmazzák õket bûncselekmények elkövetésére.
Koczka Gábor õrnagy szerint a rendõrség mindent megtesz annak érdekében, hogy ezek a veszélyeztetett gyerekek felnõtt korukra ne válhassanak bûnözõkké. Ezt szolgálja a DADA program is, amelynek keretében az általános és középiskolák iskolák diákjainak a drog, az alkohol, a dohányzás veszélyeirõl, a szabályos közlekedésrõl, viselkedési kultúráról és bûnmegelõzésrõl tartanak elõadásokat.
Péczely Csaba õrsparancsnok-helyettes elmondása szerint a fiatalkorú bûnelkövetõkkel szemben ritkán szabnak ki letöltendõ börtönbüntetést. Legtöbbjükre ugyanis elrettentõ erõvel hat egy-egy meggondolatlan cselekedetük miatt kiszabott bírság vagy kisebb büntetés is. Ha érvényesül a család visszatartó ereje is, ezek a fiatalok nem válnak felnõtt korukban bûnözõkké. A büntetõtörvénykönyv ennek szellemében szab ki különféle büntetéseket a fiatalkorúakra: pénzbüntetés, közérdekû munkára kötelezés, próbára bocsátás, pártfogói felügyelet formájában.
A gyermekkori és fiatalkor bûnözés megelõzésére nemcsak a rendõrség hivatott. A társadalom több szerv, intézmény összehangolt munkája által igyekszik védõhálót szõni a veszélyeztetett gyerekek, fiatalok köré.
1997-ben jelent meg a gyermekek védelmérõl és gyámügyi igazgatásról szóló törvény. E törvény szabályozza a gyermekvédelem során eljárásra jogosult és köteles szerveket, továbbá az ún. gyermekvédelmi jelzõrendszer tagjait. Ezek: védõnõk, pedagógusok, orvosok, rendõrség, ügyészség, határõrség, bíróság, gyermekjóléti szolgálat stb. A törvény városi szinten gyermekvédelmi feladatokat a gyermekjóléti szolgálatnak, a jegyzõi gyámhatóságnak és a gyámhivatalnak határozott meg. Mindhárom a Polgármesteri Hivatal keretei között mûködik.
Hegyes Józsefné igazgatási osztályvezetõje tájékoztatta újságunkat arról, hogy a három szerv munkája hogyan épül egymásra:
A jelzõrendszer valamely tagjának (például az iskola) jelzése alapján környezeti, magatartási okok, a szülõk alkoholizmusa vagy a rossz lakáskörülmények miatt veszélyeztetetté nyilvánított gyermekkorúakat az önkormányzat által mûködtetett Gyermekjóléti Szolgálat családgondozói gondozzák. (Jelenleg 27 családban 57 veszélyeztetett gyermekkorút tartanak nyilván Pilisvörösváron.) A szolgálat életvezetési tanácsokat ad a család számára, segít az iskolaválasztásban, szükség szerint szakorvost, pszichológust ajánl a gyermeknek vagy nevelési tanácsadóhoz irányítja. A gyermekvédelmi szolgálat igénybevétele azonban nem kötelezõ a család számára.
Ha a gyermek veszélyeztetettségének megszüntetése érdekében a gyermekjóléti szolgálat igénybevétele nem elegendõ vagy azt a család nem veszi igénybe, a szolgálat a jegyzõi gyámhatóságnak jelzi a család együttmûködési készségének hiányát, és hatósági intézkedést kér. Ez a védelembe vétel.
A gyámhatóság a védelembe vett kiskorút és annak szüleit kötelezheti bizonyos magatartási szabályok betartására. A kiskorút például kötelezheti az iskolába járásra, szakorvosi segítség igénybevételére, a szülõt alkoholelvonó kúrára küldheti. A kiskorú mellé a gyámhatóság állandó családgondozót rendelhet ki.
Jelenleg 29 kiskorú áll védelem alatt Vörösváron.
Hegyes Józsefné tapasztalata szerint a legtöbb esetben hatásosak a jegyzõi gyámhatóság által meghozott intézkedések. Elõfordul azonban, hogy a gyermeket ki kell emelni a családból. Itt lép be a körbe a városi Gyámhivatal, amely a szülõ beleegyezése nélkül elhelyezheti a gyermeket rokonoknál, nevelõszülõknél vagy gyermekotthonban. Ezekben az esetekben a szülõ gondozási, nevelési joga szünetel, gyermeke után gondozói díjat köteles fizetni
Sok ember összehangolt munkája szükséges tehát ahhoz, hogy megakadályozzuk a vörösvári gyerekeket és fiatalokat abban, hogy a bûn útjára lépjenek. Sokszor elég egy jó szó vagy egy tiltó, okos gesztus, máskor csak komoly hatósági és rendõrségi intézkedések segíthetnek csak. Egy biztos: arról, hogy egy ártatlanul született gyermekbõl bûnözõ lesz, mi is tehetünk. Talán csak azzal, hogy szemet hunyunk a virágágyásokon keresztül-kasul motorozó suhancok láttán, talán csak azzal, hogy elfordulunk, ha egy síró arcot látunk. A részvétlenség, a közömbösség, az önzés nagyobb bûn, mintsem gondolnánk…
F. A.
Családszociológusok szerint, ha valaki 24 éves koráig nem követ el bûncselekményt, a késõbbiekben egyre kevesebb lesz az esélye annak, hogy valaha is elkövessen. Ha tehát a legveszélyeztetettebb csoportot, a tizenéveseket meg tudnánk védeni, akkor nagyságrendekkel csökkenne a bûnözés Magyarországon.
