Vörösvári Újság Online

Egy orosz sínbusz és egy német Desiro néz farkasszemet a vörösvári állomáson. Mintha egy vasúti kiállításon a XX. és a XXI. század technikáját szemlélnénk. Az ultramodern Desiro impozáns látványt nyújt, tetején úgy csillog a napfény, hogy szinte bántja az ember szemét. Mellette szerényen álldogál az orosz államadósság fejében Magyarországra érkezett szerelvény. Az utasok már felszálltak, s most az állomásfõnök is elõbújik irodájából és tárcsáját felmutatva zöld utat enged mindkét vonatnak. Elõször a Desiro tûnik el a sorompó utáni kanyarban, majd a sínbusz körvonalai is elfoszlanak a Pest felé futó síneken… Az állomásfõnök lassan visszaballag irodájába. Háromnegyed tizenegy van. De melyik évtizedben?

Ha nem parkolna egy fekete BMW közvetlenül az elhanyagolt állomásépület mellett, azt gondolhatnánk, hogy hirtelen az 50-es évekbe zuhantunk vissza. Koszló vakolat, mocskos falak, kitört ablaküvegek, szemét és por. Vigasztalan képet nyújt az egész. Nincs rendes vécé, nincs rendes váróterem, nincs rendes parkoló, nincs rendes út. Nincs pénz. Európa a síneken túl van.

A média szerint csõd elõtt álló vasúttársaság évtizedek óta nem képes arra, hogy felújítsa a lassan mûemlékké avatandó és védelem alá veendõ állomásépületet. A kényszer, a nagy úr az utasokat mégis arra ösztönzi, hogy a 10-es út ellehetetlenülõ közlekedése helyett az olcsóbb és megbízhatóbb vasúti közlekedést válasszák. Ezt bizonyítja az is, hogy szép csöndben a vörösváriak megvalósították a MÁV P+R= „Parkolj és utazz tovább!”-szlogenjét. Reggelenként átlagban félszáz gépkocsi parkol le az állomás környékén (ki hol talál helyet magának, mivel kulturáltan kiépített parkoló nem létezik), hogy aztán vezetõik vonattal folytassák utukat Budapest vagy Esztergom irányába. A tavasz beálltával a kerékpártárolók is lassan megtelnek.

Az állomás dolgozói szerint körülbelül egy éve alakult ki ez a szokás, addig csak hellyel-közzel fordult elõ, hogy valaki ezt a praktikus megoldást választotta volna az utazásra.
A vörösvári önkormányzat sokat segíthetne azzal a vasúti közlekedés vonzóbbá tételében, ha rendbe hozatná az autósrémítõ, tengelytörõ Vasút utca aszfaltburkolatát és közremûködne egy szilárd burkolatú parkoló kialakításában. A 10-es út elkerülõ szakaszának megépülte után is szükség lesz ugyanis egy alternatív és kulturált közlekedési lehetõségre a fõváros irányába.

Sajnos, úgy tûnik viszont, minden pénzért kár, amit az önkormányzat a szabadságligeti megállóra költ. Egy, a Kálvária környékén tevékenykedõ, suhancokból álló banda saját területének tekinti ugyanis a megálló területét, sajátosan értelmezve a P+R jelmondatot: „Pusztíts és rombolj!” A vandál suhancok ennek megfelelõen a peronon már szinte mindent széttörtek, amit lehetett: már a vaskorlátot is megbontották. A kerékpártároló rácsos ajtóit kiszedték és szétdobálták, a világítás elektromos kapcsolószekrényét széttörték, a kukákat megrongálták, megbontották a padok léceit, az összes táblát leverték. Ami megmaradt a két évvel ezelõtt nagy csinnadrattával, csapra vert söröshordóval, ünnepi beszédekkel felavatott megállóból, azt festékkel fújták össze.

A banda ronccsá tette a város pénzén épült létesítményt. Ebbe vagy beletörõdünk és hagyjuk veszni az egészet, vagy sürgõsen kitalálunk valamit, hogyan civilizálhatjuk újra a környéket.
A szerkesztõséget is sokan megkeresték már a megállóval kapcsolatos panaszaikkal. Szóvá tették, hogy hónapok óta nincs világítás a peronon, hogy nem ürítik a kukákat és a megálló környékét elborítja a szemét, hogy tengelyig süllyednek az autók a vasúthoz vezetõ úton, és így tovább. Egy ízben arról is értesítettek minket, hogy õzek és más vadak maradványait marcangolják kóbor kutyák a megállónál.

Márciusi számunkban már foglalkoztunk a megállóval, és leírtuk, hogy az önkormányzat több százezer forintért az eddigitõl eltérõ biztonságosabb mûszaki megoldással helyreállíttatja a peronvilágítást. A kukákkal kapcsolatban Szabó Sándor, a Rumpold-Bicske Kft. vörösvári üzemének vezetõje elmondta, õk rendszeresen ürítik a kukákat – már amelyiket lehet, mivel a vandálok azokat is tönkretették.

Korszerû szerelvények és lerobbant állomásépület, jó elképzelések és vandál düh, európai színvonal és középkori állapotok jellemzik ma a vörösvári vasúti közlekedést. A 10-es út kaotikus és életveszélyes forgalmát nézve biztos, hogy van jövõje az olcsóbb és sokkal biztonságosabb vasútnak. Érdemes rá jobban odafigyelnünk, s a problémákra mielõbbi, XXI. századi megoldásokat találnunk. Ne fordítsunk neki hátat, ne hunyjunk szemet: arccal a vasút felé.

Elhanyagolt, fûtetlen, drága, de egyelõre még a miénk. Körülbelül így összegezhetõ az utasoknak a vasútról alkotott véleménye az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület által megrendelt felmérés szerint. A MÁV nem kommentálta a vizsgálat eredményét. A felmérésben 276 utast kérdeztek a vasúttal kapcsolatos tapasztalataikról. Mintegy kétharmaduk évente csupán néhányszor utazik vasúttal vidékre, negyedük azonban naponta részt vesz az elõvárosi forgalomban. A szolgáltatás árát 44 %-uk magasnak, 40%-uk közepesnek tartja. Az ár/érték arányt már csak harmaduk találta megfelelõnek, a megkérdezetteknek közel fele szerint azonban alig felel meg annak a minõségnek, amit a jegyárakban megfizettetnek velük. Ugyanakkor az ingázók elismerik, hogy a vasút még mindig a legolcsóbb módja az utazásnak. A legnagyobb gondjuk a megkérdezetteknek a szolgáltatások minõségével van. Bár a pályaudvarok jól vagy elfogadható módon megközelíthetõek, a menetrend érthetõ s a járatok pontossága kielégítõ, mégis gyenge, illetve nagyon gyenge minõsítést kapott a kényelem és a higiénia.
(Pest Megyei Piac 2004. II. 27.)