Vörösvári Újság Online

Egy vörösvári az Európai Unió központjában
Világhálós interjú Lieber Évával

A vörösvári Lieber Éva 2002 óta Brüsszelben, az Európai Unió központjában dolgozik. Olyan fontos európai intézmények tevékenységét ismeri közelrõl, mint az Európa Parlament vagy az Európai Bizottság. Arra kértük õt, hogy két év alatt szerzett tapasztalatait, ismereteit, érzéseit ossza meg velünk. Az itt következõ e-mailben készült interjúnak különös aktualitást ad Magyarország május 1-jei európai uniós csatlakozása.

@ Úgy tudom, Németországban és Angliában tanult. Hol, melyik egyetemeken? Mi a végzettsége?

– Az érettségi után mentem Németországba, ahol elõször a bayreuthi egyetemen politológus diplomát szereztem. Mindig is nagyon érdekelt a politika, és mivel az uniós csatlakozás kérdése a 90-es évek végén egyre konkrétabbá vált, Aachenben, az „Európavárosban” szereztem a második diplomámat Európa-tanulmányok szakon. Így „földrajzilag” is egyre közelebb kerültem Brüsszelhez, mivel Aachen a holland-belga-német határháromszögben fekszik, és az „európaiság” itt több száz éves hagyományra tekint vissza. Közben egy szemesztert Angliában, a leedsi egyetemen töltöttem nyelvtanulás céljából. 2002-ben gyakornokként kerültem az Európai Bizottság humánerõforrással foglalkozó fõigazgatóságához, ahol akkor már javában folyt a csatlakozás elõkészítése és konkrétan az új munkatársak felvételének megtervezése.

– 2003 elején az Európa Parlament és az Európai Bizottság pályázatot hirdetett mind a 10 csatlakozó országban új munkatársak felvételére. Erre a 10 országból kb. 25 000-en jelentkeztek, majd egy sikeres írásbeli és szóbeli felvételi után kerültem tavaly júniusban a parlament személyügyi osztályához, ahol a csatlakozó országbeli új munkatársak felvétele és integrálása volt a feladatom. A parlament fõtitkárságán Brüszszelben és Luxemburgban kb. 3500 ember dolgozik, ennek csaknem a fele tolmács és fordító. 2003-ban kb. 400 új munkatársat vettünk fel az új tagországokból, sok magyart is természetesen. Nagyon szerettem ezt a munkát, mert így lehetõségem volt az új munkatársak megismerésére és a személyügyi osztály jó lehetõséget nyújtott a parlament munkájának áttekintésére.

– Március eleje óta egy felkérésnek eleget téve ismét az Európai Bizottságnál dolgozom, ahol a legújabb európai intézmény – egy, az elektronikus világháló, az Internet biztonságával (Netzwerksicherheit) foglalkozó specializált hivatal – felépítése a feladatom. Egy új intézmény felépítése elsõsorban koordinációs feladat, amelyhez a három fõ EU-intézmény, az Európa Parlament, az Európai Bizottság és az Európa Tanács együttmûködési mechanizmusainak ismerete szükséges. A célunk az, hogy jövõre ilyenkor kb. 40 európai szakember foglalkozzon a világháló adatforgalmának biztonságosabbá tételével. A specializált európai hivatalok különlegessége az, hogy brüsszeli megalapításuk után valamelyik tagállamba költöznek, és ott folytatják tevékenységüket.

– Az összes európai intézmény humánpolitikájának közös vonása, hogy minden európai polgár egyenlõ eséllyel indul a pályázatokon és az intézményekbe való bekerülés alapfeltétele mindenütt ugyanaz: egy több fordulóból álló anonimizált versenyvizsgán kell megfelelni. A dolgot nehezíti, hogy mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsgát egy, ill. két idegen nyelven kell letenni. Az egyik legfontosabb feltétel tehát a nyelvismeret. A mostani közvetlen fõnököm például portugál, az osztályvezetõ német (aminek nagyon örülök) a titkárnõnk pedig olasz. A munkanyelv ezek után mi más lehetne, mint az angol.

– Az idei év legfontosabb eseménye Brüsszelben természetesen a csatlakozás. A legtöbb kollégám pozitív várakozással tekint május 1-jére. Az esetleges félelmek pedig nem arra vonatkoznak, hogy a jövõben pl. magyarok, észtek és szlovének is teljes jogú tagok lesznek – hiszen Európa csak akkor tudja megoldani a globális problémákat, ha közös erõvel lép fel azok ellen –, hanem inkább arra, hogy az Unió döntéshozatali mechanizmusai képesek lesznek-e a 21. század kihívásaival szemben, mint pl. terrorizmus, környezetszennyezés stb. együttes erõvel fellépni. A közelgõ választások hatása szintén érzõdik a napi munka során. Úgy gondolom, június 13-a történelmi jelentõségû nap lesz, hiszen a történelem folyamán elõször dönthetnek 25 demokratikus európai ország polgárai az Európa Parlament összetételérõl.

@ Mit tudnak Brüsszelben Magyarországról, a magyar kultúráról? Mi a véleményük a magyarokról?

– Az intézményekben dolgozó magyarok megítélése nagyon pozitív, mert a magas szakmai képzettség nagyfokú integrációs (beilleszkedési) képességgel párosul. A magyar kultúráról általában nem sokat tudnak az emberek, de vannak nagyon jó kezdeményezések e téren, pl. március 15-e hetében „magyar hét” volt Brüsszelben, amelynek során sok kiállítás, magyar filmek vetítése, a magyar konyha bemutatása stb. volt napirenden. De ne felejtsük el, hogy nem csak a nyugat-európaiaknak kell a magyar kultúrát jobban megismerni, hanem nekünk is a „régi” tagországokét. A portugál fõnököm révén jöttem rá például arra, hogy szinte semmit nem tudtam a portugál kultúráról...

@ Nemrégiben vetítettek nálunk egy riportfilmet, amelybõl kiderült, hogy például a franciáknak nagyon lesújtó véleményük van a magyarokról. Hogyan reagálnak Brüsszelben, amikor megtudják, hogy Ön magyar?

– A brüsszeli polgárok nagyon nyitottak a külföldiek iránt, hiszen már hozzá vannak szokva, hogy nemcsak az uniós intézmények, de a NATO központja is Brüsszelben van, tehát nagyon sok külföldi él és dolgozik itt. Külön kiemelném, hogy a belgák, ami a külföldiek nyelvtudását illeti, nagyon toleránsak, tehát nem nagy probléma, ha az ember nem beszéli nagyon jól a franciát, flamandul pedig szinte senki sem beszél a külföldiek közül. Mivel Belgium háromnyelvû ország, a belgák hozzá vannak szokva, hogy sokszor még egymást sem értik meg, mert nem beszélik mindhárom nyelvet. Ami pedig az intézményeket illeti, nem érzek semmilyen diszkriminációt a kollégáim körében. A mindennapokban inkább a szaktudás és a beilleszkedési képesség számít (és persze a nyelvtudás) és nem az, hogy ki honnan jön. A legnagyobb csodálkozást inkább az szokta kiváltani, ha magyarok írnak nekem e-mailt angolul (a nevembõl ugye nem nagyon lehet kitalálni a nemzetiségemet) és én pedig magyarul válaszolok.

@ Hallottak-e már a magyarországi németekrõl? Ön mit tapasztalt, hogyan viszonyulnak Európa fejlettebb részén a nemzetiségekhez?

– A magyarországi németekrõl Brüszszelben eddig még szinte senki sem hallott, beleértve a németeket és sok itt dolgozó magyart is. A nevem hallatán senki nem tippelne arra, hogy nem német az állampolgárságom. A kérdést illetõen pedig: az Unió politikájának része a nemzetiségek identitásának megõrzése, amire vannak különbözõ programok és támogatási lehetõségek.

@ Baráti körébe milyen nemzetiségû fiatalok tartoznak? Hova járnak szórakozni, mivel tölti a szabadidejét?

– A baráti társaságom nemzetközi, van köztük litván, görög, angol, lengyel stb. A közös vonás leginkább az, hogy németül beszélünk. Barátaim közül legtöbben Németországban jártak egyetemre, mint én. A brüszszeli élet egyik sajátossága, hogy rengeteg esti program van, fogadások, politikai vitaestek, vagy éppen egy parlamenti frakció szervez elõadást a választási kampány keretében. Ezekre azért szeretek eljárni, mert nagyon sok érdekes emberrel lehet megismerkedni. Brüsszel másik nagy elõnye pedig az, hogy több európai fõváros, mint pl. Párizs, Amszterdam vagy London kb. kétórai vonatúttal elérhetõek.

@ Általában mi a véleménye a fiataloknak az EU-ról, a közös Európáról, nemzeti identitásról, a határok virtuálissá válásáról?

– Az új tagállamokbeli munkatársak legnagyobb része fiatal, és érdekességként említem, hogy több a nõ, mint a férfi. A mi generációnk számára az átjárható határok természetesek, hiszen a legtöbben külföldön (is) tanultunk. Az Európai Unió megítélése mindenképpen pozitív, hiszen nagyon sok lehetõséget nyújt, a külföldi tapasztalatszerzés kiszélesíti az ember horizontját, és fantasztikus megélni azt, hogy egy magyar, egy portugál és mondjuk egy finn együtt dolgozik, és minden kulturális különbség ellenére azt érezzük, hogy mi európaiak vagyunk és ez az európaiság és a közös európai történelmi gyökerek összekötnek bennünket. Van egy amerikai kollégám, ha vele dolgozom, akkor érzem a legjobban, hogy mit jelent európainak lenni. Az Európai Unió a nemzetállamok összessége. Ezért szerintem megalapozatlan az a félelem, hogy a csatlakozás után minden „egységessé” válik, és a kultúrák elvesztik sajátosságaikat. Az uniós tagság egyik nagy lehetõsége, hogy a különbözõ tagállamok „tanulhatnak” egymástól, így gazdagítva egymást.

@ Érezhetõ-e Brüsszelben a félelem egy esetleges terrortámadástól, milyen biztonsági intézkedéseket hoztak az illetékes szervek?

– A nemzetközi terrorizmus a XXI. század legnagyobb biztonságpolitikai veszélye. Ezért is nagyon fontos az EU bõvítése, hiszen mostanában majd minden európai ország potenciális célpontjává vált az iszlám terrorizmusnak. Közös erõvel, mint pl. az Europol kiépítésével vagy a márciusban életre hívott terrorizmus elleni koordinációs felelõs kinevezésével viszont nagyobb az esély a terrortámadások elhárítására. Mivel azonban a biztonságpolitika a tagállamok alapvetõ szuverenitását érintõ terület, ezért még messze vagyunk egy közös európai kül- és biztonságpolitikától, de ebbe az irányba kell haladnunk.

@ Végül ismét néhány személyes kérdés: Mik a tervei a továbbiakra vonatkozóan? Szeretne-e végleg Brüsszelben letelepedni?

– A munkám most Brüsszelhez köt, ezért egyelõre itt szeretnék maradni. De elképzelhetõ, hogy egy késõbbi feladat valamelyik másik EU-tagországba szólít. Európa hatalmas és szeretnék még más országokat is megismerni.

– Elõször is szeretnék mindenkit buzdítani arra, hogy menjen el június 13-án választani. Az EU-csatlakozás a történelem során Magyarország elsõ lehetõsége, hogy egyenrangú partnerként részt vegyen és tárgyaljon az õt érintõ kérdésekben, és ne a fejünk fölött szülessenek meg a döntések. Az Európai Unió rengeteg lehetõséget kínál nemcsak külföldi tanulásra, továbbképzésre és munkára, de a vállalkozóknak is lesz lehetõségük európai tendereken (pályázatokon) részt venni, ill. európai támogatásokat igénybe venni. Az Európai Unió csak akkor lehet sikeres, ha a polgárok is részt vesznek a „közös európai ház” megteremtésében. Ehhez pedig az szükséges, hogy használjuk ki az Unió nyújtotta lehetõségeket, és vegyünk részt aktívan egy határok nélküli Európa felépítésében. Végül pedig nagyon remélem, hogy nemsokára vörösváriakkal is találkozhatok Brüsszelben, hiszen minden jövõbeli magyar Európa parlamenti képviselõnek lesz anyagi forrása ahhoz, hogy meghívjon, és vendégül lásson a választókörzetébõl csoportokat, pl. diákokat, egyesületek, civil szervezetek képviselõit stb. Ezért tehát buzdítom Önöket arra, hogy ragadják majd meg az alkalmat egy brüsszeli útra, ahol szívesen rendelkezésükre állok egy találkozóra, beszélgetésre.

Jó, de holnap mi lesz? – tehetnénk fel a kérdést. Mert az már bizonyos, hogy a híresztelésekkel ellentétben nem szûnik meg sem a túró rudi, sem a mákos guba. Bár a hordós savanyú káposztával nem tudom, mi lesz. Az Országgyûlés lapzártánkig remélhetõleg elfogadja a szükséges törvénymódosításokat, például a jövedéki adós termékek kereskedelmi mennyiségérõl. Pillanatnyilag úgy néz ki, négy karton cigarettát hozhatunk át Párkányból személyes használatra. És a többi? És egyébként honnan tudhatom, milyen jogaim és kötelezettségeim lesznek?

Nyilván nem várható el az emberektõl, hogy a több ezer oldalas csatlakozási dokumentumot, valamint az összes jogszabályt megtanulják. Ha valaki úgy érzi, egy másik tagállamban jogtalanul jártak el vele szemben, egy ingyenes jogsegély szolgálathoz fordulhat tanácsért, az úgynevezett SOLVIT-hoz. Ez az intézmény minden tagállamban megtalálható, nálunk is mûködni fog május 1-jétõl. A rendszer lényege, hogy a hosszadalmas és drága peres ügyek helyett a SOLVIT megfelelõ megoldást keres. A SOLVIT csak uniós ügyekkel foglalkozik, ahol egy állampolgár és valamilyen hivatal, intézmény között alakul ki nézeteltérés. Nem törõdik sem vállalkozások, sem magánszemélyek egymás közötti problémáival, sem peres szakaszba lépett ügyekkel.

Tipikus volt például annak a portugál aszszonynak az esete, aki óvónõként évekig dolgozott Hollandiában, majd Portugáliába viszszatérve az ottani hatóság nem akarta elismerni a másik államban eltöltött szakmai gyakorlatát. A nõ a helyi SOLVIT-hoz fordult segítségért, aki végül neki adott igazat, s a portugál hatóságnak el kellett fogadnia a gyakorlati éveket. Hasonló esett meg egy tanárral is. Az õ esetében évtizedes tanári gyakorlattal a háta mögött egy másik tagállamban pályakezdõként akarták alkalmazni, ami jelentõsen csökkentette volna a fizetését.

A SOLVIT mindemellett akkor is segíthet, ha valakit jogtalanul bírságolnak meg más államban. Egy belga ékszerész például Franciaországban akarta kiállítani ékköveit, ám a vámhatóság kérte tõle az import-dokumentumokat – ez eleve érthetetlen, hiszen tagállamok között nem beszélhetünk importról. A hatóság megfizettette az ékszerésszel a vámot, megbírságolta s elkobozta a köveket. A SOLVIT elérte, hogy a belga visszakapja az ékszereket, s visszafizették neki a bírság és a vám összegét is.

A SOLVIT a beérkezett ügyeket egy hét alatt megvizsgálja, majd eldönti: foglalkozik-e vele vagy sem. Ha igen, tíz hét alatt kell megoldást találniuk. Ez az esetek 80 százalékában sikerül is. A rendszer a következõ: a panasz beérkezése után a SOLVIT felveszi a kapcsolatot az érintett ország SOLVIT-jával, aki intézkedni fog az ügyben az adott intézmény bevonásával. Maga a SOLVIT nem bürokratikus vízfej. Itthon két-három ember fogja koordinálni a mûködését. A döntés informális, vagyis azt nem kötelezõ elfogadni. Ugyanakkor érdemes, mert a jogellenes intézkedést akár bizottsági vizsgálat is követheti, ami igen komoly szankciókat is eredményezhet.