Vörösvári Újság Online

Gondolták volna, hogy az észt nagykövetség budapesti ügyvivõje városunkba jár szaunázni, és hogy még az észt miniszterelnök is tudja, hol van Pilisvörösvár? Mindez Fehérvári Gyõzõ irodalomtörténésznek, mûfordítónak, szerkesztõnek, a finn és észt irodalom kiváló ismerõjének köszönhetõ, aki a Pálya tó fölött, a Gólya utca egyik házában lakik, immár negyed évszázada. Eddig negyven kötet könyv kiadásában mûködött közre szerzõként, mûfordítóként és szerkesztõként. Közülük húsz itt készült a Gólya utcai házban. Mûvei között olyan nagy sikerû alkotások vannak, mint az 1973-as Könyvhét egyik szenzációja, „A bálvány” címû észt kisregényeket tartalmazó kötet, amelynek 6000 példányát akkoriban napok alatt elkapkodták. Õ fordította Jann Rannap „Az utolsó Fehértollú” címû ifjúsági regényét is, amely a Delfin Könyvek sorozatban 130 ezres példányszámot ért meg.
Saját könyvtáramban e 40 kötetbõl sajnos mindössze egyetlen kötetet leltem fel: a „Vacsora öt személyre” címû drámaantológiát, melynek címadó mûvét õ fordította.

Amikor egy verõfényes április eleji délutánon felkerestem õt a város fölé magasodó dombon, dedikációként a következõ szöveget írta be könyvembe: „Köszönettel az észt irodalom iránti érdeklõdéséért.”

Fehérvári Gyõzõ 1946-ban született Budapesten. 1970-ben az ELTE-n szerzett történelem-magyar szakos oklevelet. 1972-tõl 1994-ig a Magyar Rádióban dolgozott irodalmi szerkesztõként, majd az irodalmi fõszerkesztõség vezetõjeként. Számos rádiós és kiadói nívódíj, a finn Kalevala Emlékérem tulajdonosa. 1990-es megalakulásától kezdve elnöke az Észt-Magyar Társaságnak, amely kezdetben diplomáciai feladatokat is ellátott. 1999-ben megkapta a Máriaország Keresztje Érdemrendet, ami a legmagasabb észt állami kitüntetés, amit külföldieknek adhatnak. (Az észtek a magyarokhoz hasonlóan országukat Mária országának nevezik. – a szerk.) 1999 óta PhD doktor. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és az ELTÉ-n tart elõadásokat finnugor népek nyelvébõl és irodalmából.

– Honnan ez a megkülönböztetett érdeklõdés északi rokonaink nyelve és irodalma iránt?

– Az egyetemen kötelezõ volt egy finnugor nyelv felvétele, és én a finnt választottam. Hallottam aztán, hogy az észt irodalom bõvelkedik remekmûvekben, ezért kezdtem el észtül is tanulni. A finn és az észt nagyon hasonlít egymáshoz, csak az észt szavak általában rövidebbek. Például azt a szót, hogy ‘magyar’ a finn úgy mondja: ‘unkarilainen’, az észt: ‘ungarlane’. Az észtek úgy viszonyulhatnak a finn nyelvhez, mint mi az ómagyarhoz.

– 1972-ben az Írószövetség ösztöndíjával sikerült kijutni egy hónapra Tallinnba. Nagy hatással volt rám ez az út. Meglepõdtem, hogy a Szovjetunió birodalmi keretében is mennyire európai tudott maradni ez az egymilliós kis nép. Akkoriban már a lakosság 40%-a orosz volt. Oyan nagy volt a különbség a két nép között, olyannyira szembeötlõ volt a különállás, hogy hamarosan már én is meg tudtam állapítani az utcán, hogy egy szembe jövõ észt-e vagy orosz. Sosem felejtem el, amikor egyszer rágyújtottam az utcán, észt barátaim rám szóltak, hogy az nem illik, csak az oroszok dohányoznak az utcán… Ezek a tapasztalatok annyira mellbevágóak voltak, hogy amikor hazatértem, baráti körben kijelentettem, biztos vagyok benne, hogy a Szovjetunió szét fog esni az óriási kulturális különbségek miatt.

– Önnek elévülhetetlen érdemei vannak a finn és az észt irodalom magyarországi megismertetésében. Melyik fordítására a legbüszkébb?

– Lehet, hogy elsõ hallásra furcsán hangzik, de nem arra vagyok büszke, amit lefordítottam, hanem arra, amit nem. 1944-ben, amikor az szovjet csapatok elfoglalták Észtországot, szinte minden jelentõs író és mûvész emigrált. Aki nem, azt a szovjetek kivégezték vagy Szibériába számûzték. Mondhatni tehát, hogy az értelmiséget lefejezték. A háború után ezért rengeteg sematikus, silány alkotás született Észtországban, amit nem volt érdemes, az emigráns írók mûveit pedig nem volt szabad magyarra fordítani. Szerencsére egész Magyarországon két szakértõje akadt csak az észt irodalomnak, Bereczki Gábor és én. Mindig minket kértek fel a kiadók egy-egy észt író vagy költõ mûvének véleményezésére. A silány alkotásokat valamilyen ürüggyel mindig sikerült megtorpedóznunk. Például hogy „az egyébként kiváló regény olyan problémákat boncolgat, amelyek távol állnak a mai magyarországi valóságtól, ezért félõ, hogy kevesen értenék meg”. Ez elég volt a kiadóknak, és inkább nem jelentették meg a mûvet. Ugyanakkor számos kiváló emigráns író, költõ mûvét csempésztük be a Magyarországon megjelentetett antológiákba. Ezt nyugodtan megtehettük, mivel rajtunk kívül senki sem hallotta itthon a nevüket, és nem derült ki a turpisság. Büszkén mondhatom, hogy az elmúlt három évtizedben rengeteg értékes alkotást: az észt irodalom színe-javát sikerült így megjelentetni Magyarországon, amiket jó szívvel ajánlok figyelmébe a Vörösvári Újság olvasóinak is.

A prostituáltban is megvan a szenvedély. De nem a férfiak, hanem az üzlet iránt.

Amikor a pillangó rövid életérõl beszélnek, megfeledkeznek arról, milyen sokáig élt lárvaként.

A szükségtelen dolgok azért drágábbak, mert egyetlen értékmérõjük a pénz.

Ez a mûvészet mindent túlél, mert nincs rá szüksége senkinek.
Minden elmélet addig jó, ameddig nem vesszük túl komolyan.

Ha valaki túl hevesen védi az álláspontját, lehet, hogy csak azért teszi, mert már sokszor megváltoztatta.

A legszabadságszeretõbb ember is minden nap százszor korlátozza mások szabadságát.

Kiváltképp azokkal a dolgokkal békélsz meg nehezen, amelyek tõled függenek.
Aki önmagát szereti, nem kell félnie attól, hogy nem szeretik viszont.

Nevetve mutatjuk ki leggyakrabban a fogunk fehérjét.

A pedagógia nem veti alá magát a termodinamika szabályainak: gyakran a butább tanítja az okosabbat, és az okos fogadja meg a buta tanácsát.

Együtt a magányt is könnyebb elviselni.

Az emberek kiváltképp azt a dolgot magyarázzák szívesen és alaposan, amit maguk sem értenek igazán.

Nem rejtõzhetsz el, ha senki sem keres.

Ahol a lehetõségek korlátlanok, ott nagyon is kitapinthatóak azok megvalósításának korlátai.

Tízéves az Ifjúsági Fúvószenekar
Nagy sikerû jubileumi koncert a zeneiskolában

Még sokáig fogják emlegetni a vörösváriak azt a magas színvonalú, jó hangulatú és nagy sikerû koncertet, amit a megalakulásának tíz éves jubileumát ünneplõ Ifjúsági Fúvószenekar adott április 17-én a zeneiskola hangversenytermében.

10 év, 100 zenész, 2 CD – e számokkal lehetne jellemezni a Cziffra György Zeneiskola és Mûvészeti Iskola végzett és aktív növendékeibõl álló zenekarát. Ma 52 fiatal tehetséges zenész játszik a zenekarban, de ha hozzávennénk azokat is, akik ma már másutt zenélnek, összesen 100-an lennének. (Ezúttal 60-an szerepeltek közülük a jubileum alkalmából, többen nem is igen fértek volna el a színpadon.)

A jubileumi koncert második CD-jük bemutatója is volt egyben, a mûsor anyagát részben e CD, részben az elmúlt 10 év legkedveltebb darabjaiból válogatták össze.
Volt mibõl válogatniuk, hiszen egy évtized alatt nagyon sok mûvet – hagyományos fúvószenekari darabokat, klasszikus zenekari mûveket, filmzenéket – tanultak meg és adtak elõ, szép sikereket aratva.

Igazán megérdemlik, hogy néhány mondattal felidézzük e tíz év legfontosabb mozzanatait.
A zenekar 1994-ben alakult húsz fõvel. Az elsõ években fõleg helyi rendezvényeken szerepelt. Az elsõ komoly megmérettetésre 1996-ban Veszprémben került sor egy fúvószenekari versenyen, ahol Ezüst Oklevelet kaptak. Ezután több fúvóstalálkozóra kaptak meghívást.
1999-ben a svájci Saas Feeben megrendezett minõsítõ versenyen Bronz Koncertfúvós-zenekari minõsítést szereztek. Ebben az évben került kiadásra a zenekar elsõ CD-je is.
Természetesen hazai versenyeken is elindultak, többek között Dunabogdányban 2001-ben, ahol kitüntetéses elsõ díjat kaptak, illetve Kecskeméten, ahol a zeneiskolai zenekarok országos versenyén harmadik helyezést értek el. Több vendégszereplés mellett külföldön is járt a zenekar. Svájc mellett vendégeskedtek Wehrheim és Schramberg zenekarainál. Tavaly nyáron egy közös képzési program keretén belül Finnországban jártak, idén pedig Görögország a cél.

Az elmúlt tíz év eredményeit, díjait nagyon sok munkával érte el a zenekar, sok-sok óra gyakorlás, lemondás és szorgalom érlelte meg a siker gyümölcsét, amelybe a jubileumi koncerten is belekóstolhattak a fiatal, szimpatikus zenészek.

A koncert – amelyre nem kevés munkával és szorgalommal készültek most is – a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Fúvószenekar vendégszereplésével vette kezdetét, akik a tõlük megszokott színvonalon hagyományos fúvószenével szórakoztatták a nagy számban összegyûlt közönséget, s megalapozták a hangulatot a fiatalabb generáció színre lépéséhez.
Az Ifjúsági Zenekar mûsora elsõ felében Carl Teike Graf Zeppelin címû koncertindulóját, Balázs Árpád Fanfárverbunkját, a Bajor polkát és Johan de Mey Moment for Morricone címû mûvét adták elõ.

Már ekkor vastapssal jutalmazta a közönség a zenekart. A második részben pedig le sem akarták õket engedni a színpadról, így a fiataloknak többször is ráadást kellett játszaniuk.
A második részben került bemutatásra Jacob de Haan: La Storia, Fred Gines: Contrasting Scenery, Luc Gistel: Bamba Tropical, Johan de Mey: James Bond Selection és Jerry Nowak: Sinatra in Concert címû darabja.

Az egyik ráadásszámot, a Lord of the dance-t olyan lendülettel adta elõ a zenekar, hogy az ember szinte féltette a dobosokat, nehogy vízhólyag nõjön a tenyerükön.

A koncert végén Grószné Krupp Erzsébet polgármester rövid beszédben méltatta a zenekar tízéves tevékenységét és magas mûvészi teljesítményét, külön kiemelve Hoós Sándornak, a zeneiskola igazgatójának, a zenekar vezetõjének fáradhatatlan és áldozatos munkáját, és sok sikert kívánt egy újabb tíz évhez. Sax László, a Német Nemzetiségi Kisebbségi Önkormányzat elnöke is gratulált Hoós Sándornak és a zenekarnak és átnyújtotta az önkormányzat ajándékát. Feld-hoffer János, a Német Nemzetiségi Fúvószenekar vezetõje ugyancsak meleg szavakkal méltatta a fiatalabbik zenekart, további munkájukhoz sok sikert kívánva.

A köszönõ-köszöntõ szavak azonban ezzel nem értek véget, mivel a zenekar tagjai is ajándékkal kedveskedtek vezetõjüknek, Hoós Sándornak, aki nélkül ezt a sok szép eredményt nem érhették volna el.
A fergeteges és emlékezetes koncert után a zenekar tagjai a gimnázium aulájában megterített svédasztalok mellett fogyaszthatták el a jól megérdemelt ünnepi vacsorát.

2004. március 26-án pénteken a szokásos hó végi koncertpéntekre gyülekezett Pilisvörösvár zeneszeretõ keménymagja. Sajnos az idei évben is folytatódott az a kedvezõtlen tendencia, hogy hónapról-hónapra mind kevesebben kíváncsiak a Zeneiskola szervezésében lebonyolított koncertekre. Vélhetõen a zavarba ejtõ zenei kínálat okozza e havi koncertek lélekszámhoz mért alulreprezentáltságát, de sebaj, hiszen a tanulságok leszûréséhez közeleg a zenei évadzáró.

Persze a kitartó, állhatatos és fáradhatatlan muzsikaszeretõ nép ez alkalommal sem csalatkozhatott a Zeneiskola értékítéletében, hiszen rangos, különféle zenekarokban fellépõ zenészekbõl álló ötöst hallgathatott a márciusi koncerten.

Az Académia Rézfúvós Kvintett minden tekintetben eleget tett a felfokozott várakozásoknak, hiszen esti étlapjukat úgy állították össze, hogy abból kicsik, nagyok, komolyabb és könnyedebb zenei stílusokat kedvelõk is jóllakhattak.

A koncert megkezdése elõtt a már hagyományossá vált ismert városi polgárral történõ, zenei tárgyú beszélgetés hangzott el, ez alkalommal a szervezõk dr. Kemény Cecília gyermekorvost látták vendégül.

A kérdezõ Trznadel Angéla nagyon érdekes válaszokat kapott az elismert orvosnõtõl, aki többek között azt fejtegette, hogy a gyermekekre mind az anyaméhben, mind megszületésük után milyen fontossággal bír a zenehallgatás.

Õ maga, bár hangszeres zenét nem tanult, sose ragadt le egyetlen hallgatott stílusnál sem.
A beszélgetést követõen a kvintett tagjai foglalták el a színpadot és azonnal részletek csendültek fel Bach „H-moll szvitjé”-bõl.

Az intro után Molnár Zoltán, a kvintett vezetõje sorra bemutatta a formáció tagjait, Adamik Gábor tubást, Fejér András harsonást, Kirsch János trombitást, Varga Zoltán vadászkürtöst.
Az együttes vezetõjét Adamik Gábor mutatta be, mint a kvintett másik trombitását.
Molnár Zoltán kellõ interpretációval vezette fel a következõ mûsorszámokat, ügyelve arra, hogy a jelenlevõ gyermekek rögzíthessék a kapott információkat. A már szintén hagyományosnak mondható zenei játék, melyben a szünet után sorszámmal kihúzott három gyermek válaszol a jól körülhatárolt kérdésekre és értékes jutalmakban részesül, ezen az estén is frappánsan sült el.

A kvintett a koncert elsõ részében rézfúvósokra adaptált formában adta elõ Gabrieli XVII. századi zeneszerzõ „Canzoná”-ját, mely mû a maga korában templomi térhatású kompozíciónak készült.

Ezután H„ndel vonósokra írt „Largetto”-ját adták elõ rézfúvós átiratban.
Corelli 4 tételes templomi szonátája és Csajkovszkij „IV. szimfóniájának” utolsó tétele zárta a mûsor elsõ, klasszikus szerzõk mûveibõl összeállított részét.
A már említett szünetet követõ játék után kiderült, hogy a kvintett a könnyedebb mûfajokban is otthonosan mozog.

A „Csárdáskirálynõ”-bõl indítottak mindenki számára ismert részletekkel, ezt követte egy rendkívül nehéz, de precízen eljátszott mexikói trombitaszóló, Mendez „Macarena lánya” címû mûve Molnár Zoltán lebilincselõ elõadásában.

Monti hegedûre írt „Csárdás”-át vérprofin adta elõ Varga Zoltán vadászkürtön. Azt hiszem ebben a változatban nem sokan hallották a közkedvelt „Csárdás”-t, mint ahogy Rossini „Sevillai borbély”-ának Figaro belépõjét sem sokan élvezhették tubaszólóban. Ehhez még egy kis vidámkodás is dukált, a brilliánsan játszó tubás, Adamik Gábor, nem csekély súlyú hangszerével laza könnyedséggel sétált keresztül-kasul a nézõtéren és billegette fényes zeneszerszámát a „borbélyba” feledkezett hallgatóság felé.

Ezek után már csak egy levezetõ kis darab, Taylor „Egy kis tébolyda” címû mûve maradt hátra, szigorúan a színpadon elõadva.

Hólyagosra vert tenyerekkel és persze az elengedhetetlen ráadással zárult a rézfúvósok koncertestje.

Zárszóként illik megemlíteni az est támogatóit, a Müller Kávéházat, a Szamos Marcipánt, a Kriszta Virágüzletet és Müller Jánost.

A koncerten bevetett és kifogástalanul mûködtetett technikák kezelését Búza János végezte.

A császár diadalittasan tér vissza hadjáratából. Legyõzte legnagyobb ellenségét. Diadalmenete közben egy ágrólszakadt koldussal találkozik. A lent és a fent társalgásba kezd. Hogy egymással beszélgetnek-e vagy csak elbeszélnek egymás mellett, rejtély marad. Akárcsak a kínzó kérdések: valójában mit jelent uralkodni az embereken? Vajon a koldus egy sztoikus bölcs vagy egy elmebeteg? Ki látja tisztán a helyzetet? És mit jelent egyáltalán tisztán látni?
Dióhéjban így lehetne összefoglalni Bertolt Brecht A koldus és a halott kutya címû mûvének cselekményét. Az egyfelvonásos, kétszereplõs darabot a helyi gimnázium PaThália színtársulatának két végzõs diákja adta elõ búcsúelõadásként azon a német nyelvû színházi találkozón, amelyet április 16-án rendeztek a gimnázium színháztermében.

A szerencsétlen sorsú koldus a szokásosnál is keserûbb, mivel nemrég vesztette el egyetlen társát, hûséges kutyáját. Kíméletlen kritikával, kemény szavakkal illeti az õt faggató császárt. A hajbókoláshoz, talpnyaláshoz, ömlengõ dicsérethez szokott császár egyre türelmetlenebb, mivel tekintélyét sem érveléssel, sem fenyegetéssel nem sikerül a koldus elõtt fenntartania.

A nézõk csak a jelenet végén értik meg, hogy a koldus valójában vak. Ez újabb kérdést vet fel: vajon így beszélt volna a császárral a koldus akkor is, ha tudta volna, hogy kivel beszél?
A cselekményben szegény, gondolatokban gazdag színdarabot Faragó Tímea tanárnõ, a PaThália színtársulat vezetõje állította színpadra. Társrendezõje Kókai Márton 11-es diák volt. A koldust Rietling Tamás, a császárt Cserhalmi Tamás alakította. A szikár darabot egy projektor segítségével izgalmas színpadi effektusokkal gazdagították a rendezõk. Mind a szereplõket, mind a rendezõket dicséret illeti Brecht ifjúkori mûvének igényes színreviteléért.
Az ezután következõ egyfelvonásost a stuttgarti studio gesprochenes wort (nevüket csupa kis betûvel írják – a szerk.) elõadása, a sprechakte – beszédfolyamatok – követte. A közel egyórás produkció során a német Zenei és Színmûvészeti Fõiskola ötfõs társulata a német nyelv hajlékonyságát, zeneiségét szemléltette.

Zárómomentumként a PaThália testvértársulata, a temesvári Nikolaus Lenau Gimnázium Nil nevû színházcsoportja mutatta be a Schattenkaroussel (Árnykörhinta) címû félórás pantomimját, melyben a diákszínészek a bibliai Káin és Ábel-történetet elevenítették fel német, orosz és román költõk mûveibõl származó idézetkollázs segítségével. A rendezés Izolde Cobet színésznõ, társulatvezetõ munkája.

A román vendégtársulat tagjai a vörösvári színkör tagjainál laktak ezekben a napokban, s a gimnázium diákjainak kíséretében játszották darabjukat április 15-én, csütörtökön Budapesten, a Középiskolai Német Nyelvû Amatõr Színjátszó Fesztiválon és pénteken Pilisvörösváron. Szombati elutazásukat a vörösvári színjátszók nagy szomorúsággal fogadták, de annak az ígéretnek a reményében, hogy hamarosan a PaThália vendégeskedik és lép fel Temesváron, Romániában.

Március 19-20-án harmadik alkalommal rendezték meg a német nemzetiségi gimnáziumok matematikaversenyét. A megmérettetésnek ezúttal a vörösvári gimnázium adott otthont. Az ország számos iskolájából mintegy 40 diák érkezett, hogy ezúttal nem német nyelvi, hanem matematikai tudását mérje össze másokéval. (Tavaly Pécsett, azt megelõzõen pedig Budapesten rendezték meg a versenyt.)

A rendezõk a pénteki napon lebonyolított verseny estéjén kulturális programról is gondoskodtak: a versenyzõk megtekintették a My Fair Lady bemutatóját a gimnázium színháztermében. Másnap a résztvevõk részére látogatást szerveztek a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre. Az eredményhirdetésre délelõtt 11 órakor került sor.

A versenyen a vörösvári gimnazisták is jól szerepeltek. A 12. évfolyamosok versenyében Pasic Halil elsõ helyezést ért el. A 10. évfolyamosok között Keszei Viktória a III. helyen végzett.

Ötödik alkalommal rendezték meg április 3-án a Közösségi Házban a Törpék tánca elnevezésû tánctalálkozót, amelyen a legfiatalabb korosztályok táncosai mutatták be tudásukat a közönségnek. A változatos mûfajú táncok nagy sikert arattak.
A rendezvényen felléptek: Pilisszent-kereszti Tánccsoport, Pils Sc Modern Tánccsoport, Red Rock, Akrobatikus Rock And Roll, Kolibri és mások.

Húsvét hetében Pilisvörösvárra látogatott Gregor Sommer wehrheimi polgármester és családja. A vendégek dr. Guth Zoltánnak, a gimnázium igazgatójának hivatalos meghívására töltöttek öt napot városunkban. A polgármester úr óralátogatáson vett részt a gimnáziumban, és maga is tartott egy társadalomismeret-órát a 11. évfolyamon.

A gimnázium igen jó kapcsolatokat ápol Wehrheimmel, ahol a vörösvári diákok kétévenként háromhetes szakmai gyakorlaton vesznek részt. Elhelyezésükrõl wehrheimi családok gondoskodnak. (Az idén a wehrheimiek a Muttnyánszky Ádám Szakképzõ Iskola diákjait fogadják.)

Gregor Sommer polgármester családjával együtt tiszteletét tette Grószné Krupp Erzsébet polgármesternél is. A két polgármester méltatta Wehrheim és Pilisvörösvár húszéves partnerkapcsolatát, és reményüket fejezték ki, hogy ez a jövõben is gyümölcsözõ marad.

Regionális szavalóversenyt rendeztek a Költészet Napja alkalmából április 15-én a Közösségi Házban. A versenyre közel nyolcvanan neveztek be.
(Köszönet a támogatóknak: a Szamos Marcipánnak, a Fetter könyvesboltnak, a Marika Fotónak és az ABC papír–írószer–nyomtat-ványboltnak.)

1. osztályosok
I. Selmeczi Péter (Pilisborosjenõ)
II. Peller Gergõ (Pvár, Templom téri isk.)
III. Tóth Evelin (Pilisjászfalu)

2. osztályosok
I. Selmeczi Dániel (Pilisborosjenõ)
II. Fekete Mátyás (Pvár, Vásár téri isk.)
III. Sodró Áron (Pvár, Vásár téri isk.)
Dicséret: Sajti Péter (Piliscsabai ált. isk.)

3. osztályosok
I. Sodró Ábel (Pvár, Vásár téri isk.)
II. Varga Mónika (Pilisborosjenõ)
III. Holló Noémi (Pvár, Templom téri isk.)

4. osztályosok
I. Papp Mercédesz (Pvár, Templom téri isk.)
II. Nemes Áron (Pilisborosjenõ)
III. Bodor Andrea (Pilisjászfalu)

5-6. osztályosok
I. Fetter Katalin (Pvár, Vásár téri isk.)
II. Uri Bernadett (Pvár, Templom téri isk.)
III. Selmeczi Tamás (Pilisborosjenõ)

7-8. osztályosok
Megosztott elsõ helyezés
Sodró Eliza (Pvár, Vásár téri isk.)
Feldhoffer Renáta (Pvár, Vásár téri isk.)
Katvics Tamás (Pcsaba, Ward Mária isk.)

Április 19-én került sor Kozek Balázs koncertjére a zeneiskola hangversenytermében. A fiatal tehetséges trombitást hamarosan mûvész-tanár lesz, ehhez azonban túl kell esnie egy vizsgakoncerten Miskolcon. Az április 19-i koncert ennek a fõpróbája volt.