Vörösvári Újság Online

A Magyarországi Ifjú Németek Közössége fennállása 15. évének alkalmából elõször rendez kultúrtalálkozót szeptember 24. és 26 között Pilisvörösváron.

Talán Önök közül nem sokan tudják, hogy mit is jelenthet az a három betû cikkünk címében. A GJU vagyis Gemeinschaft Junger Ungarndeutscher – Magyarországi Ifjú Németek Közössége egy országos ifjúsági szervezet, melyet 1989 szilveszterén alakítottak meg olyan, azóta a német nemzetiségi közéletben méltán híressé vált személyiségek, mint Schuth János, Heil Helmut és a nemrég tragikusan elhunyt Wolfart János.

Néhány sort szeretnék idézni a közösség alapszabályából:
– célunk a fiatalok aktivizálása, a tevékeny közösségi élet lehetõségének megteremtése;
– aktív részese lenni a német nyelv megõrzésének;
– hazánk és értékeink megismerése; ápolása, különös tekintettel a német nemzetiségi hagyományokra, néprajzra;
– a német nemzetiségi gyerekek, fiatalok érdekképviselete
– a pozitív emberi és erkölcsi kapcsolatok követése, közvetítése;
– hozzájárulás olyan körülmények megteremtéséhez, amelyek a természetes azonosságtudatot lehetõvé teszik (német nemzetiségi azonosságtudat)
– az asszimiláció megállítása és a magyarországi németség értékeinek megmentése.

Szervezetünket az ország különbözõ részein tevékenykedõ baráti körök / egyesületek alkotják. Ezek a baráti körök általában kultúrcsoportokat és német nemzetiségi fiatalokból álló baráti társaságokat takarnak. Jelenleg 15 ilyen köre van közösségünknek, többek között Véménden, Mecseknádasdon, Bonyhádon, Pécsen, Zsámbékon stb.

Mivel – mint már említettük – az egyesületeink többsége valamilyen kultúrcsoport, ezért is szeretnénk ezzel az országos volumenû rendezvénnyel lehetõséget biztosítani nekik, hogy most végre az egész GJU elõtt is prezentálhassák tudásukat. Ráadásul tehetik eztMagyarország egyik legnagyobb és legszínesebb német nemzetiségi kultúrával büszkélkedhetõ városában, itt, Pilisvörösváron.

Nem titkolt célunk, hogy ezzel a programunkkal szeretnénk kedvet csinálni szervezetünkhöz olyan fiataloknak is, akik eddig talán még nem is hallottak rólunk, mert a kultúráról nem elég csak beszélni, hanem azt a fiatalabb generáció számára is vonzóvá kell tenni.

Szeptember 24., péntek
– Csoportok érkezése a délutáni órákban
– 19.00 Ünnepélyes megnyitó a Kultúrházban
– 19.30 A kultúrcsoportok bemutatója, fellép a mecseknádasdi, sombereki, bonyhádi, ófalusi, dunaharaszti, taksonyi, zsámbéki és a pilis-vörösvári tánccsoport.
– 21.00 Bál a Lustige Spatzen zenekarral

Szeptember 25., szombat
– 15.00 Népviseleti csoportjaink részvétele a szüreti felvonuláson, utána kultúrprogram a Vásár téren felállított színpadon
– 20.00 A tánccsoportok közös nyitótánca a Szüreti bálon

Szeptember 26., vasárnap
– 10.00 Részvétel népviseletben a német misén
– 12.00 Hazautazás

Ezúton szeretném meghívni Önöket erre a szervezetünkben még példa nélkül álló eseményre, és felhívni a figyelmüket, hogy valamennyi programunk nyilvános.

Kérjük, tiszteljenek meg bennünket jelenlétükkel, ezzel is támogatva a német nemzetiségi hagyományok ápolását és kultúránk fennmaradását.

Am 41. Internationalen Volkstanzfesti-val, an der EUROPEADE nahm auch die Musikkapelle „Lustigen Spatzen” aus We-rischwar teil. Das Festival fand vom 21.07.-25.07.2004 in der Hauptstadt Lettlands, in Riga, statt – diesmal mit 188 Gruppen aus den verschiedenen Ländern Europas, mit mehr als 4000 Teilnehmern.

Am Festival waren acht Tanzgruppen aus Ungarn dabei, unter ihnen sechs un-garndeutsche Gruppen. Die „Lustigen Spa-tzen” begleiteten die Deutsche Traditions-pflegende Tanzgruppe aus Harast/Duna-haraszti.

Die Europeade (mit Sitz in Belgien) möchte mit den Internationalen Volkstanz-festivals dazu beitragen, dass unter den verschiedenen Teilnehmern bzw. Völkern Freundschaften und zwischenmenschliche Kontakte entstehen. In diesem Sinne steht die Europeade allen europäischen Volksge-meinschaften offen. „Jedes Kulturgut, so klein wie es auch sei, erhöht unseren Reichtum. Und mit diesem unterschied-lichen kulturellen Besitz bringen wir die Liebe zum eigenen Volk und die Verbunden-heit von Volk zu Volk, von Menschen zu Menschen.” – lautet die Meinung der Mit-glieder des Europeade-Komitees.

Für diese 5 Tage war Riga das Herz von Europa. In den Prospekten kann man über die Hauptstadt Lettlands, die auf eine mehr als 800-jährige Vergangenheit zurückblickt, Fol-gendes lesen: „Riga liegt an den beiden Ufern der Daugava und wird nicht nur die Stadt der Parks und der Museen genannt, sondern auch die Stadt des Jugendstils und der Inspiration. Die offizielle Sprache ist die lettische Sprache, aber auch die russische Sprache ist verbreitet. Riga ist die Stadt der schönen und fleißigen Menschen, die auf ihre Volkskultur und Traditionen stolz sind.” In dieser Hinsicht war sie ein geeigneter Schauplatz für diese groß angelegte Veranstaltung.

Auch die „Lustigen Spatzen” vertreten diese Meinung, die sich in Riga sehr wohl fühlten. Sie hatten drei Auftritte mit der Tanz-gruppe, aber sie sind auf ihre Mitwirkung am Europaball viel stolzer. „Bereits im vergangenen Jahr, als wir am Festival in Sardinien mit der Haraster Tanzgruppe dabei waren, wurden wir von den Organisatoren darum gebeten, am Europaball in Riga 30 Minuten zu spielen. So spielten wir am 24. Juli für alle 4000 Teilnehmer.” – erzählt Csaba Bogár, ein Mitglied der Kapelle. Die andere Kapelle aus Ungarn, die die Möglichkeit hatte, den Euro-paball mitzugestalten, war die Blasmusik-kapelle aus Biatorbágy.
Ein unvergessliches Erlebnis bleibt für die Mitglieder der Kapelle auch der Umzug der 188 Tanzgruppen durch die Straßen von Riga und das Abschiedsfest, an dem alle Gruppen, die aus einem Land gekommen waren, einen gemeinsamen Tanz vorführten. Die ungarn-deutschen Tanzgruppen und ihre Musik-kapellen bereiteten sich mit dem Stück "Bis bald auf Wiedersehen…" vor. In der Hoffnung des Wiedersehens machten sie sich nach dem Festival auf den langen Heimweg, der durch Litauen, Polen und die Slowakei nach Ungarn führte.

Braun Mária és Müller Márton 1954. augusztus 7-én fogadtak egymásnak örök hûséget. Mindketten nagyon boldogok, hogy ötven évvel késõbb aranylakodalmukat is meg tudták ünnepelni.

Augusztus 8-án a német nyelvû szent misén ezúttal a megszokottnál sokkal több hívõ gyûlt össze („Bár minden német misén ilyen sokan lennénk!” – gondoltam magamban.) Ez nem volt véletlen, hiszen sokan hivatalosak voltak Mariska néni és Marci bMariska néni és Marci bácsiácsi aranylakodalmára. A mise keretében Zoltán atya újból megáldotta az ünneplõ házaspárt és a gyûrûjüket. A templomi kórus pedig gyönyörû énekekkel kedveskedett nekik. Különösen megható volt, amikor Seregi Juliska néni elõadásában felcsendült Schuberttõl az esküvõkön már megszokott „Ave Maria”.

Mire a templomból kijött a jubiláló házaspár, már gratulálók hosszú sora várt rájuk, akik nem mentek szomjasan haza, hiszen megkóstolhatták a Müller család borát.

– Változatos volt az ünneplés, mint az életünk – mondja Marci bácsi. – Az ünnepi ebédet a Gilde étteremben tartottuk gyermekeink és unokáink körében. Délutánra pedig meghívtuk a kertünkbe a rokonainkat és a baráti kört. Nagy meglepetésünkre csatlakozott a társasághoz a Bravi Buam zenekar, a kántor úr, majd a fúvószenekar is. Nekik köszönhetõen hajnal kettõig abba sem akartuk hagyni az ünneplést. Táncoltuk a 'gólyát', a 'Megy a gõzöst…' és még sok minden mást, mintha csak egy igazi esküvõn lettünk volna.

– Készültünk erre a napra – folytatja Mariska néni. – Rengeteg süteményt sütöttem és süttettünk egy malacot is. Egy barátunk pedig pörköltöt fõzött.

– Ötven évvel ezelõtt délelõtt 11-kor tartottuk az esküvõnket. A Mauterer zenekar játszott. Kirchenmarsch-sal mentünk a templomba, ahol nászmise keretében Marlok plébános úr esketett minket. A templomi kórus –Vass Marci bácsi vezetésével – akkor is szép énekekkel lepett meg minket. A hajnalig tartó ünneplés pedig az udvarunkban folytatódott – emlékszik vissza a házaspár.

– Az életünk nem volt mindig könnyû; volt részünk örömben és bánatban egyaránt. De ha újból férjhez mennék, megint csak a Marcit választanám: áldott jó férj és családapa. Az ötven év alatt soha nem mondott nemet semmire – meséli Mariska néni. Szerinte ez nagyrészt anyósa nevelésének köszönhetõ, aki gyermekeit szorgalomra és vallásosságra nevelte. Talán anyósa iránt érzett tiszteletbõl és szeretetbõl került Mariska néni második, gyönyörû fehér rózsákból álló menyasszonyi csokra éppen az õ sírjára.

Mariska néni háztartásbeliként otthon volt, Marci bácsi pedig Óbudán dolgozott a jéggyárban. Sokat dolgoztak az ötven év alatt, és még manapság is akad elfoglaltságuk bõven.

– 14 éves korunktól énekeltünk az egyházi kórusban. Nagyon szerettünk oda járni, jó kikapcsolódás volt ez a számunkra. Ezen kívül sokat jártunk bálokba is, télen szinte minden szombaton báloztunk. Az ember nem is hinné, hogy ötven év eltelt…

Ötven év tapasztalata után a házaspár azt üzeni a fiatal házasoknak, hogy tanuljanak meg igent mondani. Ez a hosszú házasság titka!

Végül azt a dalt idézem, amit az aranylakodalmon Marci bácsi többször is elénekelt németül és magyarul: „Schön ist die Jugend, bei frohen Zeiten …”, „Szép ifjú életünk, de kár, hogy elmúlt…”

A Német Nemzetiségi Vegyes Kórus az idén is megrendezte hagyományos búcsú szombati kóruskoncertjét. A szervezõk nagy örömére szolgált, hogy a közönség soraiban ezúttal szép számmal voltak fiatalok.

A koncertnek két vendégfellépõje volt: a Cziffra György Zeneiskola Ifjúsági zenekara és a Szendehelyi Hagyományõrzõ Kórus. Az Ifjúsági Fúvószenekar két miseéneket játszott, majd Mozarttól az „Ave verum...”-ot, Bachtól pedig két Choralt és az „Ehr” címû darabot adta elõ, melyben trombitaszólót játszott Kozek Balázs. A Nógrád megyei kis faluból, Szendehelyrõl érkezett helyi népviseletbe öltözött kórus négy Mária-éneket énekelt, amely a vörösváriak számára is ismert volt. A Nemzetiségi Vegyeskórus mûsorában is gyönyörû egyházi énekek csendültek fel.

A koncert második részében a két kórus közösen a Fúvószenekar kíséretében négy stációéneket adott elõ. Végül a közönség is bekapcsolódhatott a mûsorba, és mindenki együtt énekelte a „Wunderschön” és a „Maria zu lieben” címû énekeket.

A közönség egy szép és tartalmas estének lehetett részese. Ezt bizonyította az az óriási taps is, amelyet a koncert végén a két kórus és a fúvószenekar kapott.

Ráadásként a Vegyes Kórus Neubrandt Ferenc vezényletével elénekelte az „Áldjon meg Téged, áldjon az Úr” címû éneket és kérte az Úr áldását, hogy még sokáig tudjanak a jelenlévõk együtt lenni és együtt ünnepelni.

A búcsú vasárnapi szentmisét a templomi kórus és a Fúvószenekar közremûködése tette ünnepélyesebbé. Sajnos templomunk ünnepének napján egyetlen ministráns sem volt a szentmisén, melyet Zoltán atya a prédikációjában jogosan szóvá is tett. (Talán jövõre erre is sikerül az ünnepi készülõdés közepette odafigyelnünk.) A mise után a Fúvószenekar még játszott három darabot a Templom téren, aztán mindenki hazament, hogy elfogyassza a búcsú alkalmából süttetett malacot a hagyományos krumpli salátával.

Amit én álmodom
Nem fényûzés, nem fûszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevõ falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhezõ szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szûrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.