Vörösvári Újság Online

A mai napig senkinek sem tûnt fel, hogy városunk e kiemelkedõ nyári rendezvénye, a motoros találkozó színhelyén a kempinghez vezetõ út mentén és attól távolabb is vastagon burjánzik a parlagfû.

Az allergiások életét megkeserítõ gyom az idén valamivel késõbb, éppen a motoros-találkozó idején állt virágzás és kiszóródás elõtt. Jövõre majd városunk még nagyobb területeit borítja el!

Nagyon furcsa, hogy ez senkinek sem tûnik fel, aki a közterületen való irtásért felelõs lenne (ez jogszabályi kötelesség is lenne)!
Magam és feleségem amennyit tudunk, kirángatunk a kemény talajból, de ennyivel nem bírunk.

Könnyen lehet, hogy a rendezvényekre ide-érkezett vendégek között több parlagfû-allergiás is volt. Kérdés: eljönnek majd jövõre is? És talán a környék mélyen lebecsült lakóira, a vaskos üdülõhelyi adót fizetõkre is fordíthatnánk parányi gondot!?

Egy kedvelt utcabéli ismerõsömmel történt meg a következõ eset. Azért írom, hogy kedves, mert õ az, aki szorgalmáról, tisztességérõl, rendszeretetérõl ismert. Az ilyen ember nekem kedves. Õ az a típusú ember, aki szabadidejében nem csak a saját kertjét szépítgeti, hanem különös gonddal ápolja a kapuján kívüli zöldterületeket és rendszeresen tisztítja az önkormányzathoz tartozó árkot.

Nos, ez a barátom egy szép tavaszi napon megunván, hogy az önkormányzatot állandó kérésével „zaklatja”, arra vetemedett, hogy az elõtte lévõ Búcsú téri elhanyagolt kesze-kusza fûzfákat erõteljesen megmetszette. Ezzel a galád tettével kívánt gátat szabni annak, hogy a lehulló fûzfaágak eltorlaszolják a vízelvezetõ árkot. Ugyanis nagy esõzések alkalmával a lezúduló víz elárasztotta az árkot, az utcát és lakóházuk pincéjét is.

Jóhiszemû, szorgalmas barátom azt hitte, legalább szóbeli dicséretet fog kapni, ha már anyagi javadalmazást nem is. Sõt önként vállalta volna a többi fa megmetszését is, mivel az önkormányzat illetékesei fülük botját sem mozgatták kérésére. Teltek-múltak a napok és egy jóakaratú bejelentõ nyomán megérkezett a hatóság. Jegyzõkönyv, meghallgatások, véleményezések, sûrû bólogatások, majd gyorsan távoztak.

Egy hónap múlva megjött a dörgedelmes ítélet, melynek indokaként az engedély nélküli fametszést jelölték meg. Büntetési alternatívaként három lehetõséget „kínáltak” szomszédunknak:

1. 16.000 Ft pénzbírság, vagy
2. Közmunka vállalás, vagy
3. 5 napi elzárás

Jól értették kedves újságolvasók:
ELZÁRÁS.
A barátom az elzárást választotta, késõbb azonban mégis a közmunkára cserélte a büntetést. Bár ilyen közmunkásaink lennének, mint õ, akkor talán nem lenne ilyen koszos a mi kis városunk.

U. i.: Bizonyára emlékeznek még a kedves olvasók a nagy lakossági felháborodást kiváltó 9 védett ezüsthárs kivágására a Bányatelepen. Engedély, büntetés, közmunka, elzárás persze nem volt, de még egy ejnye-bejnye sem. Akkor minden szépen elsimult, mint alkonyatkor a Balaton vize.

Olvasónk levele nyomán felkerestük a Polgármesteri Hivatal mûszaki osztályát, ahol a következõket mondták el nekünk:

Az említett büntetést azután voltak kénytelenek kiszabni, miután márciusban lakossági bejelentést kaptak arról, hogy az illetõ a Búcsú-téren önhatalmúlag csonkolja a fûzfákat. A helyszínen a közterület-felügyelõ felszólította az illetõt, hogy hagyja abba az engedély nélküli tevékenységet. Mivel ez a hatósági felszólítás ellenére sem történt meg, szabálysértési eljárást kezdeményeztek az „önkéntes kertész” ellen és pénzbírságot szabtak ki rá. Az errõl szóló határozatot a törvénynek megfelelõen küldték ki. (A kirótt bírságot közmunkára vagy elzárásra lehet kiváltani.)

A mûszaki iroda illetékesei szerint a Búcsú tér fáin korábban a Városgondnokság végzett szakszerû metszést. A márciusban végzett, növényvédelmi szempontból indokolatlan metszés rendkívül szakszerûtlen volt és kárt tett a fákban, azok várható élettartama 15-20 évvel csökkent.

A közterületen lévõ fák, bokrok a város tulajdonát képezik, engedély nélkül senki nem vághatja ki vagy nem metszheti meg õket, ez ugyanis jegyzõi hatáskörbe tartozik.

Bántóan kevés nézõ, nagy szél, de napsütés és meleg fogadta az idei Steckl „Zuzu” János-kupa résztvevõit a Vörösvári Napokon.

Délelelõtt az ifjúsági focicsapatok meccseit a nagy hajtás, és a nagy potyagólok is jellemezték. Kesztölc reménységei kilógtak a pilisiek közül, rúgott gól és pont nélkül fejezték be a viadalt.

Így a másik három csapat döntött a végsõ sorrendrõl. Illetve inkább a potyagólok döntöttek. Elõször Vörösvár még gyõzött egy ilyen góllal Szentiván ellen, majd kettõt is benyelve vereséget szenvedett Csévtõl. Így idén csak Piliscsév mögött végeztek, az öregfiúkra hagyva a hazai diadalt.

Ám rájuk nagynak tûnõ feladat várt. Ugyanis az MTK öregfiúk csapatát Bognár György vezette. Tehát volt válogatott focistával megerõsített csapattal kellett felvenni a küzdelmet.

Az idõjárás mindenesetre velük – és velünk – volt. Egy gyors vihar csak hátráltatta a csapatokat, de az elsõ meccsen Pilis-vörösvár bizonyult jobbnak Pilisszántó veteránjainál, hacsak egy góllal is. Ezután mutatkoztak be a hajdanvolt sztárok Pilisszentiván ellen, amire már sok nézõ volt kíváncsi. Eleinte sokkal jobbak voltak, de ahogy telt az idõ, úgy egyenlítõdtek ki az erõviszonyok. Végül 2-1 arányban gyõzött a pesti csapat, amit megköszönhetett az ellenfélnek, amely volt szíves elhibázni óriási ziccereit.

A döntõben aztán a közönség belekiabálta a gyõzelmet városunk tisztességben megõszült focista polgáraiba! Itt már a meccs kezdetétõl kiegyenlített volt a csata, ennek megfelelõen csak a büntetõrúgások döntöttek. Ebbõl kettõt is kihagytak a kék fehérek, így megfordult a tavalyi eredmény. Ifjúsági második, és öregfiú elsõ hely az idei Zuzu emléktorna eredménye hazai szempontból. Csak így tovább fiúk illetve urak!

Elõzõ számunkban láthattak olvasóink egy szép fotót a Szent Erzsébet utca egyik gólyájáról. Mivel a fészket régóta üresen látja, a Szent Erzsébet Otthonban lakó egyik olvasónk érdeklõdött tõlünk, tudunk-e valamit a gólyákról, különös tekintettel a kicsinyekre.

Megkérdezve az utcában lakókat, elmondták, hogy a gólyapár idõrõl-idõre megjelenik a fészekben, majd ismét továbbállnak. Tavasszal három kicsinyük született, de azok egy nyár eleji nagy viharban sajnos elpusztultak.