 |
Légy irgalmas minden erõszakot szenvedõhöz, õrizd szívedben mindig az isteni intést: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.” Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erõs, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövõben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen...
A polgármester asszony a Szent István királyról készült dombormûvel,
Zajácz Tamás bõrmûves iparmûvész ajándékával– tanácsolta fiának egy millennium évvel ezelõtt országalapítónk, az 1083-ban szentté avatott I. István király. Õ tudta, mire lehet alapozni egy országot: az erõre, az irgalomra, a mértékletességre és az igazságra. Azt is tudta, hogyan lehet megragadni a pillanatot: micsoda rövid emberi létünk legfõbb titka.
Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfõbb boldogsághoz.
– hangzik Imre herceghez intézett intelmeinek legszebb, legbölcsebb sora. Ezer év óta nem mondott senki okosabbat.
Nekünk, vörösváriaknak különösen tisztelt és kedvelt királyunk István. Nemcsak országalapító tehetsége, embersége és állhatatossága miatt, hanem azért is, mert német feleséget választott társául.
Bajor Gizellának szobrot állítottunk a plébániatemplom mellett. István királynak még csak egy bõrdombormû állít emléket a
Városházán, a polgármester szobájában.
Talán megérjük hamarosan a legnagyobb magyar király szobrának avatását is, itt a soknemzetiségû Pilisi-medence városában, s tán a talapzatra épp ezek a szavak lesznek vésve:
Mert az egynyelvû és egyszokású ország gyenge és esendõ.
Bízom abban is, hogy a nagy király városunk fõterének is új nevet ad, mivel a mai nem annyira kedves a szívünknek.
Soraim lejegyeztem Szent István királyunk ünnepén, 2004. augusztus 20-án:
Fogarasy Attila
Hírek röviden
Vörösvári napok
A szokott jó hangulat, a hagyományos, népszerû rendezvények mellett némileg kevesebb látnivaló jellemezte az idei Vörösvári Napokat. Hiányoztak például a kiállításokról a helyi iparmûvészek munkái, amelyek mindig nagy sikert aratnak. A kiemelkedõ színvonalú rendezvények közé tartozott az énekkarnak és a zeneiskola zenekarának koncertje a plébániatemplomban, a Hazai dallamok címû folklórmûsor a sörsátorban és a Kertbarátok Körének terménybemutatója a Közösségi Házban. Érdekes volt a Dél-Afrika képekben – Meseország címû kiállítás is a gimnázium aulájában, mivel azonban ez nem került bele a mûsorfüzetbe, igen kevesen tekintették meg.
Nem keltett népszerûséget, hogy a sportpályán megrendezett tûzijátékra csak 1000 forintos belépõ ellenében lehetett bejutni. A szervezõknek valami más megoldást kellene találni a jövõben.
A programokról beszámolókat és interjúkat olvashatnak lapunk hasábjain.Négy milliárd forint
A rendszerváltáskor megalakult önkormányzat eddigi tevékenysége során közel 4 milliárd forintot költött a városban fejlesztésekre, felújításokra. Ebben az évben a költségvetésben beruházásokra a 12 év eddigi legmagasabb összegét, 1 192 490 Ft-ot különített el a képviselõ-testület. (Részletesebben lásd a 6. oldalon.)
Elkészült a Szent Erzsébet utca
Végeztek az építõk a Szent Erzsébet utca burkolásával. A teljes hosszában felújított egykori szántói út, amely az utóbbi években egyre siralmasabb állapotba került, mára a város legkorszerûbb utcájává lépett elõ.
Vörösváriak a Forma 1-en
Városunk lakói a korábbi évekhez hasonlóan nem csupán nézõként vettek részt a Magyar Nagydíjon. Várhegyi Ferenc a helyi mûsorközlõ szerepét töltötte be, õ kommentálta az eseményeket a nézõknek. Falics J. Gergely pályabíró volt – helyszíni tudósítását a 26. oldalon olvashatják. A vörösvári tûzoltók gyors-beavatkozási egységként láttak el fontos feladatot. A pilisvörösvári rendõrõrs tagjai a futam rendõri biztosításában vettek részt.
Nagyhercegnõt temetnek Ürömön
Szeptember 11-én újratemetik Ürömön Alekszandra Pavlovna cári nagyhercegnõt, aki 19 éves korában, 1801-ben halt meg, s a család ürömi birtokán helyezték örök nyugalomba. 1981-ben a kriptát kifosztották, ezért a nagyhercegnõ földi maradványait a Budai vár nádori kápolnájában helyezték el.
Régi és új utak
Úgy érzem, kell róla beszélni
és írásban is rögzíteni kell,
hogy Pilisvörösvár nem a régi
s ezt minden lakosa ismerje el.
Mert régen nem volt kikövezett utca,
nyáron homok volt, télen térdig sár,
de most az ember, ha kilép az útra
aszfalton vagy viacoloron jár.
Házunkban petróleumlámpa égett,
kályháinkba szenet raktunk, meg fát.
Sötétben vártuk a téli estéket
s irigyeltük a pestiektõl a gázt.
Hogy volt vizünk? Ne is beszéljünk arról,
utcáról hordtuk vagy udvari kútból.
Teknõben mostuk a ruhát nagy „svunggal”
s hogy fehér legyen, megáztattuk lúggal…Most padok vannak a szép Templom téren,
Itt megpihenve az iskolát nézem –
tanítóink mennyit veszõdtek velünk –
s a templomot, hol imádtuk Istenünk.
Kesselbauer Károlyné tanított engem,
szép erdélyi verseit nem feledtem.
Diftériát keresve gyermek torkán
vizsgált bennünket dr. Réthy Zoltán.
Úgy bántak velünk; szelíd türelemmel,
mit soha nem hálálhat meg az ember!
Jó orvosaink kint a temetõben…
Csodálkoznának az új rendelõkben.
Modernebb és szebb minden udvar, ház:
Vezetékes víz, telefon és gáz!
Minden kis utcánkat ismerem;
Pilisvörösvár, én szülõhelyem…S ezúton mondom: köszönet és hála
a régieknek, s azoknak kik mára
sikerre vitték mindazt, amit tettek,
hogy vágyálmaink valósággá lettek!
S az áldozatoknak, kik annak idején
vérük ontották a harc mezején!
S az, hogy még mennyi új útvonal lesz,
már az „utókor” feladata lesz…
Nem mindegy, hogy az út hová vezet;
vezessen minket HIT és SZERETET!
A háborúknak legyen végre vége!
Ne bántsuk egymást! Béke legyen! BÉKE!/:tuti:/
A szerkesztõ megjegyzése
A fenti verset egy idõs nyugdíjas asszony küldte be szerkesztõségünk számára. A nyolcvanadik évén is túljáró hölgyet újságunkat olvasgatva örömmel tölti el az, hogy rendszeresen megemlékezünk „azokról az emberekrõl, akik sokat tettek hivatásuk területén az oktatásért, az ifjúság neveléséért, az egészségügyért, a kultúráért, s akik a két világháborúban életüket vesztették, vagy életük kockáztatásával megállták a helyüket. Mindezt nem hiába tették.”
A mellékelt versben az idõs asszony összefoglalja ezzel kapcsolatos érzéseit. „Bár irodalmi értéke nincs, de minden sora a szívembõl fakadt” – írja levelében, s kéri, hogy a verset ne eredeti nevén jelentessük meg, mivel nem szeretné, ha az õ személye kerülne ezzel elõtérbe, s nem az, amirõl szól.
Köszönjük a verset, élvezettel olvastuk, s örömmel tesszük közzé!
– a szerk.
