Vörösvári Újság Online

Tízbõl kilencen azért mennek Dél-Afrikába, hogy fantasztikus tájait, gazdag állatvilágát megcsodálják. Valóban meseország ez. Területén mintegy 800 vadrezervátum és 16 nemzeti park található, nem is beszélve a 3000 kilométernyi tengerpartról. Mindehhez az európaihoz hasonlító mérsékelt égövi és mediterrán idõjárás társul, ami a Magyarországnál 13-szor nagyobb országot a fekete kontinens turistaparadicsomává teszi. A Vörösvári Napok keretében augusztus 14-én megnyílt reprezentatív fotókiállítás Dél-Afrika ezen arcát mutatta meg nekünk. A rendezvényt a Dél-Afrikai Köztársaság magyarországi nagykövetének jelenlétében Grószné Krupp Erzsébet polgármester asszony nyitotta meg. A kiállítást Krupp László szervezte.

Dél-Afrika azonban nemcsak csodálatos természeti környezete miatt egyre népszerûbb és látogatottabb ország: dinamikusan fejlõdõ gazdasága a befektetõk ezreit vonzza. Infrastruktúra, pénzügyi források és technológiai fejlettség tekintetében vezetõ helyet foglal el Afrikában. A kontinens bruttó nemzeti termékének csaknem egyharmadát hozza létre. (Még egy jellemzõ adat: Internethasználat tekintetében a 17. helyen áll a világon.)
Az 1 219 090 km2 területû hatalmas országban 43 millió ember lakik. Húsz különbözõ népcsoport él együtt, az országnak 11 hivatalos nyelve van. Desmond Tutu püspök „szivárvány nemzetnek” nevezte Dél-Afrikát. Ez a kifejezés jól tükrözi a fajok, kultúrák és vallások azon rendkívüli gazdagságát, amely az országot jellemzi; a reménység és a jövõbe vetett hit kifejezõje. Az ország megosztott, erõszakos múltjának, az apartheid-rendszernek a hatásai – halványodóan ugyan – még mindig jelen vannak, noha a különféle csoportok már megtanultak együtt élni és tiszteletben tartani különbözõségeiket.
Mindezekrõl Dries Venter nagykövet úrral is elbeszélgettem a kiállítás Dél-Afrika képekben – Meseország címû kiállítás megnyitóján.

– Nagykövet úr, nagyon szép a kiállítás, csodálatosak a képek, az önök országa valóban turistaparadicsom. De vajon hogyan gyõzik meg az európaiakat, hogy látogassanak el Dél-Afrikába, hiszen nagyon messze van Európától?

– Szerencsére nem kell meggyõzni senkit, hiszen hetente 100 zsúfolt járat érkezik Európából hozzánk.

– Dél-Afrika rendkívül gazdag ásványkincsekben és igen jelentõs a gépgyártása. Ezek mellett mekkora szerepet szánnak a turizmusnak az ország költségvetésében?

– Az idegenforgalom körülbelül nyolc százalékát teszi ki az ország bevételeinek, de szeretnék ezt 10-12 %-ra növelni.

– Természetvédelem tekintetében Dél-Afrika az elsõk között van a világon, ezért is tartották itt két évvel ezelõtt a fenntartható fejlõdésrõl szóló világkonferenciát. Szinte nem telik el hét, hogy újabb és újabb területeket ne nyilvánítsunk védetté. Természetvédelmi területeink között a legismertebb a Kruger Nemzeti Park, amely akkora, mint Szlovénia. Több tájegység is felkerült már a világörökség-listára. A vadvédelmet mi olyan komolyan vesszük, hogy a szigorúan védett állatok közé tartozó orrszarvú annyira elszaporodott, hogy Afrika más országaiba is tudunk áttelepíteni az állományból. Amikor kenyai nagykövet voltam, magam is részt vettem egy ilyen akcióban.

– Afrikában rengeteg népcsoport él, s gyakran hallunk a híradások között törzsi villongásokról, háborúkról. A dél-afrikai „szivárvány nemzet” is húsz népcsoportból áll. Nincsenek köztük feszültségek?

– Szeretném hangsúlyozni azt, hogy nem szabad általánosítani: Dél-Afrika, bár a fekete kontinens része, teljesen demokratikus, szilárd társadalmi berendezkedésû ország. Elmondhatom, hogy népeink ma békében élnek egymással.

– Nagykövet úr is hangsúlyozta a kiállítás megnyitóján elmondott rövid beszédében, hogy Dél-Afrika a legfejlettebb világ és a harmadik világ együttese. Ahol nagyon gazdagok és nagyon szegények élnek, ott a közbiztonság sem lehet mindenkor kielégítõ…

– Országunkban nemcsak nagyon szegények és nagyon gazdagok élnek, hanem igen jelentõs a középosztálybeliek száma. A bûnözés természetesen nálunk is jelen van, de a turistáknak Dél-Afrikában is csak ugyanazokat az íratlan szabályokat kell betartani, mint akár Franciaországban, Olaszországban vagy másutt Európában.

– Beszédében megemlítette, hogy nagyköveti megbízatása hamarosan lejár és távozik országunkból. Négyévi tapasztalatai alapján hogyan vélekedik Ön országunkról, milyen gondolatokkal tér haza Dél-Afrikába?

– Amikor Magyarországra jöttem, nagyon keveset tudtam az önök országáról. Az egykori keleti blokkba tartozó szürke országra számítottam, és egy teljesen mást találtam, ahol 2004-re már 20 milliárd dollárnyi tõkét fektettek be. Nemcsak Magyarországon, hanem a környezõ országokban is sokat utaztam, és amikor visszatértem ide, akkor még jobban érzékeltem azt, hogy ez az ország mennyivel fejlettebb. Ugyanakkor azt is érzékeltem, hogy nyugati és keleti része között milyen nagy különbségek vannak, bár véleményem szerint az elkövetkezõ évek során ez kiegyenlítõdhet. Úgy gondolom, nagyon sokat fog lendíteni az országon, ha megépülnek a tervezett autópályák, és megfelelõ fejlettségre jut az infrastruktúra. Az, hogy Magyarország az Európai Unió tagjává vált, nagyon sokat segít, mert már nem kell külön különbözõ politikákat kidolgozni, hanem az európai nagy család tagjaként a meglévõket lehet alkalmazni. Az ittlétem alatt Magyarország erõsen az Európai Unióra koncentrált. Remélem, tagként ismét más régiók felé is fognak fordulni, és Afrika is felértékelõdik az önök számára.

Biztos vagyok abban, hogy ez az országaink közötti kapcsolat erõsödéséhez fog vezetni.

Az oldalon látható fotók:
Karen Sandison természetfotói a Dél-Afrika képekben – Meseország címû kiállításon

Végre elérkezett a mindannyiunk által már nagyon régen várt nap, július 14-e, szerda. Ezen a reggelen a zenekar minden egyes tagja remegõ gyomorral, valami leírhatatlan izgatottsággal, és kíváncsiságtól égve érkezett a zeneiskola udvarára. Óriási nyüzsgés, majdnem 50 vidám fiatal, és rengeteg csomag …talán ez jellemezte ekkor legjobban az eddig üres, csendes iskolaudvart. Kisebb várakozás, mozgolódás után végre megérkezett a buszunk is. A zenekar tagjai elbúcsúztak rokonaiktól, ismerõseiktõl, majd nem sejtve mi minden, mennyi fantasztikus élmény vár ott majd ránk, elfoglaltuk helyünket a buszon… Az irány: GÖRÖGORSZÁG.

Nekivágtunk egy hosszabb hétnek, melyen idegen országban mutathattuk be a magyar fúvós zenét, tárhattuk fel egy másik kultúrának a miénket egy kellemes nyaralással egybekötve.
Az út elég hosszúnak bizonyult, bár a zenekar élénkebb tagjai – legyen az éjjel, vagy nappal – végig szórakoztatták a kicsit elpilledt fiatalokat.

Utunk során gyönyörû tájakat láthattunk, félelmetes hegyeken utaztunk át. A 24 órás, kimerítõ út után végre megérkeztünk Edessaba. A látványtól egyszerûen mindenkinek elállt a lélegzete, ugyanis ez a kisváros magas hegyen terült el, csodálatos vízesésekkel színesítve. A hotel, melyben megszálltunk is pár méterre állt az egyiktõl, így a neve „Katarrakte” (magyarul: vízesés) volt.

Az elsõ kisebb megbeszélés után mindenki elfoglalta az általa kiválasztott szobát. Egyesek lepihentek, mások elindultak felfedezni a környék és a város szépségeit. Már elsõ sétánk során alig gyõztük kattogtatni fényképezõgépeinket a szép vízesések, jellegzetes görög templomok, szûk sikátorok láttán.

Ezen az estén egy helyi étteremben megismerkedhettünk a helyi specialitásokkal: gyros, görög saláta, tzaziki, suflaki, és amivel minden ételt ízesítenek… természetesen az olívaolaj! S akik még mindig nem fértek bõrükbe, nekivágtak a görög éjszakai életnek.
Másnap reggel, nem kímélve az esti szórakozókat, korán buszra szálltunk, s irány a körülbelül 100 km-re levõ Katerini. Ez a hely sokak számára felejthetetlen volt, mivel itt pillanthatták meg elõször a tengert. Mindannyian jól kibohóckodtuk magunkat az óriási hullámok között, még a zenekar idõsebb tagjai is gyerekként játszottak a kisebbekkel. Délután 5 körül visszaindultunk szálláshelyünkre, s mivel még csak második esténk volt itt, figyelembe sem véve, hogy lebarnultunk, vagy éppen leégtünk, elindultunk egy hatalmasat bulizni.

Szombaton volt az elsõ fellépésünk Aridai-ában, ahol kis közönség elõtt nagy sikert arattunk.

Második hétvégi napunkon egy csodálatos, sziklákkal körülvett, melegvizû forráshoz vitt utunk.

A táj szépsége mindannyiunkat ámulatba ejtett, megdögönyöztettük fáradt csontjainkat a magasból lezúduló meleg, s hideg vízzel. Itt is nagyszerûen éreztük magunkat.
Este egy újabb fellépés várt ránk Peraián. Ide is szintén hatalmas hegyeken át utaztunk, s egy gyönyörû tó partján játszhattuk el aznap esti repertoárunkat. A közönség tombolt, a város vezetõsége, a tv-sek ámulva hallgatták zenénket. A koncert után görög néptáncosokat csodálhattunk meg. Elégedetten szálltunk buszra és Edessáig meg sem álltunk.

Hétfõi napunkon a megérdemelt pihenés óráit élvezhettük. Délelõtt szieszta, délután egy kis séta, majd egy óra gyakorlás. A szálloda csak úgy zengett a többi vendég „nagy örömére”.

Miután rendesen kipihentük magunkat, este teljes lendülettel indulhattunk egy Edessá-ban található görög körszínházi fellépésre. A koncertünk ez alkalommal is nagyszerûen sikerült, a közönség itt is élvezte mûsorunkat.

Másnap reggel, mivel a helyi polgármesternek nagyon tetszett az esti koncert, hivatalában vendégelte meg karmesterünket Hoós Sándort, feleségét Török Emesét, és tolmácsunkat, aki egyben zenekarunk egyik tagja is, Vadnai Mártont.

Ezután ismét buszra szálltunk, s egy Meteorához hasonló, magas hegyen lévõ kolostorhoz utaztunk, melyet egy ott élõ szerzetes mutatott be és mesélte el egyszerû hétköznapjaikat. Innen Nagy Sándor apjának, II. Fülöpnek, és feleségének sírhelyéhez kalauzoltak bennünket. Nagyon érdekes volt, hogy kívülrõl egy egyszerû, szélesen elterülõ homokbuckát láttunk. Betérve azonban hatalmas, titokzatos sírkamrák tárultak elénk a bennük talált kincsekkel együtt.

Eljött aztán utolsó fellépésünk estéje Apsa-losban. Miután elhangzott utolsó számunk, az ottani zeneiskola igazgatója, a város vezetõsége ajándékokkal köszönte meg koncertjeinket. Ezt követõen elkezdõdött az esti heje-hujázás. Görög táncest keretein belül elsajátíthattunk néhány igen bonyolult görög néptánclépést. Majd fúvószenekarunk egyik kispartija is összeállt, s ekkor mi adtuk át nekik a hazai mulatozás élményeit. Fergeteges hangulatban táncoltuk át az estét vendéglátóinkkal.

Szerdán már kora reggel Paraliára utaztunk, egy igazi pezsgõ, turistaváros tengerpartjára. Egész nap süttettük a hasunkat, bolondoztunk a vízben, és mivel utolsó esténk volt itt, ezen a helyen kicsit tovább maradtunk. Mindenki vásárolgathatott még egy utolsót a rengeteg bazárban. Az utcákon különbözõ országok néptánccsoportjainak felvonulását láthattuk, s közben sült kukorica, édes fánkok illata csalogatott minket. Az éjszaka hátralévõ része csomagolással telt, hiszen szomorúan, de el kellett fogadnunk, hogy e nagyszerû hét véget ért.

Csütörtökön a sok kacagással, vidámsággal, zenével megtelt szálloda kiürült, el-csendesedett… óriási csomagjainkat újra visszapréseltük a buszba, s elhagytuk Edes-szát. Hogy mégse legyen annyira fájó, szomorú a vége a dolgoknak, Thessaloniki közelében, még egy egész napot eltöltöttünk egy csúszdákkal teli aquaparkban. A nap végén aztán végleg buszra szálltunk, s búcsút vettünk a gyönyörû Görögországtól. Kisebb szünetekkel, szinte hazáig aludt a kimerült zenekar.

Pénteken késõ délután érkeztünk meg a jól ismert pilisvörösvári zeneiskolához. Szintén, mint amikor elindultunk, nyüzsgés töltötte el az udvart. Nem gyõztünk mesélni ismerõseinknek. Elbúcsúztunk egymástól, várva a következõ ehhez hasonló nyarat…!

A sok-sok fáradságos munka, szünidõnkbõl a próbákra elvett hosszú óráknak meglett a gyümölcse, hisz egy sikeres koncertekkel, fantasztikus élményekkel teli hetet tudhattunk magunk mögött!

Pilisvörösvár Város Önkormányzata,
Penta Kft, Liegl & Dachser Logisztikai
Központ, Waldi Ital-nagykereskedés,
Bányai Bútorok, Pilisvörösvári Ipartestület,
Halmschlager Trade Rt., M+M Kft.,
Gamma Beton

Demjén Ferenc hangját egy ország ismeri és szereti. Koncertjein fiatalok és idõsebbek együtt énekelik dalait, ahogy történt ez a vörösvári Camping Plázs színpadán is, ahol ismét nagyszámú közönséget vonzott maga köré. A súlyos betegséggel küzdõ mûvész éppen ezért nem adja fel a zenélést. Eddig nagyjából 30 millió lemeze kelt el, s egy felmérés szerint, a hazánkban legtöbbet játszott tíz dal közül négy az õ szerzeménye. Pályafutása során a mûvészvilág szinte minden kiválóságával együtt dolgozott, tehetségét mindenki elismeri és csodálja. Ennek bizonyítékaként több külföldi fesztiválon nyert díjat, s kilenc alkalommal adott teltházas koncertet a Budapest Sportcsarnokban.

– Így van. Ha nem is gyerekként, de már fiatal koromban eldõlt, hogy zenével fogok foglalkozni, s szerencsém volt bekapcsolódni ebbe a pop-, rock-, beat-mozgalomba, ami aztán vitt magával egészen eddig, ahol most tartok.

– Ezt soha nem gondoltam volna. Igaz, nem is volt célom, hogy eljussak valahová. Mindig azt csináltam, amit tudok, amit szeretek és amit szívbõl tudok adni. Valahová eljutni attól is függ, hogy az ember mennyire egészséges, mennyire aktív, van-e még mondanivalója. A zenében nagyon sok minden benne van.

– Éppen a megromlott egészsége volt az, ami miatt közel egy évet kénytelen volt kihagyni.

– Majdnem egy évet, igen. Egyszer rá kell döbbenni, hogy nem mehet mindig úgy, ahogy korábban. Változtatni kellett az életmódomon. Kiderült, hogy olyan betegségem van, amit nem lehet kivédeni, de élni lehet vele.

– A közelmúltban ifjú tehetségek énekelték a dalait a Megasztárban. Milyen érzés volt mások tolmácsolásában hallani saját számokat?

– Megtisztelõ volt, hogy ezeket választották. Persze volt, aki el tudta énekelni, és volt, aki egészen másképp adta elõ ezeket a dalokat. Én nem hibáztatom õket ezért. Itt kiderült, tudni kell magyarul is énekelni, és remélem, hogy akinek kevésbé ment, az is megtanulja majd, akár mások, akár a saját dalaival. De ehhez nagyon sok idõ kell.

– Rengetegen vannak a zenei életben, akik nemhogy magyarul, de sehogy nem tudnak énekelni, mégis mindenütt hallani lehet õket. Az igényes zene leáldozóban van?

– Ez nem a zenészek hibája, hanem a közönségé, aki elcsábul az olcsóbb mûfajoknak. Ez magától teremti meg a hasonló zenék igényét, és szép lassan az elõadók is ilyen mintára írnak dalokat. Én távol tarom magam ezektõl.

– A város mindörökre sorozatcímmel megjelentek Pécset, Szegedet és Gyõrt bemutató kötetek, melyekben társszerzõként közremûködött. Mennyiben nehezebb dalszöveget írni, mint verseket?

– A vers kötetlen, a dalszöveg viszont kötve van a zenéhez, az énekelhetõséghez, a tömörséghez és az érthetõséghez. Amikor fiatalabb voltam, írtam verseket is, de azokat inkább magamnak. Az elõbb említett könyvekben a versekbõl vannak idézeteim.

– A közelmúltban a politikai téren történt állásfoglalását sokan rossz szemmel nézték.

– Tulajdonképpen, a mûvész is ember, akinek vannak érzései a világról. Ezt nem feltétlenül kell titkolnia, hiszen sokkal rosszabb, ha belesimul abba, ami nem tetszik, és azt próbálja kiszolgálni. A mûvészi és emberi szabadság ugyanaz. Egyértelmû, hogy nem mozgalmi és politikai jellegû dalokat írok. A saját érzéseimet és ideáimat mindig meg fogom tartani, és sosem fogom titkolni. Nyilvánvaló, hogy ezek szerint fogok élni is.

– Itt Vörösváron is rengetegen gyûltek öszsze, hogy meghallgassák. Mikor lesz a legközelebbi nagyszabású koncertje?

Az egész országból, sõt, határainkon túlról is érkeztek érdeklõdõk a szántói Sziklaszínházban megrendezett „Pilist tisztelni jöjjetek!” kulturális rendezvényre. Az égiek szemmel láthatóan meghallgatták Szõnyi József polgármester imáját, hiszen a mûsorsorozat kezdete elõtt a viharfelhõk elvonultak és a kitisztult égbolt alatt léphettek színpadra a zenészek és táncosok.

A mûsor színvonalát többek között olyan fellépõk garantálták, mint a Hargita, illetve a Honvéd Táncegyüttes, a Kormorán, a Benkó Dixieland Band, vagy St. Martin, aki gondolkodás nélkül vállalta el a felkérést, és remélhetjük, hogy a késõbbiekben állandó vendége lesz a pilisszántói kulturális napoknak!

A Pilisvörösvári Napok rendezvénysorozata a Mûvelõdési Ház kiállításainak megnyitásával vette kezdetét, melyen Grószné Krupp Erzsébet polgármester asszony köszöntötte a megjelenteket, köztük Görgey Gábor volt kulturális minisztert, aki Zajácz Tamás bõrmûves meghívására látogatott át városunkba. A közönséget a billentyûknél Pál Tamás, a harmonikánál Székely Márton, a zeneiskola két ifjú tehetsége, valamint Peller Anna szórakoztatta. Ezt követõen Ady-verset hallhattunk Lardi Martina tolmácsolásában. A mûsor végeztével Molnár Anikó és a Nagy Õ nyertese, Vili, közösen leplezték le a mûvész bõrplasztikáját. Ritka fordulat egy megnyitón: az egyik alkotást tombolán kisorsolták, majd pedig a város nevében polgármester asszonyunk átvehetett egy Szent Istvánt ábrázoló, ugyancsak bõrbõl készült portrét.

Az idei rendezvények keretén belül a Mûvelõdési Ház második emeletén, illetve a könyvtárban helyi alkotók festményeit tekinthettük meg. Ugyancsak augusztus 13-án nyílt meg a Mûhely Galériában a Muravidéki Kulturális Egyesület tárlata, ahol Marosi Károly adta elõ saját, illetve más költõk verseit. A galériában megtekinthetõk Lábik János mûvei, aki az 1993-ban létrehozott Párkányi Városi Galéria alapító tagja. 1954-tõl több mint száz csoportos és ötven egyéni kiállítása volt. Mestereinek tekinti Novák Lajost, Kollár Györgyöt, Kaposi Endrét és Végvári Jánost. A másik kiállító mûvész az esztergomi születésû, de ma Ausztriában élõ Czirok Ferenc, akit pályája során többek között Holler László, Mizser Pál és Turi Endre támogatott. A külföldön alkotó mester mûvei hangulatukban, érzésvilágukban mégis Esztergom miliõjéhez köthetõk.

Komár Lászlót hosszú ideje „Elvis magyar hangjaként” ismeri az ország. Hazánkban elsõként kezdett rock and rollt énekelni, amikor az Elvis emlékkoncerten együtt lépett fel Zoránnal és Zalatnay Saroltával. Azóta népszerûsége töretlen, sõt, közönségének zömét mára leginkább fiatalok alkotják. Dalait többek között Faragó „Judy” István, Presser Gábor és Nagy Tibor írták. A Vörösvári Napokon a rendezvénysátor színpadára Puck Ferenc szaxofonos kísérte el Komár Lászlót, akit pályafutásáról kérdeztem.

– Negyvenhárom éve. Egészen pontosan 1962 szeptembere óta. A Debrecen melletti Pocsaj községben léptünk fel az elsõ zenekarommal, a Scampolo-val. Ekkor múltam tizenhét éves. Ezek után volt még egy pár banda az amatõr korszakban, mint például a Dogs. Majd '66-tól következett egy rövid kihagyás, és három év múlva elmentem vendéglátóhelyekre énekelni, amit négy éven keresztül csináltam. Aztán 1972-ben megalapítottuk a Sprint együttest.

– '79-ben kezdtem el a szólista pályát. Két év múlva jelent meg az elsõ lemezem, ezt megelõzõen kiadtunk egy kislemezt, amin az Oh, csak a hajnal jönne már, a Fehér hold és más számok szintén slágerek lettek. Utána csináltam a kockás lemezt (Pepita – szerk.), amin többek között a Táncoló fekete lakkcipõk is rajta volt.

– Készülõben van egy könyv is, mely a pályádat összegzi. Mikor kerül a boltokba?

– Október körül jelenik meg. Az egész életem benne lesz, amire visszaemlékszem. Nagyjából négyszáz oldalas lesz, korabeli képekkel együtt.

– Ez az év több szempontból is jelentõs számodra. Említetted az új lemezt, a könyvedet, s nemsokára megszületik a kislányod is.

– Igen, úgy néz ki a dolog. Legutóbbi információim szerint – neveti el magát –, már nyolc hónapos a kisleányka. Õ lesz a második gyermekem. Van ugyanis egy huszonkét éves fiam, aki kint tanul Ausztráliában, már harmadik éve. Úgyhogy most Erzsivel, a barátnõmmel, aki harmincegy évvel fiatalabb nálam, nekivágunk egy újabb húsz évre. A Jóistennek, úgy látszik, még tervei vannak velem azzal, hogy beesett ez a gyermek. Egy pillanatig sem gondoltuk azt, hogy nem tartjuk meg. Minden úgy történt, ahogy meg lett jósolva.

– Igen, nagyon hiszek bennük. Stark Feri zenész barátom egyszer megjósolta, hogy édesanyám reinkarnációjaként egy kislány fog születni a családban. Emellett, természetesen, hiszek Istenben. Igaz, csak alkalmanként járok templomba, de tisztelem az egyházat. Otthon van egy kis oltárom, egy mariazelli, 1852-es kegytárgy, ahol imádkozni szoktam. Én végsõ soron „kevert” vallású vagyok. Anyám református, apám katolikus, ám mivel én fiúgyermek lettem, az apám vallását „örököltem”. De teljesen mindegy, mert hiszek Istenben, hiszek az angyalokban, akik közbenjárnak értünk.

– Mindig úgy tartottam, ember tervez, Isten végez. Egyszer azt mondta Alfonzó nekem, hogy ezt a szakmát mindig elölrõl kell kezdeni, nem elégedhetünk meg azzal, amit már elértünk. Nem szabad megállni az elsõ lemeznél. Már negyvenhárom éve nyomom, és természetesen, voltak hullámvölgyek, de mégis sikeresnek volt mondható az eddigi életem. Szükség van rossz idõszakokra is, ahol erõ kell, hogy ismét felkapaszkodj. Akit mindenki szeret, az már gyanús. De ez nem csak a zenében van így. Amit például te csinálsz, ott is kaparni kell ahhoz, hogy bekerüljél a legjobbak közé.

– Te már elmondhatod magadról, hogy egy ország ismer. Örülünk, hogy Vörösvárra is eljöttél. További sok sikert kívánok!

Bolero
„Oldtimer”. Kazetta: 1600 Ft.
Megvásárolható a Fõ úti könyvesboltban.

Bravi Buam
„Die Bravi Buam von Werischwar 3.” Kazetta: 1600 Ft.
„Die Bravi Buam von Werischwar 4.” Kazetta: 1690 Ft. CD: 3200 Ft.
Megvásárolhatók a Fõ úti könyvesboltban.

Ifjúsági Fúvószenekar
A zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekarának 10 éves jubileumi CD-je. Ára: 2500 Ft.
Megvásárolható a Városi Könyvtárban, a Zöldcsibe Vegyesboltban, a Koller Elektronikában, a Müller Kávéházban és a Marika Fotóban.

Német Nemzetiségi Fúvószenekar
„Wir grüßen mit Musik”. Kazetta: 1600 Ft. CD: 3250 Ft.
Megvásárolható a Fõ úti könyvesboltban.
Peller Anna
„Anna Peller”. Kazetta: 1800 Ft.
„Peller Anna”. CD: 2700 Ft.
„Ez mind én vagyok?!!” CD: 2700 Ft.
„Ehhez mit szólsz/szól?” CD: 2000 Ft.
„Szép vagy, gyönyörû vagy, Magyarország”. CD: 1500 Ft.
A lemezek és kazetták megrendelhetõk a következõ telefonszámon: 06-20-9331-848, illetve az interneten a http://pelleranna.ath.cx weboldalon.

Pilischer Schramli
„Pilischer Schramli 2.” Kazetta: 1600 Ft.
Megvásárolható a Fõ úti könyvesboltban.

Vágási András
„Vörösvári hegyek közt van az én hazám”. Kazetta: 1500 Ft.
„Egy szál rózsát küldök neked”. Kazetta: 1500 Ft.
Megvásárolhatók a következõ boltokban: Koller Elektronika, Marika Fotó, Margit Mini-market, Havas Trafik.

Várjuk azoknak az elõadóknak, együtteseknek a jelentkezését, akiknek kaphatók kazettáik, CD-ik, de itt nem soroltuk fel õket. – a szerk.

– Michael Fogarasy-Fetter: Die Geschichte und Volkskunde der Gemeinde Werischwar: Pilisvörösvár. (Kiadó: Pilis-vörösvár Város Önkormányzata, 1994.)
Megvásárolható a Városi Könyvtárban és a Fõ úti könyvesboltban. Ára: 1680 Ft.

– Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza. (Kiadó: Pilisvörösvár Város Önkormányzata, 1998.)
Megvásárolható a Városi Könyvtárban és a Fõ úti könyvesboltban. Ára: 2700 Ft.

– Jubileumi évkönyv 1963-1993-2003. (Kiadó: Német Nemzetiségi Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, 2003.)
Megvásárolható a Fõ úti könyvesboltban és a gimnázium portáján. Ára: 1500 Ft.

– Kápolnák könyve, Pilisvörösvár. (Kiadó: Hagyományõrzõ Egyesület, 2004.)
Megvásárolható a Városi Könyvtárban, a Plébániatemplomban a kegytárgyárusnál és Gromon Andrásnénál (Kápolna u. 40.).
Ára: 2000 Ft.