Vörösvári Újság Online

„Ó drága betlehemi Fiúcska, add, hogy egész lelkemmel közeledjek születésed mély misztériumához. Helyezd az emberek szívébe azt a békét, amit néha olyan nekikeseredetten keresnek, s amit csak te tudsz megadni. Segíts, hogy jobban megismerjük egymást, és amint ugyanannak az Atyának gyermekei testvéri szeretetben éljünk egymással. Fedd fel elõttünk szépségedet, szentségedet, tisztaságodat. Ébreszd fel szívünkben a szeretetet és a hálát végtelen jóságodért. Egyesíts mindenkit a szeretetben, és add meg nekünk a te mennyei békédet."

Az angyalok két dolgot hirdetnek Betlehemben: dicsõséget Istennek és békét az embernek. Senki sem dicsõítheti jobban Istent, mint maga a szalmán fekvõ Kisded. Õ az örök Ige. Egyedül csak õ dicsõítheti Istent tökéletesen, Istenhez méltó módon. Csak az Üdvözítõ Jézus hozhat igazán békét az embereknek. Õ békítette ki az embert Teremtõjével és hozott létre új szövetséget. Õ nyújtott kárpótlást a bûn sértéséért. Így a Teremtõ Atya lesz, az ember pedig az Õ gyermeke.

„Isten elhatározta, hogy új módon és véglegesen belép az ember történelmébe: elküldte Fiát emberi testben, hogy az embereket, bûnbeesett teremtményeit általa ragadja ki a sötétség meg a sátán hatalmából és benne engesztelõdjék ki a világgal: létre hozta a békét, vagyis a közösséget köztünk és önmaga között, az emberek világában pedig a testvériséget.” (Ad Gentes 3.)

Az embernek mindenek elõtt békére, vagyis Istennel való jó kapcsolatra van szüksége. Amikor az angyal ezt énekli: „béke a földön a jóakaratú embereknek”, azt hirdeti, hogy a mennyei Atya nemcsak megbocsátja a bûnt, hanem gyermekeként fogadja vissza az embereket a vele való közösségbe. Isten végtelen szeretettel hajol az emberiséghez, felajánlja neki az õ békéjét. Az Üdvözítõ a próféták által megjövendölt „Béke Fejedelme” (Iz.9,5.). Az emberek közötti béke Isten békéjébõl és abból a ténybõl fakad, hogy mindnyájan Isten szeretett gyermekei vagyunk. Ezt a békét Jézus Krisztus közvetítésének köszönhetjük.

„Õ a mi békességünk. Eljött, hogy békét hirdessen nektek… Az õ révén van szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.” (Ef2, 14.18.)

A jóakarat mindenekelõtt Isten emberszeretetét jelenti. Ugyanakkor jelenti az ember jóakaratát is, azt a jó szándékot, amellyel be kell fogadni a Messiást és azt az utat, amely a békéhez vezet. Az emberi akarat akkor jó, amikor egyenes, tanulékony és határozott.

Egyenes, ha õszinte és a jóra irányul. Tanulékony, ha követi Isten útmutatásait és odafigyel embertársaira. Határozott, ha azonnal megteszi Isten akaratát és teljesíti felebarátja kérését, akkor is, ha az nehézségbe ütközik vagy áldozatokkal jár. Az Úr mindig nagylelkûségre és önmegtagadásra ösztönzi gyermekeit. Például mihelyt a pásztorok meghallották az angyal híradását, azonnal otthagytak mindent nyájat és pihenést. „Gyorsan útra keltek és megtalálták a jászolban fekvõ Gyermeket.” (Lk 2,6.)

Szent Karácsony ünnepén kívánom, hogy tudjuk azt az utat járni, amelyet a Messiás mutatott, amelybõl kiengesztelõdés és megbocsátás fakad, és ezáltal jóakaratú emberekké váljunk, hogy a világ megismerhesse rajtunk keresztül Isten emberszeretõ jóságát.

Karácsonyestre készülõdnek
A felhõkben a hópihék
A fenyõfák a nagy hegyekben,
S tepsikben a pecsenyék.

Karácsonyestre készülõdnek
A versek, kis és nagy betûk,
A sor végén feleslõ rímek
Ünnepre hívó csengettyûk.

Karácsonyestre készülõdnek
Az égi s földi angyalok,
Ajándékokkal megterítve
Fagyöngyöt nyíló asztalok.

Karácsonyestre készülõdnek
Az angyalváró gyermekek,
S a hópihék is velük együtt
Stille Nachtot zengenek.

Karácsonyestre készülõdnek
A nagymamák, a nagyapák,
Csak ott van igazi karácsony,
Hol kisded bámulja a fát.

Karácsonyestre keresgélem
A kisdedet, vajh merre van?
S rámmosolyog a fa alatt
A betlehemi jászolban…

Minden kedves polgártársunknak Szép Ernõ gyönyörû versével kívánunk áldott, szép Karácsonyt.

Mákos kalácsot kóstol
A legkódusabb pára,
A csillagok lejönnek
Karácsony éjszakára,
Arany-jóság hull nesztelen.

Csak oda nem esik fény
Az ócska kereszt-fára,
Csak Jézus nem kap semmit,
Csak Jézus mindig árva,
Csak Jézus mindig meztelen.

Ahogy a megawatt, megatonna szóösszetétel a rendkívüli nagyság kifejezésére használatos, úgy használjuk most mi a karácsonyi híradás görög jelzõs magyar szavát az öröm túláradó nagyságának érzékeltetésére. „Ímé, hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz” (Lukács 2,10).

Nekünk van sok szép emberszívbe való örömünk. Ilyen a munka öröme, a terített asztal, a szórakozás öröme. Örvendezünk, ha társra találunk, örülünk, amikor születéssel, esküvõvel bõvül a családi körünk. Ezeket az örömöket becsülni kell, mert az élet sava-borsát adják.

A karácsonyi öröm azonban ezeknél nagyságrendekkel több: megaöröm. Kis örömeink nehezen állnak össze egész életet meghatározó nagy örömmé, de a karácsonykor meghirdetett megaöröm önként bomlik kedves emberi örömökké.

Milyen is hát ez a karácsonyi mega-öröm? Elõször is azért nagy, mert nem innen a Földrõl származik, hanem túlnanról jön, Isten mennyei világából. Karácsonykor angyali szellemlények hirdették, Istentõl hozták. Nagy elvakultság és földhöz ragadt kisszerûség kellene hozzá, hogy elhiggyük, a Mindenségben a legmagasabb rendû teremtmény – az ember. A milliárd fényévekbe sem befogható Univerzumnak van szellemi dimenziója is, melyet a Biblia mennynek nevez, a létezés olyan tartományának, amely fölötte áll a földi – fizikai – anyagi lét szintjének. Az angyali lények Isten közvetlen környezetének, a menny szellemi világának részvevõi, olyan teremtmények, akik képesek egy-egy kivételes alkalommal anyagi világunkban is megjelenni és üzenetet átadni.

Az angyali szellemlények karácsonyi megjelenése és üzenete mentén bepillantást nyerhetünk Istennek ebbe a földinél mérhetetlenül gazdagabb és felségesebb mennyei világába. Nem valami halovány, sápadt, hangulatnélküli tartománya ez a létnek, hanem olyan, amelyik telve van Isten lényének ragyogásával, kiáradó szeretetével, tiszta és erõs örömökkel. Ebbõl jelenik meg valamennyi az angyalok jöttével.

Nem véletlen, hogy amikor Urunk Jézus errõl a túlnani világról tanít, akkor lelkébõl ilyen emlékképeket vetít ki, mint „atyai ház”, „estebédre terített asztal”, „a Bárány menyegzõje” – csupa öröm, képekben ábrázolva.

Egy-egy ihletett pillanatban, amikor ívfény támad köztünk és a menny világa között, akkor megvillan bennünk is valami abból a más minõségû, isteni eredetû megaörömbõl, ami onnan túlról származik. Ez ragadta el Haydn Teremtés-oratóriumának hallgatóságát a londoni bemutató alkalmával, amikor Isten szavára: „Es werde Licht!” felharsant a fortissimós válasz: „Und es ward Licht!”. A szerzõ csak annyit tudott tenni, hogy felfelé mutatott: „Onnan jött felülrõl!” Nem volt-e már hasonló élményünk egy-egy megrendült imádság, templomi igehallgatás, Istent magasztaló zenemû hallgatása közben? Ízelítõ a túlnani világ örömébõl. A híradás szerint ez a megaöröm az Üdvözítõ személyéhez van kötve. Az is óriási öröm, ha valaki 70-80 éves pályafutása közben átéli, hogy nem csak ennyi az élet, hanem üdvösség is vár. De még ennél is többet jelent, hogy Üdvözítõnk van, tehát nem csak ajándékokat kapunk odaátról, hanem személyes kapcsolatunk lehet azzal, akitõl minden tökéletes ajándék származik s akinek a kezébõl átvesszük üdvösségünket is.

Ez egyben azt is jelenti, hogy az Üdvözítõ történeti személyként érkezett a mi világunkba. Az idõk egy bizonyos pontján, az akkori események sûrûjében, ember módra születve, testünket-sorsunkat hordozva lépett be a konkrétumok világába, hogy letagadhatatlan tény legyen az õ itt-léte és szilárdan alapozott a vele jött öröm. Nem önbecsapás és szent képzelés komolyan venni Jézus történelmi lényét és a belõle fakadó örömöt. Tapasztaljuk emberi viszonylatban is, hogy legigazibb örömeink személyes kapcsolatokból származnak, amikor szüleinket, társunkat, gyermekeinket és unokáinkat öleljük magunkhoz. Megaörömünk akkor támad, ha Üdvözítõnk érezteti személyes lelki jelenlétét és meghitt beszélgetésbe kezd velünk. Tegyük még hozzá, hogy ez az öröm azért is nagy, mert tartós, nem fonnyad el olyan hamar, mint a többiek. Képes rossz helyzetben is megmaradni, nem függ teljesen a körülményektõl. Ezt már a születés embertelen velejárói is jelzik: övéi nem fogadják be Betlehemben, istállóba kényszerülnek, a Kisjézusnak jászol lesz a bölcsõje. És ezt a cudar földi hidegséget áttöri a menny öröme! Olyan ez, mint amikor a szamosújvári börtönben egy falat kenyérrel és egy korty vízzel úrvacsorát osztanak egymásnak a magyarok. Földi pályafutása alatt Urunk Jézus seregnyi nyomorúsággal szembesült, és örömhíre mégis mindvégig friss és vonzó maradt.

Amikor pedig csak órák választják el a kereszt szenvedéseitõl, nem gyõzi tanítványai lelkébe plántálni ezt a körülményekkel dacoló tartós örömöt, hogy - úgymond - "az én örömöm telj es legyen õbennük".

Végül figyelemre méltó a karácsonyi öröm terjedõ képessége. „ Az egész népnek öröme lesz”. Az érintettek köre egyre bõvül: Istenbõl indul, átveszik az angyalok, hirdetik a pásztoroknak, azok elújságolják Máriának és Józsefnek. Gyûrûzik a Jóhír, kizendül a Szentföldrõl a Föld országaiba, minden népnek örömére. Üzenet-alakban kopogtat nálunk is és el akarja ûzni megviselt arcunkról a közömbösséget, idegzetünkbõl a rosszkedvet, bosszankodásokat, szívünk tájáról az ürességet.

Kis örömeink nehezen állnak össze nagy örömmé, de a karácsonyi mega-öröm szívesen bomlik emberhez illõ, túlnanról jövõ, Üdvözítõnk adta, tartós és szétsugárzó örömmé. Tegyük hát szép kis örömeinket a karácsonyfa alá, ahol a nagy öröm fényében megtisztulnak, és megcsillan rajtuk a megaöröm visszfénye.