Vörösvári Újság Online

Az évek múlását Jézus születésétõl számítjuk, azonban nem mindenki ért egyet ezzel az idõszámítással. Elsõként a cseh királyi udvar matematikus-csillagásza, Kepler János végzett kutatásokat 1301-ben, hogy bebizonyítsa, a betlehemi csillag mint égi jelenség nem létezett, és vele együtt az egész karácsonyi história pusztán csak fikció. Nagy buzgalmában napokra bezárkózott a szobájába, majd egy reggel, számításai végeztével, kitárta az ablakot, a Nap elé térdelt és azt mondta: „Nagy Isten, bocsásd meg, hogy kételkedtem Szent Fiadban!”

Számításait könyv formájában a világ elé tárta, mely szerint: „Az idõszámításunk kezdete elõtt hat esztendõvel jelent meg az égen az a csodálatos fénysugár, amit betlehemi csillagnak neveznek. Ez nem volt más, mint a Jupiter és a Szaturnusz planéták conjunkciója (együttállása). A Merkúr is részt vett egy ideig ebben az együttállásban, mely a Halak csillagképben ment végbe.”

Ezeket a megfigyeléseket azonban a korabeli társadalom nem értékelte, s hosszú évekre feledésbe merültek. Aztán 1925-ben prof. Schnabel német sumerológus feltárta a mai Irak területén, Sippar városának csillagvizsgálóját és megtalálta azokat a Kr. e. 3000-bõl származó sumér ékiratos táblákat, melyek részben alátámasztották a kepleri számításokat: „Nibiru a Halakban találkozik az Éjszakai Nappal (ez a Szaturnusz mitikus neve) és En-Lil (Jupiter) csillagával. A teremtõ erõk könyörületesek lesznek. Jólét lesz a földön. A sötétséget legyõzi a Világosság, a romlottság megtisztul, …az Isten meghallgatja az imákat, a kéréseket megadja és a tisztánlátók jóslatai beteljesednek.” Az írottak csupán egyetlen ponton nem egyeznek Kepler méréseivel, mégpedig, hogy a bolygók együttállását nem a Kr. e. hatodik, hanem a Kr. e. hetedik évre teszik. Ennek helyességét a mai csillagászati vizsgálatok is megerõsítik, s megállapítják, hogy hasonló jelenség talán 600-700 év múlva ismétlõdhetne meg.

Tovább pontosítják Jézus születésének idõpontját azok a kutatási eredmények, melyek a Kr. e. hetedik évben végbement három bolygóegyüttállásra vonatkoznak. Ezen esetekben gondot jelentettek a különbözõ kalendáriumok szerinti idõszámítások. Az alexandriai kalendárium szerint a bolygóegyüttállások május 28-ra, szeptember 25-re és november 12-re esnek.

Hosszú ideig úgy gondolták, hogy ezek a számítások pontosak, azonban figyelmen kívül hagyták, hogy Betlehemben nem az alexandriai, hanem a jeruzsálemi héber kalendárium adatai voltak mérvadók. Eszerint Jézus születésének napja, és a karácsonyi idõszak a királyi jegybe, azaz az Oroszlán jegyébe, egészen pontosan az augusztus 11-tõl kezdõdõ idõre tehetõ. A babiloni ékiratos táblák is említést tesznek róla, hogy amikor a Nap az Oroszlán jegyében ragyog, és a bolygók együttállása megtörténik, a termékenység legnagyobb erejét fejti ki a földön. Mi, magyarok sokáig megtartottuk Jézus augusztusi ünnepét, vagyis Jézus Király napját. (Ma az egyház Krisztus Királyra az advent elõtti vasárnapon emlékezik).

A szakirodalom kusza kutatási eredményeit félredobva, az egyház végül december 24-rõl 25-re virradó éjjelt jelölte ki Jézus születésének ünnepévé, mely a téli napfordulót, másképpen az újjászületés napját követi. Azért ezt a napot választották, mert ezzel egyúttal Jézus halál feletti gyõzelmére, feltámadására kívántak utalni.

Õsi magyar hagyományainkat megõrizve sokan a mai napig sólyomröptetéssel ünneplik a napfordulót. Ezen a napon, vagyis december 21-én kimennek a természetbe, s mikor a Nap elsõ sugarai elõbújnak, a sólymot a magasba engedik.

Akinek nincs módjában ezt a szép szokást feleleveníteni, annak érdemes december 21-én a Pilisrõl megnéznie a pirkadatot. Errõl a helyrõl még a legcudarabb idõben is kitisztult ég alatt csodálhatjuk, amint a Nap pontosan a Ziribár- (a sumér kifejezés éledõ fényt, újjászületést jelent – a szerk.) dûlõ közepén bukkan fel. Az ezt megelõzõ vasárnapon, december 19-én, szintén napfelkeltekor, a Pilis oldalában található barlangnál zászlószentelést tartanak. A szentmisék mellett érdemes részt venni ezeken a ritka megemlékezéseken, hogy még szebbé tegyük a decemberi ünnepeket.

Karácsonykor a szülõk elviszik kisgyermekeiket megnézni a Betlehemet, és az apróságok tágra nyílt szemmel nézik a Jézuskát, édesanyját, a pásztorokat és a Betlehem többi figuráit.

Nekünk, felnõtteknek sem árt jól kinyitni a szemünket, és felfedezni a Karácsony varázsát. A sok rejtett szépség közül most csak egyre akarom felhívni a figyelmet.

Olyan szép az, hogy a Betlehem nem mozog! Túlságosan elrontotta szemünket a sok mozgó látvány: a mozi, a videó, a városi nyüzsgés. Sok ember úgy érzi, csak az az igazi, ami mozog.

És közben a mozgó látvánnyal ugrál, táncol az idegrendszerünk. Olyan szép az, hogy a Betlehem nem mozog. Csak állnak rendületlen hûséggel a figurái, még a báránykák sem moccannak. Itt megpihenhet nyugodtan a szemünk és a szívünk. És csendben a szemünk elé tárul egy örökérvényû szépség. Valami valódi realitás. Az a szintér – legyen bár egyszerû barlang –, ahol összetalálkozik Isten és ember, szûz és anya, angyal és pásztor, földi éjszaka és mennyei fényesség. Nem a megszokott élet széttöredezett darabkái, nem az áttekinthetetlen kuszaság, hanem az a csodálatos fókusz, ahol minden részlet értelmet nyer.

Ezt a titkot csak szemlélni kell és örülni neki.
Az angyal is csak ennyit mondott a pásztoroknak: Menjetek és nézzétek! Az idegesség lázában égõ ember nem érti, de a pásztorok megértették. És örültek, hogy most nem kell semmit se csinálni, csak nézni, nézni, amíg a szív átmelegszik, és másképp látja önmagát, az embereket és az egész életet. Talán azok a kedves testvérek, akik betegség, kor, vagy egyéb akadály miatt nem tudnak úgy mozogni, mint a többiek, jobban megértik ezt az örömhírt. A kis Jézussal való találkozáshoz nem kell ép test, fürge lábak, csak egy kis figyelem, egy csendes, hûséges, ragaszkodó tekintet.

A betlehemi pásztorok hasonlítanak a mezõk virágaihoz, amik gyökerüket ugyan a földbe eresztik, de a fejüket kitartóan a Nap felé emelik. 150 millió kilométerre van a Nap, de onnan jön a virág színét, illatát, életét tápláló energia. És a kis virág hûségesen nézi a Napot, hogy virulhasson. Ilyen a Betlehemet szemlélõ ember is. Nézi, nézi a távoli Istent, aki most íme hozzánk megérkezett.

Hirten, vom Himmel kam frohe Botschaft,
Heut zu euch, heut zu euch.
Friede auf Erden Menschen soll werden,
Freuet euch, Freuet euch.

Heilige Engel sangen dort jubelnd,
Gloria - Gloria.
Gott sei die Ehre, ihm in der Höhe,
Christ ist da - Christ ist da.

(Még három versszaka van, megtalálható az „Alleluja Orgelbuch” német nyelvû kottás énekeskönyvben.)

Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!