
Rendőrök szürkében, feketében
Naplótöredékek a vörösvári rendőrökről
Legendárium
A nyolcvanas évek elején felkeresett engem a helyi rendőrőrs egyik legendás tagja, hogy visszaadja a személyi igazolványomat, és közölje velem, ők nem tudják érvényesíttetni, el kell hogy fáradjak vele Budaörsre. Népes családi-baráti társaságba csöppent bele a derék közrendőr, amitől talán megzavarodott, s bár szemüveges, szakállas fizimiskámat igen nehéz volt összetéveszteni bárkiével is a többiek közül, egyenes nekiszegezte a kérdést a társaság egyik hölgy tagjának: – Jó napot kívánok, ön a Fogarasy Attila?
Nehezen álltuk meg nevetés nélkül a rövidlátó „fakabát” – akkoriban így hívtuk őket – bakiját, ami tovább gazdagította a róla szóló legendáriumot.
Ennek egyik gyöngyszeme arról szólt, hogy intézkedés közben mint dobta be őt motorostul a Slötyibe néhány helyi vagány.
A rendszerváltás előtt – különösen a hatvanas-hetvenes években – a gyűlöletig utáltuk a rendőröket, inkább látva személyükben a pártállam erőszakszervezetének ostoba csatlósait, mintsem azokat a „kék angyalokat”, akik megvédenek minket a bűnözőkkel szemben.
Egyszer engem is majdnem megvertek a járőrök, amikor kissé kapatos barátommal a Kopár csárdából igyekeztünk hazafelé az éjszaka kellős közepén. Össze kellett szednem minden szónoki képességemet, hogy lebeszéljem a verésről a két marcona rendőrt, akik megállva mellettünk, gumibotjukat ütésre emelve ugrottak ki az orosz gyártmányú dzsipből.
Mondom, ki nem állhattuk a rendőröket, s ezért bosszúból vicceket gyártottunk ellenük. Magam is tudtam kapásból vagy egytucatot, pedig én voltam a legrosszabb viccmesélő az egész Kápolna utcában.
A rendőrviccek mára megkoptak, megfogytak, és lassan teljesen kiszorítják e műfajt a szőke nős viccek. Ez is jelzése annak, hogy milyen sokat változott a rendszerváltás óta – pozitív irányba – a rendőrök iskolázottsága, felkészültsége, társadalmi szerepe, megítélése és megbecsülése (ez utóbbit nem az anyagiakra értem).
Élcelődni, viccelődni persze ma is lehet a rend őreiről, de ezzel együtt minden segítséget meg kell adnunk a számukra, hogy sikeresen léphessenek fel a bűnözőkkel szemben, biztosítani tudják a közrendet és a már-már kaotikussá váló közúti forgalomban a biztonságos közlekedést.
Vadorzók nyomában
– Ha szólok, bukjon le a műszerfal mögé – mondja a mellettem ülő fiatal rendőr – és kibiztosítja szolgálati pisztolyát. – Nem szeretném, ha bármi baja esnék, ha netán tűzpárbajba keverednénk. Könnyen megeshet, hogy ha meglát minket a vadorzó, használni fogja a fegyverét. De úgy éljek, én megcsípem ezt a zsiványt…
Konok elszántság és feszültség érződik Szilágyi Attila törzszászlós hangjában. Az arcát nem látom, mert a kocsiban teljes a sötétség. Már vagy negyedórája várakozunk a Csobánkára vezető út mellett, a lovardánál, lezárva egy földút kijáratát. A figyelők nemrég jelezték, hogy a földúton felénk tart egy gépkocsi, jól látják a fényeit.
Rendőrök, polgárőrök és vadászok vesznek részt a nagyszabású akcióban, amelynek célja, hogy rács mögé juttassák a városkörnyéki erdőket évek óta fosztogató vadorzókat. Ezek az illegális vadászok hatalmas kárt okoznak a vadállományban. Leginkább szürkületkor, éjszaka vadásznak, reflektorral elvakítják az állatokat, és válogatás nélkül leöldösik őket. A lelőtt állatok húsát orgazdák veszik meg néhány tízezer forintért, miközben egy kifejlett szarvasbika tenyészértéke megközelíti az egymillió forintot.
Lassan múlnak a percek, minden idegszálunkkal arra figyelünk, felbukkan-e az úton az orvvadászok autója. Tíz perc múltán a figyelők jelentik, hogy már nem látják a fényeket. Vagy megálltak valahol, vagy egérutat nyertek.
Még legalább három órán keresztül maradunk kint a terepen, eredménytelenül. Egy ízben nyomába szegődünk egy gyanús gépkocsinak, de amikor megállítjuk, kiderül, hogy az akcióban részt vevő vadászok ülnek benne…
Ahogy a korábbiakban, sajnos ebben az akcióban sem sikerült kézre keríteni a rapsicokat.
Néhány hónappal később egy egészen más ügy kapcsán lepleződött le egyikőjük. A solymári férfi féltékenységből több lövést adott le élettársára és barátjára egy átalakított távcsöves pisztollyal. Őrizetbe vétele során házkutatást tartottak nála, és ekkor derült ki, hogy a pisztolyt korábban mire használta: a lakásban ugyanis vadhússal tömött hűtőládára és kamrára bukkantak a rendőrök.
A rendőrségnek további gyanúsítottjai is vannak az ügyben, remélem, előbb-utóbb ők is lebuknak, s nem öldösik tovább a pilisi erdők nemes és ártatlan vadjait.
Szolgálunk és fázunk
Dermesztően hideg az idő ezen a január végi estén, fázósan húzom össze magam a szentiváni polgárőrség autójának hátsó ülésén. Hirtelen megbánom, hogy igent mondtam Koczka Gábor őrsparancsnok hívásának, jöjjek el velük szokásos őrjáratukra a vörösvári éjszakába. Felöltözhettem volna melegebben is – bosszankodom.
– Szeretem ezt a munkát, változatos és hasznára lehetek az embereknek – mondja Stocker Balázs, volt tanítványom, az autó vezetője, aki tavaly nyár óta szolgál rendőrként. Kifejezetten jól áll neki a fekete bőrdzseki, a rendőrök téli viselete. Ez már nem az a szürke bőrkabát, amit annak idején hordtak, s aminek a látványa kellemetlen emlékeket ébreszt bennem… Ezt a mostanit magam is szívesen elfogadnám. (Jó meleg lehet!) Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy beállnék rendőrnek. Nehéz és veszélyes szolgálat ez, sovány fizetéssel.
– Hát igen, a kezdő fizetés nálunk sem túl sok, de nekem – mivel még nincs családom – éppen elég, aztán majd meglátjuk – mondja panaszkodás nélkül Balázs.
Később tudom csak meg Koczka Gábor őrsparancsnoktól, hogy Balázs ma nincs is szolgálatban, csak bejött segíteni.
– Nálunk az őrsön, gyakran előfordul, hogy valaki szabadidejében csak úgy beugrik megnézni, mit segíthetne a többieknek. Hivatástudat nélkül ezt a foglalkozást sem lehet űzni…
Ezen az éjszakán főleg a vendéglátó helyeket ellenőrizzük, betartják-e a nyitva tartási időt, szabályosan működnek-e a pénznyerő automaták, tartózkodnak-e bent körözött személyek. Ma nincs nagy élet a városban, a kocsmák egy része már be is zárt, mire odaérünk.
A Szent Erzsébet utcában megállunk egy söröző előtt. Bent vidám fiatalok szórakoznak, megismerem őket, a lányok többsége volt gimnazista. Kicsit megszeppennek a bevonuló rendőrök láttán, s izgatottan nyúlnak táskájukhoz, megvan-e a személyiük.
A rendőrök kivétel nélkül mindenki igazoltatnak, de szerencsére mindent rendben találnak. Megyünk vissza az őrsre, ahol találkozunk a készenléti ezred aznap éjszakára idevezényelt fiatal rendőreivel.
– Nagy segítséget jelentenek a számunkra – magyarázza Koczka Gábor őrsparancsnok –, hiszen legtöbbször a kétfős járőrön kívül nem tudunk kiküldeni mást az éjszakába. Így viszont lehetőség nyílik a későig nyitva tartó vendéglátóhelyek alapos ellenőrzésére.
Lányok az út szélén
Fél tíz felé jár az idő, amikor visszaérünk az őrsre. Már várnak minket a készenlétisek. Koczka Gábor kiosztja a feladatokat, ki merre menjen, mit csináljon.
A csapat egy része a parancsnokkal a 10-es úton elindul Pest irányába „leánynézőbe”. Én is velük tartok. A solymári téglagyár felé vezető leágazásnál látjuk meg az első lányt. Fázósan álldogál az út mentén, rövidke miniszoknyában. A rendőrök igazoltatják, majd 10 000 forint helyszíni bírságot szabnak ki rá.
– A törvény szerint tilos kétszámjegyű főközlekedési útvonal 100 méteres, lakott területen 50 méteres körzetén belül kiállni a lányoknak – magyarázza a parancsnok.
Amíg a rendőrök kitöltik a büntetésről szóló papírokat, váltok én is néhány szót a kimondottan csinos, helyes lánnyal, aki nem néz ki 20 évesnél idősebbnek. Aztán megtudom tőle, hogy 30 is elmúlt. Több mint 10 éve űzi ezt a mesterséget. Azt is minden további nélkül elárulja, hogy 3000 forintért didereg alkalmanként itt az útszélen.
– Szerintem megalázó 3000 forintért ezt csinálni – mondom neki.
– Lehet, de naponta 10-15 üzletet lebonyolítok – vág vissza. – Számolja ki az mennyi…
Odébb újabb két lány akad horogra. Ők is büntetést kapnak, majd a rendőrök felszólítják őket, hogy menjenek haza.
– Az a baj, hogy a törvényben ugyan benne foglaltatik, hogy az önkormányzatoknak türelmi zónát kellene kialakítaniuk, ez azonban sehol nem működik, így az egész probléma a mi nyakunkba szakad, pedig nekünk amúgy is van épp elég dolgunk… – panaszolja Koczka Gábor parancsnok.
Már visszafelé haladunk, amikor három újabb lányt világítanak meg az autó fényszórói az út baloldalán. Igazoltatás után a parancsnok úgy dönt, hogy bevisszük őket az őrsre. Épp ideje, mert már úgy fázom, hogy minden porcikám reszket. Ezek a lányok pedig már több órája itt állhatnak…
– Magukat még nem láttam, honnan jöttek? – kérdi tőlük bent az őrsön a parancsnok.
– Én eddig a Váci úton álltam – mondja a legidősebb közülük, akinek – mint később kiderül – már gyermeke van.
– Rossz csere volt. Itt tavaly két lány is meghalt!
Rájövök, hogy a parancsnok el akarja tanácsolni őket Vörösvár környékéről. Más eszköze úgysincs. A bírságokat könnyedén kifizetik a lányok futtatói. Persze ők nem vallják be, hogy lennének futtatóik. Ez aranyszabály. Soha nem szegik meg. A két haláleset amúgy valóban megtörtént, az egyik lányt autóbusz ütötte el, a másikat agyonverték. (Lehet, hogy neki mégis eljárt a szája, vagy nem volt eléggé szorgalmas?)
– Most csak figyelmeztetjük önöket, legközelebb viszont nem ússzák meg pénzbírság nélkül. Szabtak ki már önökre bírságot? – kérdezi a kapitány.
– Nekem összesen 160 ezer forintot kell kifizetnem – mondja a legidősebb.
Míg a papírok elkészülnek, kérdezgetem a lányokat. A legfiatalabb még csak 19 éves, a középső 21. Mindketten először álltak ki az útra – legalábbis így mondják –, korábban egy bárban táncoltak. De azzal nem sokat kerestek. Végzettségük nincsen. Csak az utca marad számukra – így ők.
10 óra után kezdenek visszaérkezni az egységek, a rendőrség előtere tele lesz fess egyenruhás készenlétisekkel. Hirtelen ismerős arcot veszek észre Ladó György solymári körzeti megbízottét, aki szintén szabadnapos és csak beugrott egy kicsit. A beugrás ezúttal igen jól sikerült, az egyik solymári kocsmában elfogtak egy fiatal férfit, akinél egy kis dobozban marihuannát találtak.
A férfit bilinccsel a kezén leültetik a folyosó végén. Az akcióban részt vevő egyik készenlétis megmutatja társainak a bűnjelet. Én is megvizsgálom közelebbről a füvet, szúrós szaga van.
Megérkezik egy újabb csoport is, ők egy ittas vezetőt kaptak el, akit előállítottak vérvételre.
A csabai éjszakában
Fél 11 felé a helyi rendőrökkel, a készenlétisekkel és a csabai polgárőrökkel együtt Piliscsabára tartunk, hogy a vendéglátóhelyeken körülnézzünk egy kicsit. A kocsiban mögöttem két rendőrkutya ül, akik időnként bizalmatlanul rámmordulnak. Talán unatkoznak, mert dolguk ezúttal nem akad.
A klotildligeti sörözőkben főleg egyetemistákkal találkozunk, mindnyájan megdöbbennek, amikor a tucatnál is több rendőr bevonul.
– Kit keresnek? – kérdi tőlem szinte rémülten egy fiatalember, mások félhangosan sértő megjegyzéseket tesznek a rendőrökre.
A parancsnok a nyerőautomaták papírjait is áttanulmányozza, és felíratja a sorozatszámukat. A szerencsejáték-felügyelet szigorúan ellenőrzi az automaták elhelyezését és működését. Könnyen meg lehet bukni, ha valaki nem tartja be a szabályokat.
Az egyik sörözőben ki van írva, hogy minden nap 22 óráig tart nyitva. Mivel már 23 óra is jócskán elmúlt, a parancsnok számon kéri a tulajdonostól, miért nem tartja be a nyitva tartási időt. A tulaj erre közli, hogy 24 óráig van nyitvatartási engedélye az önkormányzattól. Mivel azonban erről semmilyen hivatalos okirat nem kerül elő, a parancsnok fél órát ad neki, hogy bezárja a boltot.
Amikor éjfél felé visszajövünk, már csak a tulajdonost találjuk, amint dohogva söpröget.
– Ez nagyon durva volt – hányja a parancsnok szemére. – Én ebből élek, mit fogok csinálni, ha elriasztják a vendégeimet?
– Semmiféle durvaság nem történt, s ezt az újságíró úr is tanúsíthatja. – Bólogatok. – Pusztán arra szólítottuk fel, hogy tartsa be a törvényeket, ha legközelebb mutat nekünk egy hivatalos papírt arról, hogy 12 óráig tart nyitva, szó nem éri a ház elejét – zárja le a vitát a parancsnok, és a készenlétisekkel megerősített rendőri osztag visszaindul az őrsre, hogy megbeszéljék az újabb feladatokat. Nekem addigra azonban már elegem lett a mínuszokból és a rendőrkutyák morgásából, és tovább nem követtem őket éjjeli őrjáratukon.
Kamion a zebrán
Van úgy hogy az embernek, nem kell utánajárnia egy-egy eseménynek, s nem kell rendőrökkel portyáznia, hogy a Közbiztonság rovatba legyen mit írnia. Elég csak lehajolnia, és a téma máris ott terem. Pontosabban kihajolnia. A szerkesztőség ablakából. Alattunk terül el ugyanis a város legforgalmasabb kereszteződése, ahol mindig történik valami. Ha egy csattanást hallok, rögtön az ablakhoz szaladok. Eddig már két koccanásos balesetet is lefotóztam.
Január 6-án negyed négy tájban furcsa zajt hallok, s kinézek az ablakon. Alattam egy kamion állt, hasa alatt a zebrával. Fölfelé is, lefelé is hosszú sor torlódott fel, s alig haladt a forgalom. A gyalogosok életveszélyes módon kerülgették a kamiont, s próbáltak átjutni, ott, ahol tudtak a másik oldalra.
A kamion vezetője a járdán sétált fel alá, s kétségbeesetten telefonált segítségért. Amikor lementem megkérdezni, hogy mi a baj, azt válaszolta, hogy az egyik kerékaggyal van probléma, nem tud továbbmenni.
Félóra múltán megérkeztek a rendőrök, s terelni kezdték a forgalmat. Újabb félóra múlva a szerelők is megérkeztek, s nekiláttak a baj elhárításának. Egy órába tellett, míg végre sikerült nekik.
Baleset nem történt.
Köszönhető ez Drávecz Ferenc és Sebők Dániel főtörzsőrmesternek, akik mindvégig urai voltak a helyzetnek, és biztonságosan irányították a forgalmat.
Fogarasy Attila
Rendőrségi hírek
Január 13-án betörtek a Piliscsabai utcában egy családi házba. Az okozott kár: 600 000 Ft.
18-án a Kacsa-tónál feltörtek egy horgászbódét.
20-án a Vásár téri iskola öltözőjéből két fiatalkorú lány – nem az iskola tanulói – megpróbált eltulajdonítani egy kabátot.
25-én a Mandula utcában megrongáltak egy hétvégi házat.
28-án a Báthory utca egyik családi házából 3,5 millió forint értékű ékszert és értékpapírt loptak el.
30-án a Szent Erzsébet utca egyik épülőfélben lévő házából 200 000 Ft. értékű építőanyag tűnt el.
Február 2-án betörtek a Piliscsabai úton egy irodába. A betörők itt 1 millió forint értékű műszaki cikket zsákmányoltak.
Ugyanaznap egy mobiltelefon tűnt el a Vásár téri iskola öltözőjéből.
3-án a Közösségi Ház büféjéből ellopták egy 800 000 Ft értékű zenegépet.
7-én az Áfonya, 14-én a Zöldárok, 16-án a Mandula utcában törtek fel hétvégi házakat.
17-én a Kisfaludy utca egyik üzletébe akart behatolni egy férfi, a járőrök azonban megakadályozták ebbéli igyekezetében. (A férfi elmondása szerint elfogyott a cigarettája, ezért akart behatolni az üzletbe.)
Ugyancsak 17-én a gimnázium egyik tantermében ismeretlenek felfeszítették a szekrényt, ahonnan egy 50 000 forint értékű videomagnót tulajdonítottak el.
Körözött személyek elfogása
A járőrszolgálat a Budakörnyéki Bíróság elfogató parancsa alapján elfogta K. Gy és K. T. pilisvörösvári lakosokat. Az elfogott személyek ellen közlekedési bűncselekmények alapos gyanúja miatt indul vizsgálat.
A rendőrség kéri a lakosságtól
Az utóbbi időben több családi házba hasonló módszerrel követtek el betörést. A Budaörsi Rendőrkapitányság ezeket az ügyeket közösen kezeli. A rendőrség kéri, hogy aki a betörésekkel kapcsolatban információkkal tud szolgálni, tegyen bejelentést – akár név nélkül is – a Pilisvörösvári Rendőrörsön a 330-130-as telefonszámon.
A rendőrség kéri a hétvégi házak tulajdonosait, hogy értéktárgyakat hétvégére ne hagyjanak az épületben, gondoskodjanak biztonsági berendezésekről (pl. rácsok), illetve sűrűbben látogassák ingatlanukat. Figyeljék a szomszédok házait is. A rendőrség is sűríteni fogja figyelőakcióit a hétvégi házas területek biztonsága érdekében.
A rendőrség kéri a tanulókat is, hogy értéktárgyaikat ne hagyják felügyelet nélkül az iskola épületében, lehetőség szerint a tantermeket, öltözőket zárják be.
A rendőrök hamarosan személyesen is felkeresik az iskolák igazgatóit, és közösen próbálnak megoldást találni arra, hogyan lehetne megerősíteni a portaszolgálatot, kiszűrve az iskola területére illetéktelenül belépőket.
Összeállítottuk Péczeli Csaba
rendőr főhadnagy, őrsparancsnok-
helyettes tájékoztatása alapján
IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata
e-mail
Szerkesztõ: Schuck Béla e-mail