Vörösvári Újság Online

Egy városszéli társasházban lakik Tasnádi Tamás bányamérnök, építõmérnök. Lakása ablakából a bányatelep régi házaira látni, a bányamûvelés miatt megsüllyedt épületekre, melyeknek lakóiról tréfásan mondogatják, ha lefektetnek egy üveget a padlóra, hát nyomban begurul az ágy alá… A sors és szakmai érdeklõdése úgy hozta, hogy a mérnök úr a Bányászati Kutatóintézet, majd a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet munkatársaként a bányászat okozta károkkal foglalkozott. Az õ feladata volt az alábányászott településeken – például Dudaron, Padragkúton vagy Mátravere-bélyen – az épületek megerõsítése, a süllyedés okozta károk enyhítése. Ebben a munkakörben évtizedek alatt szerzett gazdag tapasztalatait örömmel kamatoztatta a bányatelepi kápolna helyreállításakor is.

Az a terület, ahol az épület áll, az alábányászás következtében közel két métert süllyedt, pontosabban horpadt. (Az iszapolás során a bányatavak területérõl kitermelt iszapanyaggal csak részben tudták feltölteni a tárnákat.) A horpadás következtében deciméterekben mérhetõ a szintkülönbség az épület sarkai között, s alig akad függõleges vagy vízszintes vonal, él, falsík, gerenda a kápolnában. A felújítás során a mérnök úr tanácsára óvakodtak az építõk minden olyan átalakítástól, ami a szerkezet állékonyságát, az épület stabilitását gyengítette volna. Így aztán maradtak a ferde vonalak… (Aki még nem látta volna, ne mulassza el megtekinteni a gyönyörûen felújított kápolnát – már csak az elõbbiek miatt is.)

2000 januárjában átszakadt a nagybányai tározó, és 100 ezer köbméter cianidot és nehézfémeket tartalmazó zagy zúdult ki a völgybe. A szennyezõdés hamar eljutott a Szamosba, majd a Tiszába. A ciánszennyezés a töménységét illetõen (120 milligramm/liter) a legsúlyosabb volt eddig a világon, és az egyetlen, amely több országra terjedt ki.

Tasnádi Tamás a magyar állam megbízásából egy négyfõs szakértõi csoport tagjaként járt a helyszínen. A mérnök úr elmeséli, hogy a bányaterületre kénytelen-kelletlen beengedték õket, de igen erõsen korlátozták a megfigyelési tevékenységüket. Mintát venni, fotózni nem tudtak, és csak a bánya azon részeit tekinthették meg, amelyeket vendéglátóik arra alkalmasnak tartottak.

Amit láttak, az is épp eléggé elszomorító volt. Az aranybánya – nevét meghazudtolva – elhanyagolt képet fest, az ausztrál tulajdonosok, amin csak lehet, spórolnak, leginkább a biztonsági berendezéseken.

A baleset egy meddõhányó újrafeldolgozása során történt. Túltöltötték a tározót zaggyal, ráadásul annak falát a meddõhányó laza anyagából emelték. Nem csoda, hogy az nem bírta a nyomást és átszakadt. A következmény: az egészségügyi határértéknél 1200-szor nagyobb ciántartalom második legnagyobb folyónkban.

A magyar állam 29 milliárd forint kártérítésre perelte az ausztrál vállalatot.
A mérnök úr szerint nagyon elszomorító, amit szakértõi útja során látott, s a jövõ egyáltalán nem megnyugtató, s tartani lehet újabb komoly környezetszennyezéstõl.

Tasnádi Tamás egyik legizgalmasabb szakmai feladata (melyet mindvégig társadalmi munkában végzett) a Gellért-hegyi sziklatemplom helyreállítása volt. A mérnök úr gyermekként még járt a pálosok templomában, amit az ötvenes években befalaztak és elzártak a hívek elõl. A rendszerváltás után az egyház visszakapta a területet, és megkezdõdhetett a Szent Iván-barlangnak és a lejjebb lévõ mesterségesen kialakított altemplomnak a helyrehozatala.

A mérnök urat elõször Ács István pálos rendi szerzetes, egri segédpüspök kereste meg, s kérte fel a megtisztelõ feladatra.

Az elhanyagolt, sõt balesetveszélyes templom helyrehozatala a mérnök úr szakvéleménye alapján kezdõdött meg és mindvégig az õ irányításával folyt. Eltávolították a lehullott és meglazult köveket, a templom nagy részében kõzethorgonyokkal, cementhabarcsos és mûgyantás injektálással erõsítették meg a falakat és a boltozatot, eltávolították a barlangot lezáró betonfalat, elkészítették a kapuzatot és a díszrácsot, kicserélték az elektromos hálózatot. A Szent Iván-barlangot PHARE-támogatásból újították fel.

A templom ma a pálos szerzetesrend kezelésében van, akik visszakapták a templom mellett épült kolostorukat is.

A templom állapotát ötévenként fel kell mérni és el kell végezni a szükséges felújításokat. A következõ, soros karbantartásra ebben az évben kerül sor, amelynek szakmai irányítója, ahogy eddig is, most is Tasnádi Tamás bányamérnök lesz.

Felelõsségteljes munkájához kívánunk továbbra is sok sikert és jó egészséget!

Utószó:
Aki Miskolctapolcán jár, ne mulassza el felkeresni a Barlangfürdõt, s annak a barlanggal egybeépített, 2002 szeptemberében átadott új épületét. Ennek kialakításánál a kõzetállékonysággal öszefüggésben álló feladatokat is Tasnádi mérnök úr szakmai irányításával végezték el.

Pénzjutalom a nyomravezetõnek: Harmincezer forint jutalmat ajánlunk fel annak, aki a Római Katolikus Plébániáról eltûnt legrégebbi anyakönyv hollétérõl érdemi információval tud szolgálni. Jelentkezni a szerkesztõségben lehet.

1964-ben végzett a miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem Bányamérnöki Karán. A Budapesti Mûszaki Egyetemen levelezõ hallgatóként végezte el szerkezetépítõ szakot, s szerzett építõmérnöki diplomát.

Fõbb munkahelyei: Bányászati Kutatóintézet, Bányászati Tervezõintézet, majd e kettõ összevonásával a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet.

Társadalmi funkciói:
Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület budapesti szervezetének titkára, a Magyar Mérnöki Kamara szilárdásvány-bányászati tagozata minõsítõ bizottságának elnöke, a Bányatelepi Egyházközség Képviselõ-testületének elnöke, a Szent István Lovagrend mestere (lásd errõl cikkünket a Vörösvári Újság 2003. januári számában.)