Vörösvári Újság Online

A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület 1997. december 30-án alakult meg pilisvörösvári székhellyel, 11 alapító taggal. Számuk mára 120-ra duzzadt, és igen aktív tevékenységet fejtenek ki a Muravidék kultúrájával kapcsolatosan: mûvészeti kiállításokat, fesztiválokat, koncerteket rendeznek Szlovéniában, Szlovákiában és Magyarországon, évenként 3-4 könyvet adnak ki és folyamatosan megjelentetik a Muravidék címû folyóiratot. E kiadványokban hangsúlyos szerepet kapnak a Muravidéken élõ írók és mûvészek.

Az egyesület egyik alapító tagja az 1997 óta Pilisvörösváron élõ Ruda Gábor, aki oktatáskutatással, fényképezéssel, filmezéssel, tanulmányok fordításával és kulturális programok szervezésével foglalkozik. 1981-ben az ELTÉ-n végzett matematika-fizika tanári szakon, majd 1993-ban a nyugat-berlini egyetemen szerzett neveléstudományi diplomát. Szakterülete a kelet-európai országokban folyó nemzetiségi oktatás.

1995-ben Gödöllõn részt vett egy konferencián, ahol találkozott muravidéki pedagógusokkal is. Õk ismertették meg vele a szlovéniai magyarok problémáit, az anyanyelvi oktatás gyengeségeit és az erre is visszavezethetõ erõs asszimilációt. Még abban az évben ellátogatott a Muravidékre, interjúkat, fényképeket, filmfelvételeket készített, megismerkedett a gazdag kulturális élettel és a kétnyelvû oktatási modellel. E látogatás után merült fel benne a baráti kör megalakításának gondolata. Az általa tapasztaltakról így számol be:

– A Muravidéken mintegy harminc településen ma körülbelül nyolcezer magyar él. Életszínvonaluk magasabb a határ innensõ oldalán élõkénél, s a nemzetiségi kultúra igen virágzó. Több tucat hagyományõrzõ csoport tevékenykedik e viszonylag kis területen: népdalkörök, népi táncos, hímzõ szakkörök citeraegzüttesek, amelyek kimondottan az eredeti értékékeket próbálják felsorakoztatni. A magyar nyelvû Népújság hetente jelenik meg, folyóiratot és könyveket is kiadnak. Lendván, a Muravidék központi településén magyar nyelvû rádió mûködik, napi több óra mûsoridõvel. A legjelentõsebb kulturális intézmény, a Magyar Nemzetiségi Mûvelõdési Intézet is itt található, és Makovecz Imre tervei alapján épülõfélben van egy új, modern mûvelõdési otthon is. A Szlovéniai Magyar Írók Társaságának 16 tagja van. Az oktatást tekintve már korántsem ilyen kedvezõ a helyzet. A Muravidék négy általános iskolájában és egy gimnáziumában ugyanis kétnyelvû oktatás folyik, míg 1959 elõtt voltak csak magyar tannyelvû iskolák is. A magyar nyelvû oktatás szerepe, súlya ma is egyre csökken, s ez hosszabb távon az anyanyelv elhagyásához vezethet. E jelenség okainak feltárására is rendeztük meg 2000-ben Szentgotthárdon a Nemzetiségi iskolák – kétnyelvû oktatás címû konferenciát. Ennek anyagát 2002-ben könyvben is megjelentettük.

A Muravidék Baráti Kör rendezvényeivel, kiadványaival felhívja a figyelmet a Muravidéken élõ magyarok kultúrájára és sorsára, közelebb hoza õket az anyanemzethez, elõsegítve megmaradásukat szülõhazájukban.
Valljuk be, sokan közülünk ezidáig nem is igen hallottunk a Muravidékrõl. Hiszem, ha megismerjük az ottani magyarokat és sajátos kultúrájukat, magunk is sokat gazdagodhatunk általa.

A Muravidéket hiába keresik a történelmi Magyarország térképén, ez a földrajzi fogalom gyakorlatilag 1920 után honosodott meg. Azt a területet értjük Muravidéken, amelyet a történelmi Vas és Zala vármegyék területébõl csatoltak a délszláv állam szlovén régiójához. Ez az egykori alsólendvai járás jelentõs része, valamint az úgynevezett tótsági vagy muraszombati járás Vas vármegyében. Ez az a térség, ami a trianoni békeszerzõdés megkötésekor kb. 92 ezer lakost számlált, és ebbõl mintegy 25 ezernyi volt magyar. Ez a 25 ezernyi magyar kb. 30 településen élt a mai szlovén – magyar határ mentén, mindegy 50 km hosszú és 5-10 km széles sávban. Legészakibb települése Õrihodos, legdélebbi települése Pince (a magyar oldalon Tornyiszentmiklós, határ-átkelõhelyként is nyilvántartják az utóbbi 8-9 esztendõben).

A muravidéki magyarság Trianon után olyan közegbe került, amely ipari vonatkozásban fejlettebb volt, mint az anyaország. Ennek aztán drasztikus következményei lettek, ugyanis az egykori Monarchián belül Csehország után a mostani Szlovéniához tartozó stájer vidékek, a történelmi Krajna, és Karintia déli részei voltak a legfejlettebbek. Ebbõl kifolyólag fõként a második világháború után, amikor a magyarságnak életmódot, értékrendet kellett változtatni, ez a folyamat úgy következett be, hogy a dominánsabb, szlovén értékek váltak mérvadóvá. Ezzel együtt óriási nemzettudatbeli zavarok következtek be és ezek jelentõs mértékben megtizedelték a muravidéki magyarságot. Ehhez járult Jugoszlávia elnemzetietlenítõ politikája. Az 1950-es években a Muravidéken még létezett úgynevezett anyanyelvi oktatási rendszer, és ez fontos szerepet töltött be a nemzeti tudat megõrzésében, az anyanyelv ápolásában, még akkor is, ha rosszul volt megszervezve. De a már említett nemzettudat-zavar és értékrend-váltás miatt az 1950-es évek végére megszüntették az anyanyelven folyó oktatást és kétnyelvû oktatási rendszert vezettek be. Ezt egészen az 1990-es évek közepéig azzal indokolta a hatalom - sokan még most is elhiszik -, hogy magyar nyelvvel és a magyar értékekkel nem lehet érvényesülni, abban nincs perspektíva, mert ezek presztízsüket veszítették a szlovénnel szemben. Ugyanakkor az oktatással kapcsolatosan kibocsátott törvények és rendeletek mutatják: igenis azzal a céllal történtek ezek az intézkedések, hogy minél inkább a „testvériség egységes szellemében” éljen a muravidéki magyarság. Értsd: minél jobban asszimilálódjon. Ennek hatásait nagyon gyorsan lehetett tapasztalni. Például: egy Kapca nevezetû településen, amelynek Trianon idején még 400-nál több, színmagyar lakosa volt, 1971-ben már 285-en „jugoszláv”-nak vallották magukat. (E negatív folyamathoz erõteljes lökést adott a jugoszláv-magyar határszakaszon létrehozott „vasfüggöny”, ami a muravidéki magyarságot hermetikusan elzárta anyanemzetétõl).

Részletek Göncz Lászlónak, a lendvai Magyar Nemzetiségi Mûvelõdési Intézet igazgatójának elõadásából. (Elhangzott 1999. július 3-án, Zalaegerszegen a XXVII. Honismereti Akadémián).
Az elõadás teljes szövege megtalálható:
http://www.vjrktf.hu/carus/honisme/ho000020.htm