Vörösvári Újság Online

Fiatal férfiak hírbõl ismerik csak, vagy még onnan sem (jó nekik, mondják az öregebbek!), de még a negyvenesek is zavarba jönnének, ha megkérdeznék tõlük, mi a prosztata, milyen szerepet játszik az emberi szervezetben és egyáltalán hol helyezkedik el. Pedig szexuális életünkben döntõ fontosságú ez a mirigyes szerv, megbetegedése impotenciához és végsõ esetben halálhoz vezethet. Ötven éves kora felé jó, ha a férfiember egy kicsit jobban figyel rá, és életmódját is ennek megfelelõen alakítja.

A prosztata vagy régebbi nevén a dülmirigy a végbél és a húgyhólyag között, a húgycsõ körül elhelyezkedõ szerv. Mirigyei tejszerû folyadékot termelnek, amely a herékben termelõdõ spermiumok mozgását segíti elõ. A prosztata születéskor borsónyi nagyságú, majd a serdülés idõszakában növekedésnek indul, mérete és formája alapján egy szelídgesztenyéhez válik hasonlatossá. 40-50 éves korban a legtöbb férfinél ismét nõni kezd. A prosztata tipikusan az a szervünk, ami ha egészséges, azt sem tudjuk róla, hogy létezik, de ha valamilyen betegség támadja meg, annak kellemetlen és kínos következményei lehetnek. Fiatalabb korban a gyulladásos megbetegedés a jellemzõbb, 50 éves kor felett válik gyakorivá a mirigy megnagyobbodása és idõsebb korban sajnos nem ritka a prosztatarák sem.

Dr. Breier Márton urológustól arról érdeklõdtem, milyen tünetei vannak ezen betegségeknek, hogyan gyógyíthatók és megelõzhetõk-e.

– A prosztatagyulladás jellemzõ tünetei a gyakori vizelési inger, vizeletürítési zavarok, a gáti, ágyéktáji fájdalom. A betegség okozója lehet megfázás, baktériumfertõzés, a szervezetben lévõ gyulladás. Akár egy rossz fog is kiválthatja a prosztatagyulladást. Az orvosok ma már jobban figyelnek arra, hogy ezek a gyulladások összefüggenek egymással. Azt is meg kell azonban õszintén mondanom, annak ellenére, hogy az urológia sokat fejlõdött az elmúlt évtizedekben, az esetek többségében nem tudjuk meghatározni a betegség konkrét okát. Kezelése gyulladáscsökkentõkkel, antibiotikummal történik.

– Ha sokáig ülünk egyhelyben, az valóban károsan hat a prosztatára, a kerékpározás azonban mozgással jár együtt, ezért csak ajánlani tudom. Mint ahogy általában az aktív mozgást, sportolást is. A prosztatabetegségek egyre gyakoribbá válásában döntõ szerepet játszik a férfiak életmódváltása: az ülõfoglalkozások elterjedése, az egyre kevesebb mozgás, helytelen táplálkozás. Minden negyven éven túli férfinak ajánlom, hogy egy óránál tovább ne üljenek egyhelyben, álljanak fel, mozogjanak, tornázzanak egy kicsit, mozgassák meg a gátizomzatot, hogy a pangás megszûnjön.

– Az ötvenedik életévüket betöltött férfiaknál a hormonháztartás megváltozása miatt a prosztata ismét növekedni kezd, ami jóindulatú daganat kialakulásához vezethet.

– Ez tévedés, nem daganatról, hanem adenómáról, a prosztata megnagyobbodásáról, túltengésérõl van szó, ami nagyon kellemetlen tüneteket okozhat: gyakori vizelési ingert, szóródó vizeletet, utócsepegést. A megnövekvõ mirigy nyomja a húgycsövet, megemeli a hólyagnyakat, vizeletürítéskor egyre több vizelet marad a hólyagban, ami pangást okoz vesében is. A prosztatatúltengés gyógyítható betegség, nemcsak mûtéti úton, hanem gyógyszeres kezeléssel is. Ma már nagyon jó gyógyszerek vannak, többek között olyanok, amelyek a vérnyomást is csökkentik.

– Azt olvastam viszont, hogy a prosztatarák a tüdõrák után a második leggyakoribb rákos megbetegedés, és hogy a gyakorisága nõ…

– Kezdeti stádiumában a prosztatarák is gyógyítható, sajnos az esetek többségében az adenómához hasonló tünetek akkor jelentkeznek a betegnél, amikor már nem segíthetünk rajta. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a 45 éven felüli férfiak rendszeresen szûrõvizsgálatokon vegyenek részt. Az úgynevezett PSA-vizsgálat megállapítja a kóros elváltozást, és megmenthetõ teszi a beteg életét.

Dr. Breier Márton rendelési ideje:
Csütörtök: 17-19 óra
Rendelõ: Vágóhíd u. 4.
Telefon: 330-382

A génmanipuláció az élõ anyagba való minden eddiginél mélyebb beavatkozás, melynek lehetséges következményeivel még távolról sem vagyunk tisztában. Egy faj génállománya egy egységes rendszer, melynek részei egymással funkcionális kapcsolatban állnak. Ebbe az egységes egészbe nyúl bele a géntechnológia, amikor egy élõlény génállományába bevisz vagy eltávolít egy vagy több gént azzal a céllal, hogy tulajdonságait megváltoztassa.

Az eljárás lehetõvé teszi nagy genetikai távolságok áthidalását: növényekbe vírus- vagy baktériumgének, állatokba növényi gének ültethetõk. Például emberi növekedést serkentõ hormonnal gyorsabban és nagyobbra növõ pontyot lehet létrehozni. Hogy a burgonya ellenállóbb legyen a betegségekre, csirke vagy ember génjeit ültetik bele. A kukoricába, hogy ellenálló legyen a rovarokkal szemben, skorpiógéneket ültetnek. A génmanipulált paradicsom a hidegtûrõ képesség növelésére a lepényhaltól kap gént – és ez csak néhány példa.

A legújabb kutatások szerint az emberi génállományhoz a sertés génállománya áll a legközelebb…
A kísérletek gyakran nem a fogyasztók érdekeit szolgálják, hanem elsõsorban a multinacionális nagyvállalatok rövid távú gazdasági érdekeit. Ezek az agrokémiai vállalatok finanszírozzák és tartják ellenõrzésük alatt a kutatást és a piacot egyaránt.

Az Egyesült Államokban több mint ezer vállalat foglalkozik génmanipulációval. Génmanipulált haszonnövényeket – repcét, kukoricát, burgonyát, tököt, paradicsomot – 1996-ban mintegy három millió hektáron termesztettek, s számítások szerint ez a terület évente megduplázódik.

Ezek a nagyvállalatok szabadalmi jogot kapnak a termékeikre, így a történelem folyamán elõször fordul elõ, hogy alapvetõ élelmiszernövényeink és haszonállataink egy-egy vállalat tulajdonává válnak, s juttatják ezzel a termelõket és a mezõgazdaságot függõségi helyzetbe. Egészségügyi következményekkel is számolnunk kell: újabb allergiákkal és az antibiotikum-rezisztencia fokozódásával. A génmanipuláció során felhasznált baktérium- és vírusgénekkel olyan új fehérjéket is elfogyasztunk, amelyek sohasem szerepeltek az emberi étrendben. Nem tudjuk, szervezetünk hogyan válaszol ezekre. Az elõre nem látható kockázatok miatt voltaképpen társadalmi méretû emberkísérlet zajlik, amelyben a fogyasztóra osztották a kísérleti nyúl szerepét.
A nyugati közvélemény egyértelmûen elutasítja a génmanipulált élelmiszereket. Kelet-Európában néhány éves késéssel ugyan, de fokozatosan nõ az ellenállás.

Magyarországon most készítik elõ a géntechnológiával módosított szervezetekrõl szóló törvényt, amely megengedõ álláspontot foglal el, de engedélyezéshez köt több dolgot, pl. elõírja azt is, hogy megkülönböztetõ címkével kell ellátni az ilyen élõlényekbõl készült, vagy belõlük származó anyagot tartalmazó termékeket.

Úgy tûnik, a társadalmi ellenõrzés és befolyásolás nem képes lépést tartani a géntechnológia felgyorsult fejlõdésével. Mindaddig, amíg a génmanipulált szervezetek mezõgazdasági és élelmiszeripari felhasználásának számtalan környezetvédelmi, egészségügyi, szociális, gazdasági, etikai és erkölcsi problémáját nem tudjuk megoldani, és amíg a veszélyek felméréséhez nem elég a tudásunk, le kell állítani a génmanipulált szervezetek természetbe bocsátását.