
Gyerekzsivaj
Õsszel ettõl volt hangos a vörösvári labdarúgópálya. Meg a fiatal felnõttektõl, hiszen a szentendrei körzeti labdarúgó bajnokságban induló csapat szinte minden tagja játszhatna még az ifjúsági együttesben is. A 18-20 év átlagéletkorú csapat félidõben a Szentendre mögött egy ponttal lemaradva, a második helyen áll. Zséli László edzõ heti három tréninget tart, és általános vélemény szerint tavasszal már a Vörösvár lesz az élen. Vörösvár, mondom, mert az együttest gyakorlatilag csak vörösváriak alkotják. Olyanok, akik szeretik ezt a játékot. Nem a pénzért futballoznak.
Úgy tûnik, a drukkerek is értékelik ezt, mert a hazai meccseken az alacsonyabb osztály ellenére is 50-100-an buzdítják a csapatot. Az elsõ tavaszi mérkõzésen viszont gyaníthatóan többen lesznek, mert Pilisszántó az ellenfél. Márpedig ma ez rangadó, szomszédvárak csatája. Nem mellesleg említve, a szántóiak a mieinket szorongatják, tõlünk alig egy pont hátránnyal lemaradva. Szóval, aki focicsemegét akar, ne mulassza el ezt a mérkõzést!
A cél egyébként valóban a bajnokság megnyerése, majd egy év megye kettõ után jöhetne a megye egy. Ahol persze megint csak a jó szereplés, azaz a gyõzelem elfogadható. De itt álljunk is meg, mert ha ez megvalósul, megint jön majd a fogas kérdés, hogyan tovább? Bírja-e a kassza a magasabb osztályt? Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, nem biztos. Akárhogy is, van rá három évünk, hogy rendbe tegyük a focidolgainkat. Most van 2004 januárja. Senki nem mondhatja, hogy nem idejében szóltam.
No, de nézzük meg még egy kicsit jobban, mibõl gondolom, hogy újra érdemes lesz meccsre járni! Széplaki József edzõ kezei alatt ugyanis sokra hivatott csapatok formálódnak. Az U-19-es korosztályban, tehát az ifjúságiaknál, a Pest megyei NB II-es csoportban Vörösvár a hatodik helyen áll. Úgy, hogy ebbõl a korosztályból sokan a felnõtt csapatban játszanak, az õ helyükön pedig fiatalabbak szerepelnek. Az U-16-os korosztályban, a serdülõknél Pilisvörösvár toronymagasan az elsõ. Ugyanúgy, mint a nagyobbak, az NB II., Pest megyei csoportjában. Ebbõl az együttesbõl is kiemelkedik Borka Ádám kapus, aki a Pest megyei serdülõválogatott tagja, és aki alig 15 évesen már a felnõtteknél is bemutatkozott. Vagy Takács Roland középhátvéd, aki szintén válogatott. De említhetném Cserni Mátét is, aki egymaga 27 gólt rúgott az ellenfelek hálójába. Ebben a csapatban egyébként 11 vörösvári, 4 szántói és 4 szentkereszti játékos szerepel. Széplaki József ide, a mi csapatunkba hívja a környékbeli tehetséges srácokat is.
– Ma már mindenki minket akar megverni. – mondja Széplaki József. – Még jutalmat is ígérnek annak, akinek ez sikerül. Az egyik edzõkollégám mesélte, hogy szülõk csokit, fagyit, süteményt ígértek a játékosainak, ha legyõznek minket. Ez persze jólesik, de a gyõzelmek mellett az a fõ célunk, hogy Vörösvár-ról minél többen jöjjenek el focizni. Senkit nem küldünk el, örülünk, ha a gyerekek a jó levegõn sportolnak, és hasznosan töltik el a szabadidejüket.
És hogy a még kisebbeket is érdemes felkarolni, bizonyítja, hogy a szentendrei körzeti háromnegyed pályás bajnokságban (12-13 évesek) Vörösvár jelenleg a második. De Széplaki József szerint ez csak ideiglenes helyzet, tavasszal már elsõk leszünk, állítja. Véleménye alátámasztására pedig felidézi az egyik karácsony elõtti teremtornán történteket.
– A Ferencvárossal játszottunk, és négy perccel a vége elõtt még mi vezettünk 2-1-re. Aztán sajnos kaptunk két gólt, így vereséget szenvedtünk, de fantasztikus mérkõzés volt. Látszott a fradistákon is, hogy nem erre számítottak. Másodikok lettünk a zöld-fehérek mögött. A srácoknak nagy élmény volt, hogy Nyilasi Tibor is gratulált nekik. Támogatók nélkül persze nem megy, ezért szeretnénk megköszönni a Liegl-Dachser Kft. segítségét – teszi hozzá. – Az, hogy ma a gyerekeink is rendes mezben játszanak, az õ érdemük.
No, persze nem minden fenékig tejfel. Évrõl évre visszatérõ gond, hogy télen nincs hol edzeni. A felnõtt csapat Piliscsabán a mezõgazdasági iskola tornacsarnokában ugyan tud heti néhány alkalommal gyakorolni, de a kicsiknek sehol nem jut hely. Se pénz, se csarnok. Ami elég nagy gond, mert a 120 gyerek tavasztól õszig még csak elszaladgál a szabadban, de télen is jó volna valamit csinálni. Lám-lám, odajutottunk, hogy a focistáknak is nagy szükségük lenne egy vörösvári sportcsarnokra.
A szívnek oly kedves gyerekzsivaj érdekében remélem, lesz belõle valami.
Várhegyi Ferenc
Hóbiztos hely
Kevés akad belõle mostanában a közelünkben. A vészjósló közép- és hosszútávú elõrejelzések szerint a globális klímaváltozás miatt a 2.000 méter alatti terepeken szép sorban eltûnnek a korábban hóbiztosnak beállított és éppen ezért november végétõl március végéig csúcsra járatott sípályák.
A változásban érintett országok az Alpok mentén máris riadót fújtak, hiszen a síturizmus a GDP-t jótékonyan befolyásoló tétel.
A várva várt csapadék december helyett januárban érkezett, és a tavaly év végi hóhiány miatt az elõre lefoglalt szálláshelyektõl az emberek igyekeztek szabadulni Ausztriában is Németországban is.
A magyarországi tervezett milliárdos beruházások alapja viszont az elmúlt évek áldásos téli csapadékmennyisége.
E klimatikusan megbolydult világban azonban akad egy egészen közeli és megbízható, de igencsak kétezer méter alatti hely – Donovaly – mely sokáig nagyon felkapott célállomása volt a magyaroknak, majd a kiszélesedett lehetõségek következtében lesajnálttá vált.
Kiterjedtségében, a pályák számát és hoszszát illetõen egy percig sem kétséges, hogy sosem kelhet versenyre egy francia vagy olasz tereppel.
Nagy elõnye a földrajzi közelsége, szemben a Sziklás-hegységgel, hiszen 190 km-re Vörösvártól nemigen hemzsegnek a sícentrumok. (Dobogókõ fontosságát ne a síelésben keressük!)
Mi is ebbõl indultunk ki, amikor legrövidebb útként a Párkány-Demend-Zólyom-Besztercebánya viszonylatot választottuk, mellyel a klasszikus ipolysági átkelés Árpád hídi kitérõvel alig vetekedhet. Hátszéllel akár két és fél óra az utazás, mivel a párkányi hidat sem blokkolják mostanában a benzinturisták.
Az utazási tudnivalókat ismertetõ Dono-valy-honlapon ugyan nem jelölik kötelezõnek az autópálya matrica – 1.000 Ft – megvásárlását a Zólyom-Besztercebánya kb.20 km-es autópályaszerû szakaszra, de az elkerülõ út becserkészése feltétlen idõpocsékolással jár, a bliccelõkre meg vadásznak az éber Fabia-s rendõrök.
A helyszínre érve nem árt eldönteni, hogy a településen átvezetõ út jobb oldalán levõ viszonylag lankás pályákat célozzuk e-meg, vagy a baloldalon levõ Nova Holának vágunk neki.
Sajnos a két terep nincs összeköttetésben, pedig akkor már egészen szép számú felvonókkal rendelkezõ pályaegyüttest használhatnánk. Mi a jobb oldalt választottuk.
A Nova Hola teteje 1.360 méter, ahova 3 személyes nyitott ülõlift visz fel.
Reggel 1 9-kor nyitnak és délután 4-kor állítják le a beszállásokat, kedvezõtlen idõjárási viszonyok befolyásolhatják az üzemidõt.
Az egész napos felnõtt bérlet ára 640 korona, ami 6,90 Ft-os kurzussal számolva 4.400 Ft-nak felel meg.
Külön napszakos bérlettel persze kedvezõbb, de a preferáltabb délutáni bérlethez meg kell várni a 12 órát.
Még elõnyösebb konstrukcióban is lehet bérletet vásárolni, ha a kassza mellett álldogáló helyi erõktõl vesszük a teljes napi bérletet dél körül. Ez kb. 15-20 %-os megtakarítást eredményez, alkupozíciótól függõen.
Mi ebben az okosság?
A szimpatikus sportember reggel megvásárolt bérletétõl akar szabadulni 12 óra magasságában, és akkor õ is olcsóbban síelte le a délelõttöt, meg mi is a délutánt!
A bemelegítéshez ajánlatos igénybe venni az ülõlift tõszomszédságában levõ, rendkívül szerény sebességgel közlekedõ tányéros felvonóhoz tartozó, lankás, de egészen hosszú sípályát. Síiskola-növendékeket elõzékenyen maguk elé engedõk egész napjukat a bemelegítéssel tölthetik.
Az intelligens kártyabeolvasónál derül ki, hogy az olcsón vett bérlet nem átverés-e, de megnyugtathatok mindenkit, ezt a trükköt még nem vetették be ellenünk.
Bemelegedett izomzattal már bátran nekivághatunk a magashegyi ülõliftnek, melyet az idei szezonra kissé felújítottak. A kereteket és a drótkötéltartó stompokat újramázolták, a liftülõkéket mûbõr huzattal látták el.
Fenn a nagypályán a hó kezeltségére utaló napközbeni nyomok nincsenek, ez idõközi kijegesedéshez vezet, de az indítóállomásnál felvonultatott gépi arzenál látványa lenyomja a kicsinyeskedõ belsõ hangot.
Ha nem akarunk direktbe lesíelni a fenti pályáról, használhatunk még egy oldalpályát, ott található egy kedves kis „hütte”, hosszú, filccel borított padokkal, pocsék és húzós árú forralt borral, meg irtózatos hangerõn bömböltetett helyi rádióadással.
E völgybõl fürge tempójú tányéros lift repít vissza minket 1360 méterre.
Síelünk, síelünk, egyfolytában síelünk, mert az egynapos Donovaly-út már csak ilyen.
Az egész napos sportolás után jól esik beülni a hideg autóba és fáradtságtól remegõ lábbal lenyomni 190 kilométert.
De Donovaly ezért verhetetlen, közel van és hóbiztos.
Toronyi Zoltán
Állandóság és változás
A tavalyi esztendõ az állandóság, de egyben a változások éve is volt a pilisvörösvári taekwon-dosok számára. A Diamond SE kilépett a sportágat olimpiai versenyszámmá menedzselõ világszervezetnek, a WTF-nek a magyarországi tagszövetségébõl. Ezzel egy idõben pedig belépett a magyarországi hapkido-szövetségbe, amely tagja az ETF-nek, azaz az európai taekwon-do szövetségnek. (A WTF szervezet elnöke, egyben a NOB alelnöke, dr Un Yon Kim, az õt ért korrupciós vádak miatt idén év elején lemondott a tisztségeirõl. A szerk.)
– Az elmúlt években több tisztséget is betöltöttem a magyar taekwon-do-szövetségben, de nem sikerült az általam rossznak tartott szemléletet megváltoztatnom – mondja Ébend Gábor edzõ. – A végsõ lökést az adta meg, amikor egy versenyen a tanítványaim mérkõzései során rendre be kellett dobnom a törülközõt, mert az ellenfelek számomra elfogadhatatlan felfogásban küzdöttek ellenük. Ezek voltak a változtatás legfõbb okai. Ugyanakkor a hapkido szövetségen belül továbbra is a WTF taekwon-dot tanítom, a tanítványaimnak nem kell tehát új stílusra átállniuk. Az ETF-rõl pedig azt kell tudni, hogy egy nyitott szervezet, amelynek mind a három fõ célkitûzésével azonosulunk. Ezek a következõk: ebben a szervezetben nincs politizálás, a taekwon-dot nem üzletnek tekintjük, és végül a tagok szabadon döntik el, hogy milyen edzõtáborokba mennek el, és milyen versenyeken vesznek részt. Az érdeklõdök a www.etftaekwondo.de címû honlapon részletes információkat kaphatnak a szövetségrõl.
– Mik voltak még az elmúlt év legfontosabb eseményei?
– Márciusban a budapesti Veres Péter Gimnáziumban újra megrendeztük a Diamond Kupát. Ez az ország egyetlen olyan jellegû fesztiválja, amelyen a különbözõ stílusú és más szervezetekhez tartozó taekwon-dosok találkozhatnak egymással. Idén külföldi hapkidosok bemutatója is színesítette a kínálatot. Októberben a németországi Ischerlochnban részt vettünk az Euro Kupa 2003 elnevezésû nemzetközi viadalon, ahol több mint ezer versenyzõ indult el. Magyarországot mi képviseltük, az egyik budapesti tanítványom akció-töréstechnikában második lett, jómagam pedig, a mesterek között ötödik lettem formagyakorlatban. Végül pedig, elindultunk a Tarján Kupán, ahonnan egy aranyérmet hoztunk haza. Megszerveztük tavaszi és õszi edzõtáborainkat is, mely utóbbit a szülõknek is köszönhetõen a vörösvári gimnáziumban tartottuk meg. Nyugodtan mondhatom, hogy jó volt. Az egyesület fõ bázisa Pilisvörösvár. Örömmel tapasztalom, hogy nem csak gyerekek, anyukák is járnak edzésekre. Jelenleg 20 kezdõ és 20 haladó tanítványom van. Keddenként a Vásár téri általános iskolában vagyunk, két csoportban 16.00-tól 17.00-ig, illetve 18.30-ig edzünk. Csütörtökönként pedig, a gimnáziumban tarjuk a foglalkozásokat, 16.30-tól-17.30-ig, illetve 19.00-ig. Az egyesületünk honlapján, a www.diamondse.hu oldalon egyébként az érdekességek mellett ez is megtalálható. És hadd említsem meg, hogy nemrégiben korábbi tanítványom, Huber András, sikeresen levizsgázott fekete övre. Õ lett az elsõ pilisvörösvári taekwon-do mester.
– A taekwon-do mellett a hapkidoval is foglalkozol még?
– Igen. Ezt a szintén koreai eredetû harcmûvészetet eddig a grazi Ewald Pilztõl tanultam. Most azonban az ugyancsak grazi, 8 danos mesterhez, Walter Hubmannhoz járok. Õ a shin moo stílust képviseli, amely a hapkido szülõatyjának, Ji Han Jae-nek az eredeti stílusa. Ma már a hapkido is több ágra bomlik, Ji Han Jae mester ezért szükségét érezte, hogy külön elnevezze az általa létrehozott, és azóta is képviselt eredeti stílust. Ez a shin moo. Ezt tanulom és tanítom én is. Ezek a foglalkozásokat Pilisjászfalun tartom. Egyébként úgy tûnik, a koreai harcmûvészetek lassan teret hódítanak Magyarországon is. Az õsi tae-kyon után elsõként megjelenõ taekwon-do, majd hapkido mellett Szegeden felbukkant egy újabb stílus, a karddal ûzhetõ gundo is.
– Ezt is el akarod sajátítani?
– Valószínûleg meg fogok vele ismerkedni. De a taekwon-do és a hapkido annyira leköti az idõmet, hogy komolyabban biztosan nem tudok vele foglalkozni. Van viszont más, amit szeretnék még elérni.
– Micsoda?
– Nagy örömet szerezne, ha a városi önkormányzat figyelmét is felkeltené a munkánk. Több mint 40 vörösvári fiatal sportol nálunk. Már az is nagy könnyítést jelentene, ha legalább egy-két havi terembér kifizetésével segítenének minket. Mondjuk úgy, hogy ennyivel többet adnak az egyébként is támogatott iskoláknak. A város számára ez aprópénz, nekünk viszont nagy segítség volna.
Várhegyi Ferenc
Az õszi forduló végeredménye a futballbajnokságban (16 évesnél fiatalabbaknál)