Vörösvári Újság Online

A Csobánkai utca elején a múlt században egy régi láncos kút állott, amit mindenki török kútként emlegetett. Valahol a környéken emelkedhetett annak idején az az 1543-ban épített török vár, amelyet Evlia Cselebi török utazó „kizil hiszár palankaszi”-ként, azaz vörös palánkvárként említ. Az sem elképzelhetetlen, hogy ez a kút szerepet játszhatott a vár ivóvízzel való ellátásában. Egy szemtanú az 1930-as években – amikor egy száraz évben a talajvíz alászállt, a kút alján látott két rézcsövet. Egy lehetséges magyarázat szerint ezek arra szolgáltak, hogy várba vezessék a kút vizét.

A Pest megye mûemlékei címû kiadvány szerint a kutat a 18. század tájékán áshatták, de érdemes lenne a múzeológusoknak újra szemügyre venniük a mûemléket és annak környékét. Hozhat még meglepetéseket egy ásatás, ki tudja, mit rejt a kút mélye?

Annak idején a török kúthoz hasonló láncos kút több is volt a faluban, bárki használhatta õket, aki arra járt, s megszomjazott. A Szent István utcában a múlt század végén még meglévõ kút mintha szabályos másolata lett volna a Törökkút utcainak.

A XX. században második felében ezek a kutak elvesztették jelentõségüket, s kezdték elhanyagolni õket. (Egy ilyen elhanyagolt, elfeledett kút található a Kápolna utca végén is.) A török kút sorsa is megpecsételõdött, a múlt század hatvanas éveiben szeméttárolóvá vált.

1985-ben Fogarasy Mihály kezdeményezte, hogy tisztítsák ki a kutat. Az akkori tûzoltóparancsnok, Fuchs István közremûködésével meg is kezdõdött a beledobált kacatok és törmelék eltávolítása. Már javában benne voltak a munkában, amikor az egyik szomszédos ház tulajdonosa figyelmeztette õket, hogy õ a helyükben nem bolygatná a kutat. Szemtanúja volt ugyanis annak, hogy 1944 decemberében a Pilisszántó irányába menekülõ németek mindenfélét beledobáltak. Ki tudja, nincsenek-e benne gránátok is…

A kúttisztítóknak erre gyöngyözni kezdett a homlokuk, és abbahagyták a munkát. A kutat késõbb elbontották, és egy vastag mûkõlappal fedték le a helyét. (A mûkõlapot Marlok Márton készítette.) A kövön egy kis réztáblát helyeztek el „Török kút” felirattal. A kút mellett lévõ kõvályút a helyén hagyták. (A réztáblácskát késõbb valaki lelopta a mûkõlapról.)

Évtizedek óta alussza Csipkerózsika-álmát az egykori láncos kút. Az Ipartestület vezetõsége azonban nemrégiben felvetette, hogy fel kellene újítani a mûemléket. Az iparosok, válalkozók közül többen máris felajánlották segítségüket.

Molnár Sándor kõfaragó mester, ipartestületi elnök tûzszerészek segítségével kitisztíttatná az eltömött kutat, s az eredetihez hasonló kávákat állítana fel, amiket törhetetlen üveggel fedetne le. Gondoskodna az automata belsõ világításról is, és egy emléktábla elhelyezésérõl. A több százéves mûtárgy így turistacsalogató látványossággá válhatna – visszakapva korábbi rangját.

Persze ezek még csak ötletek, elképzelések a kút felújítására. De ahogy én a vállalkozó kedvû, városát szeretõ kõfaragó mestert ismerem, aligha maradnak sokáig mindezek a tarsolyában, mert amit egyszer õ kigondol, az meg is szokta valósítani...

Az Ipartestület vezetõsége kéri a vörösvári polgárokat, hogy aki rendelkezik a képen láthatóhoz hasonló csigával, adományként ajánlja fel a török kút felújításához.

Közeledünk Európába, és ezzel a közeledéssel olyan változások fognak bekövetkezni környezetünkben, melyre feltétlenül számítanunk kell.

Reménykedve és bizakodva várjuk az elkerülõ 10-es út, a budapesti befogadó út, valamint a körgyûrû megépítését. Ezek elkészülte után a környezõ települések élete valószínûleg megváltozik.

A helyi vállalkozók és üzletek, bemutatótermek nem valószínû, hogy fel tudják venni a versenyt a környezetünkben rohamosan épülõ óriási szupermarketekkel, üzletházakkal, tehát átalakulásra mindenképpen szükség van. Vállalkozóink szolgáltató és kézmûves tevékenységgel, turisztikai, ipari, esetleg képzõmûvészeti termékek forgalmazásával, elõállításával tudnának nagyobb eredményeket elérni.

Természetesen az ipari területen egyre több nagy- és középvállalkozó mûködése kezd kibontakozni. Ezzel párhuzamosan környezetünket olyan hangulatossá, érdekessé és kellemessé kell varázsolnunk, hogy turisztikai, idegenforgalmi szempontból figyelemfelkeltõ legyen, a hazai és a külföldi vendégek egyaránt szívesen látogassák vendéglõinket, cukrászdáinkat, és olyan termékeket, szolgáltatásokat találjanak ki, amiért érdemes eljönni hozzánk.

Ezért már most el kell indítanunk környezetünk értékeinek (régészeti emlékek, ipar- és képzõmûvészeti termékek) bemutatását.

E célok érdekében Ipartestületünk egy alapítvány létrehozását kezdeményezi Kulturális Örökségünk Védelme Alapítvány néven.

Felkérjük minden polgárunkat, hogy erkölcsileg, anyagilag vagy kétkezi munkával támogassa céljainkat. Vessük el közösen a magot, hogy utódaink büszkék lehessenek ránk!

A „Magyarország régészeti topográfiája” címû könyv oldalakon keresztül sorolja azokat a kelta, római, avar, honfoglalás kori és török kori régészeti emlékeket (jórészt töredékeket), amelyek Pilisvörösváron, illetve közvetlen környékén kerültek elõ a földbõl. Ezek közül a helyiek és az átutazó turisták egyedül a római mérföldköveket láthatják a könyvtárudvarban. A leletek egy része kézen-közön eltûnt, más részük múzeumok raktárának mélyén porosodik. Jellegzetes népi építészetünk emlékei, a gangos sváb parasztházak, gazdasági épületek, láncos és kerekes kutak, a míves mesterségek mûhelyei, az iparos mesterek egykori eszközei is lassan eltûnnek, elenyésznek. De még írott emlékeink, pótolhatatlan dokumentumaink is veszélybe kerültek: a plébániáról eltûnt legrégebbi anyakönyvünk fájó veszteség mindnyájunknak.

Egy település életére, mindennapjaira, lakóinak közérzetére, a közösség megtartó erejére nézve alapvetõ fontossággal bír, hogyan sáfárkodik kulturális javaival, elmúlt évszázadok szellemi és tárgyi kincseivel, történelmi és mûvészeti emlékeivel. E kulturális örökség megbecsülése saját magunk megbecsülését is jelenti, és megtartóerõt nemzetünkhöz, nemzetiségünkhöz, ragaszkodást szülõföldünkhöz.

Éppen ezért is üdvözlendõ az Ipartestület felhívása kulturális örökségünk védelmére és meglévõ értékeink bemutatására. E célból kezdeményezte az elnökség a Kulturális Örökségünk Védelmére Alapítvány létrehozását és egy jótékonysági batyusbál megszervezését február 14-re. (Lásd a meghívót a 14. oldalon.)

Nem véletlen, hogy a vörösvári iparosokat, vállalkozókat képviselõ Ipartestület volt az ötletgazda, hiszen az iparosmesterek, vállalkozók eddig is szívügyüknek tekintették városunk csinosodását és értékeink megõrzését. E nemes cél érdekében sok áldozatot hoztak már mind társadalmi munkában, mind anyagiakban.
Az alapítvány még meg sem alakult, iparosaink máris tervbe vették a török kút helyreállítását, és máris vannak felajánlások a kút egyes részeire, a különbözõ kõ-, fa- és lakatosmunkákra. És ez csak a kezdet. Baráti beszélgetésekben újabb és újabb ötletek merülnek fel: mit kellene csinálni, hogyan lehetne szebbé, érdekesebbé, európaibbá tenni városunkat. Kísérje munkájukat siker, jóakarat és megbecsülés!