Vörösvári Újság Online

A Táncsics utca lakói júniusban rövid idõre úgy érezhették, hogy végre megérkeztek Európa kulturáltabbik felébe. Az utca viacolorból épített új utat kapott, az út és a rét közötti terület is szépen el lett rendezve. Mindnyájan örültek a változásoknak, a kellemes, kulturált környezetnek.

Örömük azonban nem tarthatott sokáig. Egy június végi reggel hulladékkal megpakolt teherautó fordult be a frissen kövezett utcába, megállt az út és a rét közötti tisztáson, és rakományát a földre zúdította. A Táncsics utca abban a pillanatban visszasüllyedt a Balkánra.

Az esetnek többen is szemtanúi voltak, egy ott lakó idõs ember remegõ hangon kérte számon a sofõrtõl, hogy milyen jogon rakta le a szemetet az út mellé. Mire amaz azt válaszolta, hogy ez az õ telke, és oda azt rak le, amit akar. Ez persze nem volt igaz, a telek valódi tulajdonosa nem akart hinni a szemének, amikor meglátta a területén a mindenféle limlommal megrakott és a guberálók által már idõközben kiszaggatott zsákokat.

Az utca lakói nem hagyták annyiban a dolgot. Felírták a teherautó rendszámát és bejelentést tettek a Polgármesteri Hivatalban.

A feljelentés alapján eljárás indult a szemetet lerakó, a közösség normái ellen vétõ ellen.
Zakariás János közterület-felügyelõt arról kérdeztük, milyen büntetés szabható ki ilyen esetekben.

Zakariás úr elmondta, hogy egyrészt hulladékgazdálkodási bírságot, másrészt szabálysértési bírságot szabhatnak ki, és kötelezhetik az érintetett, hogy három napon belül szállítsa el saját költségén hivatalos szemétlerakóba a szemetet, amelynek megtörténtét számlával kell igazolnia.

A hulladékgazdálkodási bírság kiszabásakor számos körülményt kell figyelembe venni a hulladék mennyiségétõl kezdve a környezet veszélyeztetésének mértékéig, s egy bonyolult számítással határozzák meg a díj összegét. Ebben a konkrét esetben ez meghaladta a 60 ezer forintot.

Ha az érintett nem tesz eleget a felszólításnak, és nem távolítja el a szemetet, a bírság díja megduplázható. Újabb felszólítás esetén pedig már háromszorosára emelkedik az összeg.

Mindemellett a jegyzõ szabálysértési eljárást indít a környezetszennyezõ ellen, melynek eredményeképpen 100 000 forintig terjedõ egyszeri szabálysértési bírságot szabhat ki.

Zakariás úrtól megtudtuk, hogy a fent ismertetett eset sajnos nem ritka Vörösváron, olyannyira nem, hogy ugyanazon a napon, amikor a Táncsics utcai események lezajlottak, a focipálya alatt az út kellõs közepére valaki építési törmeléket helyezett el. A lakók itt sem hagyták annyiban a dolgot, felírták a rendszámot és értesítették a rendõrséget.

A legtöbb esetben azonban vagy nincs tanúja a környezetet szennyezõk ténykedésének vagy nem vállalja senki a tanúskodást.

Zakariás úrtól még egy nagyon fontos dolgot megtudtunk, amit érdemes mindnyájunknak megjegyeznünk, tudniillik, hogy magánterületen sem szabad szemetet lerakni. Hamis érv tehát az, hogy az ember a saját telkén azt csinálhat, amit akar.

A közterület-felügyelõk – egy 1986-os miniszteri rendelet alapján – elõzetes értesítés után magánterületre is bemehetnek és felszólíthatják a tulajdonost a környezetszenynyezés megszüntetésére. Ha a tulajdonos megakadályozza õket ebben, 50 ezer forintig terjedõ bírságot szabhatnak ki rá.

A fenti esetek alapján mindenki levonhatja a tanulságot, és voksolhat, mit szeretne: a környezetünk „elszlömösödését”, a káoszt, a Balkánt vagy egy tiszta, rendezett, élhetõ várost.

A Táncsics utcaiak már tudják, hogy ezért a városért most még minden nap meg kell harcolniuk azokkal, akik nem tartják be a közösségben való együttélés elemi szabályait.

Szomorú tény, hogy városunkban a rengeteg pénzbõl felújított és gyönyörûen helyreállított épületeket rövid idõn belül megrongálják. Még elkeserítõbb, ha mindezt egy egyházi épülettel, magával a Nagyboldog-asszony templommal teszik, mely Pilisvörösvár egyik legrégibb építménye. Amint az a képen is jól látható, a homlokzatot több helyen összefestékezték, illetve az alsó kõborítást egyes részeken leverték, s így félõ, hogy a vakolat ezen a helyeken leválik a falról. A Templom téren felállított kandeláberek üvegburáit is idõrõl idõre összetörik, pedig a szépen kialakított és helyrehozott városrészeink és épületeink mindnyájunk számára örömöt jelenthetnének.

Csirip-csirip. Mondja ezt hétvégenként az egyik televízió csatornáján a híres színházi rendezõ, aki ezt a játékos szóhasználatot nem a madarak énekére érti, hanem a közszájon forgó szóbeszédre.

Évek óta hallani lehet hivatalos és egyéb fórumokon, hogy környékünkre települ egy francia üzletközpont. Sokan biztos forrásból tudni vélik, hogy az áruház az Angoltemetõ környékén épül fel.

Márpedig valami igaz lehet a hírekbõl, mert máris indulatokat kavart a környéken. Vannak, akik örülnek, fõleg a vásárlók, vannak, akik ellenzik, fõleg a boltosok. A kisebb élelmiszerboltosok nem félnek, úgy vélik, a vásárlók a friss kenyérért, tejért, egyéb apróságokért nem hagyják el õket az üzletközpontok kedvéért. A Fõ utcán lévõ élelmiszerüzletek már lehet, hogy bajban lesznek, hiszen az átmenõ forgalom vásárlóközönsége nem lesz rest a 2 km-rel messzebb lévõ áruházba kocsikázni.

Ilyenkor, de kifejezetten csak ilyenkor a fent említett kereskedõk lobbi-csoportjai felkeresik a környezetvédõket. Szerintük ugyanis az üzletközpont építésével visszafordíthatatlan károk keletkeznek a természetben (lásd: nagy forgalom, zaj-, és légszennyezés, egyéb), de legalábbis az õ üzleti forgalmukban. Másik oldalról az ellen-lobbi érvel az üzletközpont mellett szintén környezetvédelmi okokra hivatkozva (kikerül a hétvégi bevásárlóforgalom stb.)

Határozottan ki lehet jelenteni, hogy a környezetvédõ egyesület 25 tagja mind felnõtt ember, tehát el tudják dönteni ráhatások nélkül is, hogy ártalmas-e az üzletközpont a környezetre vagy sem.

Pilisvörösvárról, Pilisszentivánról és környékérõl, akik tehették, eddig is a legnagyobb bevásárlóközpontokban ejtették meg a nagybevásárlásaikat.

2005-ig a hírek szerint Budapest agglomerációjában nyolc új bevásárlóközpont nyílik.
Lehet vitatkozni, hogy kell-e, tetszik-e ez az embereknek. A vásárlók azonban nem az elvekhez, hanem a pénztárcájukhoz és a választékhoz fogják igazítani szokásaikat.

Ötvenezer forint jutalmat ajánlunk fel annak, aki a Római Katolikus Plébániáról eltûnt legrégebbi anyakönyv hollétérõl érdemi információval tud szolgálni. Jelentkezni a szerkesztõségben lehet.