Vörösvári Újság Online

Tisztelt Bruckner Katalin, Bizottsági Elnökasszony!
Örömmel vettem tudomásul a Vörösvári Újság júniusi számában, hogy olvasta cikkünket, melyet az azt megelõzõ számban dr. Biró Benjaminnal együtt jegyeztem, s ez annyira megihlette, hogy „tollat ragadott”.

Engedtessék meg azonban egy pár gondolat, mivel végül is személyemnek címezve hegyezte ki tollát.

Egy pillanatig sem merült fel bennem az a gondolat, hogy bármely képviselõtársam döntését kétségbe vonjam, vagy hogy bárkit is felelõsségre vonhatnék saját döntésével kapcsolatban. Sajnálatos, hogy Ön az én felelõsségemet firtatja és megpróbálja erkölcsi köntösbe öltöztetni az egész ügyet. Ezt kikérem magamnak. Remélem, Ön nem vonja felelõsségre a jövõben egy képviselõtársát sem, ugyanis minden képviselõnek joga van úgy állást foglalni, ahogyan legjobb belátása szerint gondolja.

Cikkemmel nem hergeltem senkit, ugyanis én is a tényekre szorítkoztam, célom viszont felhívni minden pilisvörösvári polgár figyelmét a visszásságokra is. Nem az óvodabezárásról szólt kizárólag a májusi cikk, sokkal inkább 180 millió forint hitel esetleges felvételérõl, de hát a sorok közt olvasni tudni kell!

A tisztelt Képviselõ asszony engedje meg nekem, hogy megváltoztassam véleményemet egy olyan fajsúlyos ügyben, mint egy óvoda bõvítése, mivel az idõ múlásával egy képviselõnek tudomására juthatnak olyan dolgok, melyek hatására rájön, hogy korábban esetleg nem az összes, vagy a legmegfelelõbb információk birtokában kellett, vagy tudott dönteni.

Végezetül pedig én, mint egyetlen pártnak sem tagja, kérem a tisztelt Elnök asszonyt, hogy sok energiájával, munkájával és optimista szemléletével, hosszú távon segítse elõ a Pilisvörösváron mûködõ jobboldali szervezetek munkáját!

Önnek mi a fontosabb, a közbiztonság vagy a polgármeste rasszony székének biztonsága? Miért kérdezem ezt, talán azért, mert június 29-i rendkívüli ülésén a képviselõ-testület 11 szavazattal úgy határozott, hogy értékesíti 7657/1, illetve 7657/2 helyrajzi számú ingatlanait és ez nyújt fedezetet a Szabadság utcai óvoda 120 millió forintos bõvítésére. A két ingatlan közül az egyik a rendõrkapitányság céljára felajánlott 4000 m2-es, a másik pedig az ipari területen található 10.000 m2-es terület. Hogy függ ez össze a feltett kérdéssel?

Hát úgy, Tisztelt Polgár, hogy korábban a polgármester asszony volt szíves testületi határozat nélkül közbeszerzést kiírni a Szabadság úti óvoda bõvítésére, amikor még sem a fedezetrõl, sem a közbeszerzés meghirdetésérõl nem volt határozat. Ez nálunk szerencsésebb településeken akár a polgármester bukásához, lemondásához vezetetett volna, de minimum egy fegyelmi eljárást eredményezett volna. Ugyanis, ha most a képviselõ-testület nem döntött volna a korábban a Szent István utcai óvoda bezárásáról és a Szabadság úti óvoda bõvítésrõl szóló döntés fedezetének megteremtésérõl, akkor a közbeszerzési pályázaton ajánlatot benyújtott cégeket kárpótolni kellett volna, ami nem csekély összeg. Arról már nem is beszélve, hogy akkor a polgármesternek túl az erkölcsi felelõsségen, jogi úton akár anyagilag is felelnie kellett volna a város felé, a károkozás tekintetében. Itt Vörösváron nem.

A közbiztonság ott kapcsolódik, hogy amint említettem, a beruházás fedezetét részben a rendõrkapitányság céljára felajánlott telek képezi, az ipari terület mellett.

Korábban az volt az akadály a beruházás megvalósítása elõtt, hogy a képviselõ-testület nagyobb része nem akart hitelt felvenni erre a célra. Vakarták a fejüket a szupercsapat tagjai.

Mit tudnának csinálni, hogy mégis valahogy beinduljon a dolog és ne legyen probléma a meglehetõsen elsietett közbeszerzési kiírással. Hol van még önkormányzati ingatlan, amit még nem értékesítettünk, vagy hirdettünk meg árverésre? – gondolkodtak. Egyszer csak megtalálták a fent említetett két területet. Pedig a rendõrkapitányságról már látványtervet is láthatott a képviselõ-testület. De természetesen biztosítanak, a településrendezési terv elfogadása után, a 10-es úthoz közeli, frekventált területen lévõ ingatlant a rendõrkapitányság megépítése céljára. Ami tulajdonképpen van is meg nincs is, hiszen az elképzelt terület egyelõre csak terv. Hiszen jelenleg még a mostani iparterület se telt meg. Talán éppen ezért ott találták a másik még eladható 10.000 m2-es ingatlant. Uzsgyi! Hozzácsapták ezt is. Így még több pénzünk van! Így még egy „bruttó 50 millió forint keretösszeget hagyhatunk jóvá a zeneiskola bõvítésére.”

A bõvítés azért vált szükségessé, mert a gimnázium bõvítése során, az új tornaterem megépítéséhez le kell bontani azt az épületet, amelyben eddig a képzõmûvészeti és az ütõs tanszak kapott helyet. A bõvítéssel „nemcsak ezek elhelyezése válik lehetõvé, hanem két tantermet és négy egyéni gyakorlószobát is kaphat a zeneiskola” – szól a hivatalos változat. A dolog sajnos nem ilyen szép. A gimnázium igazgatója és mások akik részt vettek a pályázathoz szükséges tervek elkészítésében, nem figyeltek arra, hogy ahová terveznek, ott már áll egy épület, ugyan öreg, nem nagy, de mégis csak ott van, mindenki láthatta volna. De csak most, amikor már megnyerték a 338 millió forintos pályázatot, veszi észre mindenki, nahát ott oktatás folyik. Hol fogja a zeneiskola ezt folytatni, jogos a felháborodás a zeneiskola részérõl. Valóban, hogy történhet ilyen? Ezért most a város 50 millió forintért bõvíti a zeneiskolát, holott, ha a zeneiskola elvesztett termeinek pótlásáráról gondoskodnak a tervekben, akkor azok is megpályázhatóak lettek volna és nem kerül a város polgárainak 50 millió forintba, hanem csupán pl. 15 millió forintba, a többit a pályázat biztosíthatta volna. Újra csak azt tudom mondani, minek az? Annyi pénze van ennek a városnak, olyan szép itt minden – a kultúrház vizesblokkja, a Dobó és a Hunyadi utca tökéletes állapotban van és még hosszan sorolhatnám – hogy már nem is lehet mire költeni a pénzt.

Végezetül, még egyszer felhívnám a figyelmet, arra, hogy a Szent István utcai óvoda bezárásával és az ingatlan tervezett értékesítésével visszafordíthatatlanul megszûnik a lehetõsége annak, hogy a város belsejében óvoda mûködjön, és az az abszurd helyzet alakul ki, hogy a „faluból a Ligetbe” kell vinni a gyerekeket.

Utóirat:
A Müller Márton képviselõ úrral készült interjúval kapcsolatban vetõdött fel bennem még néhány gondolat.

Véleményem szerint a helyi demokrácia félreértelmezése az, ha úgy gondoljuk, a képviselõ vállaljon fel kifelé olyan döntést is, amelyet adott esetben nem szavazott meg, nem értett egyet vele. Miért kellene így tennie? Mi alapján döntheti el a választó, négyévenként milyen állásponton volt a képviselõ az egyes fontos kérdésekben? A frakcióktól való félelem pedig alaptalan, nem önmagában eredményez a frakció megosztottságot, hanem ha az egyébként is megvan, akkor körvonalazódhat ezen vonalak mentén.

A magam részérõl hasznosnak tartom képviselõ-csoportok alakulását egy ilyen méretû testületben, ugyanis, mire valóak helyben a pártok: nem csupán arra, hogy az országgyûlési választások lendületével kell behúzni az X-et egy-egy párt mellé, hanem, amennyiben rendelkezik frakcióval adott ügyekben, egyértelmûen állást foglalhatna és erkölcsi tõkével rendelkezhet a nélküle meghozott döntések kritizálása során….

Szeretném megkérdezni az önkormányzat illetékeseit, hogy az önkormányzat által jóváhagyott bontás, megsemmisítés után mi lesz a sorsa az Ásványbánya által épített volt sportpályával? Már többen szóvá tették, hogy ennek a területnek a „rendezése” nem megoldott. Számomra az a döbbenetes, hogy egy megörökölt és gyakorlatilag jól mûködõ, felépített sportpályát így képesek voltak az önkormányzat statisztálása mellett felszámolni akkor, amikor semmilyen új beruházásra nincs pénz. Ezen a helyen gyakorlatilag a 80-as évek végétõl a 90-es évek végéig pezsgõ sportélet zajlott. Létezett két teniszpálya, kispályás méretû labdarúgópálya és konténer öltözõk valamint térvilágítás. Ebbõl mára már semmi sincs meg és helyette aszfalt és betontörmelék éktelenkedik.

Nehéz ép ésszel felfogni, hogy egy ilyen többfunkciós sportpályát miért kellett megszüntetni fõleg annak a ténynek a tudatában, hogy eladták a volt sportcsarnokot a Görgey utca és a Klapka utca közötti területen és a Slötyi melletti teniszpálya is eltûnt mára. Az a magyarázat pedig, hogy a Szent Erzsébet utca felújítása miatt kell ide hordani az aszfaltot, gyanús. Ilyen indokkal a Slötyi melletti még létezõ, szintén aszfaltos pályára is hordhatták volna, hiszen az még közelebb van a feldolgozó helyhez. Az említett általános iskola sportcsarnoka melletti terület is ki volt szemelve sportlétesítménynek, a korábbi években sõt tanulmányterv is készült a helyszínrõl mára csak egy elegyengetett üres gazos területként virít. Az ilyen és ehhez hasonló tények láttán nehezen hihetõ az a szándék, hogy a mindenkori önkormányzat támogatja, mi több akarja, hogy megfelelõ, rendezett sportélet legyen a településen.