 |
Szív, hit és elkötelezettség
Interjú Giriczné Taksz Mariann óvodavezetõvel– Kezdjük egy kis statisztikával: 32 éve dolgozik óvónõként, ebbõl 24-et vezetõi megbízatásban töltött el. A Ligeti Cseperedõ Óvodának 15 éve vezetõ óvónõje, augusztusban kezdi meg negyedik ciklusát. Ahogy mondani szokták: ez még gombócból is sok…
– Egy jó közösségben a mindennapi gondok, problémák ellenére is sok örömet szerez ez a munka. Húsz évvel ezelõtt, amikor idekerültem Vörösvárra, nagyon szerencsésnek mondhattam magam, hogy új otthonomhoz közel kaptam munkát és egy kiváló kollektívába kerültem, amely hamar befogadott. Mindnyájunknak az volt a célja, hogy ne csak jó közösség legyünk, de szakmailag is még többet nyújtsunk. Ezért is pályáztam meg a késõbbiekben a vezetõi állást. Úgy érzem, az elmúlt évek során sikerült a magunk elé kitûzött nevelési célokat elérni, a jó munkahelyi légkört megtartani és a gyermekek számára egy még barátságosabb, derûsebb környezetet biztosítani. Ezért a jövõben jelentõs változtatásokat nem tervezünk a munkánkban.
– Mit tekint ön a legfontosabbnak pedagógiai céljaik, feladataik sorában?
– Pedagógiai munkánk egyik alapköve, hogy minden gyermek számára meg kell teremteni a lehetõséget az optimális fejlõdéshez. A hátrányok csökkentésében, az egyenlõtlenségek ellensúlyozásában talán az óvoda tehet a legtöbbet a jelenlegi nevelési rendszerünkben. Célunk tehát az egyéni adottságok és képességek megismerése és az erre épülõ fejlesztés. Minden gyermek más és más, egyedi, egyszeri, megismételhetetlen, képességeik sem egy idõben fejlõdnek. Ehhez kell alkalmazkodnia az óvodapedagógusnak is, nagyobb hangsúlyt kell kapnia a személyiséghez és életkorhoz, az egyéni fejlõdési ritmushoz szabott képességfejlesztésnek.
– Ön szerint milyen erényekkel kell rendelkeznie egy pedagógusnak, hogy munkája sikeres legyen?
– A legfontosabb az, hogy a pedagógus egész személyiségével járuljon hozzá a gyermekek neveléséhez, fejlesztéséhez. Munkája csak akkor lehet sikeres és eredményes, ha minden megnyilvánulásából, minden kapcsolatából és egész munkájából a másik ember elfogadása, tisztelete, megbecsülése árad. Ehhez szív, hit és elkötelezettség kell. Teljes embert igénylõen. Csak így tudja átadni a tudását, csak így tudja nevelni a reá bízott gyermekeket. Ancsel Éva szavaival: „Annál teljesebb az ember, minél hiánytalanabbul szétosztja magát szüntelenül. ”
– A szép szavak után beszéljünk egy kicsit prózaibb dolgokról: a személyi és tárgyi feltételekrõl. Amikor megkezdte a munkát, hány gyermeknek adott otthont a Zrínyi utcai óvoda?
– Négy csoport volt akkoriban, ami körülbelül 120 gyermeket jelentett. Késõbb a létszám megnövekedése miatt meg kellett szüntetni az ebédlõt, s azóta is folyamatosan öt csoporttal mûködünk Az igények nem csökkennek, de nem is nõnek, a gyereklétszám évek óta szinte azonos.
– Hány gyermeknek ad otthont napjainkban az ön által irányított három óvoda, és összesen hány közalkalmazottnak biztosít munkahelyet?
– Összesen 254 gyermekünk volt ebben az óvodai évben: 142 a Zrínyi utcai óvodában, 70 a Szabadság utcai tagóvodában és 42 a Szent István utcai tagóvodában. 38 közalkalmazottunk van: 21 óvónõ, 12 dajka, egy logopédus, egy gazdasági vezetõ, egy titkár és két karbantartó.
– Ez az óvoda, amelyben most vagyunk, Forfa-épület. 1981-ben, azaz nem sokkal azelõtt adták át, hogy ön ide érkezett volna. Egy ilyen épületnek, úgy tudom, 25-30 év a szavatossági ideje. Nem okoz az épület elöregedése máris problémákat? Ezt már csak azért is kérdezem, mivel itt, ahol beszélgetünk, a velem szemben lévõ szekrény mintha el akarna indulni, olyan ferdén áll…
– Sajnos valóban vannak problémáink, s nem csak itt, az irodában. Az épület egészére jellemzõ, hogy a linóleum felpúposodott, és itt-ott komoly rések, egyenetlenségek keletkeztek rajta, amelyek balesetveszélyesek, a gyerekek megbotlanak, elesnek bennük. A feltárások során kiderült, hogy a púposodást az okozza, hogy az aljzatban futó fûtéscsövek nincsenek megfelelõen szigetelve. Korábban a lapos tetõvel is igen sok problémánk volt, tavasszal azonban az önkormányzat rendbe hozatta a tetõt. Remélem, a padlót is sikerül mindenütt rövid idõn belül kijavíttatni.
– A Szabadság úti épületet jelentõsen bõvíti az önkormányzat. Az óvoda sorsa sokáig bizonytalan volt, mivel nem tudtak megegyezni a képviselõk a beruházás pénzügyi forrásáról. Emiatt az intézmény dolgozói és az érintett szülõk levelet is írtak a képviselõ-testület számára. Mit fogalmaztak meg a levélben?
– Kértük, hogy mielõbb hozzanak megnyugtató és végleges döntést a bõvítésrõl, és ezzel összefüggésben a Szent István utcai óvoda sorsáról, mivel az évek során felmerült legkülönbözõbb elképzelések a legnagyobb bizonytalanságban tartják a szülõket és a dolgozókat. Szerencsére, nem sokra rá, hogy eljuttattuk a levelet a képviselõknek, pozitív döntés született az ügyben: megkezdõdhet az épület bõvítése és korszerûsítése. Ennek befejeztével a Szent István utcai óvoda bezárja kapuit, s a feladatait a Szabadság úti óvoda veszi át.
– Kedves Mariann, tudom, hogy az építkezés és az átszervezés rengeteg munkát ad majd mind az Ön, mind a kollégái számára, de remélem, sok örömük is lesz a megnagyobbított és újjávarázsolt óvodában. Ehhez a munkához kívánok kitartást, és az Ön elõtt álló újabb öt évhez sok sikert.
– Én pedig köszönetet mondok mindazoknak – képviselõknek, szülõknek, kollégáknak, intézményvezetõknek –, akik eddigi munkámat segítették, s együttmûködtek velem. Hadd idézzem itt befejezésül intézményvezetõi pályázatom egyik mottóját: „Nem elegendõ minden egyes ember akarata. Szükséges, hogy mindannyian összességükben akarjanak.”
F. A
* * *
A nemzetiségi nevelésrõl
(Részlet Giriczné Taksz Mariann intézményvezetõi pályázatából)„A nemzetiségi családokban bekövetkezett nagymértékû nyelvvesztés, az anyanyelvi légkört biztosító hatások átalakulása, a tájnyelv ismeretének visszaszorulása következtében a nemzetiségi családokban széttört az anyanyelvbe való belenevelõdés formája. A családon belül a magyar nyelv dominanciája került elõtérbe. Ennek következtében az óvodai nevelés során ráléptünk arra a kényszerpályára, amely a nyelvápolásról, a nyelv fejlesztésérõl a nyelv tanítására helyezi a hangsúlyt, vagyis az úgynevezett másodnyelv tanítását és gyakorlását az alapokról való indítással kívánja megoldani.
(…) Óvodáinknak egész tevékenységükkel szolgálniuk kell a nemzetiségi tudat erõsítését. Ebbe illeszkedik a nyelvoktatás, a hagyományokkal való ismerkedés és ezek ápolása egyaránt. Az óvodáinkban folyó nemzetiségi program nevelõ-oktató munkánk szerves része.
Nem szûkül csupán a nyelvi foglalkozásokra. Az óvodai ünnepélyek mûsoraiból sem hiányoznak a nemzetiségi vonások. A nemzetiségi nyelvvel való ismerkedés az óvodákban a gyermekek életkori sajátosságaiból adódóan szintén csak játékos formában valósulhat meg.
Így elérjük, hogy a gyermekek kedvelik, szeretik, érdeklõdést mutatnak a nyelv iránt, és számukra is örömet jelent annak – korukhoz és képességeikhez mérten való – elsajátítása. A nemzetiségi hagyományok megõrzése érdekében ösztönözzük a szülõket, nagyszülõket a nemzetiségi nyelv, a tájnyelv használatára. Nélkülözhetetlen a tárgyi és irodalmi anyaggyûjtés.
Biztosítani kell a magyar és német nyelv párhuzamos létét, a foglalkozások egymásra épülését.”
Giriczné Taksz Mariann1953. október 9-én született Budapesten. Szüleivel és nõvérével Újpesten élt. 1972-ben érettségizett a Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskolában. A középiskola elvégzése után képesítés nélküli óvónõként kezdett dolgozni Budapesten. 1975-ben sikeres államvizsgát tett a Budapesti Tanítóképzõ Fõiskola óvónõi szakának esti tagozatán.
1976-ban vidékre költözött. Fejér megyében, Óbarok község napköziotthonos óvodájában volt óvodavezetõ 1984-ig.
1977-ben férjhez ment, férje Giricz Béla vállalkozó. Két gyermekük született. 1984-ben családjával Pilisvörösvárra költözött a Szabadságligeten épített családi házukba.
1984 óta a Zrínyi utcai óvodában dolgozik. 1989-ben nevezték ki a II. sz. óvodai egység (ma:Ligeti Cseperedõ Óvoda) vezetõjének. 2000-ben közoktatási vezetõ szakirányú szakképzettséget szerzett. 2004 áprilisában a város képviselõ-testülete újabb öt évre megválasztotta az óvoda vezetõjének. Megbízatása 2009 augusztusáig szól.
„Die Kinder sind hier sehr offen und hilfsbereit”
Gespräch mit zwei deutschen Prakti-kantinnen des Gradus Kindergartens
In diesem Jahr haben vom 7. Juni - 16. Juli wieder zwei Schülerinnen der Fachakademie für Sozialpädagogik in Dillingen im Gradus Kindergarten ihr sechswöchiges Praktikum absolviert. Die 19-jährigen Praktikantinnen, Barbara Gerthofer aus Höchstädt a.d. Donau und Astrid Hörger aus Sontheim a.d. Brenz haben sich nach der mittleren Reife für die Fachakademie entschieden, wo sie in fünf Jahren eine Ausbildung zur Erzieherin erhalten. Mit dieser Ausbildung kann man in Deutschland in der Kinderkrippe, im Kinder-garten, im Internat, im Heim oder in Behinder-teneinrichtungen arbeiten.
– Ihr seid im ersten Jahrgang eurer Aus-bildung. Wie kam die Idee, euer Praktikum in Ungarn zu machen?
– Am Ende des ersten Schuljahres müssen wir an irgendeiner Einrichtung sieben Wochen Praktikum machen. Wir haben uns eigentlich aus Neugierde nach Ungarn beworben. Es hat uns einfach interessiert, wie Ungarn, wie die Kinder, die Menschen und die Gegend hier sind. Da unsere Schule eine Partnerschaft zum Gradus Kindergarten in Werischwar hat, nutzten wir die Möglichkeit, hierher zu kommen.
– Wie sind eure Eindrücke?
– Am Anfang konnten wir uns nicht vor-stellen, den Kindern etwas zu vermitteln, ohne dass sie unsere Sprache richtig verstehen. Aber die Kinder hier sind sehr offen und hilfsbereit. Es hat uns gewundert, dass sie gleich auf uns zugekommen sind. Das gleiche gilt auch für die hier lebenden Menschen. Sie haben uns vom ersten Tag an auf der Straße begrüßt, als wären wir alte Bekannte. Auch im Schüler-heim haben uns einige Mädchen sofort gehol-fen. So fühlten wir uns die ganze Zeit fast wie zu Hause.
– Wie findet ihr die ungarischen Kinder?
– Wir finden sie sehr schlagfertig. Sie haben uns geschickt gezeigt, wenn sie etwas nicht verstanden haben. Und die großen Kin-der haben für die Kleinen übersetzt. Wir haben viel mit Mimik und Gestik gearbeitet – das half uns sehr. Aber nach ein paar Tagen haben sie sich auf uns eingestellt und wussten schon, was wir wollen. Sie sprachen uns oft nach. Ihre Lieblingssätze waren zum Beispiel "Komm her!" oder beim Essen: "Wer möchte noch Suppe?".
Ein großer Unterschied im Vergleich zu den deutschen Kindergärten ist, dass hier die Er-zieherinnen die Kinder viel mehr in den Arm oder in den Schoß nehmen. Sie umarmen die Kinder und helfen ihnen ganz oft, z.B. beim Schuhanziehen. Diese Offenheit den Kindern gegenüber finden wir gut. Außerdem haben hier die Kinder viel mehr Bewegung. Sie können oft draußen im Garten spielen und kommen auch mit weniger Spielzeug und Gesell-schaftsspielen gut aus.
– Was war eure Aufgabe?
– Eigentlich hatten wir unsere eigenen Beschäftigungen jeden Tag von halb 10 bis 10 Uhr. Dann sind auch aus den anderen Kinder-gärten Kinder gekommen.
Am Anfang haben wir mit der Hilfe von Bilderbüchern Wortschatzerweiterung ge-macht. Später machten wir verschiedene – vor allem typisch deutsche – Spiele, die wir selbst als Kleinkinder im Kindergarten gespielt haben. Außerdem brachten wir den Kindern einige Lieder bei. Ihre Lieblingsspiele waren zum Beispiel die "Reise nach Jerusalem", die "Schlafmütze" oder die "Massage".
– Da ihr mit dem Auto hier wart, habt ihr die Nachmittage und die Wo-chenenden sicherlichnicht zwischen den Mauern des Schülerheims des Ungarn-deutschen Wirtschaftsgym-nasiums verbracht, sondern auch einiges vom Land gesehen?
– Natürlich haben wir privat vieles unternommen. Wir sind oft nach Budapest ge-fahren, haben dort das Parla-ment besichtigt, die Burg, die Stephansbasilika oder sind in der Fußgängerzone und auf der Margaretheninsel herum-spaziert. Wir waren am Balaton, in Esztergom, im Höhlenbad in Miskolctapolca und an heißen Nachmittagen am Doroger See. Ein schönes Programm war auch das Reiten auf dem Gehöft der Familie Heim.
Am Anfang war für uns alles ganz neu. Wir haben zwar oft die Straßenschilder bemängelt, fanden uns aber trotzdem überall zurecht. Wir haben auch ein wenig ungarisch gelernt: wir können bis 100 zählen und einige einfache Sätze sagen.
Die Zeit ging sehr schnell vorbei. Wir ha-ben neue Freundschaften geschlossen und werden mit vielen neuen Erfahrungen und Er-lebnissen nach Hause fahren. Hoffentlich werden wir vom Kindergarten auch eine gute Be-urteilung bekommen.
Ibolya Sax
Lieblingsspiele der Kinder aus dem Angebot von Barbara und Astrid
Reise nach Jerusalem: Es werden Zeitungen in der Anzahl der Kinder auf den Boden gelegt und jedes Kind stellt sich auf eine Zeitung. Anschließend wird Musik angemacht und die Kinder dürfen dann um die Zeitungen gehen, rennen... Während dessen wird eine Zeitung weg-genommen. Die Musik wird dann nach Belieben ausgemacht und die Kinder müssen sich ganz schnell auf eine freie Zeitung stellen. Das Kind, das übrig geblieben ist und keine Zeitung gefunden hat, muss sich nach draußen setzen. Es wird solange gespielt, bis ein Kind übrigbleibt.
Man kann dieses Spiel variieren, in dem man statt Zeitungen Stühle, Reifen, Kissen etc. verwendet.
Schlafmütze: Alle Kinder legen sich auf den Boden und "schlafen". Die Erzieherin geht durch die schlafenden Kinder und weckt ein Kind auf. Dieses Kind darf dann ganz leise das nächste Kind wecken, bis ein Kind übrig bleibt und dieses wecken dann alle zusammen und rufen Schlafmütze.
Massage: Die Kinder gehen zu zweit zusammen. Ein Kind legt sich auf den Boden und der Partner massiert es. Es wird eine Geschichte zum Thema Wetter erzählt. (Regen – mit den Fingerspitzen klopfen, Donner – leicht mir der Faust auf den Rücken schlagen, Blitz – mit der Handkante auf den Rücken schlagen, Sonne – Hand auf den Rücken legen, Wind – über den Rücken streichen)
Nemzeti nagyjaink évfordulói 2004-ben– 500 évvel ezelõtt, 1504. körül született Sylvester János.
– 450 évvel ezelõtt, 1554. október 20-án született Balassi Bálint.
– 300 évvel ezelõtt, 1704. március 25-én született Faludi Ferenc.
– 200 évvel ezelõtt, 1804. március 26-án halt meg Kempelen Farkas.
– 200 évvel ezelõtt, 1804. január 31-én született Bajza József.
– 200 évvel ezelõtt, 1804. december 8-án született Damjanich János.
– 150 évvel ezelõtt, 1854. október 27-én született Déri Miksa.
– 100 évvel ezelõtt, 1904. május 5-én halt meg Jókai Mór.
– 100 évvel ezelõtt, 1904. október 13-án halt meg Lotz Károly.
– 100 évvel ezelõtt, 1904. december 14-én született Petschauer Attila.
MEGHÍVÓ
Szeretettel várjuk 2004. augusztus 14. napján, 16. 30 -tól a Dél-Afrikai Köztársaság Magyarországi Nagykövetének jelenlétében megrendezett
„Dél-Afrika képekben – Meseország”
címû fotókiállítás megnyitójára. A neves dél-afrikai és egyéb külföldi mûvészek Dél-Afrikáról készült fotóinak kiállítására a Német Nemzetiségi Gimnázium aulájában kerül sor.
Grószné Krupp Erzsébet polgármester
