Vörösvári Újság Online

Április végén tudományos konferenciát szervezett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Piliscsabán. A fórumon elhangzott, hogy mostantól a Katolikus Egyház is részt vesz a kábítószer-fogyasztás visszaszorításáért vívott küzdelemben, illetve a szenvedélybetegek gyógyításában. Cikkünkben a konferencián elhangzottakat foglaljuk össze.

A drogfogyasztás sokkal régebbi gond Magyarországon, mint azt a legtöbb ember gondolná. Ismerek olyan, a témával foglalkozó kutatót, akit már az 1970-es években megfenyegettek a Rendõrtiszti Fõiskolán tartott elõadása után. „Tartsd a szád, ha kedves az életed!” – érkezett alvilági körökbõl azonnal a rövid, de velõs üzenet.

Tartották a szájukat a politikusok is, Magyarországon akkoriban hivatalosan nem létezett ez probléma. Ma már kialakulóban van egy társadalmi párbeszéd, intézmények, alapítványok, közösségek foglalkoznak a megelõzéssel, a gyógyítással. A kábítószer terjesztéséhez, fogyasztásához kapcsolódó, rendõrségi bûnüldözési munkát behatároló jogszabályalkotással viszont súlyos gondok vannak.

Érthetetlennek tartom, hogy ismert emberek (írók, politikusok, filmrendezõk, Kendermag Egyesület stb.) az ún. puha drogok legalizálásáról beszélnek. Sajnos úgy látszik, az ostobaságnak nincsenek határai. Szerencsére a felelõsségérzetnek sincsenek. Ennek jegyében a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tudományos konferenciát szervezett Piliscsabán, április végén. Ezen a fórumon elhangzott egy nagyon fontos bejelentés is.
Beer Miklós váci püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar egészségügyért felelõs tagja elmondta, mostantól a Katolikus Egyház is részt vesz a kábítószer fogyasztás visszaszorításáért vívott küzdelemben, illetve a szenvedélybetegek gyógyításában. Ennek egyik kézzelfogható jele, hogy az egyház Leányváron és Alsónémediben két rehabilitációs intézetet fog mûködtetni.

Beer Miklós kiemelte, hogy az egészséget károsító szerek fogyasztása végigkíséri az emberiség történelmét. Mindez számtalan tragédiát okozott. Ma minden eddiginél feszítõbb ez a kérdés, ezért az egyház felismerte, hogy lépnie kell. Túl sok már a szenvedélybeteg, túl sok az áldozat. Elmondta, hogy õ maga, bár korábban 10 évig dohányzott, eldobta a cigarettát, és ma már naponta futóedzéseken vesz részt.

– Az élet Isten ajándéka, védenünk, óvnunk és segítenünk kell – mondta. Fontosnak nevezte, hogy az egyház tanításában egyértelmû legyen ez az értékrend, és hogy az egyház képviselõi is következetesen egészségesen éljenek. Kiemelte a váci egyházmegye sportmozgalmi kezdeményezésének sikerét, amelynek keretében hétvégeken estétõl reggelig nyitva tartó sportpályákon, csarnokokban családok sportolnak, és szereznek nagyszerû élményeket. Lényegesnek nevezte, hogy az egyházi iskolák olyan nevelési programot valósítsanak meg, hogy a diákok körében fel se merüljön a drogfogyasztás iránti igény vagy kíváncsiság.

– A felnõtt társadalom felelõssége, hogy milyen példát mutat. Össze kell fognunk. A világban elhatalmasodott a bûn, de túláradt a kegyelem – mondta.
Kály-Kullai Károly, a Sziget Droginformációs Alapítvány vezetõje elõadásában elmondta, hogy már 20 éve próbálja megismerni a drogproblémát. – Az egyik legfontosabb feladat, tisztázni, hogy kik is valójában a drogosok – mondta. Úgy vélte, hogy „a szeretet szegényei”-meghatározás a legtalálóbb. Az ún. szeretet-terápia éppen ezért az egyik leghatásosabb gyógymód. Kály-Kullai alapmûnek, mindenki számára fontos olvasmánynak nevezte a most megjelent „Egyház – Kábítószer – Drogfüggõség” címû pasztorális kézikönyvet. Ez a könyv az 1997-ben, Vatikánban tartott „Szolidaritás az életért” elnevezésû egyházi konferenciának az eredményeit, és megoldási javaslatait foglalja össze. Ebbõl kiderül, hogy a Szentszék határozottan kívánja kezelni a kábítószer-problémát. A könyv elsõ fejezetében II. János Pál pápa adja közre a kérdésrõl alkotott véleményét. A második fejezetben konkrét információk szerepelnek a drogokról és az általuk okozott függõségrõl. A harmadik fejezet az emberi szabadsággal foglalkozik, a negyedik a neveléssel és a megelõzéssel. A zárófejezetben pedig összefoglalják a lelkipásztorok számára szükséges hozzáállást a kábítószerfüggõk és családjaik vezetésérõl.
Kály-Kullai a drogfogyasztás okait a következõkben látja:

– az embereknek nincs világos motivációjuk az életre, nincsenek követendõ értékek,

– a családokban, a társadalomban fellelhetõ magány, a kommunikáció hiánya,

Véleménye szerint a szenvedélybetegségek a családban kezdõdnek, a kábítószer-függõséget a lelki egyensúly hiánya okozza. Fontos tehát, hogy papok (is) ismerjék a családokat, hogy segítséget nyújthassanak.

Fröhlich Ida dékán hangsúlyozta, hogy a papok kötelessége a különbségtevés a jó és rossz között. Emlékeztetett rá, hogy az európai kultúra többé-kevésbé együtt tud élni az alkoholizmussal, de a drogozással nem. A drog veszélyesebb, mert terjesztése nagyon komoly üzlet. – Fontos az ellenfél ismerete, mert enélkül nincs esély a harcban – mondta.

Hoyer Mária klinikai szakpszichológus, a Pécsi Tudományegyetem tanára elõadásában elmondta, hogy a drogfogyasztással kapcsolatban az embereknek különféle pozitív vagy negatív elõítéleteik vannak. Egy, a marihuána fogyasztását vizsgáló, középiskolások körében végzett amerikai kutatásra hivatkozva elmondta, hogy a szert használók körében a marihuána fogyasztás jelentéstartalmai sokkal jobban kötõdnek pozitív dolgokhoz, pl. a „jó érzéshez, bulihoz, a dohányzáshoz”, mint a nem használók körében. Az utóbbiaknál a marihuána jelentéstartalma egyértelmûen a „droghoz, a rosszhoz, a halálhoz, stb. köthetõ”. Hoyer Mária felhívta a figyelmet arra, hogy egy Magyarországon, Csehországban és Szlovéniában végzett felmérés alapján ezekben az országokban nem csökkennek a drogokkal kapcsolatos pozitív elõítéletek.

Fodor Gábor, a PPKE BTK Pedagógia Intézet tanára, mentálhigiénés szakember elmondta, hogy a középiskola után, az egyetemi években nagy kísértésnek vannak kitéve a hallgatók. Az emberi konfliktusok okai, hogy kinél van a felelõsség, és kinél van a kontroll. Egyetemistaként, kikerülve a család és a középiskola hierarchiájából, kontrolljából, felelõsségtudatából, megjelenik az önállóság kísértése, a belsõ önfegyelem és a külsõ fegyelmezettség harca, az öregebb diákok körében való elfogadottság vágya stb. A szabadabb életmód kedvez a drogfogyasztás terjedésének is. Tapasztalatai alapján az állami középiskolákban a túlzott liberalizáció miatt egyre kevesebb a tanárok lehetõsége, hogy a diákokban kialakítsák a szükséges önfegyelmet. Ugyanakkor egy felmérést ismertetve hozzátette, hogy a magyar középiskolások mindössze 30 %-a gondolja úgy, hogy a tanárokat érdekli a személyiségük. Föltette a kérdést, mit tehetnek ebben a helyzetben az egyetemek? A felelõsségük egyértelmû, de vannak-e eszközeik a hallgatók belsõ önfegyelmének kialakítására? Elmondása szerint az egyházi iskolákban jobb a helyzet, mert ott még megvan a fegyelmezõ eszköz: Isten!

Jakus Ottó és Laczkó Mihály katolikus papok a szenvedélybetegségekrõl és a rehabilitációról beszéltek. Jakus Ottó nagy hatású elõadásában elmondta, hogy õ maga alkoholista volt, és még ma is annak tartja magát. Tizenöt évnyi alkoholizálás után találkozott Halász Endre atyával, a Betánia szeretetszolgálat lelkészével, aki az alkoholbetegek gyógyításával foglalkozott. Az õ segítségével és lelkigyakorlatokkal jutott el odáig, hogy belõle is pap lett, aki az alkoholbetegek gyógyításában találta meg a hivatását. Laczkó Mihály olaszországi tanulmányúton ismerkedett meg különbözõ egyházi rehabilitációs intézetek munkájával, életével. (Munkaterápia, rászoruló állatokról való gondoskodás, a természet közelsége stb.) Eddigi tanulmányai és kinti tapasztalatai alapján az Alsónémediben épülõ intézetben át akarja ültetni ezeket az itthoni gyakorlatba.

– A reggeli felkeléstõl az esti lefekvésig minden cselekedetünk terápia – jelentette ki.
Jakus Ottó elmondta, hogy a szeretetszolgálatnál nem téríteni, hanem gyógyítani akarnak. – Hogy ki mit hall ki az üzenetbõl, az úgyis rajta múlik. Az emberek szívesebben hallják meg a mások gondjait, mint hogy szembenézzenek magukkal. De ha valaki békében van önmagával, magától kijelölõdik számára, hogyan közeledjen a másikhoz – mondta.

A sajtótájékoztatón kérdésekre válaszolva Beer Miklós püspök nyomatékosította, hogy az egyházon belül hangsúlyozottan jelen van ennek az összetett problémának a kezelése. Még akkor is foglalkozni kívánnak vele, ha köztudott, hogy a papok túlterheltek. Kiemelte, hogy vannak köztük már olyanok, akiket felszabadítottak erre a szolgálatra. Munkájuk során számítanak a világi keresztény emberek segítségére és az állami szervekkel, alapítványokkal, civil szervezetekkel való együttmûködésre. Ugyanakkor elismerte, hogy a Magyar Katolikus Egyháznak nincs egységes, országos programja, cselekvési ütemterve a drogprobléma kezelésére. – Az elfogadott irányelveknek megfelelõen az egyházmegyék önállóan, saját gazdasági és személyi adottságaiknak, lehetõségeiknek megfelelõen foglalkoznak ezzel a kérdéssel – mondta. – De foglalkoznak! – hangsúlyozta –, mert nem lehet tovább tûrni, hogy ez az ördögi, üzleti manipuláció tovább szedje áldozatait. – A gondolatmenetet továbbfolytatva elmondta, hogy a drogozás csak a jéghegy csúcsa. – Ez a társadalom nagyon beteg. Magyarországon 3 millió dohányos, 1,5 millió alkoholista, 6-800 ezer gyógyszerfüggõ, és 150 ezer drogfogyasztó ember él – mondta. – Nekünk mégis mindig újra kell kezdenünk, a gyereknevelésen, a családok felvilágosításán, a lelki gondozáson át a rehabilitációs intézetek mûködtetéséig – tette hozzá.

Fodor Gábor úgy vélte, hogy „az élet él és élni akar”. Ez az ország már annyi mindent kibírt, hogy ha teszünk érte, ebbõl is kilábal majd. – Az, hogy szorongatott helyzetben vagyunk, nem azt jelenti, hogy a gödör felé megyünk – mondta.

Beer Miklós arra a kérdésre, hogy mit tegyünk, ha a környezetünkben élõ drogos nem akarja elfogadni a segítséget, így válaszolt:

Végül Hidász Zoltán, a júniustól mûködõ leányvári rehabilitációs intézet vezetõje mondta ki a konferencia zárógondolatát: „Ami rajtad múlik, azt tedd meg!”

Jobb végszót én sem tudok. Legföljebb csak annyit tennék hozzá, téved, aki azt hiszi, hogy mindez csak elméleti gond és Pilis-vörösvárra nem vonatkozik. Attól, hogy az ember tapintatból nem beszél róla, még tudjuk, hogy sajnos nálunk is vannak a fenti problémákkal küzdõ családok, diákok. Vegyük hát komolyan a dolgot! Halljuk meg az üzenetet – „ha kedves az életünk”!

Piliscsaba nagyközség önkormányzata, a Faluház és Könyvtár, valamint a Klotildligeti Egyházközségért Közhasznú Alapítvány kiállítást rendezett Csoma Gábor, Lelkes András Gergely, Keresztes Attila festõmûvészek, és Józs Pál szobrászmûvész munkáiból. A kiállítást, melyet Csavlek Etelka, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekese, keramikusmûvész nyitott meg, megtekinthetõ 2004. június 3-ig, munkanapokon 16-19 óráig, hétvégeken pedig 10-17 óráig. Minden érdeklõdõt szeretettel várnak.