Vörösvári Újság Online

Bár hízelgõ, hogy a Képes Sport mint országosan olvasott lap, megemlékezik a hegyi bringások idénykezdetérõl, illett volna eltalálni. Ugyanis szemben az ott leírt májussal, már április utolsó hétvégéjén komoly megmérettetés várt a mountain bike-os mezõnyre. Mi az, hogy komoly! Pilisszántón nemzetközi E/2-es világkupa-futamot rendezett Benkó László és a Pilis Cross Country Club csapata. Ez magyarul azt jelenti, hogy olimpiára kvalifikáló pontokat lehetett gyûjteni az idei, kilencedik Pilis kupán. Ráadásul Lengyelországból – a jelenlegi csapatvilágbajnok hazájából, Szlovákiából, sõt még Szlovéniából is érkeztek versenyzõk. Ez nagy szó, hiszen a lengyel Skoda kupa méltán híres kerekes berkekben, melyet sok más sztárbringással egyetemben, északi szomszédaink egész válogatottjukkal szoktak látogatni. Ugyanakkor szlovén részrõl még tanulni járnak hozzánk, ami abból is látható volt, hogy az ifjúsági mezõnyben szerepeltek.

Jellemzõ a megnövekedett szervezési terhekre, hogy a verseny elõtti estére szervezett beszélgetõs, táncos buli sem igazán volt az. Mi, potyázók persze megjelentünk a hirdetett idõben, ám ott csak a szervezõket találtuk. Olyan nagyon munkájukba merültek, hogy észre sem vettek minket.

De meglett a sok munka gyümölcse! Reggel oly sokan neveztek, hogy egy órával késõbbre kellett halasztani az elsõ rajtot. S még az esõ sem esett, bármennyire is rossz idõt jósoltak aznapra. Tehát tizenegykor elrajtoltak a junior és felnõtt férfiak és nõk, valamint a 15 év alatti fiúk és lányok, rövidtávon. Ez a hobbi-kategória mostani, nemzetközileg elfogadott elnevezése. Szerintem is szebben hangzik.

Nos ahogy megszoktuk, itt arattuk elsõ sikerünket. Benkó Barbara majdnem öt percet vert a mögötte végzõ kislányra, így azt hiszem, érthetõ, hogy édesapja-edzõje ezután az egygyel idõsebb, U15-ös korosztályban indítja az idény többi versenyén. Jövõre aztán az U17-es mezõny retteghet tõle. A hasonló korú fiúknál a vörösvári klub egy bronzéremmel gazdagodott, melyet Solymosi Bálint szerzett. Az ötödik és hatodik hely is „itthon” maradt, ifj. Gáborházi Károly és Siklósi Konrád révén. Konrád bátyja, Krisztián a junior mezõnyben lett hetedik. Barbi és Bálint ezzel teljesítette az utánpótlás-válogató szintet, mely a gyõztes idõ plusz még két perc volt. S ne feledjük G. Varga Ágnes szintén szokásos bronzérmét se, a felnõtt nõk között és Klumbauer Ágnes negyedik helyét ugyanott. Ezt hívják jó kezdésnek!
A délutánba éppen hogy belépvén elrajtolt a következõ futam. Mezõnyét a középtávú – korábban: haladó – férfiak, az U17-es lányok és fiúk, valamint a senior – 30 év feletti és master – 40 év feletti urak alkották. Jó az elnevezés, a harmadik ikszen túliak öregek, míg a tíz évvel idõsebbek mesterek... Nekik nehezebb beosztású pályát kellett leküzdeniük, valamint egy mesterséges hídon is át kellett hajtaniuk. A hidat közvetlenül a cél elõtt állították fel, s bár látványos volt áttekerni rajta, eleinte megoszlott a csapatvezetõk véleménye a szükségességérõl. Végül a második rajttól szerepelt, a közönség és a gyártó szponzor örömére is.

A hazai sikersorozat itt sem szakadt meg. Dancsuly Dávid, immáron egy korosztállyal feljebb, 2003-hoz hasonlóan, ismét maga mögé utasította a hazai mezõnyt. Pechjére egy szlovák srác megelõzte, amit Dávid azzal magyarázott, hogy az eltérõ rajtszám miatt nem tudta, hogy egy korcsoportban indultak. Sajnálatos malõr, de semmi szégyellnivaló nincs az ezüstben, hiszen 15 évesen szerezte, a 16 és 17 éves vetélytársak között, ráadásul õ is teljesítette a válogató szintet. A lányok hasonló kategóriájában pedig Solymosi Szilvia, öccséhez hasonlóan, a dobogó harmadik fokára állhatott fel. S hogy teljes legyen a családi siker, Solymosi Gyula a masterek között a negyedik helyre száguldott, éppen csak lemaradva a család által kibérelt harmadik helyrõl. A senior Gyurkó Péter ezüstérmével a PCCC elõkelõ helyezését ígérte a képzeletbeli csapatversenyben, melyhez Reznik Sándor felnõttek közt elért ötödik, és Tátrai Zoltán nyolcadik helye is hozzátett.

Mire az UCI – Nemzetközi Kerékpáros Szövetség – versenyek rajtja elérkezett, ínycsiklandó illatok csábították el kisebb-nagyobb idõre a szurkolókat. A Zakeus étterem szakácsai pazarul bepácolt húsokat sütöttek boszorkányos gyorsasággal, melyet a Waldi bõ italválasztékával lehetett leöblíteni. A Türk Mûanyag mint az egyik fõ támogató is jelen volt. Õket képviselte Türk János mint régi „motoros”, aki ott sürgött-forgott a szervezõk között. Mint látszik, sok céget megmozgatott az esemény és nemcsak a környéken. A dobogósok például ajándékokat vehettek át a Yamaha magyarországi, és a Sony Ericsson közép-európai képviselõjétõl.

Az UCI elnevezés azért került az elite-kategóriák versenyei elé, mert miattuk volt E/2 világkupa a verseny, és õket figyelte a nemzetközi bíró. A hegyi kerékpározás ugyan szerepel az olimpia versenyszámai között, de csak az elite kategóriában, egy férfi és egy nõi futammal.

A bíró annyira meg volt elégedve a pályával, hogy egy kör begyaloglás után jóvá is hagyta. Itt aztán igazán száguldottak gépeiken a versenyzõk, itt mérték a legmagasabb átlagsebességet 25,5 km per órával. Meglepõ volt, hogy az U19-es lány kategóriában mindössze egy lány, Koczka Zsófia indult, sajnos, úgy tûnik, ez is inkább az erõsebb nem sportja. Amit alá is támasztott egy Milan Barényi nevû fiatalember. Õ Szlovákia egyik legjobb mountain bike-osa, amit fényesen bizonyított. Hét percet vert a második helyezettre, és mindössze nyolcan teljesítették a távot körön belül, a 25 indulóból. Ebben benne volt Bogár Gábor is, aki a hatodik helyen ért célba, a Corratecnek szerezve dicsõséget, de mint vörösvári, örömet szerezve a PCCC-nek szurkolóknak is. Épp ezért volt kicsit szomorú, hogy ugyanez nem sikerült Burgermeister Balázsnak, aki nemrég vetette bele újra magát a kemény edzésekbe. Herczog András, mint a tavalyi junior kategória gyõztese, ezúttal ebben az erõsebb korcsoportban szintén egy kör hátránynyal ért célba defektje miatt.
Miután a profik mind beérkeztek, késõ délután a legkisebbek vették birtokukba a nekik kialakított, rövidített pályát. A 13 évesek között Kincses Nikolett ezüstérmes lett – aminek értéket csöppet sem kisebbíti, hogy ketten indultak összesen –, míg Bõsz Levente negyedik, Manhertz Walter és Gemela Márton hatodik, Mirk Tamás hetedik lett, a 11, illetve 13 évesek korcsoportjában.

A félezer versenyzõnek és az ezer fõnél is több kísérõnek, illetve nézõnek köszönhetõen úgy elszaladt az idõ, hogy a tervezett flatland- triál-bemutatók elmaradtak, szerencsére az esõvel együtt. Még mindenki ellátogatott a sör-, valamint az ételes sátorba, aztán összepakoltak és hazamentek. A szervezõk elégedetten summázták, hogy hízelgõ jelentés született a nemzetközi bíró tollából. Azután, minthogy „szolgálatuk” véget ért, fáradtan ízlelték meg a gasztronómiai remekeket. Egészségünkre ezt a kupát is, és jövõre jöhet a jubileumi tizedik!

Futásban: Müller Márk, Róth Zoltán, Nagy Zsolt, Böjtös Zoltán – Nick Zsófia, Szauer Anna, Geiselhardt Kati, Benkó Barbara, Lukács Kitti, Veszelovszky Aida. Csapatversenyben: 5-6. osztályosok: Templom Téri Általános Iskola, 7-8. osztályosok: Templom Téri Általános Iskola, 9-10. osztályosok: Német Nemzetiségi Gimnázium.

Gyerekek: 5-6. osztályosok: Templom Téri Általános Iskola 6. évfolyama, 7-8. osztályosok: Templom Téri Általános Iskola 7-8. évfolyama, 9-10. osztályosok: Muttnyánszky Ádám Szakképzõ Iskola 11. évfolyama.
Felnõttek: 1. Dzsébri Szoft, 2. Handball, 3. Bad Boys

Közhely, de igaz, hogy majdnem minden sportnak a futás az alapja. Aki tehát tenni kíván valamit az egészségéért, a jó közérzetéért, nyugodtan kezdjen el kocogni vagy futni. Kivéve, ha ízületi problémák, vagy egyéb egészségügyi gondok miatt az orvosa ezt nem javasolja. A futás egyébként csak látszatra egyszerû sportág. Beszéltem olyan egykori válogatott atlétával, aki remek 10 ezres futó volt, de amikor arra kérték, hogy szakkommentátorként segítsen egy maratoni futóverseny televíziós közvetítésében, húzódozott tõle, mondván, hogy az teljesen más táv, ahhoz õ nem ért. Persze itt versenysportról volt szó, az amatõr, egészségvédõ kocogás, futás nem olyan bonyolult dolog. Természetesen itt is ajánlatos szakemberek segítségével mozogni, edzeni. Városunkban erre kínál lehetõséget a Szabadidõ Sport Egyesület.

Fetter György, a volt válogatott atléta, és Petry Csaba vezetésével egy éve járnak kocogni azok, akik az akkori hívó szót meghallották.

– Nyáron voltunk a legtöbben, akkor körülbelül negyvenen jöttek el egy-egy edzésre. Télen a rossz idõben többen elmaradtak, de még a legzordabb idõben is maradtunk tizenöten. Most, hogy jobb idõ van, újra egyre többen jönnek. De a felnõttekkel sok gyerek is jön, akik együtt gimnasztikáznak, kocognak vagy kerékpároznak velünk. Télen a sportpályán edzettünk, a jó idõben pedig a szentiváni Slötyi körül futunk – mondja Fetter György.

– Nekem is furcsa, hogy a vörösváriként a szomszéd faluba kell járnom futni. De Szentivánon a tó körül van egy murvával leszórt kb. 2 méteres sáv. Ezen remekül lehet sétálni, futni vagy kerékpározni. Ez a legjobb a futásra. Nem göröngyös, kíméli a lábat, az ízületeket, ha esik az esõ, elnyeli a vizet, nem lesz nyakig sáros az ember. Itthon viszont nincs ilyen. Pedig jó lenne, mert mindenki szívesebben maradna Vörösváron. De látom, hogy egy gazzal benõtt, poros, vagy sáros területen nem szívesen futnak az emberek. Az erdõbe pedig azért nem mehetünk, mert ha ne adj Isten, valakivel történik valami, mire ott észreveszszük, lehet, hogy már késõ. Ne feledjük, nálunk különbözõ korú és edzettségi állapotú emberek kocognak. Olyan helyen kell futnunk, ahol mindig mindenkit látunk. A vörösvári Slötyi is remek volna, de a hely nem olyan kulturált, mint a szentiváni. Szerintem érdemes volna a szentivánihoz hasonlóan rendbe tenni, mert annak mindenki örülne. És nem hinném, hogy ez túlságosan sokba kerülne. És ez még akkor is jó szolgálatot tenne, ha megvalósul a megálmodott sportközpont. Egyrészt addig is volna hol kultúráltan kocogni, másrészt késõbb is alternatívát jelentene.

– Nincs. Illetve van, a régi sportpálya, ahol télen futottunk. De hadd mondjam el, hogy ott is kellemetlen helyzetbe kerültünk. Megbeszéltük a labdarúgókkal, hogy használhatjuk a pálya világításának egy részét. Hiszen azért mentünk oda, mert télen, a sötét, csúszós utcákon futni balesetveszélyes. A sportpálya viszont erre való. De nem egyszer elõfordult, hogy a lámpák ki voltak kapcsolva. Jobb híján hát magam vittem egy erõs reflektort, hogy legalább minimális világításunk legyen. Sõt, a labdarúgó egyesület és az önkormányzat között kialakult pénzügyi vita miatt egy idõben a focisták még az áramot is lekapcsolták. Mi pedig ott álltunk tanácstalanul a sötétben. Bevallom, akkor megfordult a fejemben, hogy abbahagyjuk az egészet. Nem a labdarúgókra haragudtunk, mert õk is kényszerhelyzetben voltak. Nem volt pénzük, hát miért fizették volna a mi villanyszámlánkat? Bár hozzáteszem, a mi áramfogyasztásunk egész télen nem lehetett több 10 ezer forintnál. Késõbb a focisták vissza is kapcsolták az áramot, mert látták, hogy ezen úgysem múlik semmi. Ezzel együtt ezt az egész helyzetet nagyon méltatlannak tartom. Csodálkozom, hogy az önkormányzat egy ilyen civil kezdeményezést, mint az egészséges életmódot segítõ közös sportolás, futás, miért nem tud legalább a villanyszámla erejéig támogatni. Ez csak egy csepp volna a tengerben, de legalább éreznénk, hogy fontos, amit csinálunk. Egészségtelenül élõ emberekkel csak az orvosok munkáját gyarapítjuk. Ennek elkerülése érdekében a sport- és szabadidõ-központ megépültéig is tenni kéne valamit.

– Nem, mert az emberek igénylik a mozgást, a közös sportolást. Heti egy alkalommal kezdtük, a mai napig is minden hétfõn, este fél hétkor találkozunk a szentiváni Slötyinél. Egy rövid, könnyû bemelegítõ gimnasztikával kezdünk, (ezt nagyon szeretik a gyerekek is), majd jöhet a kocogás, a futás. Húsz-harminc perc után nyújtógyakorlatokkal zárjuk a foglalkozást.

Maximum egy óra kellemes mozgás, és felfrissülve megyünk haza. Mostanában már csütörtök esténként is megyünk, mert egyre többen kérik, hogy heti két edzésünk legyen. A Csali csárda mellett találkozunk. Szeretném is biztatni az embereket, hogy jöjjenek minél többen, mindenkit szeretettel várunk. Szentivánon jó körülmények között, kellemes hangulatban tölthetjük el együtt az idõt. És remélem, hogy mire beköszönt a rossz idõ, a vörösvári sportpályán is rendezõdnek a dolgok.

Ami véleményem szerint is fölöttébb illendõ volna. Mert azt megértem, sõt nagy örömmel látom, hogy az önkormányzat minden erejével a sport- és szabadidõ-központ megépítésén fáradozik. Hiszen erre, mint egy falat kenyérre, olyan nagy szükségünk van. De azt hiszem, nem is képezheti vita tárgyát, hogy amíg az elkészül, támogatnunk kell mindenkit, akik a jelenlegi mostoha körülmények ellenére is a jóra törnek. Például a futókat.

A Pilisvörösvári Környezetvédõ és Természetbarát Egyesület április 24-én, szombaton, a környezet és természetvédelem jeles napja, a FÖLD NAPJA tiszteletére nagytakarítást szervezett a Szabadságliget önkormányzati területén. A ligeti vasúti megálló és a Kálvária-domb mögötti üdülõterület megtisztítását, valamint a közeli erdei utakra „lerakódott” szemétkupacok eltakarítását vették tervbe. A Rumpold Bicske Kft. pilisvörösvári telepének vezetõje, Szabó Sándor úr szállíttatta ki az elõzetesen kijelölt helyszínre a nagyméretû konténereket, egy nappal a takarítás megkezdése elõtt. A Környezetvédõ Egyesület erõs és elegendõ mennyiségû szemetes zsákot és védõkesztyût biztosított a takarításban résztvevõ felnõttek és gyermekek részére. A hagyományos zöld plakátokon meghirdetett helyszíneken, a vasúti megállónál, és az erdei utat lezáró sorompónál volt a gyülekezõ szombaton reggel fél kilenctõl. Az egyesületi tagokon kívül a környezetük megóvásáért tenni kész polgárok is bekapcsolódtak a takarítási munkába, kéziszerszámokkal, talicskákkal, kiskocsikkal. A „Süvöltõk” Madárbarát Kör tagjai az erdei utak, árkok megtisztításában jeleskedtek. Az üdülõk, illetve az életvitelszerûen itt élõk bezsákolva hordták a konténerekbe a környékükön összeszedett szemetet. Volt, aki személykocsija mögé kapcsolt utánfutójával szállította „oda-vissza” fuvarban a vasúti megállótól az ott takarítók által „bezsákolt szemetet” a konténerekhez. A szállítási munkába bekapcsolódott ifjabb Józsa János a Józsa Sped szállító jármûvével, amellyel a legnehezebben megközelíthetõ erdei ösvényekre is be tudott menni, s ahonnan segítségével könnyebben el lehetett szállítani a konténerekhez a gyermekek által összeszedett, nagy mennyiségû szemetet. A környezetvédõ fiatalok munkájukért sportszeletet és üdítõitalt kaptak az egyesülettõl, amelyet örömmel elfogadtak.

A Környezetvédõ és Természetbarát Egyesület köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik a tavaszi takarítási munkából a mostoha idõjárás ellenére aktívan kivették részüket.