Vörösvári Újság Online

Vörösváron sok a gyermek. Ez jó hír. Különösen, ha az ország rossz népesedési mutatóira gondolunk. De a képet árnyalja, hogy városunk óvodáiban nemcsak vörösvári gyerekek járnak, sok az olyan szülõ, aki itt dolgozik, és ezért itt veszi igénybe az óvodai szolgáltatást, továbbá olyan környékbeli polgár, aki a német nyelv oktatás vagy más szempontok miatt íratja ide gyermekét. Jelen írásunknak azonban nem ez – az egyébként átgondolásra érdemes terület – a témája.

Talán egy éve, amikor elõször elhangzott, hogy a Szent István utcai óvoda bezárásra van ítélve, akkor is megdöbbentett a hír, de aztán valódi intézkedés nem következett. Szerencsére. Aztán felröppent az újabb hír: a Szabadság úti óvodát zárják be. Ebbõl sem lett semmi. Az állandó felvetés ezzel a két óvoda épülettel kapcsolatban, hogy nem megfelelõek, felújításukra lenne szükség. Ez igaz. Azonban, ami mostanában a Képviselõ-testület elé került, az elég érdekes kanyar ezen elõzmények után.

Az elképzelés szerint a Szent István utcai óvoda zárná be kapuit, és ezzel egy idõben a Szabadság úti óvoda bõvítésére kerülne sor. Így egy újabb ötcsoportos óvoda létesülne.
A Képviselõ-testület 85/2004. (III. 25.) Kt. sz. határozatával döntött a Szabadság utcai Óvoda bõvítésérõl a következõképpen: a város a Pest megyei Területfejlesztési Tanácshoz kíván pályázatot benyújtani, és a szükséges 30 % önerõt, azaz 47,7 millió Ft-ot a 2004. évi költségvetési rendeletében biztosítja. Így szól a határozat, azonban azt mindenki tudja, hogy egy pályázat vagy nyer, vagy nem. Ráadásul az ötletgazda, a polgármester asszony, minél hamarabb szeretné elkezdeni a kivitelezést, ezért közel 180 millió forint hitelre lenne szükség. Sajnos, annyira nem sok a gyermek, hogy az indokolna egy nagyarányú óvodabõvítést. Valamint további fedezet lenne az óvoda épületének értékesítésébõl származó bevétel.

A hitelnek, amire gondoltak, tudomásunk szerint 17,5 % az éves kamata és természetesen az OTP nyújtaná, hiszen a fiókvezetõ ott érdekérvényesít a testületben, nem eredménytelenül. Azonban a képviselõk józan többsége elvetette az újabb hitelfelvételt, amely a hitelképesség végsõ határára juttatná a várost és 2008-ig olyan elkötelezettséget jelentene számára, amely miatt semmilyen komolyabb beruházást nem lehetne megvalósítani.

Tehát jelenleg nincs fedezet a munkára. Azonban döntés a bezárásról éppen emiatt még nincs és nem is kell hogy megszülessen. Igenis szükség van a város közepén élõknek is óvodára, nem várható el, hogy a szülõ például a Rózsa utcából hátravigye gyermekét a Szabadságligetre. Az óvodának nem a hatékonyság és a méret a meghatározója, hanem a megfelelõ gondoskodás és a családias légkör. Jelenleg ezen feltételeknek a Szent István utcai óvoda megfelel. Az épület és az udvar valóban felújításra szorul és ezt el is kell végezni.

Azonban ehhez közel sem kell 180 millió forint! A Széchenyi utcai óvoda megépítése, amely egy tanmûhelybõl lett átalakítva, 36 millió forintba került. Ebbõl az öszszegbõl öt óvodai csoport kapott helyet, minden elképzelhetõ elõírást figyelembe véve. Vagyis hozzávetõlegesen 20 millió forintból tökéletesen fel lehet újítani az óvodát, talán még ennyi sem szükséges. Felmerül a kérdés, kinek az érdeke az ilyen túlárazott, nagy volumenû beruházások végzése? Nem a vörösvári polgároké, az biztos. A Tisztelt Olvasó is láthatja, hogy szükségtelenül túlméretezett elképzeléssel állunk szemben. A 2004. évi költségvetésben a Képviselõ-testület számolt a Görgey utca folytatásában kialakított telkek értékesítésével is, amely azonban még meg sem kezdõdött, és korántsem biztos, hogy valamennyi el fog kelni.

Ezzel a bizonytalan helyzettel feleslegesen megnehezítik a szülõk helyzetét, akik kisgyermeküket íratnák óvodába. Felmerül bennük a kérdés: vihetem ide a gyermekem, megmarad az óvoda? A város vezetõinek nem szabad ilyen helyzetet teremteni és jövõkép nélkül, ide-oda csapongani. Nem szabad elvenni sem a gyermektõl, hogy a saját lakókörnyezetében járhasson óvodába, sem a szülõtõl, hogy a közelben található intézményre bízza gyermekét.

Bízunk benne, hogy józan döntés fog születni. Mert ha egyszer ez az óvoda megszûnik – a környéken több önkormányzati ingatlan nem lévén –, többet nem lesz a központban hasonló intézmény.

A Magyar Demokrata Fórum, ahogy az országosan elõforduló hasonló iskola- és óvodabezárások, -összevonások ellen is fellép, úgy ebben az ügyben is hangot ad tiltakozásának, egy ilyen típusú döntés ellen, amely koncepció nélkül, megfosztaná a város központi részén élõket a Szent István utcai óvodától. Véleményünk szerint egy ilyen döntés meghozatala során a családok érdekét kell figyelembe venni. Nem folytatódhat tovább az a folyamat, amely oda vezethet, hogy a város két szélén lesz csupán óvodai ellátás, a városközpontban pedig semmi.

Érdeklõdve vártam a lap áprilisi számának megjelenését két okból. Egyrészt, mivel tudtam róla – bár az írás nem „rá volt kihegyezve” –, kíváncsi voltam Zbrás Pálné olvasói levelemre történõ reagálására, másrészt szerettem volna megnyugtató választ olvasni a felvetett kérdésekre, észrevételekre.

A képviselõ asszony reagálása, megvallom, több vonatkozásban is meglepett. Meglepett, mert nem az általam leírtakra válaszolt, hanem az merült fel benne: „vajon ki vagy kiknek a sugallatára” végeztem kutatómunkát. Olyannal, úgy tûnik, még nem találkozott, hogy valaki önszántából, igazságérzetétõl vezérelve ragad tollat, mert – mint írtam – Pilisvörösvár lakóinak többségét érdekli, hogy mi történik városunkban! Én ilyen megfontolás alapján szoktam írni, például a márciusi lapszámban a város legkátyúsabb utcájáról. Az sem „valakik sugallatára”, hanem a városban lakók érdekében készült. Nyugodjon meg képviselõaszszony, nem volt a témában „tippadó”!

Meglepett, mert a nekem címzett kérdése: „Ön hol végzett kutató munkát?” azt feltételezi, hogy az általam leírtak légbõl kapott híreken alapulnak. Nos, ahogy Ön is ajánlotta, természetesen a városi könyvtárban tanulmányoztam az általam hivatkozott testületi ülések anyagait. A vizsgálóbiztos asszony írását elolvasva viszont, április 28-án újra elmentem és ismételten áttekintettem az említett anyagokat, hátha valamit nem jól olvastam korábban. Megnyugodtam, mert jól olvastam.

Mivel a nyilvános ülések jegyzõkönyvében (pl. a január 29-i, a vizsgálat elindításáról döntõében) az szerepel, hogy a zárt ülésrõl külön jegyzõkönyv készül, vagyis a jelenléti ívrõl nem tesz említést, okkal feltételeztem: nem készül a zárt üléseken külön jelenléti ív. Márpedig a március 11-i nyílt ülés jegyzõköny-vében az szerepel, hogy (egy másik képviselõtársával együtt) „nem jelezte távolmaradását: Zbrás Pálné”. Ezzel szinkronban, a jelenléti íven sem szerepel egyikõjük aláírása sem. Vagyis, úgy gondolom, joggal következtettem arra, hogy a zárt ülésen sem vett(ek) részt, ráadásul a nyilvános ülés gyorsan véget ért, mert mindössze alig fél órát tartott.

Meglepett, mert érdemi válasz helyett az eljárás formai elemeibe adott betekintést. Ezért csak áttételesen derült ki, hogy végül is ott volt-e a testület zárt ülésén vagy sem. Megtudtuk ugyanis, hogy „a vizsgálóbiztos jelenléte nélkül nem tartható meg a Fegyelmi Tanács ülése.” Azt viszont nem írta meg (csak következtetni lehet rá), hogy a Fegyelmi Tanács ülése azonos-e a képviselõ-testület zárt ülésével. Csak mellékesen jegyzem meg: ha így van, rendkívül rossznak tartom, hogy a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény szerint a vizsgálóbiztos, aki a legjobban ismeri az ügyet és ugyanolyan testületi tag, mint a többiek, nem vehet részt a Fegyelmi Tanács (képviselõ testület) tanácskozásán, a határozat meghozatalában és nem szavazhat. (Egyébként a Vörösvári Újság sem a Fegyelmi Tanács döntésérõl adott hírt a márciusi lapszámban, mint amely a fegyelmi eljárást megszüntette, hanem a képviselõ-testületérõl.)

Meglepett, mert nem tudom, milyen általam felvetetteket kérdõjelez meg, hiszen tudtommal én nem kértem olyat, ami az érintettek titoktartási kötelezettsége, esküje csorbításával lehetne csak nyilvánosságra hozható.

Meglepett, mert a képviselõnõ számára is „nyitott kérdés”, hogy az általa vizsgált ügyet tárgyaló zárt ülések határozatai (és jelenléti ívei?) miért nem nyilvánosak, miért nem olvashatók el a Városi Könyvtárban.

Azt én is tudtam, hogy a zárt ülések határozatai és jelenléti ívei nyilvánosak. Ezért kerestem, de nem találtam korábban sem és most sem. Vajon miért nem küldte meg ezen anyagokat az, akinek ez a feladata? Elgondolkodtató viszont, hogy ezt a mulasztást, szinte érvként használja a képviselõ asszony azzal, hogy az április 13-i héten „a fenti két rendkívüli zárt testületi ülésrõl még nem került ki a hivatalból sem a jelenléti ív, sem az ülések határozata”. Pedig ugye január 29-e, illetve március 11-e óta, erre éppen elég idõ állt rendelkezésre. (Április 28-ig sem került ki!) Ki tud ez ellen tenni, tisztelt képviselõ asszony? Gondolom nem az újságolvasó, érdeklõdõ városlakók. Mi legfeljebb észrevételezhetjük a hiányosságot. Csak remélem: mindez nem függ össze azzal a feltételezésemmel, hogy levegõnek néznek bennünket és ezt fokozva, még ködösítenek is (elfedik azt is, aminek láthatónak kéne lenni).

Ami a megnyugtató válasszal kapcsolatos várakozásomat illeti: bízom benne, hogy e soraim megjelenésével egyidejûleg érdemi tájékoztatás is olvasható lesz a májusi lapszámban. Remélem, akad olyan illetékes, aki vállalkozik rá, ha már a képviselõasszony úgy gondolta, hogy „ezek megválaszolása másokra marad”. Ugyanis, abban legalább egyetértett velem, hogy az „információ hiánya, a találgatások valóban komoly problémát jelentenek”.

Nem értjük, hogyan engedheti meg a város vezetése évtizedek óta, hogy ilyen csodás természeti adottságokkal rendelkezõ város ezen része ilyen elhanyagolt legyen.
Nagyon örülünk a tervezett szabadidõ-központnak. Nagyon örülünk, hogy az aszfaltburkolatot viacolor-burkolatra cserélik. Annak is örülnénk, ha esõ után nem kéne sáros disznó módjára buszra szállni. Autóval nem lehet találni járható felületet. Gödör s sár mindenütt. Kritikán aluli a helyzet a Slötyi melletti büféhez vezetõ úton és a Harcsa utcában. Az a murva, amit a tervezett búcsú területére terítettek le feleslegesen (mellesleg ez a terület most a fiatalok rally-pályája), elegendõ lett volna a jelzett terület teljes rendbetételére.

Türelmetlenül várjuk. hogy a csatorna és a gáz bevezetésekor ígért szilárd burkolatú út elkészüljön.

Türelmetlenül várjuk, hogy végre vegye észre valaki, hogy a városnak nemcsak belterülete létezik, vegye végre észre, hogy milyen elhanyagolt senkiföldje ez a páratlan szépségû környék.

Kérnénk tisztelettel a város vezetését, tegyenek autóval egy kis kirándulást a testületi ülés elõtt, tapasztalják meg, amit e környék lakói naponta megszenvedünk.
Kérünk sár- és tankcsapdák nélküli utakat, és emberi környezetet, nemcsak a belterületen.

Érthetetlen számomra, hogy közlekedési szakmérnök és a mûszaki osztály emberei, miért gondolják úgy, hogy azon utcáknak, melyeket most betonoznak, nem kell kellõ szélességûeknek lenniük, mire gondoltak, itt a mi városunkban csökkenni fog az autók és a forgalom mennyisége, vagy az itteni autók keskenyebbek, mint bárhol másutt?

Kicsi túlzással azt kell mondanom, hogy az újonnan lebetonozott utcákban éppen csak elfér két autó egymás mellett, igaz, lenne/lett volna hely normál szélességû betoncsík húzására, úgy, hogy két autó szépen elférjen egymás mellett, és ne a járdára kelljen felmenni!
Egyszerûen érthetetlen számomra, ennek mi az értelme!

Õk biztos tudják, de ettõl ez engem még idegesít, hogy itt vagyunk a 21. században, és képtelenek vagyunk kimérni, mekkora hely kell két autónak, hogy azok a sérülés veszélye nélkül elhaladjanak egymás mellett! Gondolom, így lehet kihozni +1/2 utcányi betonozást pluszban és viacoloros parkolókat a Liget ABC utcájában, csak azt tudnám, ez mire jó.

Érthetetlen, hogy ott, ahol van elég hely, miért nem lehet rendes szélességû utcákat csinálni?
Biztos bennem van a baj, de tényleg nem értem, hogy ennek mi az értelme, mivel mindenhol a világon tudják, hogy az autók száma nõ és nem csökken, ez pedig a forgalom növekedésével is jár, így a szûk utcák dugókat okoznak majdan!

Ha pedig szûk az utca, akkor miért nem lehet kirakni a 30-as táblát, vagy „hanyatt rendõrt”, hogy legalább ne száguldozzanak az emberek, megkímélve engem és sok más autóst, mondjuk egy új visszapillantó tükör megvételétõl!

Újabb állomásához érkezett a Görgey utcai sportpálya kálváriája. Az Ásványbánya által megépített – egykor bekerített, biztonságos – területet aszfalthalmok borítják. Talán mire sorok megjelennek, a Szent Erzsébet utca felbontott aszfaltja foglalja el a helyet a játszó, biciklizõ gyermekek elõl. A játszóterekben és sportolásra alkalmas területekben „bõvelkedõ” Vörösváron az önkormányzat szerint csak ezen a helyen lehet aszfaltot tárolni és õrölni. Nagy bûne van ennek a területnek: túl szép és túl sok kérõje lenne. Érdekes módon mindig a polgármester asszony hivatali idejében történnek merényletek ellene. Az általa kijelölt bérlõ „védte” kutyás õrökkel a sportpályát a gyerekektõl évekig. Most az aszfalthalmok akadályozzák a rendeltetésszerû használatot, mert be akarják bizonyítani, hogy nincs szükség erre a sportterületre – legyen hát szabad préda.

Egy megálmodott sport- és szabadidõközpont – ha egyáltalán megvalósul – nem váltja ki ilyen kisebb játszóterek és sportpályák funkcióját, mert egy-egy fél órára mozgásra, sportolásra vágyó gyermek nem tud a város túlsó részére elmenni és megfizetni a szolgáltatásokat. Budapesten sem hordják tele aszfalttal a sportpályákat, mert van egy Népstadion.

Kérünk minden jó érzésû vörösvári embert, jöjjön el, nézze meg, mi történik ezen a területen, hogyan lesz egy felszerelt, mûködõ sportpályából kapzsi, önös érdekbõl aszfaltlerakat.
Ne higgyenek a szép jelszavaknak, rózsaszínre festett délibáboknak, mert aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli, és ez a sportpályákra is igaz lehet.

Még nem adtuk fel a reményt, és bízunk a képviselõk józanságában, hogy nem hagynak minden talpalatnyi földet eladni és beépíteni.