Vörösvári Újság Online

Pilisvörösvár két napos rendezvénysorozattal ünnepelte meg Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz. Április 30-án egész nap a fiataloké volt a kemping területe, ahol kispályás labdarúgó-bajnokságot és tókerülõ futóversenyt rendeztek. A fociban minden egyes csapat egy-egy uniós ország színeiben indult. Hogy melyikben, azt mindenki jó láthatta, hiszen az ország zászlóját a gyerekek felfestették az arcukra. A jelképes Európa-bajnokság izgalmas meccseket eredményezett.

A Napos Oldal Szociális Központ kézmûves foglalkozást szervezett, a Péleusz Nyelviskola sátrában az európai nyelvekrõl hallhattak érdekes elõadást a gyerekek.
Délután hat órakor kezdõdött a gröbenzelli, gerstetteni, schrambergi és wehrheimi zászlókkal feldíszített városháza elõtt a hagyományos májusfaállítással egybekötött hivatalos városi ünnepség.

A sváb néphagyományokhoz kapcsolódó májusfaállítást az idén a FIVE tagjai szervezték meg, akik sok év után a Heimatvereintõl vették át ezt a szép szokást. Az ehhez kapcsolódó mûsorban az idén is felléptek a Német Nemzetiségi Fúvószenekar zenészei, a Grádus Óvoda aranyos csemetéi és a Német Nemzetiségi Táncegyüttes fiatal táncosai.

A vidám táncok után a zenekar eljátszotta a magyar és a német nemzetiségi himnuszt, majd Friedrich Schiller Az örömhöz címû verse hangzott el magyar fordításban és eredeti nyelven Feldhoffer Renáta és Feldhoffer Dóra elõadásában. A himnuszok és a vers már átvezetett az ünnepség aktuális részéhez, az Európai Unióba való belépés megünnepléséhez, amely kapcsolódott az Európa 25 országában zajló eseménysorozathoz.

Alig 5 órával a hivatalos csatlakozás elõtt lépett Grószné Krupp Erzsébet polgármester a mikrofon elé, hogy köszöntse a város polgárait és az eseményre városunkba érkezett testvérvárosi delegációkat. Ünnepi beszédében a polgármester asszony hangsúlyozta, hogy Magyarország mindig is Európához tartozott és sok kiváló magyar ember áldozta tehetségét, verejtékét és vérét Európáért. A kommunizmus vasfüggönye egy idõre elzárta ugyan Magyarországot Európa fejlettebbik felétõl, zsibbadtságot okozva a társadalomban és a gazdaságban, de a Szovjetunió szétesésével ismét megindulhatott a vérkeringés a közép-kelet-európai országokban is. A polgármester asszony szerint az itt élõ német nemzetiség és az anyaországi németek közötti kapcsolat még a legnagyobb elzártság idején is éltetõ forrást jelentett a vörösváriak számára.

Az ünnepségen ezután rövid beszédben köszöntötték a vörösváriakat Walter Strauch gröbenzelli alpolgármestere és Helmut Bahnholzer schrambergi fõpolgármester-helyettes. A Németországból érkezett vendégek méltatták az esemény nagyszerûségét és kifejezték reményüket a további gyümölcsözõ együttmûködésben.

Az ünnepi beszédek végén a fúvószenekar eljátszotta az Európa-himnuszt – Beethoven IX. szimfóniájának Örömódáját – amelynek méltóságteljes dallamára a téren felhúzták az Európai Unió, Magyarország és Pilisvörösvár zászlaját. Az ünnepség a Szózattal ért véget.
Grószné Krupp Erzsébet az ünnepség után fogadást adott a vendégeknek a Városházán.
Este nyolc órától hajnalig a Bolero együttes szórakoztatta az ünneplõket a Halastó Campingben. Éjfél elõtt fellépett Charlie, és természetesen volt tûzijáték is.

Május 1-jén folytatódott az Európa-bajnokság a kemping területén és a Nagy-tó körül, ezúttal a felnõttek mérték össze tudásukat a különbözõ sportágakban. (A két napos versenysorozat díjait este nyolc óra tájban Grósz-né Krupp Erzsébet polgármester asszony adta át a gyõzteseknek.)

Estére a Vásár téri iskola udvara is megtelt ünnepelni vágyó vörösváriakkal. Itt a Mondschein zenekar húzta a talpalávalót. A kempingben megrendezett Európa-bálon pedig a Schwäbische Jungs és az Ungardeutsche Jungs zenészei csaptak a húrok közé.

A szemerkélõ esõ ellenére vidám, felhõtlen szórakozással búcsúztatták a vörösváriak elsõ Európai Unió-s napjukat.

„Az európai kultúra egyszerû képpel leírva olyan, mint egy hatalmas mezõ telve különbözõ fajta, különféle színû, illatú virággal.
Ha csak egyféle virág nyílhatna ezen a mezõn, elvesztené gazdagságát, szépségét.”
Szabó István filmrendezõ

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk alkalmából nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepeltek a pilisvörösváriak. Az eseménnyel összefüggõ sport- és kulturális rendezvények már április 30-án elkezdõdtek a Halastó Campingben és a Városháza elõtti téren, ahol a polgármester asszony és a gröbenzelli polgármester ünnepi beszédét követõen felvonták Magyarország, az Európai Unió és városunk zászlaját. Este a Bolero zenekar teremtett fergeteges hangulatot a Camping Plázson (Halastó Camping), ahol éjfél elõtt fellõtték az elsõ petárdát, mellyel kezdetét vette az ünnepi tûzijáték. Ezt követõen a magyar zenei élet kiválósága, Horváth Charlie lépett színpadra. Repertoárját a legismertebb dalai képezték, mint a Jég dupla Whiskyvel, Az légy, aki vagy, Nézz az ég felé. Elõadását a Különös Szilveszter zárta, találóan utalva a nap szilveszteri hangulatára, melynek ünnepélyességébõl számomra csupán a magyar Himnusz hiányzott. Másnap, a sportversenyek díjkiosztása után, a Schwäbische Jungs és az Ungarndeutsche Jungs Európa-báljával fejezõdtek be az Uniós városi ünnepségek.

Tisztelt Ünneplõ Közönség!
Tisztelt Pilisvörösvári Polgárok!
Kedves Vendégeink! Európaiak!

Talán furcsán hangzik e szó egy ünnepi beszéd megszólító, köszöntõ szavai közt, de úgy érzem, most igazán ideillik. Mert ez a szó, hogy ‘európai’ nem csupán földrajzi hovatartozást fejez ki, hanem ezeréves értékeket, kultúrát, humánumot és az emberiség jövõjébe vetett rendületlen hitet is. Abban az értelemben, ahogy József Attila használja Thomas Mann budapesti látogatásakor írott híres versében:
„Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.”

Én ezt a József Attila-i, Thomas Mann-i Európát szeretem. Homérosz, Horatius, Petrarca, Shakespeare, Goethe és Schiller Európáját. Bach, Beethoven és Mozart Európáját. Dürer, Leonardo, Rembrandt, Monet és Picasso Európáját.

Én azt az Európát szeretem, ahol Michelangelo nem széklábakat farag, s a mûvészek nem parancsszóra mérik az igazságot. Ahol a költõ sohasem lódít, s az igazat mondja, nemcsak a valódit.

Én azt az Európát szeretem, amely sokszínû, sok nyelvû, sok szokású. És amely szívesen befogad – ezáltal gazdagodva – más népeket, kultúrákat, vallásokat. Én az okos, türelmes és gazdag hitû Európát szeretem.

Nem a gyûlölet, a vakhitek, az uszuló ordas eszmék Európáját, hanem Szent Márton, AssisiSzent Ferenc, Teréz anya Európáját.
Amikor Európára gondolok, az értelem és a szeretet bölcsõjére, a nagy felfedezések, a nagy alkotások, a tudás és a haladás kontinensére gondolok, amely területéhez képest mérhetetlen nagy hatást gyakorolt az egész Föld, az egész emberiség történetére és kultúrájára.

Én büszke vagyok arra, hogy európai vagyok. És büszke vagyok arra, hogy megérhettem azt a napot, amikor Európa fejlettebb fele jelképesen is visszafogad minket országai közé, s részese lehetünk az Európai Uniónak.

Jelképesen, mondom, hiszen valójában mi mindig is Európához, Európa fejlettebb, kulturáltabb feléhez tartoztunk. Ezer szállal fonódunk gazdaságához, kultúrájához, hagyományaihoz, értékrendjéhez azóta, hogy Szent István királyunk Némethonból papokat, Mátyás király Itáliából humanista tudósokat hívatott Magyarországra.

Több mint ezer év alatt nagy államférfiak, tudósok, mûvészek, irodalmárok, mesteremberek megszámlálhatatlan sokaságát adtuk Európának, s a magyar kultúra, tudomány, a magyar emberek tehetsége, leleménye, hite és elszántsága tevékenyen hozzájárult Európa fejlõdéséhez, a közös Európai Ház felépítéséhez.

De nemcsak tehetségünket és verejtékünket, vérünket is adtuk Európáért. Sok száz éveken át mi voltunk Európa védõbástyája. Mi fogtuk fel a tatárokat, állítottuk meg a törököket, a mi nyugati határainkig értek a kommunizmus lánctalpai.

Európa sokat köszönhet nekünk. Ahogy mi is sokat köszönhetünk Európának.
Európa, ez a vén kontinens, már több mint ezer év óta otthonunk, hazánk. Most amikor az Európai Unió teljes jogú tagjává válunk, miért érezzük mégis azt, hogy visszatérünk Európába?

Ezt érezzük, mert majd fél évszázadon át a kommunista eszmék hamis köde ereszkedett erre az országra, és Moszkva vasfüggönye vágott-választott el minket Európa szabadabb s fejlettebb felétõl. Megszûnt vagy akadozott az ezer év alatt jól mûködõ vérkeringés a vén kontinens nyugati országaival. Negyven évi zsibbadtság lett az eredménye.

De hiába akartak ránk kényszeríteni elavult ázsiai rendszereket, meghaladott, felfeslett ideológiákat, túl régóta élünk mi már itt, Európában, hogy az egyén szabadságát, a nemzet szuverenitását egy nagy közös internacionalista masszába tudta volna olvasztani a Vörös Birodalom. Széthullott, és széthullásával Európa keletebbi felének zsibbadt ereibe is visszatért a vér. Jó érezni újra a szabadságot, az erõt, izmaink feszülését, vérünk ujjongó lüktetését.

Tudjunk is hát élni lehetõségeinkkel, tehetségünkkel. Legyünk elszántak, állhatatosak, fáradhatatlanok. Különben ismét csalódni fogunk, ismét megtorpanunk, fejünket búnak és kétségnek adjuk, mint oly sokszor történelmünk során.

Tudom, közülünk sokan tartanak attól, hogy az Európai Unióban nehezebben õrizhetjük meg magyarságunkat, nemzeti identitásunkat, anyanyelvünket. Én azt mondom: alaptalan ez a félelem. Európát éppen a kultúrák befogadása, keveredése, egymásra épülése, sokszínûsége tette naggyá. Én magam Európa számos országában jártam Németországtól Írországig. Mindenhol azt tapasztaltam, hogy a hagyományokat rendkívüli módon tisztelik, nagy becsben tartják. Minél inkább egységesül Európa, annál nagyobb jelentõsége lesz a helyi kultúráknak. Nemhogy elfelejtõdnének, hanem felélednek régi hagyományok, szokások.
Az EU-ba nem is olyan régen belépett írek például most tanulják újra õseik kelta nyelvét, amelyet már-már teljesen elfelejtettek. De ugyanez jellemzõ a walesiekre vagy a katalánokra is. Fõleg a fiatalok szeretnének jobban kötõdni a gyökereikhez. Nem véletlen, hogy vörösváron is fiatalok kezdeményezték a sváb nyelvtanfolyam elindítását.

A félelmek tehát alaptalanok. Az Európai Unió nem olvasztótégely, amely összeolvaszt nemzeteket és kultúrákat, hanem inkább a lehetõségek tárháza, amely alkalmat ad arra, hogy erényeinket és tehetségünket Európa más népei számára megcsillogtathassuk.
Jürgen Köppen, az Európai Bizottság nemrégiben Magyarországon járt delegációjának vezetõje mondta az EU-csatlakozás alkalmából a következõ szavakat: „A magyaroknak büszkének kell lenniük az identitásukra, és merészen kell képviselniük érdekeiket az Unióban.” Úgy gondolom, érdemes megfogadnunk Köppen úr tanácsát, hiszen fanyalgással, kétkedéssel, marakodással nem fogunk menni semmire a kitágult Európában.

Nemrégiben egy gyönyörû könyv akadt a kezembe, amely Korniss Péter felvételeit tartalmazza Magyarországról. A könyvet 1996-ban adta ki az Officina Nova kiadó. A címe: Magyarország Európa szívében. Lapozgatva a reprezentatív kötetet, nézegetve a gyönyörû fotókat, hazám szép tájairól, arra gondoltam, ha újraszülethetnék, hová születnék a legszívesebben, Európa mely részébe? Amikor letettem a könyvet már tudtam a választ: soha sehová máshova: újra csakis ide, Európa közepére, Európa szívébe, Kelet és Nyugat választékába, Magyarországra, ahol tán nehezebb, de izgalmasabb az élet, mint másutt e gazdag kultúrájú kontinensen, és ahol Isten szíve dobbanása is jobban hallik.

Tisztelt Ünneplõ Közönség!
Tisztelt Pilisvörösvári Polgárok!
Kedves Vendégeink!
Európaiak!

Köszöntöm Önöket abból az alkalomból, hogy Magyarország teljes jogú tagjává válik az Európai Uniónak. Kívánom, hogy ez az esemény hazánk és városunk számára fejlõdést és felvirágzást hozzon, s minden egyes lakójának több lehetõséget a tanulásra, tehetsége kibontakoztatására, szakmai elõmenetelére, anyagi jólétének biztosítására és a boldog családi életre.

Kívánom, hogy még szorosabb kapcsolatot jelentsen a csatlakozás Németországgal, ahonnan több mint háromszáz évvel ezelõtt bátor telepesek indultak el új hazát keresni, s erre a hazára itt leltek rá a Pilis és a Budai-hegység koszorúzta termékeny völgyben. Ez a kapcsolat az itt élõ német nemzetiség és az anyaországi németek között még a legnagyobb elzártság idején is éltetõ forrást jelentett a vörösváriak számára.

Kívánom, hogy az anyaországon kívül, Romániában, Szerbiában és Ukrajnában élõ testvéreink is mielõbb jussanak be azokon a széles kapukon, amiken mi most beléphetünk, és az ellégiesedõ határok hozzanak elégtételt és megoldást Trianon máig égõ sebeire.

És végül kívánom, hogy a ‘csatlakozás’ ne ‘csalatkozás’ legyen a magyarság és az itt élõ nemzetiségek számára.

Európa, hozzád,
feléd, tefeléd száll szózatom a század
vak zürzavarában
s míg mások az éjbe kongatva temetnek,
harsány dithyrambbal én tereád víg,
jó reggelt köszöntök.
Ó õsi világrész,
te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,
lelkek nevelõje, illatokat és ízt
szûrõ, csodatévõ, nagyhomlokú, könyves,
vén Európa.
Ha mostoha is vagy, viaskodom érted
és verlek a számmal és csókkal igézlek
és szókkal igázlak, hogy végre szeress meg.
Ki téphet el innen,
kí téphet el engem a te kebeledrõl?
Nem voltam-e mindig hû, tiszta fiad tán?
Kölyökkorom óta nem ültem-e éjjel
lámpám sugaránál tanulva a leckéd,
vigyázva, csodálva száznyelvû beszéded,
hogy minden igéje szívembe lopódzott?
Már értik azóta az én gügyögésem,
bármerre vetõdjem, sokszáz rokonom van,
bármerre szakadjak, testvérem ezer van.
Nem láttam-e Kölnben a német anyókát
esõbe csoszogni, Párizsban a tündér
francia leányok könnyü szökelését,
Londonban a lordok hajának ezüstjét
s nem ettem-e, ittam munkásnegyedekben
családi szobákba lármás olaszokkal?
Nem fájt-e velõmig, a szlávok, a sápadt
szlávok unalma, a bánat aranyszín,
fáradt ragyogása?
Mind édes-enyémek a népek e földön,
Kitágul a szívem, beleférnek együtt.
Fogadjatok engem
ti is szívetekbe
s ti távoli népek
kürtösei, költõk,
pereljetek értünk otthon a mivélünk
perlõkkel, anyánkért s mi tiértetek majd
itthon perelünk, hogy élhessen anyátok.
Kiáltsatok együtt,
Európa bátor szellemei, költõk,
hogy gyáva vadállat bújik el a vackán
és vaksi vakondok fúr alagutat.
Daloljatok együtt,
fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,
hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk,
ezt rakjuk az égig, kemény szeretetbõl
és légi szavakból.
Kezdjetek elõlrõl építeni, költõk,
légvár katonái.

... nem ünneprontásként, de keserû, évezredes tapasztalatból, kétkedéseink és bizonytalanságaink megfogalmazásaként álljon itt egy mai magyar költõ verse is:

Itt állunk most is, újra,
mint ezeregyszáz éve,
mint amikor mi voltunk itt,
a kelet népe, Európa réme!
Pont úgy, ahogy akkor,
olyan szinte minden,
akkor sem adtak itt semmit,
de semmit sem ingyen!

Itt megtanultuk mi mind,
a király, a nemes, a paraszt,
a hatalom sohasem kér,
csak elvesz, rabol és akaszt!
Akkor is, mint rég, ma is a tét
a föld, a víz és a kenyér,
mert a gyermek, ha nagy,
ha kicsi is, mindig enni kér!

Itt állunk mi mind, aki volt,
aki most, és aki lesz – magyar,
csak azt látjuk tisztán:
a porhintés mindent betakar!
Kifordított, üres zsebekkel,
– de hiszen mit is remélünk –
talán nem fosztanak ki egészen,
ez minden reményünk!

Hiszen már annyiszor elárult
Európa téged Magyarország,
jött hozzád vad tatár, sima török,
orosz, és jó sógor osztrák,
Egytõl-egyig mind, mindig
a vagyont, a kasszát kereste,
akár a meráni vagy a vallon,
mindig csak a hasznát leste!

Hiába volt az ország keresztény,
és szent itt maga a király,
mindig magunk maradtunk mi,
aki Muhira, Mohácsra kiáll!
Jó „tiborczai” a kampánytól festett,
ünnepelt, optimista mának,
mi lesz az majd, ami az európai
étvágynak határt szab?

Egry Artúr Budapesten élõ 25 éves mérnök. Versei gyakran szerepelnek az Irodalmi Rádió mûsoraiban. Önálló kötete még nincs. Az irodalom, a színház, a dramaturgia mûvészete tartozik leginkább az érdeklõdési körébe. Fõleg a klasszikus magyar irodalomhoz vonzódik. Babits, József Attila, Dsida, Illyés, Karinthy, Móricz, Weöres, Pilinszky kötetei ott lapulnak félig kinyitva könyvespolcán. De imádja Shakespeare, Moliere, Ben Johnson, Rimbaud és Bulgakov mûveit is.

Az Unió 2004-es bõvítése a tíz új tagországgal bátor, történelmi lépés szeretett kontinensünk egyesítésére politikai és gazdasági és kulturális szempontból egyaránt. Lehetõséget ad a béke, a szabadság, a biztonság, s a jólét hosszú távú megõrzésére Európa-szerte. A bõvítéssel újra létrejön Európa egysége, s megnõ stabilitása. A bõvítés Európa válasza a globalizációra. A tíz új tagország csatlakozásával az Unió lakossága 450 millió fõre duzzad, s ezzel a világ egyik legnagyobb piacává válik. Vannak még hátra feladatok a közigazgatás, a törvényhozás, a jogharmonizáció terén, de biztos vagyok benne, hogy együtt ezekkel a nehézségekkel is megbirkózunk. Az európai együttmûködés nem utópia, ezt bizonyítja Pilisvörösvár és Gröbenzell partnerkapcsolata is.

Részlet Helmuth Bahnholzer schrambergi fõpolgármester-helyettes beszédébõl:

Mindenkiben van kétely, bizonytalanság a csatlakozással kapcsolatban. Nem szabad azonban szem elõl tévesztenünk azokat a hihetetlen lehetõségeket, melyeket az Európai Unió kínál. Az immáron 25 tagot számláló Európai Unió biztosíték Európa békés, biztonságos jövõjére. Legjobb példa erre az, hogy milyen békésen él most együtt Franciaország és Németország egy európai szövetségben, véres, háborúktól nem mentes múltjuk ellenére. Bizton állíthatom, hogy a két ország közti évszázados ellentétek mára semmivé foszlottak. Günther Verheugen joggal mondta ki, hogy „Az Európai Unió lehetõséget ad nekünk, európaiaknak arra, hogy a múlt borzalmai ne fordulhassanak elõ még egyszer.”
Az egyesülés csak akkor lesz sikeres, hal az emberek toleránsak lesznek egymással. Az együttéléshez ugyanis szükséges megérteni egymás szociális, kulturális hátterét, hogy a különbségek áthidalhatók legyenek. Az Unió megteremti a lehetõséget arra, hogy az emberek közel kerüljenek egymáshoz, megismerjék egymás kulturális értékeit, s békében éljenek együtt. Kívánom, hogy országuk nagy fejlõdést érjen el uniós tagként. Mindnyájunknak kívánom, hogy megszülessen a jövõ békés Európája.