 |
Európai parlamenti választás
2004. június 13.
Az Európai Unió polgárai 5 évenként közvetlen választásokon választják az Európai Parlament tagjait.
A 2004 júliusától 732 tagot számláló Európai Parlamentbe Magyarország 24 képviselõt küld.
A június 13-án sorra kerülõ választáson politikai pártok állítanak listát, a választópolgárok pártokra szavaznak.
A párt listaállításához legalább 20 000 választópolgárnak az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges. Az ajánlás az ajánlószelvény kitöltésével történik. A választópolgár szabadon dönt arról, hogy kíván-e ajánlási jogával élni.
Hogyan szavazhat, ha a szavazás napján Magyarországon, de lakóhelyétõl eltérõ településen tartózkodik?
Aki a szavazás napján lakcímétõl távol van, a lakcíme szerinti illetékes jegyzõtõl kérhet igazolást személyesen, vagy meghatalmazott útján június 11-én 16 óráig vagy ajánlott levélben úgy, hogy az ajánlott levél június 8-án 16 óráig megérkezzen a jegyzõhöz.
Kérelmében közölnie kell
– nevét,
– lakcímét,
– személyi azonosítóját (személyi szám),
– és a települést ahol szavazni kíván.
Igazolással azon településen szavazhat, ahol a szavazás napján tartózkodik. E település nevét az igazoláson feltüntetik.
Figyelem! Az igazolás, valamint a személyazonosság és lakcím igazolására alkalmas iratok a szavazáshoz nélkülözhetetlenek!
Hogyan szavazhat, ha külföldön tartózkodik a szavazás napján?
Ha a szavazás napján külföldön tartózkodik, szavazatát leadhatja a Magyar Köztársaság valamelyik nagykövetségén.
Erre akkor van lehetõsége, ha május 14-én 16 óráig kéri a lakóhelye szerinti jegyzõtõl a külképviseleti névjegyzékbe való felvételét. Kérelmét személyesen, meghatalmazott útján, vagy levélben terjesztheti elõ május 14-én 16 óráig.
A jegyzõ a névjegyzékbe való felvételrõl, illetõleg kérelme elutasításáról magyarországi lakcímén, vagy a megadott külföldi címen postai úton értesíti.
Figyelem! Névjegyzékbe való felvételét május 14-ig kérheti, annak elmulasztása esetén nem szavazhat külföldön! A külképviseleten nincs mód a külképviseleti névjegyzékbe való utólagos felvételre!
Hogyan választjuk az Európai Parlament tagjait?
A választás arányos választási rendszerben, listás szavazással történik. A listán a jelöltek a párt által bejelentett sorrendben szerepelnek.
A megszerezhetõ mandátumok száma megegyezik az Európai Parlamentben a Magyar Köztársaság számára fenntartott képviselõi helyek számával. Ez jelenleg 24 hely.
A mandátumkiosztásban csak azok a pártok vehetnek részt, amelyek több szavazatot kaptak, mint az összes listára leadott összes érvényes szavazat 5%-a.
Választási Iroda
Európa fekete báránya
Nemrégiben a Balatonon jártam, ahol köztudottan sok német fordul meg minden nyáron, annak ellenére is, hogy az „NDK-turista” fogalma már rég eltûnõben van. Életemben elõször igazi uniós polgárként kólát rendeltem egy rendszerváltás elõtti idõkbõl fennmaradt büfékocsinál, a magyar tenger partján. Míg vártam a borsos árú üdítõre, többször is megütötte a fülemet egy-egy ismerõs német szófordulat. Négy negyven év körüli férfit pillantottam meg, söröskorsóval a kezükben… Kiváló alkalom egy kis nyelvgyakorlásra – gondoltam magamban, s szóba elegyedtem velük.
Eleinte gyors ismerkedés, honnan-hová és a többi. Majd miután megvitattuk, hol is tanultam meg németül, kapva kaptam az alkalmon, hogy megtudjam, vajon német barátaink hogyan is ünnepelték meg a tíz új tagállam csatlakozását Európához. Elvégre idehaza nagy médiakampány és ünnepségek hada üdvözölte csatlakozásunkat. „Persze, a tévé foglalkozott vele, s a magunk módján mi is…” – mondta egyik újdonsült nyugati barátom. Egy csöpp cinizmust éreztem a szavaiban, s ki is faggattam, mit is ért ez alatt. Néhány perc után rádöbbentem, az élet az Unióban sem habostorta. A beszélgetésbõl kiderült ugyanis, hogy ezek a nyugat-németek, ott az Unió szívében, egyáltalán nincsenek oda az egyesülésért. Nem is csoda, hiszen elmondásuk szerint fizetésük mindössze 48 százalékát kapják kézhez, a többit mind adóként levonják tõlük. Ráadásul nem is náluk fektetik be azt a pénzt, amit elvesznek tõlük, a nyolcvanmillió német adófizetõ pénze ugyanis az Unió költségvetésének igen jelentõs részét adja. Egyikük egyenesen azt állította, hogy az összes költség kétharmad részét (!) õk állják. Mindezen felül a német kormány évente több mint egymilliárd eurónyi összeget invesztál a volt NDK-tartományokba, hogy felzárkóztassák az ottani elmaradott gazdaságot. „És amióta az eurót bevezették, még drágább lett minden Németországban” – panaszkodtak a sört iszogatván.
Már-már lelkiismeret-furdalást kezdtem érezni, azonban mikor megmutatták vadonatúj digitális fényképezõgépükön a két hatalmas Mercedesükrõl készült képeket, és a sajnálatom pillanatok alatt elpárolgott… Azt is tapasztaltam, hogy még mindig vajmi keveset tudnak a kelet-európai országok kultúrájáról. „Puszta, Gulasch, Paprika” – országimázs ide vagy oda, még mindig ez a három szó mutatja legjobban a rólunk kialakult képet.
A panaszáradat az elfogyasztott sörökkel arányosan növekedett: „És megyünk egyre keletebbre. Meg fogjuk érni, hogy Szöulban igent mondanak az uniós bõvítésre…” – keseregtek tovább. Bõ egy óra múltán, végre megtudhattam, mit is sérelmeznek leginkább német barátaink: azt, hogy egy ilyen hatalmas nemzet, aki ennyi pénzt áldoz az összes többi tag jólétére, nem élvez elegendõ önállóságot, s nincs elég nagy befolyása az Unió vezetésében. „Brüsszel tehát a család feje, a zsebpénzt mégis Németország osztogatja” – foglaltam össze a hallottakat. „Pontosan. És miért? Mert még mindig mi vagyunk Európa fekete báránya. Ez bánt minket a leginkább” – fejtette ki véleményét egyikük.
Mindenkiben voltak és vannak kétségek az EU-val kapcsolatban, s ezt fokozza, hogy maguk a nyugatiak sem biztosak az EU tökéletes jövõképében. Német barátaink mélyen a zsebükbe nyúlnak, hogy mi magyarok felzárkózhassunk az élvonalhoz. És valóban. Még a sörömet is õk fizették…
Fogarasy Balázs
Köszönet
Köszönetet mondunk az április 30-i és május 1-jei sportnap támogatóinak:
Bányai Bútorok Kft., Botzheim Mátyás, Brau Uniun Sörgyárak Rt., Camping Plázs, Dzsébri Szoft, Emil cukrászda, Gamma Beton Kft., Halmschláger Trade Rt., Hofstädter Kft., Iflinger Mátyás, KBE Hungaria Kft., Kész Kft., dr. Körösy Judit és dr. Krupp Zsuzsanna, Müller Márton, OTP Pilisvörösvári Fiókja, Péleusz Nyelviskola, Rotburger sörözõ, Rumpold Bicske Kft., Sodexho Magyarország Kft., Szamos Marcipán Kft., Szauer Balázs, Tácsik pékség, testnevelõ tanárok, Waldi Kft., Wilu Kft., Wippelhauser cukrászda, Ziegler István.
Munka? Otthon? Biztonság?
(Merre mén a szekér, atyafik?)Mottó: Ember! Tudd, hogy hol a helye az X-nek! Hosszú a négy év!
– Mit hoz a jövõ?
– Mi történik a környezetünkben?
– Mi játszódik le a „nagypolitikában”?
– Milyen hozadéka van, és ki lesz az elszenvedõje napjaink felemás történéseinek?
– Egyáltalán értünk mindent, ami velünk, körülöttünk történik?Súlyos, igen nehéz kérdések ezek, s talán nem is lehet megválaszolni némelyiket. Az alábbiakban mégis megkísérlem. Elõrebocsátom: szerintem nem az a bûnös, aki a problémákról igazat beszél, azokat igyekszik közérthetõvé tenni! Nem azt kell tûzzel-vassal, baseballütõkkel „megrendszabályozni”, aki netán valamit felfog a történésekbõl, s azt a keveset megpróbálja másokkal is megértetni! Inkább odáig kellene végre eljutni: „… köszönöm, hogy szóltál! Szerinted hogyan lehetünk úrrá a minden irányból ránk váró kudarcokon?” – Ó, de nem ez történik! Helyette: cenzúra, újságárusok piszkálása, újságpéldányok elkobzása, aknamunka a „jobbos” sajtócskával szemben stb.!
Hölgyeim és Uraim!
Ez az ország, a hazánk, 2002-ben tudathasadásos választásokon esett át! A Bankárkormány félrevezette a gyanútlan és tapasztalatlan embereket! Aki már akkor átlátta, mi fog történni, az csak állt döbbenten, 19 000 Ft-tal a kezében, sokkoltan, s tehetetlenül nézte, mit tesznek a sok alultájékozott, gyanútlan magyarral!
Mit tettek? – Felkeltették az emberekben azt a gyarló érzést, melynek tápláléka a rosszhiszemûség, a nem „valamiért”-szavazás, hanem a „valami ellen”-tiltakozás!
A mocsok, a sár, a szenny ellepte egész közéletünket! Õrült sebességgel kiásták az árkokat! Kiásták és mutogatnak! Át az árkon, árkon-bokron, vissza a fasiszta, Fideszes „múltba”! Botránypereket agyaltak ki, embereket meghurcoltak, s eszmeiségükkel rombolnak, törnek-zúznak az óta is! Támadják a történelmi egyházakat, a gyanútlan választópolgárt pedig ellepi a féligazságok, sõt a valótlanságok áradata!
Természetesen ehhez kórusdalt liheg a hazai sajtó 95 százaléka! Bérpolitológusok garmada gyárt a dilettáns országvezetés elkapkodott tetteihez utólagos ideológiát a különbözõ tévécsatornákon, egyetlenegyszer ki nem hagyva a gyalázkodás, a visszamutogatás eszközeit! – Ugye, országos a lefedettség? „Miazhogy”! Nagyon is!
A helyi lapokban csak idõszaki papagájcsõr-metszésrõl, lisztharmat-permetezésrõl, nem létezõ járdák seprésérõl, helyi érdekû zabhegyezésrõl szabad írni, híresnek vélt vagy tényleg híres helyi kisegzisztenciák propagálásával szabad csak foglalkozni! Országosan púderezett statisztikákat terjesztenek, eszméletlen és soha nem látott virtuális életszínvonal-emelkedést propagálnak! Közben szétesik minden, az ország pénzeszsákja kilyukadni látszik ismét!
A lyukon meg szépen, de már nem is lassan, csordogál ki a nemzeti vagyon, mindannyiunk pénze! Ez a zsák nyeli el rendszeresen az Önök adó-forintjait, a kisvállalkozók izzadtságszagú befizetéseit, a munkanélkülivé váltak eddig kikönnyezett adóját és járulékait, és nem utolsó sorban a mértéktelenül felvett hiteleket!
Növekvõ infláció, szociálisan érzéketlen áremelések (gyógyszer, gáz, villany, benzin stb. -szinte az élet minden területén), zûrzavar az egészségügyben, erõltetett privatizáció, határon túli nemzettársaink magára hagyása, a fiatalok lakástámogatási rendszerének és a Széchenyi-tervnek a tönkretétele… és így lehetne sorolni hosszan – ezt kaptuk a „szociálisan érzékeny” hatalomtól!
Kedves Honfitársaim,
Magyarország – szerintem is – köztársaság és nem részvénytársaság! Érzõ, gondolkodó, békés természetû polgárokkal, akik nem ilyen lovat akartak!
Annak idején, amikor az ominózus megnyert második fordulóval a FIDESZ-kormány elbukott, neves SZDSZ-kötõdésû közgazdászunk, igézõmosolyú P. Mária Zita úrhölgy felsikkantott: „Drága Hazám, megszabadultál!”
Azt gondolom, mi ezt csak legjobb esetben a következõ parlamenti választásokat követõ helyhatósági választások után tehetjük meg!
Az ehhez vezetõ úton elsõ lépcsõ lesz az uniós képviselõ-választás, ahol még csak egy pártlistára szavazunk!
Ezektõl a „szakértõktõl” nem úgy kell megszabadulni, hogy elküldjük õket az EU-parlamentbe!
Õket máshová kell elküldeni!Egy jobb, szebb, élhetõbb európai Magyarországot szeretnénk!
CSAK EGYÜTT SIKERÜLHET!!!
Z. Z.
A Magyar Demokrata Fórum elsõdleges célja nemzeti értékeink megóvása. A többpártrendszer megóvása. A politikai sokszínûség megõrzése. Gondoljunk csak bele, ha egy párt lesz csupán a jobboldalon, hogyan fejezheti ki a jobboldali érzelmû ember a választásokon a nem tetszését? A szocialistákra szavaz? Esetleg a szabad demokratákra? Otthon marad. Ez elég szomorú jövõ lenne. Vagy hiszünk abban rendületlenül, hogy az az egy párt nem tévedhet, amit csinál, azt a lehetõ legjobban csinálja, és bízhatunk bennük, sõt hihetünk bennük rendületlenül!
Ha visszagondolunk arra, hogy 1998-ban hányféle jobboldali párt volt a porondon, valahol az elszegényedése a választási lehetõségeinknek, ami felé haladunk. Az egypárt létrejötte ezen az oldalon, leginkább annak az egypártnak és vezetõinek az érdekét szolgálja, hiszen nincs koalíciós partner akivel egyezkedni kell, aki beleszólhat a program kialakításába, akár ellenzékben akár kormányon, egyszerûbb így az élet. Elég egy ellenségkép, és a saját profetikus megbízatásunk hangoztatása és nem is kell már más. A problémám ezzel a hozzáállással szemben csupán az, hogy azt, hogy hány párt legyen a jobboldalon, azt hadd döntsék el azok, akiket a leginkább érint, a választók. Ehhez pedig az kellett volna, hogy a nagy párt ne hozakodjon elõ egy általa elképzelt egység gondolatával és ne vádolja a másik pártot ennek az egységnek a megbontásával. A Magyar Nemzetben és a HírTV-n is az MDF-t gyakran az egység megbontójaként említik. Pedig az egység és az egypárt két külön dolog.
Ezzel a politikával – amellyel szemben most a Magyar Demokrata Fórum fellép – hosszú távon a nemzeti-keresztény oldal alul fog maradni a másik oldallal szemben, ahol a két párt nyíltan nem támadja egymást, a másik létét nem vonja kétségbe a szocialista párt, nem javasolták a beolvadást, nem alakultak (Szent)Szövetséggé.
A Magyar Demokrata Fórum olyan országot akar, ahol nem hagyják magukra a gyermekeket, ahol értékelik és nem utasítják vissza korukra hivatkozva a 45 év feletti munkavállalókat, ahol az idõsek számára, végigdolgozott életük után, tisztes megélhetést nyújt a nyugdíj. Az MDF indulatok helyett gondolatokat kínál. Az MDF évtizedek óta olyan világról álmodott, ahol nem lesz korrupció, ahol az erkölcsre és a moralitásra épülhet fel a közélet.
Dávid Ibolya, az MDF elnöke
Szavazatukkal támogassák a Magyar Demokrata Fórum listáját!
Hogy együtt legyünk Európában – Szavazz a szocialistákra!
Czinege Imre, ceglédi fõorvos, országgyûlési képviselõ, megfigyelõként eredményesen dolgozott Brüszszelben, a Magyar Szocialista Párt jelöltje az Európai Parlamentbe, Pest megyét, a Közép-Magyarországi Régiót képviseli:„Magyarországon rossz az emberek egészségi állapota. Ezért pályázhatunk támogatásra a strukturális alapokból. 2004 és 2006 között 26 milliárd forintnyi eurót kapunk. Ehhez még hozzájön az önrész, s így 35-40 milliárdnyi eurót (!) költhetünk a hazai egészségügyre s ezen belül a fejletlenebb régiók, kistérségek ellátására. Sajnos Pest megyében is vannak ilyen területek: most a leszakadókat is fölzárkóztathatjuk."
Kovács László külügyminiszter, az MSZP elnöke, az MSZP listavezetõje az EU-parlamenti választásokon:
„Mi nem sajátítjuk ki a csatlakozás dicsõségét. Azt mondjuk, elismerés illeti hazánk minden felnõtt állampolgárát, mert az egész nép munkája, teljesítménye és áldozatvállalása nyitotta meg elõttünk az Európai Unió kapuját. Csatlakozásunk a nemzeti összefogás eredménye. Segítse ez az összefogás a sikeres beilleszkedést is, hogy mielõbb otthon érezzük magunkat a tágabb Európában. Mi azért dolgozunk, hogy a csatlakozásnak mindenki nyertese legyen.”
Enrique Barón Crespo, az Európai Parlament Szocialista frakciójának elnöke:
„Olyan egyesült Európát akarunk, amely erkölcsi alapokon áll, s az emberi, szociális dimenziót elébe helyezi a nagyvállalatok érdekeinek, valamint a globalizációs stratégiának. A szocialisták olyan Európát szeretnének, amelynek van emberi arca, amely párbeszédet kíván a tagállamok és azok polgárai között. Mi a szolidaritás Európáját akarjuk, annak minden vetületével.”
Modern magyar Köztársaságot!
– Békét, biztonságot, szociális Európát!Magyar Szocialista Párt
A siker nem marad el!Mi, szabad demokraták azt szeretnénk, ha az európai uniós formális csatlakozásunkat minél elõbb a magyar emberek életminõségének felzárkóztatása követné.
Azt szeretnénk, hogy
– a gazdaság versenyképessége növekedjen,
– a magyar vállalkozások az európai uniós piaco-
kon megjelenjenek és sikeresek legyenek.
Azt szeretnénk, hogy szolgáltató önkormányzatok jöjjenek létre.
Azt szeretnénk, ha végre felzárkóznánk az infra-
struktúra területén is.
Fel kell gyorsítani
– a közúthálózat-fejlesztés programját az agglo-
merációban, és a megye egész területén,
– az M0-ás körgyûrû, és a hozzá kapcsolódó
északi Duna híd megépítését,
– a 10-es fõút, közútjaink és településeink útháló-
zatának bõvítését, illetve felújítását.
Radikálisan javítani, korszerûsíteni kell a tömegközlekedést.
Azt szeretnénk, hogy
– az uniós forrásokat bevonjuk a városközpont
rehabilitációjához, megújításához,
– az oktatási, egészségügyi, szociális és kulturá-
lis intézményhálózatunk végre megfeleljen a
XXI. századi követelményeknek,
– környezetünk állapotát javítsuk (vízbázis védel-
me, teljes körû csatornázás, hulladékgazdálko-
dás, illegális szemétlerakók felszámolása),
– kulturális örökségünket megõrizzük, hogy átad-
hassuk gyermekeinknek, unokáinknak.Mi, európai liberálisok azért dolgozunk majd, hogy az unió legalább annyi figyelmet fordítson az emberek problémáira, mint az uborka hosszára, vagy a tej zsírtartalmára.
