Vörösvári Újság Online

Ha létezne a Városházán döglött ügyek osztálya, a Szent Erzsébet utca évtizedeken keresztül ott is a legalsó, legeldugottabb fiókban kapott volna helyet. Sokáig teljesen reménytelennek tûnt, hogy egyszer ez az utca valaha is fel legyen újítva. Kátyúk tekintetében állandó vetélytársa volt a Kápolna utcának, igaz e kétes dicsõségû versenyt végül is ez utóbbi nyerte. Hosszú évek próbálkozásai után most megtört a jég, siker koronázta mindazok fáradozását, akik kitartóan harcoltak azért, hogy ez az utca megfiatalodjék és minden tekintetben európai színvonalúvá váljék.

A Szent Erzsébet utca (Baros utca, Sallai Imre utca) régebben közút volt, ezen keresztül közlekedtek a buszok is Pilisszántó felé. Mivel egyes helyeken rendkívül keskeny és balesetveszélyes ez az utca, a közúti forgalmat a hatvanas évek végén átterelték az akkor megépített Szabadság útra. A Szent Erzsébet utca ezzel elveszítette jelentõségét, s a közútkezelõ vállalat azontúl nem sok figyelmet fordított rá. Ugyanígy volt ez a rendszerváltás után. A Pemák a kátyúzáson kívül nemigen foglalkozott vele, egyszerûen nem állt érdekében, hogy egy „döglött útra” súlyos milliókat költsön.

Grószné Krupp Erzsébet elsõ polgármestersége idején felvetette, hogy a Szent Erzsébet utcáért cserébe adja át az önkormányzat a Pemáknak a Szabadság út tulajdonjogát. A tárgyalások azonban ekkor még nem vezettek sikerre. Az akadályok az utcacsere elõl ez év tavaszára hárultak el.

2004. március 11-én a Képviselõ-testület felhatalmazta a polgármestert, hogy a Szabadság út-Szent Erzsébet utca cseréjére vonatkozó tulajdonosi és közútkezelõi megállapodást a Pemák Kht.-val közösen a Pest Megyei Közlekedési Felügyelethez benyújtsa. Két héttel késõbb a Képviselõ-testület döntött arról, hogy megkezdi az utca szakaszos felújítását. A beruházás forrásaként a képviselõk azt a 18,3 millió forintot jelölték meg, amely az utca felújítására korábban a Pemákkal együtt beadott sikertelen pályázat önrészeként maradt meg a büdzsében.

Praktikus okokból a beruházó a Csatornatársulat lett, hozzátéve azt a hárommillió forintot is, amit erre célra, azaz útfelújításokra tartalékolt. A kivitelezõ a Dél-Pest T & T Kft. lett. Az utcában végig viacolorburkolatot terveztek. Az elsõ szakasz a Szõlõkert utcáig épül meg, 5 méter szélességben.

Müller János gépészmérnök, a Csatornatársulat elnöke szerint a korábbi évek közmûfektetései teljesen tönkretették a Szent Erzsébet utcát. Helyrehozatala nemcsak közlekedési, de csapadékelvezetési szempontból is halaszthatatlanná vált. Ez az utca ugyanis a város egyik csapadékvízgyûjtõje. Nem csoda, hogy nagyobb zivatarok idején elöntötte az utcát, és sokszor a házak pincéit is a Szabadság út felõl lezúduló esõvíz.

Szakszon József alpolgármesternek évek óta szintén szívügye a Szent Erzsébet utca helyreállítása. Nem csoda, hiszen életének nagy részét itt töltötte el, s csak az elmúlt évben költözött el az északi lakókörzetben épült új házába. Az alpolgármester úr rendkívül örül annak, hogy végre alkalom nyílt az utca helyrehozatalára. Mûszaki színvonalát tekintve ez lesz az elsõ Európai Uniós utunk. Szeretné, ha a további útfelújításoknál is ez lenne a minta.
A nemrég megkezdõdött elsõ szakasz építési költségeinek 30-40 %-át a csapadék-vízelvezetés teszi majd ki. A vizet nem nyitott árokban, hanem az úttest baloldala (a focipálya felé esõ oldalon – a szerk.) alatt futó zárt, öntisztító csatornában vezetik el. Az alpolgármester úr szerint mûszaki szempontból az lenne a jó, ha ez a csatornarendszer végig megépülhetne, mert öntisztulása csak így biztosítható. Azaz az elejétõl a végéig zártnak kell lennie, mert ha a fel nem újított útszakaszokból bezúdul a csapadékvíz a zárt csatornába, az könnyen eltömõdhet.

Az alpolgármester úr szeretné azt is elérni, hogy a felújított út védelme érdekében tiltsanak ki minden nehéz gépjármûvet az utcából.

Május 5-én a focipálya klubhelyiségében lakossági fórumot hirdetett a Szent Erzsébet utca lakói számára Szakszon József alpolgármester és Müller János, a Költségvetési és Pénzügyi Bizottság elnöke. A lakókat tájékoztatták az út felújításának körülményeirõl, mûszaki problémáiról és az önkormányzat elképzeléseirõl.

Ezen a fórumon a pénzügyi bizottság elnöke az utca lakói elõtt kijelentette: azon lesz, hogy búcsúra az utca teljes hosszában fel legyen újítva az útfelület. A lakók természetesen ezt a kijelentést kitörõ örömmel fogadták, volt, aki szinte sírva fakadt. Az elmúlt évek, évtizedek reménytelensége után ez nem csoda.

(És még egy jó hír: Müller úr azt is elmondta újságunknak, hogy a tárgyalások során a Pemák vezetõi megígérték, jövõ tavaszszal felmarják és újraaszfaltozzák a Szabadság utat.)

Május 13-án a Képviselõ-testület további 30 millió forintot szavazott meg a Szent Erzsébet utca felújítására. A korábbi 21 millió forinttal együtt ez már körülbelül az utca felének felújítására és csapadék-vízelvezetésének megoldására elegendõ. Müller János szerint minden pénzügyi lehetõséget meg kell ragadniuk most a maradék összeg elõteremtésére. Az utca rendbehozatalával egyszerûen tartoznak a lakosságnak. A teljes felújítás összege 107 millió forintot tesz ki.

Bár a 30 millió Forint átcsoportosítása konfliktusos helyzetbe hozta a képviselõ-testületet, hiszen ez az összeg más utcák megépítésére volt betervezve, a képviselõk többsége támogatja azt, hogy a Szent Erzsébet utcát kiemelten kezeljék.

Bruckner Katalin képviselõnõ szerint egy évtized óta nem sikerült elérni, hogy a Szent Erzsébet utcában történjen valami. Most végre adódott rá lehetõség. És ezt a lehetõséget nem szabad elszalasztani… Megbocsáthatatlan lenne.

A növényvédelemrõl szóló 2000. évi IIIV. tv 5. § alapján: a termelõ, földhasználó köteles minden olyan károsító – így a gyomok – ellen is védekezni, amelyek a szomszédos földhasználók, illetve termelõk növénytermelési, növényvédelmi biztonságát vagy az emberi egészséget bármely módon veszélyeztetik.

Az 5/2001. FVM rendelet szerint a gyomnövények ellen kötelezõ a védekezés, különösen a parlagfû, selyemkóró és az arankafajok ellen, melyet a virágzás elõtt kell végrehajtani.
A védekezési kötelezettségüket megszegõ tulajdonosokkal, földhasználókkal szemben növényvédelmi bírság szabható ki, melynek összege 20 000 – 2 000 000 forint között alakulhat, emellett a törvény 7.§-a közérdekû védekezés elrendelését is lehetõvé teszi, melyet a hatóság a tulajdonos, illetve földhasználó költségére végeztet el.

Mindezek alapján felhívjuk a lakosságot a szükséges mechanikai (elsõsorban kaszálás) és vegyszeres gyommentesítés végrehajtására.

Földterületeink és közvetlen környezetünk gyommentessége mindannyiunk közös érdeke!

Szabó János, a Fõvárosi és Pest Megyei Növény és Talajvédelmi Szolgálat igazgatója

Május hónapban egyszerre több helyszínen is munkagépek zaja verte fel a csendet városunk utcáin. Az útépítõgépek zaja azonban muzsika a vörösváriak számára, hiszen még nagyon sok utcában nincs szilárd útburkolat, a legrégebben aszfaltozott utcák pedig már annyira elhasználódtak, hogy az útkátyúzással folyamatosan pénzt dob ki az önkormányzat az ablakon. Minél több utcába kerül aszfalt vagy viacolor, annál türelmetlenebbek a földutas utcák lakói és annál groteszkebb a számukra, hogy már mi is az Európai Unió része vagyunk.

Május közepére elkészült a Kodály Zoltán utca és a Honvéd utca, valamint az Erkel Ferenc utca egy szakaszának viacolor burkolata. Lapzártakor befejezéshez közeledett a Táncsics utca építése. Igazán jó hír, hogy ezen a részen 400 folyóméterrel több út épülhetett meg a Dél-Pest T &T Rt. kivitelezésében. Ez azt jelenti, hogy a Táncsics utca egészen a Horgász sorig kiépült, és a Mátyás király utca még földes szakaszára is viacolor-burkolat került.
Folyik a munka a Csokonai, Vörösmarty, Jókai és Dugonics utca, valamint a Szõlõkert közben. A viacolor burkolatot itt a közbeszerzési pályázatot elnyert Viadom Építõipari Kft. rakja le. A Dugonics utcában a nagy igénybevétel miatt aszfaltburkolatot kap.

A legkomolyabb mûszaki tartalmú munka a Szent Erzsébet utcában folyik, ahol a költségek harmadát a szennyvízelvezetõ rendszer kiépítése jelenti. A beruházás kivitelezõje itt is a Dél-Pest T & T Kft. A Szent Erzsébet utca felújítása miatt a képviselõ-testület átütemezett néhány útépítést, így a Hunyadi, a Szondi, a Gesztenye és az Erkel utcában, valamint az Orgona közben. Ezek az utcák, illetve utcarészek elõreláthatólag csak jövõ tavasszal épülhetnek meg.

A pilisszentiváni és a pilisvörösvári önkormányzat megállapodott abban, hogy közös finanszírozásban leaszfaltozzák a Klapka utcát. A Beruházó a pilisszentiváni önkormányzat lesz. Az utat öt szakaszban építik meg, elõször a II. számú szakasz kerül sorra, amely a Bem utcától a Szamos Marcipán Kft. üzeméig tart.

Közlekedési szempontból igazán jó hír, hogy felújítják a Vasút utca aszfaltburkolatát. (A gyalogosok már egy ideje használhatják a Heer és Társa által felújított lépcsõt is.)
A Zrínyi utcában és a Tavasz utcában tavaly év végén lefektetett aszfalt-útburkolat egy része cserére szorul. A hideg idõben a Varpex Építõipari Rt. már nem tudott minõségi munkát végezni.

Korsós Sándor szerint elsõre úgy tûnt, a teljes kopóréteget fel kell maratni, de az ismételt bejárás során megállapították, hogy elég, ha csak a keresztezõdésekben és a Tavasz utca egy szakaszán cseréltetik ki a felsõ aszfaltréteget. A Varpex Kft. mintegy jóvátételként 1000 m2 viacolorburkolat lerakását vállalta. A képviselõ-testület úgy határozott, hogy a felajánlott burkolóanyagot a Zrínyi utca alsó szakaszának megépítésére fordítja.

Lapunk megjelenéséig – ha minden igaz – befejezõdnek a kátyúzási munkák is a városban.
Bízzunk benne, hogy céltudatos tervezéssel, kitartó munkával, a pályázati lehetõségek kihasználásával és egy kis szerencsével néhány év alatt az úthálózatot sikerül európai szintûvé fejleszteni Vörösváron, és nem kell többé gödörben, sárban, kátyúban araszolnunk.
Addig is egy fontos emberi tulajdonságot kell megerõsítenünk magunkban: a türelmet.

Januári számunkban számoltunk be arról, hogy a Rumpold-Bicske Kft. a város szilárd útburkolatú utcáinak tisztán tartására egy univerzális, Doppstadt típusú munkagépet kíván vásárolni. Miután ezzel az új géppel hónapok múltán sem találkoztunk Vörösvár utcáin, tájékoztatást kértünk Rák József ügyvezetõ igazgatótól.

Rák úr elmondta, hogy a gépet nem sikerült megvásárolniuk, annak forgalmazója ugyanis elfogadhatatlan feltételeket szabott a számukra. Ezért valószínûleg egy Unimog típusú gépet vásárolnak helyette. Az úttisztítást addig is a Rumpold-Esztergom Kft-tõl kölcsön kapott géppel végzik.

(Megjegyzem, én elég sûrûn járom a várost, de úttisztító géppel még egyszer sem találkoztam – a szerk.)

Február 21-22-én jelentõs mennyiségû ónos esõ hullott a Pilisben. A fákra lerakódott irdatlan mennyiségû, több centiméter vastagságú jég hatalmas pusztítást végzett az erdõkben. Rengeteg ág letört, nagyon sok fa meghajlott vagy kidõlt a jégpáncél súlya alatt. Egy ideig turistaútvonalak egy részét lezárták a balesetveszély miatt. A Pilisi Parkerdõ Rt. által kezelt 65 ezer hektárnyi erdõterületbõl 15 ezer hektár károsodott. Az anyagi kárt 15 millió forintra becsülték.

A Vörösvár északi részén elterülõ erdõ a Parkerdõn belül a Pilisszentkereszti Erdészethez tartozik. Az erdészet szakemberei február óta folyamatosan végzik a turistautak és a sérült erdõrészek megtisztítását. Ennek ellenére az erdei utak egy része még mindig járhatatlan, és a sérült erdõk egy része siralmas képet mutat a kidõlt fák, szanaszét-heverõ ágak miatt.
Farkas Viktor erdészetvezetõ elmondása szerint az erdészet 6100 hektárából 110 hektárnyi erdõ károsodott. A koronatörések, fakidõlések miatt ötmillió forint veszteség érte a gazdaságot, és további ötmillió forintba kerül a terület megtisztítása, ami hónapokig, akár még egy évig is eltarthat. A kárelhárító munka mellett ugyanis nagy figyelmet kell fordítaniuk az erdõtelepítésekre és a nem károsodott erdõk gondozására is.

Májusban a városban járván-kelvén több helyütt is észlelhettük, hogy javítják a kábeltévé vezetékeit. Valószínûleg sokunk szeme felcsillant a szerelõket látván, hogy talán sikerült kiegyeznie a Fibernetnek és az Önkormányzatnak, és folytatódik a kábelrendszer felújítása.
Siklós Gábor területi igazgató szerint azonban csupán a viharkárok helyreállítása folyik a városban. Ugyanakkor biztatóan nyilatkozott a jövõt illetõen. Elmondása szerint közeledés történt a szolgáltató cég és az önkormányzat között, s nem tarja kizártnak, hogy az ígért fejlesztést a közeljövõben mégis végre tudják hajtani.

Az igazgató úr továbbra is elfogadhatatlannak tartja a földkábelek lefektetését igen megdrágító önkormányzati feltételt: a járdák viacolorral való kikövezését. Ugyanakkor elismeri, az õ kommunikációjukban is voltak hibák. „De ez már a múlt. Elindultak a dolgok. Reméljük a legjobbakat” – nyilatkozta újságunknak a területi igazgató.

Jó ütemben folyik a város északi lakókörzetének közmûvesítése – tájékoztatta újságunkat Müller János gépészmérnök, a Csatornatársulat elnöke. Elkészült a víz- és a csatornahálózat, az elektromos és a gázhálózat kiépítése pedig folyamatban van. A vezetékes telefon bevezetésérõl tárgyalások folynak. A közmûhálózat kiépítése után hátra van még az utak murvával való feltöltése és elegyengetése (útgléderezés). Az utcáknak egyelõre nincs nevük. A névadás a Képviselõ-testület hatáskörébe tartozik.

Rejtelmes sötétségbe burkolózik esténként-éjjelenként a Vásár téri közpark. Sokan szóvá tették már, hogy meg kellene oldani a téren a közvilágítást, most mi is ezt tesszük.
Reméljük, szavainkat nem a pusztába kiáltottuk!

Elkeseredett hangvételû írás érkezett szerkesztõségünkbe, feladója, egy idõs vörösvári asszony arra panaszkodik, hogy szomszédjában egy kõfaragó kezdett dolgozni, ami zajjal, porral, piszokkal jár együtt. Mivel a két telket csak egy drótkerítés választja el egymástól, az idõs asszonyt rendkívüli módon zavarja nyugdíjas életében az üzemszerûen végzett tevékenység. „A városrész, ahol lakom, sûrûn lakott terület, kicsi beépített telkekkel, ami azt jelenti, hogy az említett szabadban végzett tevékenység védõkerítés hiányában a környezõ ingatlanok lakóinak egészségét is veszélyezteti, nem beszélve a környezet károsításáról és az ingatlanok elértéktelenedésétõl” – írja panaszos levelében az egyedül élõ idõs asszony, aki segítséget remélve fordult a helyi nyilvánossághoz.

Amikor beállítottam a hölgyhöz, az átelleni szomszéd is éppen ott tartózkodott. A két idõs asszony hosszasan sorolta panaszait a vállalkozóval kapcsolatban. Elsõsorban azt fájlalták, hogy kertjeikben tönkremennek a gyümölcsök: a csiszolásból származó por és az olajos permet rárakódik a szõlõre, a málnára, de még az ott dolgozó munkások illetlen és szemtelen viselkedésére is megjegyzést tettek. A vállalkozó ugyan ígérte, hogy védõkerítést épít, de ezt a mai napig nem tette meg.

Hátramentünk a szegényes kertbe, ahol csend és nyugalom fogadott. A drótkerítésen túloldalán elhagyott betonkeverõk, sablonok és glédába állított kerítéselemek sorakoztak. Munkásoknak, lázas munkának nyoma sem volt.

– Már néhány hete abbahagyták a munkát - ismerte el a néni. – Sokszor panaszt tettem már a polgármesteri hivatalban, de a legutóbbi idõkig nem volt foganatja. Érdekes módon, amikor a hivatalból kijöttek ellenõrizni, nem sikerült munka közben rajta kapni senkit…

– Azt biztos már a mûhelyhez lett véve, amit ide akar építeni. Meg is kaptam a jegyzõ határozatát mûkõ termék elõállító mûhely építésének engedélyezésérõl. Én azonban ezt megfellebbeztem ezt a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalnál.

– Miért nem hagyja, hogy megépítse a vállalkozó a mûhelyt, hiszen akkor magát sem zavarná annyira az itt folyó munka? – vetem ellene.

– Mert azután is ugyanúgy az udvaron porolnának, mint eddig – vélekedik a hölgy.

Egy félóra múlva már a kerítés másik oldalán állok a kõfaragó vállalkozóval, hogy meghallgassam az õ igazságát is.

– Szó sincs csiszolásról – mondja–, kizárólag kerítéselemek kiöntésével foglalkoztunk itt. Talán egyszer vagy kétszer elõfordult, hogy el kellett fûrészelni egy-egy elemet, ami nagyobb port okozhatott. Azért is szeretném megépíteni a mûhelyt, hogy ezt a tevékenységet odabent végezhessem, és ne zavarjam a szomszédaimat. Ezért akarok egy két és félméteres védõkerítést is építeni mindkét oldalra. Én tökéletesen megértem az idõs hölgyeket, de nekem is meg kell élnem valamibõl, azonkívül a munkásaimról és azok családjáról is gondoskodnom kell. Hosszabb távon abban gondolkodom, hogy kitelepítem a vállalkozást a családom birtokában lévõ külterületi telekre, ahol biztosan nem fogok senkit zavarni a tevékenységemmel.

Természetesen a Polgármesteri Hivatalban is jártam, hogy ellenõrizzem a tényeket. Amint megtudtam, közérdekû bejelentés alapján többször is kint jártak a helyszínen, hogy megállapítsák, telephelyengedélyhez kötött tevékenység folyik-e az ingatlanon, és történik-e környezetszennyezés. Ezt a helyszíni ellenõrzés során nem tudták megállapítani. (Információink szerint a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelõség is foglalkozott az üggyel, és megállapították, hogy helyszínen talajszennyezés nem történt.)
Végül is a vállalkozó szóbeli meghallgatása után döntöttek úgy, hogy felszólítják a telken folyó – telephelyengedélyhez kötött – tevékenység felfüggesztésére. A vállalkozó ugyanis elismerte, hogy nemcsak saját használatra készítettek kerítéselemeket a vizsgált telken.

Nem akarok a döntõbíró szerepében tetszelegni, de nem is tudnék. Úgy érzem ugyanis, hogy mindkét félnek igaza van, az idõs aszszonynak is, aki nyugdíjas éveire nyugalmat szeretne, és élvezni szeretné kertjének gyümölcseit, és a vállalkozónak is, akinek a megélhetése forog kockán.

A megoldás mindenképpen valamiféle kompromisszum kell hogy legyen, egymás érdekeinek megértése és tiszteletben tartása. De legfõképpen bízni kellene egy kicsit már az emberekben. Szomorú tapasztalat a számomra, hogy az ügyben akármelyik felet kérdeztem, mindenki eleve rossz szándékot tételezett fel a másikról. És ez rosszabb bármilyen környezetszennyezésnél…

Fenti ügy kapcsán arra kértük Molnár Sándort, a Pilisvörösvár és Vidéke Ipartestület elnökét, hogy az általános tanulságokat levonva mondja el a véleményét.

– Tudomásul kell vennünk azt, hogy Pilisvörösvár kiszolgáló város, iparosaink nagy része abból él, hogy kiszolgálja a fõvárost. Hála istennek az elmúlt évtizedekben sokat fejlõdtek a vállalkozásaink, a hajdani 1-2 alkalmazottat foglalkoztató kis cégek felfejlõdtek, több embert tudnak alkalmazni, nagyobb és korszerûbb a gépparkjuk. Ez a tendencia összeütközésbe kerül azzal a mindenki számára ismert ténnyel, hogy Pilisvörösvár a legsûrûbben lakott település a környéken. A családi házak szuterénjait, garázsait, sufnijait kinövõ vállalkozások tevékenysége zavarja a sûrûn lakott város polgárait. Különösen a nyugdíjasok szenvedik meg ezt, akik egy egész élet munkája után csendre, pihenésre vágynak. Mivel napközben is otthon vannak, õket zavarja a legjobban a szomszédban mûködõ kisvállalkozás munkásainak jövése-menése, a gépek zajai, a rakodás.

A nyugdíjasnak igaza van, hogy nyugalmat szeretne, azonban a kisvállalkozót is meg lehet érteni, aki nem tud telephelyet nyitni a város ipari részében. A nagy- és középvállalkozók már szinte mind kivonultak a város szélére, ahol drága pénzen csarnokot építettek maguknak. Az is gyakran megtörténik, hogy a vállalkozás elköltözik a városból, mert másutt kedvezõbb feltételeket tudnak a számára nyújtani. Az általa befizetett iparûzési adó így más településeket gazdagít.

Ha az iparosok elköltöznek a városból, akkor a város vissza fog fejlõdni. Lehet, hogy csend lesz, nyugalom és tisztaság, de fejlesztésre, utak építésére sem marad egyetlen forint sem.
A megoldás szerintem nem az, hogy kölcsönösen lehetetlenné tesszük egymás életét, hanem az, hogy nagyobb toleranciát, megértést tanúsítunk egymás iránt. Ausztriában teljesen természetes, hogy egy hotel mellett akár tehénistálló is legyen. Békében megférnek egymással. (Ezt magam is tapasztaltam Németországban – a szerk.) Az én tapasztalatom az, hogy aki kompromisszumkész, az jár jobban. Leben und leben lassen – mondják német barátaim, s ezt igazán meg kellene tanulnunk tõlük. Ez a mai világban különösen fontos, amikor, úgy érzem, az emberek meglehetõsen elidegenedtek egymástól. Azelõtt mindenki jobban összetartott itt, Vörösváron is. Mélyebbek, õszintébbek voltak az emberi kapcsolatok.

Az is nagyon fontos lenne, hogy a kevés tõkével rendelkezõ kisvállalkozások számára az önkormányzat kijelöljön egy területet a város határában, ahol kedvezõ feltételek mellett tudnának telephelyet létesíteni. Közös finanszírozással fel lehetne itt építeni egy csarnokot, ahová a kisvállalkozások be tudnának költözni. Egy ilyen közös csarnoknak a fenntartása jóval olcsóbb volna, mint az hatalmas befektetéssel, jelentõs kockázattal megépített saját csarnokoké.

Bízom benne, hogy a jövõben mind a lakosságnak, mind a vállalkozóknak sikerül megtalálniuk a boldogulás útjait ebben a városban, és békében tudunk élni egymás mellett.