 |
|
|
Kerékpáros szenzáció
Áprilisban két nagy sportesemény rendeznek városunk közelében. Az egyik a hagyományos piliscsévi motocross EB-futam, a másik pedig a pilisszántói, a Pilis Cross Country Club által szervezett pénzdíjas nemzetközi világranglista pontszerzõ verseny. Ez utóbbi igazi szenzáció, hiszen hazánkban utoljára 1997-ben rendeztek hasonló színvonalú mountain-bike versenyt. Azon a csillebérci Világkupa futamon a világ legjobbjai szerepeltek. A mostani, vörösváriak által rendezendõ verseny ugyan nem éri el azt a szintet, de túlzás nélkül mondhatjuk, hogy így is az ország legjelentõsebb viadala lesz. Tudniillik olimpiai versenyszámban küzdhetnek a világranglista-pontokért a versenyzõk, és talán nem kell mondanom, hogy az olimpia évében ennek mekkora jelentõsége lehet. Értékében ezért megelõzi a másik két hazai, ugyancsak világranglista pontgyûjtõ futamot, a Duna és a Bükk maratont. Április 25-én tehát minden sportkedvelõnek érdemes lesz ellátogatnia a Pilis lábához.
– Sok versenyzõt várunk – mondja Benkó László, a verseny egyik fõszervezõje. – A különbözõ korosztályokat figyelembe véve akár 500-an is eljöhetnek. Ha jó idõnk lesz, valószínûleg rengeteg nézõnk is lesz, 1500-2000 vendégre számítunk. Mivel ez nemzetközi viadal, a hazai versenyzõk mellett a környezõ országok bringásaira is számítunk. Hivatalosan ez egy nemzetközi E-2-es verseny, amely szerepel a Nemzetközi KerékpárosSzövetség versenynaptárában. És megtalálható annak hivatalos honlapján, a www.uci.ch weboldalon is.
– Mennyiben más egy nemzetközi versenyt megrendezni, mint egy itthoni futamot?
– Sokkal szigorúbban be kell tartani a szabályokat. Míg nálunk elég lazán kezelik például az itatóhelyek kijelölését, egy ilyen versenyen ezt már nem lehet megengedni. Azoknak, akik nem ismerik jól a szabályokat vagy megszokták a rosszat, lehetnek is gondjaik ebbõl. Mi igyekszünk érvényt szerezni a szabályoknak. A nemzetközi szövetség egyik ellenõre is itt lesz, aki jelentést ír majd a viadalról. Megvizsgálja a pályát, figyeli, hogyan dolgoznak a sportbírók, megnézi, mennyire gördülékeny a rendezés. Nem szeretnénk, ha rossz tapasztalatokat szerezne.
– Ugyanaz lesz a pálya, mint a korábbi Pilis Kupa-versenyeken?
– Nem teljesen. A szabályok értelmében egy körnek 6-8 km hosszúnak kell lennie, így mi is megváltoztatjuk a pálya vonalvezetését. Az új pálya körülbelül 6,5 km hosszú lesz, de a végleges adatokat – hosszt, magasságot, szintkülönbséget – majd csak a pálya pontos kijelölése után tudom megmondani. Ezt követõen le kell mérnünk, hogy milyen gyorsan lehet teljesíteni a pályát, mert ahhoz mérten kell megállapítanunk, hány körös lesz a verseny. Az UCI szabályai szerint a felnõtteknél 2 óra, + - 15 perc a versenyidõ. Õk várhatóan 6-8 kört mennek majd. Az U-17-es korosztályban a fiúk versenye 1 órás, a lányoké 45 perces lesz. És számítunk a még fiatalabbakra is, az U-15-ös korosztály 1 kört teljesít majd, az U-13-asok egy rövidebb pályán mehetnek, a 8-10 évesek pedig 1 km-en versenyeznek majd.
– Kik indulhatnak a versenyen?
– A felnõttek között az elit versenyzõk mellett amatõrök is részt vehetnek a futamon, de feltétel, hogy az illetõ a magyar szövetség versenyengedélyével rendelkezzen. A gyerekeknél viszont ilyen megkötés nincs, a 7-14 év közöttiek közül bármelyik egészséges fiú vagy lány elindulhat. Csak legyen megfelelõ kerékpárja és bukósisakja.
– A versenyek mellett szerveztek-e kiegészítõ programokat is?
– Természetesen, hiszen örülnénk, ha mindenki jól érezné magát. Szeretnénk a kerékpározást népszerûsíteni, ezért többféle bemutatót is rendezünk. Lesz triál, flatland és más bringás bemutató is, amelyek nagyon látványosak. Rendezünk egy mini expót is, ezen a környékbeli vállalatok, iparosok mutatkoznak be a közönségnek. Természetesen lesz sörsátor is, hogy senki ne maradjon étlen, szomjan. Érdemes már a versenyt megelõzõ napon, szombat este is kilátogatni a Pilishez, mert egy élõ zenés összejövetelt szervezünk, amelyre mindenkit szeretettel várunk. Akik pedig másnap a versenyt szeretnék élvezni, megtudni, hogy mi miért történik, mik az érdekességek, azok kihangosított kommentálás segítségével kerülhetnek közelebb ehhez a sportághoz.
– A korábbi csillebérci VK-futam annak idején a sajtó figyelmét is felkeltette. A ti versenyetek iránt van-e érdeklõdés?
– A szaklapok természetesen beszámolnak a futamról. A Hír TV forgat majd a versenyen, és tárgyalunk a Magyar Televízióval is.
Várhegyi Ferenc
A háromszoros bajnokok
Negyvenéves történetének egyik legkimagaslóbb sportsikerét érte el a vörösvári gimnázium. Az Országos Diákolimpia megyei bajnokságán a középiskolák V-VI. korcsoportosainak versenyében a leányok röplabdában, kosárlabdában és teremfociban egyaránt bajnokok lettek.
A leány röplabdacsapat tavaly is megszerezte a bajnoki címet, és a kosarasak is játszottak már megyei döntõt. Ilyen hármas gyõzelemre azonban eddig még nem volt példa. Gratulálunk!
Hadd dicsérjük meg egyben az iskola testnevelõ-tanárait is, akik rendkívül mostoha körülmények között, egy lerobbant, szûk tornateremben készítették fel a lányokat: Vincze Ákost, a röplabdások, Engerth Csabát, a kosarasok és Ónodi Zoltánt, a futballisták edzõjét.
A gyõztes lányok közül ki kell emelnünk Kara Noémit és Láng Esztert, akik mindhárom csapatnak tagjai. (Láng Eszter a legkiemelkedõbb sportoló az iskolában a lányok között, a Sulimpia címû egész napos sportrendezvényen három éve õ éri el a legjobb eredményeket.)
(Lapzártakor érkezett a hír, hogy a kosárlabdás lányok a március 14-15-i paksi országos döntõn 8. helyezést értek el.)
Az iskola sporteredményeirõl remélhetõleg a jövõben is beszámolhatunk majd, annál is inkább bizakodunk ebben, mivel a testnevelés-oktatás tárgyi feltételei az új tornaterem és öltözõk megépültével jelentõsen javulni fognak.
Képünkön balról jobbra Ónodi György, Vincze Ákos és Engert Csaba a bajnokcsapatok tagjaival.
Sport, egészség, tai-chi
Sportberkekben mindenki ismeri azt a mondást, hogy ahol az élsport kezdõdik, az egészség ott végzõdik.
Persze embere és sportága válogatja, de tény, hogy a mai teljesítményorientált világban a nemzetközi szintû sportolás sokszor az egészség rovására megy. Gyakoriak az ízületi és izomsérülések, a teljesítménykényszer miatt pedig sokan doppingolnak is. Mindenki tudja, hogy egy-két istenáldotta tehetséget leszámítva nem lehet olyan gyorsan futni, akkorát ugrani vagy dobni, mint ahogy azt a mai atléták teszik. Nem lehet akkora súlyokat kilökni vagy kiszakítani, amelyeket a súlyemelõktõl látunk. Nem lehet úgy kerékpározni a hegyekben, ahogyan azt a Tour de France menõi csinálják.
A dopping elleni küzdelem hatékonysága az egyik kulcskérdés ma a világ sportjában. Az amatõr vagy szabadidõs sportolók ebben szerencsére alig érintettek. Kivételt képezhetnek azok, akik a testépítõ termekben rövid idõ alatt óriási izomkötegeket növesztenek. Tudniillik ez sem megy tiltott teljesítményfokozó szerek nélkül. Okos ember nem él ezekkel. De, ha mi ezt nem is tesszük, még mindig ott van a sérülés veszélye. Síelés, focizás, stb. közben sok baj érhet minket. Szerencsére az orvosok segítségével ma már gyorsan felépülhetünk ezekbõl a sérülésekbõl. De ha egyszer a sportolás sérüléseket is okozhat, miért ajánljuk mégis mindenkinek? Azért, mert szerencsére ezek az esetleges gondok eltörpülnek az elõnyei mellett. A legideálisabb persze az volna, ha olyan sportágat találnánk, amely még ennyi kockázatot sem jelent.
Amelyben az eredményekhez nem kell dopping, nincs sérülésveszély, javítja kondíciónkat, és egészségi állapotunkat.
Nos, van ilyen, például a tai-chi. Ezt a kínai eredetû harcmûvészetet Vörösváron is gyakorolhatjuk, az itt élõ Alekszej Baklanov irányításával. Rengeteg lehetõség rejlik benne, és csak rajtunk múlik, hogy mennyit aknázunk ki belõle.
– A tai-chit nem lehet könyvekbõl megtanulni – mondja Alekszej Baklanov. – Sok hasznos dolgot elolvashatunk róla, de ha nincs mögötte gyakorlás, személyes élmény, akkor a könyvekbõl merített tudás csak üres információ. Mégis kell róla beszélni, mert néhány alapdolgot feltétlenül tisztázni kell. Például azt, hogy a tai-chi – ellentétben azzal, ahogy néhány helyen hirdetik – nem egy mozgásszerû meditáció vagy tánc. A tai-chi ennél több, egy olyan lágy stílusú harcmûvészet, amely ezeket is tartalmazza, mintegy 10 %-ban. Akik üzleti érdekbõl ennek a 10 %-nak az emlegetésével próbálják becsalogatni az embereket, azok éppen a lényegrõl nem beszélnek.
– Mi a lényeg?
– Az, hogy a tai-chi egy mûködõ harcmûvészet. Amelyben a „táncszerû” elemek vagy a meditáció az egésznek a részei. Szerintem ismerni kell az alapokat is, mielõtt bármit kiemelünk belõle. Ha megnézzük a harcmûvészeteket, akkor azt láthatjuk, hogy a kemény stílusok mellett kialakultak a lágy stílusok is. Zhang San Feng mester például shaolin kung-fut tanult, de ezt túl keménynek találta. Ezért saját rendszerének, a tai-chinak a megalkotásánál a shaolin elemek közé bevitte a lágyságot is. Ma három lágy stílust különböztetünk meg: a tai-chi chuant, a baguat és a singhit. Mindegyik jó. Mi a magyarországi chen-stílusú Xin Yi Hun Yuan Tai Ji-Quan Egyesülethez tartozunk. Senkit ne tévesszen meg a lágy, puhának tûnõ mozgás. Tai-chi mesterek harcmûvészeti viadalokon arattak gyõzelmeket más stílusok képviselõi fölött, tehát bebizonyították, hogy ez a rendszer is hatékony. A tai-chi célja, hogy kerülje a kemény összecsapásokat, az ellenfél energiájának felhasználásával, minél kisebb erõ ráfordításával a legnagyobb eredményt érje el. Nem kell törni-zúzni ahhoz, hogy gyõzzünk. Nem kell cserepeket vagy betont törni, nem kell a végletekig edzeni a csontjaink keménységét. A tai-chiban nem az izmok erejét, hanem az energia áramlását használjuk ki. Egy tai-chi mester ütése olyan energetikai ütés, amely belsõ sérülést okoz – már persze ha szükség van rá.
– Mennyit kell mindehhez gyakorolni?
– Munka nélkül nincs eredmény. Én is mindennap edzek. Tapasztalataim szerint legalább napi 45-60 percnyi gyakorlás kell ahhoz, hogy viszonylag gyorsan jelentkezzenek a tai-chi áldásos hatásai. De hogy a legfontosabb dolgokat, a belsõ munkát is érezzük, ajánlatos még többet edzeni. Az a legnagyobb gond, hogy az embereknek erre ma nincs idejük. Mégis arra biztatok mindenkit, hogy legalább napi 45 percet szánjon rá, mert a befektetett munka bõségesen kamatozik. A tai-chi nemtõl és kortól függetlenül mindenki számára ûzhetõ sport. Európában még annyiban könnyebb is a tanulása, hogy a lágy formagyakorlatokkal már az elsõ pillanattól fogva élvezetessé tesszük a munkát. Ha valaki Kínában elkezd tai-chizni, egy-másfél éven át minden alkalommal legalább harminc-kilencven percig a cölöpállást gyakorolja, hogy beinduljon nála az energia áramlása. Ezt itt nem lehet megtenni, ezért más módszerekkel tanítunk.
– Sokan beszélnek a tai-chi gyógyító hatásáról is…
– A tai-chit Kínában valóban használják gyógyításra is. Magyarországi mesterünk, Han Kui Yuan például fiatal korában kemény stílusokat gyakorolt. 28 évesen azonban olyan szerencsétlenül megsérült, hogy majdnem teljesen megbénult. Édesapja orvostól orvosig vitte, akik minden módszert kipróbálva, végül mûtétet javasoltak. De hozzátették, hogy a gyógyulásra és teljes bénulásra egyaránt 50-50% az esélye. Õk ezt a kockázatot nem vállalták. Az egyik barátjuk ekkor ajánlott nekik egy tai-chi mestert. Han Kui Yuan elkezdett vele gyakorolni – elõször csak a kezeit tudta mozgatni – és három évig tartó, napi több órás gyakorlás után meggyógyult. Ma õ a pekingi Tai-Chi Chuan Kutató Intézet egyik vezetõ edzõje. Nagy szerencsénk, hogy Magyarországon él és tanulhatunk tõle. De tudok mondani itthoni példákat is. Egy menedzser magas vérnyomással küszködött, amikor elkezdett tai-chizni. Mára már nincs ilyen panasza. Ismerek egy hölgyet, aki 2,5 év alatt 30 kg-ot adott le a testsúlyából, mert naponta edzett. Tudok olyan hölgyrõl, aki gerincsérvvel küzd. Folyamatosan fájt mindene. Kétségbeesésében kipróbálta a tai-chit is. És az egyik edzésen egy pillanatra megszûnt a fájdalma.
Ez adott neki erõt a még elszántabb gyakorláshoz, és bár még mindig szed egy kevés gyógyszert, egyre jobb az állapota, és ma már õ is oktat kezdõ csoportokat. Immár órákig képes fájdalom nélkül dolgozni. Tudok arról, hogy csi-kung gyakorlatok használatával rákos beteg is meggyógyult már. De hadd mondjak egy kevésbé misztikus esetet is. Jómagam, amíg nem tai-chiztam, telente rendszeresen influenzás lettem. Amióta viszont edzek, még egyszer sem betegedtem meg.
– Hányan tai-chiznak Vörösváron?
– Már negyedik éve gyakorolunk, jelenleg tizenketten vagyunk. Nálunk folyamatosan be lehet kapcsolódni a munkába, mert mindenkivel külön foglalkozunk. Most is többen vannak, akik késõbb kezdtek edzeni. Aki kedvet érez hozzá, és hajlandó idõt és energiát belefektetni a saját egészségébe, a Vásár téri általános iskolában szeretettel várjuk.
Várhegyi Ferenc
FIVE Híradó
Március 15. Kupa
A Fiatalok Vörösvárért Egyesület ismét megrendezte a Március 15. Kupa kispályás focibajnokságot. Idén 20 csapat nevezett és óriási érdeklõdés volt a kupa iránt. A szép idõnek és a 20 nevezett csapatnak köszönhetõen az egész napos rendezvényen kb. 1000 ember fordult meg. A rendezvény párhuzamosan két helyszínen zajlott, a Vásár téri általános iskola és a gimnázium udvarán. Egyesületünk csapata is nevezett a kupára, és a csoportküzdelmek során tisztesen helytállt. Büszkék vagyunk a nagy hagyományokkal bíró kupára, mert ezzel egyesületünknek sikerül Vörösváron a legtöbb embert megmozgatnia az állami ünnepünkön.
Köszönetet szeretnénk mondani a Vásár téri általános iskolának és a Gimnáziumnak, hogy használhattuk a pályákat, és a Római Katolikus Plébániának, akik a padokat és az asztalokat biztosították a rendezvényre.A Március 15. Kupa végeredménye:
1. KBE Hungária
2. Dzsébri Szoft
3. Kemabo
Preszl Gábor elnök
