 |
|
|
Szabadidõ-központ Vörösváron
Álom vagy valóság?„A vörösvári szabadidõ-központ felépítése nem álom, hanem valóság!” – jelentette ki egy, a városfejlesztési koncepciót napirendjére tûzõ fórumon Bruckner Katalin. A képviselõnõ hangsúlyozta, szilárdan hisz benne, hogy a beruházás néhány éven belül meg fog valósulni, és képviselõ társait is arra kérte, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a szabadidõközpont létrejöhessen.
Az önkormányzat legfiatalabb képviselõjét nem véletlenül választották meg a Sport- és Rekreációs Bizottság elnökévé, hiszen leginkább õ ismerheti és tolmácsolhatja a vörösvári fiatalok vágyait, igényeit, amelyek között a sport, a testedzés, a szabadidõ kulturált eltöltése igen fontos tényezõ. A jövõnk záloga egy egészséges, edzett és kiegyensúlyozott lelkületû fiatalság. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy biztosítsuk ennek feltételeit. A szabadidõ-központ a régóta várt uszodával, a nemzetközi versenyekre is alkalmas sportcsarnokkal és egyéb sportlétesítményeivel leginkább gyermekeink, fiataljaink érdekeit fogja szolgálni, de éppen ezért a reá költendõ milliók busásan meg fognak térülni a jövõben.
A ma valósága, hogy hetente több száz gyermeket kell iskoláinknak Budapestre utaztatnia, hogy az egyik legegészségesebb testmozgás, az úszás örömeiben részesülhessenek, a ma valósága, hogy fiatal, tehetséges kézilabdázóink a solymári sportcsarnokban edzenek, a ma valósága, hogy a gimnázium szalagavatóját a piliscsabai szakközépiskola tornacsarnokában kell tartani, mert nincsen városunknak egy akkora terme, csarnoka, ahol egy nagyobb szabású rendezvényt le lehetne bonyolítani.
A szabadidõközpont a sportolási lehetõségek biztosításán túl a közösségépítésben is fontos szerepet játszhatna, hiszen egy-egy sport- vagy kulturális rendezvényre sokkal több résztvevõt és nézõt lehetne meghívni, tehetséges fiataljaink szerepeltetése, értékeink, hagyományaink, kultúránk az eddigieknél gazdagabb felvonultatása az összetartozás érzését és a büszkeséget növelné az itt lakókban. A központ kiválthatná a mai kultúrházat, amely ma már nem elégíti ki Vörösvár kulturális igényeit, ennél az elavult, leromlott és esztétikailag is erõsen kifogásolható épületnél többet érdemelnek ennek a városnak a lakói és nagy számban ide érkezõ bel- és külhoni vendégeink.
A Képviselõ-testület szinte megalakulása óta tervszerûen készíti elõ a beruházást. Kijelölték azt a területet a város határában – mégsem túl messze a városközponttól –, ahol a tervezett sport- és kulturális centrum megvalósítható, a terület megvásárlása és az építkezés finanszírozása érdekében a városban szanaszét fekvõ önkormányzati ingatlanokat sorra értékesítették és értékesítik, a kissé idegenül hangzó, furcsa nevû állandó bizottság (Sport- és Rekreációs Bizottság) életre hívásával pedig a képviselõk figyelmét és az önkormányzat erõforrásait még inkább a beruházásra koncentrálták. (Rekreáció = pihenés, felfrissülés.)
Mint ismeretes, hogy a várva várt szabadidõközpont tervezése már megkezdõdött, a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésével a Képviselõ-testület az Ecorys Magyarország Kft.-t bízta meg. (Ez a cég vállalta a városfejlesztési koncepció elkészítését is.) Hamarosan az újságban is bemutatjuk az elkészült terveket, amelyrõl olvasóink is elmondhatják majd véleményüket.
Javában folyik a kérdõívek öszegyûjtése is, amelyek segítségével az önkormányzat a lakosság igényeirõl szeretne tájékozódni.
(A kérdõívek újságunk februári számában jelentek meg, akinek ez elkerülte volna a figyelmét, a kérdõívet beszerezheti a Polgármesteri Hivatalban is. A kitöltött kérdõíveket a következõ helyeken lehet leadni a kihelyezett gyûjtõládákban: Polgármesteri Hivatal, Általános Iskolák, Városi Könyvtár, Szakorvosi Rendelõ, Közösségi Ház, Halmschláger ABC-k, Margit Mini Market, Havas Kiskereskedés, Müller Kávézó, Liget ABC, posta.)
Nagy felbuzdulásunkban, minden lelkesedésünk ellenére sem hallgathatjuk el azonban azt, hogy a szabadidõ-központ megépítését gátolják a közösségi érdekkel szembenálló – és azt kell hogy mondjam: jogos! – egyéni érdekek. A tervezett központ területének nagy része ugyanis magánterület, és a tulajdonosokon múlik, hogy eladják-e telkeiket az önkormányzatnak vagy sem. Szerencsére sokan bizonyították már jóindulatukat és nagylelkûségüket a közösséggel szemben, így a telkek egy részét már felvásárolta az önkormányzat. Mások inkább gyermekeiknek, unokáiknak õriznék meg a telket, és ezért a szándékukért nem is lehet õket elmarasztalni. A baj csak az, hogy ezzel hátráltatják egy nagy közös akarat kiteljesülését.
(Ugyanakkor a telkükhöz ragaszkodó tulajdonosok illúziókban ringatják magukat, amikor házépítésben gondolkodnak, hiszen ez a terület valószínûleg soha nem lesz lakóterület besorolású.)
„Most vagy soha” – lett a jelmondata azoknak, akik szívügyüknek tekintik a Szabadidõközpont felépítését. Súlyos szavak, de igazak. Elszántság és aggódás van bennük. Elszántság, hogy megvalósítsuk elképzeléseinket, és aggódás amiatt, hogy elszalaszthatjuk az utolsó esélyt arra, hogy normális tornacsarnokunk és uszodánk legyen.
Egy indián mondás szerint a Föld valódi tulajdonosai még nem születtek meg. Mit mondunk nekik majd, amikor egy túlzsúfolt, parkok, zöldterületek nélküli, sportolásra és pihenésre alkalmatlan, egészségtelen várost adunk át nekik jogos tulajdonukként?
Élhetõ város helyett egy kõrengeteget.
Ki mer majd egyáltalán elébük állni üres, kifordított kezekkel?
Fogarasy Attila
A sötétség bajnokaiA vandalizmus az az emberi tevékenység, amire pszichológiai, szociológiai vagy kriminalisztikai válasz adható ugyan, de megérteni soha nem fogjuk tudni igazán. Ép ésszel megérthetõ-e például, mi indít valakit arra, hogy szánt szándékkal szétverjen telefonfülkéket, kicsúzlizza a Templom tér kandelábereinek buráit, felgyújtsa játszótereinken a padokat vagy kettétörjön frissen ültetett facsemetéket?
Mintha az alkotó ember árnyékából nõtt volna ki ez az embertípus, s feladatának érezné mindannak lerombolását, amit emez létrehoz. A goethei „Több fényt!" helyett õk azt mondják: „Több sötétséget!”
Ez az ostoba indulat vezérelte azokat a suhancokat is, akik a szabadságligeti MÁV megállót több mint fél évvel ezelõtt sötétbe borították a fogyasztásmérõ-óra szétverésével. Lakossági bejelentés nyomán a Polgármesteri Hivatal kicseréltette az órát, és helyreállította a közvilágítást a peronon. Nem sokkal késõbb azonban az órát a vandálok ismét szétverték. Akciójuk nem ütközött túlzott nehézségekbe, mivel az óra könnyen, bárki számára hozzáférhetõ, mellmagasságban helyezkedik el az egyik oszlopon.
A Polgármesteri Hivatal Mûszaki Osztálya ezután a probléma megoldása érdekében a mérõóra kiiktatását és a megállónak a mért közvilágítási hálózatra való átkötését javasolta. Az átkötés egy kb. 45 méteres földkábellel megvalósítható. A szakmai vélemény alapján a Képviselõ-testület február 20-án határozatot hozott az átkötésrõl, és felhatalmazta a polgármestert, kössön szerzõdést Kóbri-Vill Kft.-vel annak elvégzésére.
Az, hogy ismét világítás legyen a peronon, 320 ezer forintjába kerül majd az önkormányzatnak, azaz nekünk.
Remélhetõleg hamarosan nem kell majd zseblámpával közlekedniük a szabadságligeti megállóban leszállóknak, és ismét biztosítva lesznek a kulturált közlekedés feltételei.Akkor már csak azon kell meditálnunk: mi lesz a vörösvári vandáloknak, a sötétség bajnokainak következõ dobása, és vajon mennyit fog kivenni az a polgárok pénztárcájából.
F. A.
TÁJÉKOZTATÓa közvilágítási hibabejelentésekrõl
Tájékoztatjuk a Tisztelt Lakosságot, hogy az ELMÛ Rt.-nél történõ közvilágítással kapcsolatos hibabejelentés az alábbi üzenetrögzítõ- és faxszámon történik:
06-1-238-3730Általános üzemeltetési problémák tekintetében Csuka László közvilágítási csoportvezetõt kell keresni a 06-20-9729-778-as telefonszámon.
Folytassa, elnök úr!
A vörösvári vállalkozók – különösen a rendszerváltás óta – igen aktív szerepet játszanak a helyi közéletben. Közülük sokan az önkormányzati munkában is kipróbálták már erejüket. Talpraesett, határozott emberek, akik a nyolcvanas-kilencvenes évek kibontakozó vadkapitalizmusában edzõdtek meg. Nemigen lehet õket átrázni, „megvezetni”. Fontos tulajdonságok ezek egy közéleti ember számára, amikor egy önkormányzat a szigorú finanszírozási feltételek mellett manapság könnyen csõdközeli helyzetbe juthat. Munkájukért ezeket az emberek nem sok elismerést kapnak. Kritikát, sõt rosszindulatot annál inkább. „Mit keres egy tehetõs vállalkozó az önkormányzatban, még nem tömte meg eléggé a zsebét?” – kérdezik általában azok, akik még egy szalmaszálat sem tettek keresztbe a köz javára…
Müller János vállalkozó több mint egy évtizede játszik aktív szerepet Vörösvár közéletében, korábban a német kisebbségi önkormányzat elnökeként, 1998 óta települési önkormányzati képviselõként. 2002-ben megválasztották a Költségvetési és Pénzügyi Bizottság elnökévé. Szívügyének tekinti a város fejlõdését, sokat dolgozik azért, hogy kiépüljenek a városban a szilárd burkolatú utak, megújuljanak középületeink és létrejöhessen a várva várt szabadidõközpont. Az önkormányzati beruházások kivitelezését végzõ vállalkozókkal gyakran õ tárgyal. Kemény, olykor erõszakos stílusától már sokszor kiverte a víz tárgyalópartnereit, akik a legtöbbször kénytelenek valamilyen engedményt tenni a város javára. Néhány tucat méterrel több aszfalt, viacolor, nyílászáró lesz beépítve – az eredeti összegért. Sokat jelent ez a város költségvetésében. „Kevés a pénz, minden krajcárt meg kell fogni” – mondja õ, akirõl kevesen tudják, hogy 10 éve képviselõi tiszteletdíjának teljes összegét a város különbözõ alapítványai számára utalja át…
– Elnök úr, magam is tapasztalom, hogy éjt nappallá téve bent tartózkodik a Városházán, intézi az ügyeket, tárgyal a vállalkozókkal, a Mûszaki Osztály munkatársaival végigjárja a beruházások, útépítések helyszíneit, jön-megy, telefonál, intézkedik… Sokan nem tudják mire vélni ezt a nagy buzgalmat. Hallottam már Önre azt az ironikus megjegyzést is, hogy Müller fõpolgármester úr…
– Aki ismer engem, az tudja, hogy ha egyszer egy célt magam elé tûzök, akkor annak megvalósításáért – nem sajnálva a fáradságot – oroszlánként küzdök. Egyszerûen ilyen a természetem. Eltökélt szándékom, hogy elõbbre vigyem ennek a városnak a dolgait, elõsegítsem fejlõdését, gyarapodását. Amikor elvállaltam az elnökséget, két határozott célt fogalmaztam meg magamban. Az egyik: folytassunk gazdaságosabb, takarékosabb gazdálkodást, a másik: tegyük rendbe középületeinket, különös tekintettel óvodáinkra, iskoláinkra. Ennek megvalósítása érdekében javasoltam, hogy minden évben 10%-ot vonjunk el az intézmények dologi költségvetésébõl, és azt öszszehangoltan pályázati pénzeket is bevonva fordítsuk egy-egy épület rendbetételére. Az elmúlt évben így tudtuk megoldani a Vásár téri iskolában a nyílászárók teljes cseréjét. Az idén ugyanezt megvalósítjuk a Templom téri iskolában, valamint két óvodában. Ha sikerül pályázati összegekhez jutni, szeretnénk még a Rákóczi utcai óvodában a fûtést és az elektromos hálózatot, a Gradus óvodában pedig a vizesblokkot is korszerûsíteni. Szeretném továbbá, ha az idén elkészülne a Templom téri iskola tetõfelújításának és tetõtér-beépítésének tanulmányterve.
– Erõszakos tárgyalási stílusa miatt nem foglalják imába az ön nevét az önkormányzattal kapcsolatba kerülõ cégek...
– 1974 óta vagyok vállalkozó, sokat tapasztaltam ez alatt a több mint negyed század alatt. Ezt a keménységet az élet alakította ki bennem. Aki a mai gazdasági helyzetben nem határozott, az esélytelen marad. Ez ugyanúgy érvényes mind a cégekre, vállalkozókra, mind az önkormányzatokra.
– Minden keménysége és elhivatottsága ellenére nemrégiben tett egy olyan kijelentést, hogy elege van már az Önt ért támadásokból, és legszívesebben lemondana elnöki megbízatásáról? Mi késztette erre a kifakadásra?
– Vannak olyan idõszakok az ember életében, amikor úgy érzi, hogy hiába teszi ki szívét-lelkét másokért, csak kétkedést és bizalmatlanságot kap cserébe. Én mostanában úgy érzem, hogy nem kapom meg azt a támogatást, ami a munkám folytatásához elengedhetetlenül fontos lenne…
– Konkrétan mivel vádolják Önt?
– A legtöbb kritikát a közbeszerzések miatt kapom. Nem mindenki érti igazán ennek a folyamatát és szabálytalanságokat, esetleg önzõ szándékokat vél felfedezni a háttérben…
– Egyszerûen szólva: korrupciót…
– … amit határozottan visszautasítok. Mi minden esetben korrektül jártunk el, a közbeszerzési törvény elõírásainak megfelelõen. Nem tiltja a törvény, hogy amikor a pályázatok beérkeznek, és túl drágának találjuk azokat, leüljünk a pályázókkal és tárgyalások útján alakítsuk ki a számunkra legmegfelelõbb végsõ ajánlati összeget...
– Tudna konkrét példákat mondani?
– Nem is egyet. A Tavasz utca és a Zrínyi utca aszfaltozására kezdetben a legolcsóbb árajánlat is 53,5 millió forint volt. Ezt mi nem tudtuk elfogadni. Leültünk tárgyalni az ajánlattévõkkel és több fordulón keresztül végül is sikerült 45,6 millió forintra lemennünk. A pályázat gyõztese végül is az a cég lett, amelyik ezért az összegért vállalta a kivitelezést. Hozzá kell tettem, minden egyes esetben a Képviselõ-testület mondta ki az utolsó szót, ki legyen a kivitelezõ, tehát kollektív döntés volt. Az sem tiltott dolog, hogy a nyertes céggel a továbbiakban is megpróbáljunk tárgyalni a költségek csökkentése érdekében. A Nagyvárad utca és a Szegfû utca pályázatát elnyerõ céggel megegyeztünk, hogy a Terranovától kedvezményesen kapott murvát beépítik az útba, az így megspórolt összegbõl pedig további két utcácskát aszfaltoznak le. Vajon kinek ártottunk ezzel? És vajon kinek a szemét csípi az, hogy a Vásár téri iskola nyílászáró-cseréjét 42 millió forint helyett 34,5 millió forintért vállalta el az ajánlattevõ cég? Az a sokmillió forint, amit kemény tárgyalások útján megspóroltunk, nem a mi zsebünkbe került, hanem a város vagyonát gyarapította.
– Elnök úr, akkor hogyan tovább, lemond vagy marad?
– A következõ hetekben mérlegelni fogom, hogy elnöki tevékenységemet tovább folytassam-e.
F. A.
Utánajártunk...
Február végén a következõ levél érkezett szerkesztõségünkbe:
„Örömmel olvastam a Vörösvári Újságban, hogy végre megoldódik a buszmegállók takarítása, a Rumpold Kft. fogja tisztán tartani. Örömöm nem tartott sokáig, csak az elsõ komolyabb havazásig. Akkor kiderült, hogy a csoda csak egy napig tartott. Egyszer ugyanis teljes egészében letakarították a Kisfaludy u. 51. szám elõtti buszmegállót. Azután már csak a buszok elsõ és hátsó ajtajának megfelelõ helyet. Édesanyám több alkalommal szólt a takarítóknak, hogy legyenek szívesek eltakarítani a teljes megállót, ugyanis a megállót el is kell hagyniuk az utasoknak. Õ a járdát rendesen letakarította. A válasz az volt, hogy nekik nem kötelességûk letakarítani az egészet.
Tegnap ónos esõ nehezítette meg a gyalogosok közlekedését a járdákon, megállókban. Délután megjelent a Rumpold Kft. két embere, és felszórták az elsõ ajtónak megfelelõ helyet, de nem takarították le a jeget. A kérdésre, hogy miért csak az elsõ ajtónál szórják fel, az volt a válasz, hogy a hátsó része a kapubejáró. A kapubejárót csak gyalogosan használjuk, azon a részen egy járdányi szélességben letakarítottam. A járdán feltörtem a jeget, és az árokba kotortuk. Kérdezem, hogy aki a csuklós buszról szeretne leszállni, törje ki a lábát?
A buszmegállót kb. 30 éve építették a ház elé. Hosszú éveken keresztül (kb. 20 év) mi takarítottuk télen-nyáron. Soha nem volt gond a buszmegálló tisztasága. Igaz, senki nem köszönte meg, természetes volt, hogy csináljuk. Amióta „szervezett” takarítás van, minden évben probléma a buszmegálló mérete, az összelapátolt kupac eltüntetése (volt, hogy a kapu elé rakták, a járdáról pedig az udvarba folyt az olvadó hólé).
Jó lenne végre tisztázni, hogy mettõl-meddig tart a buszmegálló. A járda mérete adott, annak tisztán tartása megoldott. Véleményem szerint a lefedett árok nagysága a buszmegálló mérete.
Tisztelettel: Falusi Katalin”
A levél kézhezvétele után elsõ dolgunk volt utánanézni, hogy a Rumpold és az önkormányzat által kötött szerzõdésben mi áll: kinek kell eltakarítania a havat a buszmegállókban. A szerzõdés egyértelmûen fogalmaz: a köztisztasági feladatok közé tartozik „a buszmegállók 20-20 m hosszúságban (magánház elõtti járdák esetén is) úttisztítása és tisztántartása, téli idõszakban síkosságmentesítése, a kézi hulladékgyûjtõk ürítése, plakátok eltávolítása.” A zárójeles rész szerint tehát a magánházak elõtt is tisztítania kell a buszmegállót a Rumpoldnak.
Ezek után felhívtuk Szabó Sándort, a Rumpold-Bicske Kft. helyi üzemvezetõjét, aki elismerte, hogy mindeddig csak azokban a buszmegállókban takarították el a havat az elõírt 20 méter hosszúságban, amelyek nem magánházak elõtt helyezkednek el, õk ugyanis eddig így értelmezték a szerzõdésben foglaltakat. Szabó úr megígérte, hogy tisztázni fogja az kérdést az önkormányzat illetékeseivel, és intézkedni fog.
Márciusban, egy újabb nagy havazás után próbaképpen felhívtuk Falusiékat, el van-e tisztítva a hó a Kisfaludy utca 51. elõtt. Falusi Katalin édesanyja vette fel a telefont, aki örömmel újságolta, hogy a Rumpold emberei éppen az imént takarították el a havat a buszmegálló teljes hoszszában...
F. A.
Aquapark Pilisvörösváron?
Jövõ májusban már csúszdázhatnánk
Látványos víziparkot kíván építeni egy vállalkozási csoport Vörösváron, a tervezett szabadidõ-központ közelében. A Resonator Vállalkozási és Kereskedelmi Kft.-t Bruckner Katalin, a Sport és Rekreációs Bizottság elnöke kereste meg értesülve arról, hogy az õ vállalkozásukban épül az Aquaréna vízipark Mogyoródon. A Hunga-roring szomszédságában lévõ mintegy 12 hektáros területen 8 medence, akrobatamedence, 24 föld feletti és alatti csúszdapálya, vízi barlang, jacuzzi, számos vendéglátóhely, üzlet, sportpálya, különbözõ rendezvényterületek és sörsátor kapnak helyet. A parkhoz kapcsolódik egy 600 férõhelyes parkoló és egy 180 lakóautót, lakókocsit befogadó kemping. (Az idén nyáron megnyíló attraktív aquaparkban már most virtuális kirándulást tehetnek a www.aquarena.hu weboldalon.)
Szabó András, a Resonator ügyvezetõje a vörösvári képviselõ megkeresése nyomán ajánlatot tett a vörösvári önkormányzatnak a mogyoródihoz hasonló aquapark kialakítására. Az SRB március 11-i ülésén elmondta, hogy a park megépítéséhez 5 hektárnyi területre lenne szükség, további 5 hektáron egyéb létesítményeket, így például parkolót, kempinget alakítanának ki. Az építkezés költsége 1,5 milliárd forintot tenne ki, amit bankhitelbõl fedeznének. Amennyiben a Képviselõ-testület hozzájárulna az aquapark létesítéséhez, azt egy év múlva, 2005 májusában nyitnák meg a nagyközönség elõtt. Szabó úr elõnyösnek tartaná a közös üzemeltetést az önkormányzattal, ez szerinte mindkét fél számára megnyugtató lenne.
A bizottsági ülésen jelen lévõ képviselõk nagy érdeklõdéssel és örömmel hallgatták Szabó úr elképzeléseit, a közös mûködtetéssel kapcsolatban azonban aggályaikat hangoztatták. Felvetették azt az elképzelést is, hogy a Szabadidõközpont területére tervezett uszodát, esetleg az aquaparkban kellene elhelyezni, mivel így annak megvalósítása és üzemeltetése is olcsóbb lenne.
Szabó úr elmondta, hogy nyitottak minden elképzelésre és konstrukcióra, és reményét fejezte ki, hogy a Képviselõ-testület is pozitívan áll hozzá az aquapark létesítéséhez.
Az SRB elõterjesztést készít a témában a Képviselõ-testület legközelebbi ülésére.Az elmúlt években, évtizedekben láttunk már néhány nagyszabású tervet hamvába halni Pilisvörösváron. Reméljük, az aquapark nem jut hasonló sorsra.
A további fejleményekrõl következõ számainkban folyamatosan beszámolunk.
F. A.
Útépítésekrõl
Végleg takarodót fújt a tél, így megkezdõdhettek az útépítések Vörösváron. A tervek szerint kilenc utca kap szilárd útburkolatot az idén – nagyrészt a Szabadságligeten. Az útépítésre két ütemben írt ki közbeszerzési pályázatot a Képviselõ-testület. Az Erkel, a Kodály, a Honvéd és a Táncsics utcára kiírt pályázatot a Dél-Pest T & T Építõipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. nyerte meg. (A Táncsics utcában és az Erkel utcában már javában folyik a munka.) A Csokonai, a Vörösmarty, a Jókai és a Dugonics utcában (a Tavasz és a Nyár utca közötti szakaszon), valamint a Szõlõkert közben pedig a Viadom Építõipari Kft.-vel köt szerzõdést az önkormányzat a kiviteli munkák elvégzésére.
Február 20-án határozott a Képviselõ-testület arról, hogy további nyolc utca szilárd útburkolatának megtervezéséhez nyújt fedezetet (Arany János u., Bartók Béla u., Dobó u., Hunyadi u., Szondi u., Gesztenye u., Várkert u. és Szent Erzsébet u.). A Képviselõ-testület egyben visszavonta korábbi (2003. október 30-i) határozatát, amelyben összesen húsz utca útépítési terveinek elkészítése szerepelt.
A lista lerövidülésének információink szerint költségcsökkentési okai vannak, ugyanis a Pest Megyei Közlekedési Felügyeletnél a tervek engedélyeztetése az összes utcára vonatkozóan igen nagy összegbe kerülne.
Annak ellenére, hogy a Zrínyi utca az elmúlt évben szilárd útburkolatot kapott, a jó idõ beálltával ismét felvonulnak az aszfaltozó gépek. Az önkormányzat ugyanis csak részben vette át a Varpex Rt. által elvégzett munkát – tudtuk meg Korsós Sándortól, a Polgármesteri Hivatal mûszaki osztályának beruházási fõelõadójától.
A probléma abból adódott, hogy elhúzódott a kivitelezés, és a téliesre fordult idõjárásban már nem lehetett az adott technológiával tökéletes munkát végezni. A hidegben az odaszállított aszfalt kihûlt és nem tudták az út felsõ, ún. kopórétegét rendesen bedolgozni. Ennek következtében a széleken az aszfaltszemek kiperegnek, és az út gyorsan romlani kezd, feltöredezik. Az önkormányzat húszmillió forintot kifizetett a beruházást végzõ cégnek, a maradék 19 milliót azonban csak akkor hajlandó kifizetni, ha a cég felmarja és újraaszfaltozza a 4-5 cm vastag kopóréteget.
A szokatlanul hideg, télies idõjárás nemcsak a tavalyi útépítésre volt komoly hatással, de gátolta az idei munkálatok megkezdését is. Az Erkel, a Kodály, a Honvéd és a Táncsics utcában ugyanis a Dél-Pest T end T-vel kötött szerzõdés szerint március 1-jével már meg kellett volna kezdeni a munkát. Az út átadását a szerzõdésben április 19-ében jelölték meg. A körülmények változása miatt elképzelhetõ, hogy ebben a négy utcában késõbb fejezik be az aszfaltozást.
Két terünk – a Vásár tér és a Hõsök tere – példa arra, hogy aszfalt helyett viacolorból is ki lehet alakítani az úttestet. A szakemberek véleménye megoszlik ennek tartósságáról, mindenesetre olcsóbb és esztétikusabb mint az aszfaltozás. A Képviselõ-testület ezért is foglalt nemrégiben amellett állást, hogy a jövõben épülõ utcáinkat vagy azok egy-egy szakaszát is viacolor burkolattal lássák el (Hunyadi u., Szondi u., Zrínyi u., Gesztenye u., Orgona köz).
Müller János, a Költségvetési és Pénzügyi Bizottság elnöke szerint a viacolor burkolat mellett szól az is, hogy a kõvel kirakott utcákat könnyen és egyszerûen helyre lehet hozni egy-egy útfelbontás után. Sajnos különbözõ okokból (csõtörés, csatornabekötés stb.) az utcáinkban az aszfaltot gyakorta fel kell bontani, ennek következménye, a toldozott-foldozott útburkolat (lásd például a Petõfi Sándor utcában), ami nemcsak esztétikai szempontból kifogásolható, hanem kevésbé tartós is.
Az elnök úr reményét fejezte ki, hogy a cikkünkben felsorolt utcákon kívül még ebben az évben néhány kisebb utcát is sikerül majd szilárd burkolattal ellátni.
F. A.
Parkolóbérlet
A parkolási gondok enyhítésére a Fõ út 66. szám alatti parkoló jobb kihasználtsága érdekében a vörösvári lakosok és az itteni vállalkozók számára szeretnénk egy akciós bérletkonstrukciót bevezetni. Kísérleti jelleggel március 20 és április 30 közötti idõszakban 30 napos bérleteket kívánunk árusítani. A bérletet korlátlan parkolást biztosít az adott idõszakra. Május 29-ig a nyitva tartásunkat hétköznap 8-18-ig, szombaton 8-14-ig módosítjuk, hogy a környezõ üzletekben, bankokban dolgozók is ki tudják használni a lehetõséget. A bérlettel véleményünk szerint mindenki jól jár, hiszen a bérlet ára bruttó 1760 Ft (1408 Ft + áfa).
Minden érdeklõdõt szeretettel várunk, reméljük, ajánlatunk elnyerte tetszésüket.
A parkoló egyéb tarifái egyelõre változatlanok maradnak, de – amennyiben a hatóságok érvényt szereznek a megállni tilos tábláknak – bevezetjük a percdíjat.
Köszönjük, hogy elolvasták tájékoztatónkat, kérjük, tájékoztassák ismerõseiket is az itt leírtakról. A továbbiakban is várjuk ötleteiket, észrevételeiket a parkoló mûködésével kapcsolatban. Tisztelettel:
Pinczés István üzemeltetõ
