 |
|
|
Csak a jóra kell emlékezni….
Beszélgetés Steckl Náncsi nénivelSteckl Györgynét, Náncsi nénit gyerekkorom óta ismerem. Emlékeimben él még, hogy régen rengeteg állat volt náluk. Tartottak bikákat, lovakat, disznókat és baromfit. A beszélgetés azért is volt számomra különösen érdekes, mert Náncsi néni még azon kevesek közé tartozik, aki sokat beszél svábul. Mire megérkeztem hozzá, már elõkészített néhány régi fényképet. Elõször a családi fotók kerültek elõ.
– Öten voltunk testvérek: négy lány és egy fiú. Édesanyám korán meghalt, apám bányász volt. Nagyon szegények voltunk. Mivel csak egy ember keresett, sokat nélkülöztünk. Elõfordult, hogy a bányászok nem kaptak fizetést. December 4-én például sorba álltak a 'Barbaramõ'-ért (Borbála-napi lisztért). Már 13 évesen elkezdtem dolgozni, elmentem 'Tienstmahl'-nak (cselédnek). Ez akkoriban természetes volt. A Koller néninél mostam, súroltam... Dolgoztam Szarvason a kocsmában is, majd Esztergomba kerültem a papneveldébe, ahol hat évig voltam a konyhán. Nagyon sokat sütöttünk, fõztünk: minden nap volt sült vagy fõtt tészta.
Nagyon vallásosak voltunk. Minden vasárnap misére ment az egész család. Apám már nõs volt és még mindig járt ministrálni.Az egyik családi fotón Náncsi néni sváb ruhát visel. Amikor megkérdeztem, hogy mikor vette le a viseletet, halkan suttogta:
– Amikor úgy volt, hogy kitelepítenek bennünket. Már össze is pakoltunk… Azóta nem hordok sváb ruhát.
Kis idõ után elõkerül egy olyan fotó, amely a mai CBA-ban (Büfében) készült. Náncsi néni ugyanis több mint 25 évet töltött el itt pultosként.
– Hogyan emlékszik vissza a boltos évekre?
– A faluban a Büfé volt a legnagyobb bolt. A többi csak ún. 'kreezlerei' (szatócsbolt) volt. Ez nem önkiszolgáló bolt volt, mert mindent ki kellett mérnünk. Sokat kellett dolgoznunk kevés pénzért. Akkor is két mûszakban, délelõtt és délután jártunk, hisz reggel hattól este nyolcig voltunk nyitva. Szombaton pedig délig. Szabad napunk egyáltalán nem volt. A fõ reszortom a pékáru, a tejtermék és az édesség volt. Amikor sok vevõ volt, besegítettem a hentesárunál is. Nagyobb ünnepek elõtt például mindig sokan jöttek vásárolni. A bolthoz tartozott egy zöldségbolt is, amely a mai Fodrászat helyén állt. Gyakran dolgoztam ezen a részen is. Általában minden zöldséget és gyümölcsöt el tudtunk adni, kivéve a sárgadinynyét.
– Mit lehetett kapni a boltban?
– Akkor is megvolt minden, amire az embereknek szükségük volt. Viszont mindent nekünk kellett csomagolni. 85 kg-os lisztes zsákokból engedtük le a lisztet, és onnan kellett kimérnünk. A cukor 50 kg-os zsákban volt, a zsírt 20 kg-os csomagból mértük ki. A tejet kannákban kaptuk, amit láncban vittünk be a boltba. Ezekbõl a kannákból mértük aztán ki a tejet a vevõknek a saját edényeikbe. A borból 50 üveg volt egy tokban. Az üres üvegeket betettük egy ládába és feladtuk a vonatra.
– Milyen édességek voltak akkoriban?
– Mogyorós és mézes puszedli, sokféle nápolyi, mogyoró, csokoládé parány, keksz. Ünnepek elõtt finom süteményeket is kaptunk dobozban. Üvegekben tartottuk a savanyú és erõs cukrokat, de tartottunk csomagolt cukorkát is. Sokak kedvence volt a krumplicukor, ami nagy táblában volt. Ez olyan kemény volt, hogy csak kés és súly segítségével tudtuk feldarabolni.
– Voltak a vevõknek kedvenc italai?
– Igen. A gyerekek a málna- és narancs-szörpöket kedvelték. A felnõttek pedig a sörért álltak mindig sorba, amit akkoriban másfél literes üvegekben árultunk. Volt rá példa, hogy búcsúkor a sört az utcán árusítottuk. Röviditalok közül a császárkörte, a rum, a konyak és az õszibarack likõr voltak a legnépszerûbbek. Ezeket kis üvegekben is lehetett kapni. Különösen menõ ital volt a Lánchíd, a Kabinet és a három csillagos konyak.
– Vannak szomorú emlékei is a bolttal kapcsolatban?
– Igen, borzasztó élmény volt, amikor az 56-os forradalom idején mindenki be akart jönni a boltba. Néha csurgott a karunkon a vér, ahogy az embereket visszatartottuk. Mindegy volt nekik, hogy mit visznek, elvittek mindent, ami volt. Teljesen kiürítették a boltot. Mi, eladók akkor levettük a fehér kendõnket, melyet az akkori boltvezetõ rászögelt egy nyélre, és úgy hoztak Pestrõl egy kis élelmet. Mikor aztán már lehetett egy kis árut kapni, a nemzetõrök mindig leellenõrizték, hogy mennyi liszt és cukor van nálunk. Persze azért mindig sikerült valakinek adni belõle. Ez nagyon szomorú esemény volt, de megélnünk még egyszer már nem szabad.
– Náncsi néni 1943-ban ment férjhez. A férje is boltban dolgozott?
– Igen, kezdetben a Népboltban volt, majd földmûveléssel és állattartással foglalkozott. Amikor az állatforgalminál leadás volt, ott segített. Állatleadáskor sokan irigykedtek ránk, hogy mennyi pénzt kaptunk. Õk nem látták azt, hogy milyen fáradságos munka egy állatot felnevelni. Kijártunk a határba szántani, lucernát szedni, hisz az állatoknak takarmány kellett. Aztán tisztán is kell tartani õket.
– Az étkezési szokásokról tudna valamit mondani?
– Szegények voltunk. 'Wos ma khot ham, hams kheisn.' (Azt ettünk, ami volt.) Hetenként kétszer csináltunk fõzeléket, egyszer-kétszer tésztát, vasárnap pedig 'rindszupn'-t (marhahúslevest) ettünk. De a húst csak a papa kapta.
– Közeledik a Húsvét. Hogyan ünnepelték régen?
– Szombaton hatkor elmentünk az 'Aferstéhn' (feltámadási) körmenetre. 'Háms zámklittn und nod sámá kánga.' (Összeharangoztak és akkor mentünk.) Felvettem 'tas scheinsti Klád, tas Pratklád' (a legszebb ruhámat, a menyasszonyi ruhámat). 'Theiz woar a tik szedenes Kwand. Rauzn hots khot.' (Ez egy vastag selyemruha volt, rózsával.) Hozzá spangliscipõt vettem fel.
Mindig bársonycipõt szerettem volna, de anyám azt mondta, azzal nem lehet táncolni. Amikor hazaértünk a körmenetrõl, felvágtuk a sonkát és ettünk.
Húsvét vasárnap hajnal kettõkor felmentünk a Kálváriára. Ilyenkor nem szóltak egymáshoz az emberek. Mielõtt indultunk, halkan kopogtunk egymásnak, és csendben mentünk fel a kálváriára. Visszafelé bementünk a Pfeiffer-kápolnába, majd a templomba. Ott áldoztunk és mentünk haza. 'Szan fû led kwest!' (Sok ember volt!) Húsvéthétfõn locsolkodás volt. 'Sans khuma ánspritzn.' (Jöttek locsolni.) Amelyik fiú elõször bevitte 'ti poimpusl in ti wouning, hot raudi air kriegt' (a barkát a lakásba, piros tojást kapott). 'Poharé woar nuar Nuss und Mohnpeigl und Kulatschn.' (Süteménybõl csak diós és mákos beigli és kalács volt.)
Végezetül Náncsi néni a következõket mondta:
– Sok nehéz napunk volt, de csak a jóra kell emlékezni, a rosszat félre kell tenni. A Jóisten megáldott, hogy 84 éves lettem.
– Kedves Náncsi néni, további sok szép napot kívánok és mindenek elõtt jó egészséget!
Sax Ibolya
A farsang utolsó napjai
A farsangi idõszak zárásaként az idei évben ismét a Heimatverein rendezte meg a már hagyományos jelmezes farsangi bált és a farsangtemetést.
Február 21-én szombaton ismét telt ház volt a Kultúrházban. Nemcsak Vörös-várról, hanem a környezõ településekrõl Tarjánból, Budakalászról, Hidegkútról, Solymárról, Pilisszentivánról és Ürömrõl is számos vendég érkezett a bálra. Nagyon ötletes jelmezekbe öltöztek a vendégek. Közülük hárman külön ajándékot is kaptak. A jó hangulatról pedig az „FC. Bravi Buam focicsapat” zenekara gondoskodott.
Kedden este, a farsangtemetésig a Lustige Spatzen zenekar játszotta a talpalávalót mindazoknak, akik a böjti idõszak elõtt még utoljára ki akarták mulatni magukat. Aztán a szokásoknak megfelelõen vidám hangulatban elbúcsúztatták"Fosching Josefet".
A Heimatverein ezúton is köszöni minden vállalkozónak és támogatónak, hogy hozzájárultak a bál sikeréhez.
Meghívó a májusfaállításra
A Heimatverein szeretettel vár minden érdeklõdõt 2004. április 30-án 18 órakor a Városháza elõtt tartandó hagyományos májusfaállításra.
Ostern
Bereits in den ersten christlichen Jahrhun-derten wurde das Fest der Auferstehung Christi gefeiert. Das erste Konzil um 323 in Nicäa legte es auf den Sonntag nach dem ersten Frühlingsneumond. Deshalb bewegt sich das Osterfest zwischen dem 22. März und dem 25. April. Das Wort Ostern stammt von der germanischen Erd- und Frühlings-göttin Ostara und deutet an, dass man damals in dem neu erwachenden Leben der Natur ein äußeres, sichtbares Bild der Auferstehung Christi hatte.
Ostereier
Das Verbot der Kirche im Mittelalter, wäh-rend der Fastenzeit Eier und Eierspeisen zu sich zu nehmen, weil Eier unter die Fleischspeisen gerechnet wurden, hatte zur Folge, dass sich in den Wochen vor Ostern, die als gute Legezeiten der Hühner gelten, große Mengen von Eiern ansammelten; diese Eier eigneten sich hervorragend, um einerseits zu Ostern fällige Pach-ten in Form dieser Naturalien zu beglei-chen, andererseits boten sich diese Eier als symbolhafte Geschenke als Ostereier an.
Osterhase
Der Osterhase ist heute geradezu Symbol-tier für Ostern geworden. Über seine Her-kunft gibt es zwei Theorien. Die populäre vermutet, der Osterhase sei abgeleitet von einem misslungenen Ostergebildebrot. Ein Osterlamm sei als Osterhase gedeutet worden, weil es sich im Backofen verformt habe. Viel mehr spricht für die zweite Theorie, die den Osterhasen als eine "evangelische Erfindung" - vergleichbar dem Adventskranz - betrachtet.
A Német Nemzetiségi Önkormányzat hírei
A Német Nemzetiségi Önkormányzat 2004. február 19-i ülésén, amelyen az önkormányzat négy tagja volt jelen (Manhertz Mártonné, Neubrandt István, Sax Ibolya, Sax László), jóváhagyta a nemzetiségi egyesületek 2004. évi támogatását (2004/1. sz. határozat):
Heimatverein 900 eFt
Fúvószenekar 1300 eFt
Vegyeskórus 900 eFt
Gradus Egyesület 400 eFt
Hagyományõrzõ Egy. függõben
Nemzetiségi Tánccs. függõbenAz NNÖ utóbbi két egyesület esetében a felmerült kérdések tisztázása után állapítja meg a támogatás mértékét.
A tagok megbízták a kisebbségi önkormányzat elnökét, hogy újítsa meg a városi önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat közötti megállapodást, kösse meg a 2003-ban az IHM pályázatán elnyert számítógépre a biztosítást, utalja át a 2004. évre az Észak-Magyarországi Német Önkormányzatok Szövetségének az éves tagdíjat és fizesse ki (28-29/2003. sz. hat. alapján) Spannberger Zsolt és Sax Norbert fúvószenekari karmesterképzõ kurzusának részvételi díját, amely 2 x 20.000 azaz 40.000 Ft volt.
Határozat született arról, hogy a 2004. évben jubiláló egyesületeknek (zenekar, kórus, tánccsoport) a kisebbségi önkormányzat 30-30.000 Ft támogatást adományoz az éves támogatáson felül.
A Német Nemzetiségi Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola színjátszó csoportjának német nyelvû „My fair lady” címû elõadásához a kisebbségi önkormányzat 80.000 Ft összeggel járul hozzá.
Az önkormányzat szándéka az, hogy 2004 õszén ismét megtartja a Német Nemzetiségi Napokat (2004. november 19-22. között).
S. I.
