 |
|
|
„Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük”Az idei évben Húsvét misztériuma – Jézus Krisztus szenvedése, halála és feltámadása – Mel Gibson filmje, a „Passió” révén a világ központi témájává lépett elõ a média segítségével. Megdöbbentõ, hogy a fogyasztói társadalom elanyagiasodott és ellelketle-nedett felfogása közepette ilyen tömegeket mozgatott meg a 2000 éves, már sokszor feldolgozott „Jézus-sztori”. Úgy látszik, hogy még ma is aktuális, mert sok embert megmozgatott pro és kontra. A katolikus egyház az evangéliumokról valaha készült leghitelesebb mûnek tartja a filmet, amely új dimenzióba helyezi a hívek és Jézus Krisztus kapcsolatát. A Vatikán szerint „a film a mûvészet és a hit diadala.”
Mi a Jézus Krisztus szenvedése iránti felfokozott érdeklõdés oka? Vajon csak a film körüli botrány csinált ilyen nagy reklámot a Passiónak vagy valóban ekkora az igény egy százszor elmesélt történet újabb feldolgozására? Halott és elfelejtett dolgok, témák és személyek nem tudnak ilyen hatást kifejteni. Olyan érzése van az embernek, mintha az apostolok korában lenne, egy aranykor utáni Róma dekadenciája közepette, amikor a kereszt botránya megmozgatta és megváltoztatta a világot. Mintha Szent Pál apostol szavai elevenednének meg: „Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük: Aki a zsidónak ugyan botrány, a pogányoknak meg oktalanság, De a meghívottaknak, akár zsidó, akár görög: Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége.” (1.Kor.1,22.-24.)
Az egyház igehirdetésében mindig is kiemelt helyet kapott a kereszt teológiája (Jézus szenvedése és halála). A világban jelen lévõ rossz által az ember saját életében tapasztalja a bûn következményeit, nyomorát. Isten éppen errõl a szabad akaratból választott vakvágányról szeretné letéríteni az embert, ami már elõre vetíti az ember és a világ önpusztítását. Nem szabad akaratunkon erõszakot téve akar külsõ törvényeket ránk erõltetni, hogy ezáltal jobbak legyünk, saját fia, Jézus Krisztus által szeretne meggyõzni bennünket, hogy hallgassunk az Õ szavára, és ne legyünk kemény szívûek, hanem gondolkodásmódunkban változzunk meg és váljunk olyan emberré, akiben Istennek kedve telik. Az út nem könnyû, mert áldozatos életet kíván a hitben: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem.”
Az áldozatnak és a szenvedésnek önmagában nincs értéke és értelme, mert ott van állandóan a kérdés: miért? Ezért is menekül sok ember elõle. Jézus szenvedésének és kereszthalálának is csak a feltámadás fényében van értelme. „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsõségében?” (Lk.24,26.) Jézus meg akar tanítani, hogy az életben csak a megharcolt és megküzdött dolgoknak van igazi értéke, és a harc, küzdelem és szenvedés után mindig feltámadás jön, akkor is, ha sokszor kilátástalan a helyzet. Jézussal nem ez történt? Az Õ szenvedése és kereszthalála életének csõdje, de a feltámadás fényében minden átértékelõdik, más fényt kap. Ezt pedig azért vállalta, hogy értelmet adjon a szenvedésnek, és a halálban ne az elmúlást lássuk, hanem az örök élet kezdetét. Aki hittel végigjárja az élet keresztútját, azt Isten részesíti fia dicsõségében, a feltámadásban.
Zoltán atya
A HÚSVÉTI SZENT HÁROMNAP
Virágvasárnap
10-kor szentmise, barkaszentelésNagycsütörtök, az utolsó vacsora emléknapja
Nagytemplom: este 1/2 6-kor rózsafüzér,
6 órakor szentmise
A szentmise után virrasztás este 10-ig
Bányatelep: este 1/2 6-kor rózsafüzér, 6 órakor szentmise
Liget: este 1/2 6-kor rózsafüzér, 6-kor szentmise
NAGYPÉNTEK, Urunk kínszenvedésének és kereszthalálának napja
Nagytemplom: délután 3 órakor szertartás. Este 7 órakor keresztútjárás a Kálvárián
Bányatelep: délután 5 órakor szertartás
Liget: délután 5 órakor szertartásNAGYSZOMBAT, Jézus sírban pihenésének napja
Nagytemplom: reggel 8 órától egyéni szentsírlátogatás. Este 1/2 6-kor rózsafüzér, 6 órakor elmélkedõ imaóra.
Bányatelep: este 9 órakor húsvéti vigíliaszertartásHÚSVÉTVASÁRNAP, Urunk feltámadásának napja
Nagytemplom: hajnali 1/2 6-kor húsvéti vigíliaszertartás, utána kb 1/2 8-kor feltámadási körmenet. A körmenet
összekapcsolódik a 1/2 9-es gyermekmisével. 10-kor (német) és 1/2 12-kor szentmise. Este 1/2 7-kor szentmise
Bányatelep: 1/2 10-kor szentmise, utána feltámadási körmenet
Liget: 1/2 11-kor szentmiseHÚSVÉTHÉTFÕ
Liget: 1/2 11 ünnepi szentmise: a templom felszentelésének ünnepe
„Megnyitotta”
– ez az egyetlen szó fejezi ki legjobban mindazt, amit Isten húsvétkor tett.
Megnyitotta Jézus sírját. A tanítványok nem találták a holttestet, viszont a leplek rendben ott voltak. Nem értették: aki a tetemet akarta, miért bajlódott a leplekkel; aki meg a sírt akarta kifosztani, miért nem hagyta ott a tetemet. A találgatásnak Jézus megjelenései vetettek véget. Ám ezek is meghaladták a természetes felfogóképességet; vagy a kertésszel tévesztették össze, vagy csak a jellegzetes mozdulatáról ismerték fel nagy nehezen. Miféle anyagból kellett a feltámadott testnek lenni, hogy át tudjon hatolni bezárt ajtókon, majd el tudjon tûnni látni vágyó szemek elõl, és ismét anyagiasulni legyen képes egészen halnak és méznek az evéséig? Szentlélek áthatotta pneumatikus test a Feltámadotté, amely már a jövendõ létforma hordozója.
Ha van zárt világ, akkor azt a halál vonja az ember köré. Mit tudunk tenni halottainkkal? Még zártabb helyre utaljuk õket. Jézus feltámasztása ezen az abszolút zárt világon nyitott rést. Azóta a halál nem végleges börtön, hanem alagút. Ezt járta végig Õ, és amikor feltámadt, nem visszajött a földi létformába, hanem elõrement a jövendõbe. Azóta nem a halálé az utolsó szó, hanem Istené, aki Jézus sírját megnyitotta.
Megnyitotta ugyanakkor a mennyei világot is. Két fénylõ alak jelzi, hogy ami húsvét hajnalán történt, az Isten szellemi világának mennyel nagyságrendjében tartozik. A szellemi Létezõk, az angyal-lények képesek anyagszerûségben is megjelenni, amikor isteni üzenetet kell átadni. Egyik professzorommal történt a 2. világháború vége felé. Üldözötteket bujtatott a lakásán, s egyik nap hazafelé tartva az utcán, hallja a rádióból bömbölni, hogy aki gyanús elemeket bujtat, azt családostól felkoncolják. Neki öt fia volt. Amint belépett az elõszobába, ahol egy szekrény takarta az ajtót, amely mögött a bújtatottak voltak, fénylõ alakot látott meg pár pillanatra. Ez elegendõ volt neki, hogy vállaljon minden veszélyt.
A menny világa nem messze van tõlünk, hanem láthatatlan a természetes érzékelés számára. Az üzenetek nem is annyira, vagy csak nagy ritkán onnan érkeznek a látás számára. Sokkal inkább a hallás útját használja Isten. Ezért történt, hogy maga Jézus is a szavaival megnyitotta a tanítványok értelmét, hogy értsék az Írásokat. Ez ismétlõdik azóta is sokszor. Így pl. a 19. században Heinrich Heine esetében:
„Megvilágosodásomat egy könyvnek köszönhetem, és ezt úgy hívják: Biblia. Aki elveszítette Istenét, ebben a könyvben újra megtalálhatja... Boldog vagyok, hogy megszabadultam vakmerõ önteltségemtõl.” Korábban ugyanis így szólt: „A menynyet átengedem az angyaloknak és a verebeknek”. Most pedig emígy folytatja:
„Ebben az állapotban ki tudom önteni szívemet Isten elõtt, és el tudok neki mondani mindent, amit senki másnak”. Költeményében errõl a változásról vall: „Uram, a lantom összetörve, / a Krisztus-szikla törte össze. / Kiáltok hozzád Lenn a porban / térdre omolva, félig holtan: / Uram, bocsásd meg, mit eddig daloltam!”
Régi tanítványoknak és késõbbi istenkeresõknek, nekünk is kész a mi Urunk megnyitni értelmünket üzenete felfogására. Végül még egy fontos tett a Feltámadott részérõl: megnyitotta az utat a testvérisgé felé. A bezárkózó keresztényekbõl örömhírt vivõ nyitott közösséget formált. Ebben a körben azóta is otthonra talál minden istenkeresõ ember, aki a húsvéti nyitott sír irányába reménységgel tekint, a menynyei világ erõi elõl nem zárkózik el, üzeneteit szíve falára írja, és a Nagy Testvér nyomában elindul kis testvéreinek örömet mondani.Pánczél Tivadar ny. lelkész
Juhász Gyula
Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérõ
Föltámadás a földi tájakon,
Mezõk smaragdja, nap tüzében égõ,
Te zsendülõ és zendülõ pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élõ,
Fogadd könnyektõl harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S az élet: gyõzelem az elmuláson.Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tûnt nemzedék,
Én dalt jövendõ húsvétjára zsongok
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!* * *
Walper atya 75 éves
Dr. Walper Ferenc apostoli protonotárius kanonok atya 75 évvel ezelõtt, 1929. február 7-én született Csobánkán. A történelem fintora, hogy 1946-ban éppen március 15-én telepítették ki õt családjával és a falu németségével együtt Németországba. 1952-ben szentelték pappá, és az ezután következõ évtizedekben több fontos egyházi tisztséget töltött be Németországban, Ausztriában és Magyarországon. 1993-ban visszatelepült Csobánkára. 1989-tõl a Budapesten mûködõ Német Nyelvû Egyházközség vezetõje. 1994 augusztusában nevezték ki az esztergom-budapesti fõegyházmegye kanonokjává.
Walper atya igen sokat tett a pilisvörösvári Gradus Óvoda létrejöttéért. Ezirányú tevékenységéért 1997-ben Pilisvörösvárért emlékéremben részesült.
További munkásságához jó egészséget kívánunk!
