 |
TotálkárVélemény a város hivatalos honlapjának Fórumából:
2004. 10. 31.
Ismét egy közlekedési baleset „ihlet” szólásra.
Még ki sem hevertem a Terranova elágazásnál történteket, még a biztosító sem rendezte teljesen a káromat, és máris totálkárosra összetört szombatra virradó éjszaka a házam elõtt parkoló autónk.
Egy motorkerékpáros fiatalember eszeveszett száguldással belerohant az oldalt parkoló autóba, azt kb. 1,5 méterrel arrébb lökte, neki a villanyoszlopnak és bukósisakostól belefejelt az autó szélvédõjébe. A csattanás után kirohanva szerencsétlent a helyszíntõl 33 m távolságra találtuk, összetörten. A cipõit nem leltük, majd másnap egyik cipõje kb. 25 m távolban egy udvarban volt, a másik a szembeszomszédom erkélyén.
Számtalan törés, belsõ vérzés és sérülés után bízzunk abban, hogy felépül. Jelenleg intenzív osztályon kezelik, állapota válságos.
Tehát: Túl „szépre” sikerült a Szent Erzsébet utca, amit egyesek – közlekedési táblák híján, no meg felelõtlenségbõl – autópályaként használnak.
Sok pénzünkbe került, hogy a portánk elõtt járdát és parkolókat készítettünk, szinkronban az útépítéssel, és tettük ezt azért, hogy élhetõbb és szebb legyen a környezetünk. Ezt a célt sajnos nem sikerült elérni!
Mert: Sztráda mellett nem jó lakni!
A baleset után elkezdtem kutatni, hogy ki a felelõs, amiért nincsenek közlekedési táblák. A kutakodás eredménye: (érdekes, és) hál' Istennek, még szombat délután kikerültek a lakóövezet táblák, meg a súly- és sebességkorlátozó táblák. (Az már más kérdés, hogy nincsenek szinkronban!)
Az is igaz, hogy a Ceglédi Tibi papírboltja elõtti tábla alacsonyan van és a gyalogosokra nézve balesetveszélyes, de mondhatják, hogy nekem sem jó semmi. Annak sem lesz jó, aki nekimegy.
Kérdezem: miért nincs ilyen kérdésekben tervszerûség, szabályozottság? Feltételezem, hogy a közlekedést meg kell tervezni.
Állítólag a képviselõ-testület nem szavazta meg a közlekedés tervezését. Feltehetõen azért, mert a képviselõ urak és hölgyek értenek hozzá. Biztos másként látnák, ha a hozzátartozójuk lenne az intenzíven, vagy az õ autójukat vinnék a roncstelepre.
Feltételezem, hogy a tábla magasságát, meg azt, hogy mit hová lehet tenni, szabályok rögzítik. Azt is feltételezem, hogy ezeket a szabályokat a testület tagjai ismerik. Vagy mégsem?
Ami pedig a Szabadság úti betorkollást illeti (a kápolnánál), jelenlegi formája csökkenti a behajtási kedvet, de nem eléggé. Kár, hogy ebbe is oly sokan beleszóltak, azzal a tudattal, hogy értenek hozzá.
Kérdezem: valóban tetszenek/tetszettek hozzá érteni? Ezek után mindenkinek jó a közérzete?
Szerintem a közlekedési rend megtervezése és kialakítása nem lehet demokratikusan eldöntendõ: Ezt tervezzék meg szakemberek. A közlekedés ugyanis veszélyes üzem.
És még néhány költõi kérdés: tudja-e valaki, hogy a jelenlegi képviselõ-testületben hányan rendelkeznek diplomával, abból hányan jogi végzettségûek, hányan ismerik a közigazgatás rendszerét, esetleg hányan tettek közülük közigazgatási szakvizsgát, és hányan tudják valóban azt, hogy mit jelent az önkormányzatiság, mi a demokrácia?
Vagy ez is olyan, mint a foci? Mindenki ért hozzá?
Végül kezdeményezem, hogy akik a Szent Erzsébet utcában laknak, fegyelmezetten tartsák be a 30 km-es sebességet! Ha mindenki betartja, az átmenõ fogalomnak (szántói lakók és telkesek) nem lesz érdeke hozzánk behajtani.
2004. 11. 02.
Döbbenet, hogy a Szent Erzsébet utca elején, a szombaton kihelyezett lakóövezet táblát ma kora reggelre már megfordította – az utca felé, a behajtó autóknak háttal – valaki. A tábla állása alapján lakóövezetté vált a 10-es út!
Mellesleg nem volt nehéz dolga a táblaforgatónak, hatalmas tettéhez még szerszám sem kellett.
További döbbenet, hogy este 17. 30-kor hazafelé jövet még mindig megfordítva volt! Tehát: senkinek nem tûnt fel, hogy rosszul áll.
17 óra 30-kor visszafordítottam, kézzel és könnyûszerrel, de gyanítom, holnap reggelre ismét megfordítják.
Nem tudom, hogy mit kellene tenni, de én tehetetlennek és elkeseredettnek érzem magam.
Helló, emberek! Ennyire rossz helyen lakunk/lakom? Lehet, hogy ennyire érdektelen és öntörvényû emberek lakják Vörösvárt?
Vagy mégsem?
zapor
„... alul a víznek árja”
A Vörösvári Újság augusztusi számában részletesen közölték a jelentõsebb fejlesztések költségvetését 2004-re vonatkozóan, viszont a vízelvezetés egyáltalán nem szerepel ebben a felsorolásban. Többször szóvá tettük, hogy a Görgey utcában nem megoldott az esõzések alkalmával keletkezõ víz elvezetése, amit a mellékelt felvétel is alátámaszt. Az összegyûlt csapadékvíz lefolyik a vasút felõli ingatlanokra és mindenfajta hordalékkal együtt esõzéstõl függõen kárt, károkat okoz. A „buszmegálló” létesítésekor elmaradt mind a járda építése, mind egy vízelvezetõ árok megvalósítása a közeli csatornához. Gyakorlatilag egy kb. 50 m-es szakaszról lenne szó. Mikorra várható ennek a problémának a végleges, rendezett megoldása?
Vojnich József
Semmi sincs kõbe vésve
Bolond ember az ma Pilisvörösváron, aki nem örül a jó hírnek: „visszavonhatatlanul lesz sportcentrum!”
Hiszen az ilyen hatalmas beruházással nagyon sok ember jól járhat, különösen a kivitelezõk.
De mások is örülhetnek a jó hírnek. Lehet, hogy 50 munkahely létesül. Gyermekeinket, unokáinkat buszok szállítják majd az uszodába. 600 felnõtt és gyermek biztosan érdekelt lehet a különféle sportlehetõségekben. Most már csak azt a maroknyi 9000 embert kéne örömre fakasztani. Egész biztos, hogy a vörösvári polgárok csak a szórakoztató- és sportcentrumra vágynak?
Sokan úgy gondoljuk, hogy az újságban megjelent határozott, agilis képviselõi állásfoglalás a sportcentrum megvalósítása mellett nem idõszerû, amikor számtalan egyéb kényes kérdés várna megoldásra. A koszos Fõ út, a járhatatlan járdák, az eldugult vízelvezetõ árkok, a sok helyen kezeletlen közparkok, terek mind-mind megoldandó problémák. De említhetnénk még a hiányos közvilágítást, és az esõ után vízben álló Fõ utat a Kultúrház elõtt, mely szintén szégyenfoltja Vörösvárnak.
Mielõtt arról álmodoznánk, hogy mûfû vagy valódi fû legyen a sportcentrumban, kezeljük inkább a napi feladatokat.
Úgy hallani, a földtulajdonosok többsége nem akarja sem szép szóra, sem fenyegetésre elkótyavetyélni féltve õrzött birtokát. Megindítják a kisajátítást, „visszavonhatatlanul lesz sportcentrum” – és kész. Egy képviselõ mondta nekem a napokban, hogy ez a kisajátítás nem az a kisajátítás, csak nincs rá jó szó. De mégis kikényszerítik a földtulajdonosoktól, hogy adják oda bagóért tartalékukat a bizonytalan sportcentrumra.
Bölcsebb emberek már tudják, hogy a születés és a halál kivételével semmi sincs a Földön kõbe vésve. Csak egy pillanat mûve testületi határozatokat érvényteleníteni és a sülylyesztõbe dobni. Egy közelmúltbéli példát említenék:
Az elmúlt önkormányzati ciklusban a testület egy éves procedúra után visszavonhatatlan döntést hozott arról, hogy a búcsú a tavakhoz költözik. Jött az új városvezetés és a polgármester asszony egyszemélyben döntött a búcsú visszaköltözésérõl.
Tetszik tudni, még egy EU-parlamenti biztos helye sem biztos… A sportközpont megvalósulása sem.
Egy valamit leszögezhetünk: az emberek szimpátiáját és elismerését megszerezni nem könnyû, de némi visszafogottsággal és csekély alázattal, a valós problémákra való odafigyeléssel csodákra képes egy fiatal képviselõ is.
Dr. Gábeli Zoltánné
A Német Nemzetiségi Önkormányzat híreire válaszolva
Tisztelt Képviselõ-társaim, mélységesen felháborodtam a képviselõtársam által leírtak miatt. Hozzáfûzném, hogy jó magam egyetlen ülésrõl még nem hiányoztam. 09. 29-én is az ötfõs testületbõl csak hárman voltunk jelen. Megbeszéltük a meghívottakkal a Nemzetiségi Napok programját, azután el kellett mennem.
Minden munkában részt veszek, soha nem mondok nemet. Amire megkérnek, mindenben segítek mindenkinek. A rendezvények utáni takarításról és a tisztítószerekrõl is mindig magam gondoskodom.
De térjünk a tárgyra: kérdem Önöket, a városi hagyományõrzõ rendezvényeket (pl.: farsangtemetés, májusfaállítás, utcabál, szüreti felvonulás) ki szervezi meg? Még soha egyedül nem dolgoztam, a munkából az egyesület tagjai is kiveszik a részüket. Vendégül látjuk a külföldi vendégeket, külföldi és helyi zenekarokat, kifizetjük az engedélyeket.
A szüreti felvonulás után szintén az egyesületünk látja vendégül a résztvevõket. A szüreti felvonulás nem katonai szemle, hogy katonásan vonuljanak. Az útvonalengedély meghatározott idõre szól, nincs lehetõség arra, hogy mûsort is adjanak különbözõ helyeken a fellépõk. Kívülrõl könnyû kritizálni, a cikk írójától segítséget még nem kaptunk.
Sajnos még a Német Nemzetiségi Önkormányzat egyes képviselõi sem tisztelik meg jelenlétükkel a rendezvényeinket, akkor mit várjunk a város polgáraitól.
Engem csak az vigasztal, a város nagyobbik része azzal biztat, hogy továbbra is szervezzem a rendezvényeket, mert ha nem tenném, akkor semmi sem lenne Vörösváron. Még nagyon sok minden tudnék leírni, de nincs értelme. Az egyesület továbbra is végzi a feladatát, mert vannak még emberek, akik megköszönik a munkánkat.
Maradok tisztelettel:
Manhertz Mártonné
NNÖ képviselõje, a Heimatverein elnöke
A Pilisvörösvári Hagyományõrzõ Egyesület közléseTiszteld a múltat és tartsd a jövõnek!
(Vörösmarty Mihály)A Német Nemzetiségi Önkormányzat cikkével, melyet a Vörösvári Újság októberi számában tett közzé, egyesületünket érintõen nem tudunk egyet érteni. Nem tudjuk, ránk is vonatkozik-e az az állítás, hogy: „egy-egy ember vagy egyesület kisajátít magának bizonyos dolgokat” stb. Amennyiben igen, úgy visszautasítjuk azt.
Reméljük, sor kerül a dolgok jóindulatú tisztázására.
Nyilvános vita helyett inkább szeretnénk betekintést nyújtani a város lakosságának több évtizedes gyûjtõmunkánkba és több mint 10 éves egyesületi tevékenységünkbe.
Végtelenül fájlaljuk, hogy mindeddig nem tapasztaltunk érdeklõdést sem gondjaink, sem eredményeink, sem egyéb tevékenységünk iránt mindazoktól, akiktõl azt nagyon jó néven vettük volna.
Anyagi beruházásainkról és fejlesztéseinkrõl rövid kimutatást szeretnénk nyújtani a teljesség igénye nélkül:
1991. dec. - 1999. dec.-ig: 1.460.000.- Ft
2000. évben: 2.136.000,- Ft
(Mervó lakr. megvétel)
2001-2002. évben: 564.000,- Ft
2003-2004. évben: 1.107.500,- Ft
(Kápolnák könyve)
Összesen: 5.267.500,- FtFõbb tételek ezek közül:
A Falumúzeumba vízóra felszerelése és szerelési munkadíjak. Elmû fejlesztési hozzájárulás, hõtárolós kályhák vásárlása, üzembe helyezése, villanyszerelési munkadíjak stb.
Melléképületek tatarozása, szénapadlás helyreállítása, falépcsõ stb. A tûzoltókocsik fészerének megnagyobbítása.
Deszkából készült tárolóhely létesítése.
Panasonic videokamera és videomagnó vásárlása. Számos videokazetta megvétele, felvételek készítése helyi eseményekrõl és múzeumi rendezvényekrõl.
Az egyesület felvételeibõl készült 8000 db képeslap nyomdai költsége (pl. községháza, templom, pilisi látkép, hõsök emlékmûve, régi házak, Szent János-tó és -szobor, a múzeum berendezései, népviselet stb.)
100.000 forint támogatást nyújtottunk a „Mariahilf” (Pfeiffer-kápolna) felújításához.
Megjelentettük a „Kápolnák könyve, Pilisvörösvár” c. könyvet (1.107.500,- Ft.)
A Kápolna u. 1. sz. alatti épületrészben végzett munkálatok: a csatorna-hálózatra való rákötés, lomtalanítás, a temérdek szemét elszállíttatása, a tönkretett nyílászárók helyreállítása, pótlása, a vizesblokk kialakítása, vakolás, meszelés stb.További célkitûzéseink:
A falumúzeum udvarán zajlott és videóra felvett rendezvények, valamint egyéb helyi eseményekrõl készült videó- és magnófelvételek (fényképek stb.) közkinccsé tétele.
Az „élõmúzeum” megvalósítása, mely kezdettõl fogva szándékunkban állt.Tájékoztatásul közöljük a város lakosságával, hogy az élõmúzeumot a Kápolna u. 1. sz. alatti épületrészekben szeretnénk megvalósítani. A Mervó család tulajdonát képezõ részt egyesületünk a 2000. évben vásárolta meg erre a célra. A még önkormányzati tulajdonban lévõ, 25 évre használatra kapott részben további tatarozás szükséges. Az egységesítés céljából szeretnénk megvásárolni a szintén magántulajdonban levõ részt, melyet régebben ki tudtunk volna fizetni, de az akkori önkormányzat ezt nem tette lehetõvé. A mostani árak miatt pillanatnyilag ezt a kérdést nem tudjuk önerõbõl megvalósítani.
Mit jelent az, hogy élõmúzeum?
Elsõsorban az iskolás gyermekek részére szeretnénk egyféle otthont teremteni, ahol lehetõség nyílik hagyományápolás címén: népi ételek fõzésére (pl. kenyérsütés stb. megtanulására), továbbá barkácsolásra, kézimunka-készítésre és egyéb hasznos tevékenységre. Különösen hasznos és fontos lenne ez a mai felgyorsult világunkban, amikor a gyerekek nagy része túl sokat ül a tévé, számítógép, videó stb. elõtt.
Elképzeléseinket a közvélemény helyesli. A népismeret tantárgyat oktató tanárok is nagyon fontosnak tartanák. Célszerû lenne például egy néprajzi szakkör vagy más hasonló foglalkozás megszervezése. Ezért tisztelettel kérjük az iskolák és a szülõk támogatását is ez ügyben.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vallásos néprajz fontosságát is. Ennek mellõzése a történelem meghamisítását jelenti. Õseink életében meghatározó volt a vallás gyakorlása. Erre utal a Kápolnák könyvének ajánlása, mely nemcsak a fiataloknak szól, hanem Vörösvár hitéhez hû népének is.
Kéréssel szeretnék fordulni itt a hitoktatókhoz és tanárokhoz is, a sok fáradsággal és nagy anyagi ráfordítással készült magyar és német nyelvû, 34 színes és több fekete-fehér képpel készült könyv ajánlására a tanulók és a szülõk körében – akár karácsonyi, névnapi stb. ajándékként is! A magas nyomdaköltség megtérülésén túl szeretnénk az esetleges bevételt szintén az élõmúzeum megvalósítására fordítani. A falumúzeum szomszédságában erre itt optimális lehetõség nyílna.
Nehéz lenne e néhány sorban részletesen ismertetni elgondolásainkat. Kérjük polgártársainkat, amennyiben egyetértenek törekvéseinkkel, támogassanak bennünket akár erkölcsileg, akár bizonyos munkák elvégzésével!
Példaként említhetjük itt Pfeiffer Mátyás urat (bádogos), aki felajánlotta az ereszcsatornák felszerelését munkadíjtérítés nélkül (csak az anyagköltség fizetendõ) mindkét épületben.
A Kápolna u. 1. sz. alatti épületeken máris rendbe hozta a lehetõségekhez képest a rossz állapotban lévõ tetõszerkezetet is. Ezúton is hálásan köszönjük. Fogjunk össze ifjúságunk érdekében.Mellékeljük betekintés végett egyesületünk alapszabályának kivonatát is.
Az egyesület megalakulásánál – 1990 – dr. Rubányi István az általunk megadott irányelvek szerint szakszerûen és egészen kiválóan fogalmazta meg ennek tartalmát minden anyagi juttatás nélkül. Nemrég bekövetkezett sajnálatos távozása után is hálás köszönettel tartozunk neki ezért.
A jövõben szeretnénk folyamatosan tájékoztatást nyújtani tevékenységünkrõl, továbbra is példaképül tekintve õseink takarékosságát és szorgalmas életvitelét.
Gromon Andrásné
elnökA Pilisvörösvári Hagyományõrzõ Egyesület Alapszabálya
Az Egyesület célja az õseinktõl örökölt, ránk maradt szellemi, lelki, erkölcsi és kulturális értékek minél szélesebb körben történõ felkutatása és tudatosítása a fiatal nemzedékben, különös tekintettel az értelmiség felelõsségtudatának felébresztésére. Célunk a nemzetiségi tudat felfrissítése és elmélyítése, valamint a német anyanyelv felnõtt oktatás keretében történõ széleskörû terjesztése az iskolai oktatáson kívül is. Különös figyelmet kell fordítani a nyelvjárás (Mundart) felkutatására és oktatására. Alapvetõ jelentõségû a parasztság – kisbirtokosok, zsellérek, napszámosok – életének és munkájának tanulmányozása, valamint a példaképül szolgáló munkamoráljuk tudatosítása és követése napjaink lehetõségeinek figyelembevételével. Ugyanez vonatkozik a régi igen megbecsült iparosok tevékenységére és munkamoráljára, és tisztelettel kell adóznunk a bányászok nem egyszer emberfeletti munkájának is.
Tanulmányoznunk kell az utolsó öt évtized társadalmi életét és az egyháznak a falu közösségében betöltött szerepét. Tudatosítani szándékozunk a népi jámborságot, vallásosságot, fel szeretnénk eleveníteni a mindennapi élet jámbor szokásait, a vallásos néprajz elemeit és az anyanyelven történõ istentiszteleteket. A generációs problémák enyhítése érdekében elemezni szeretnénk a család szerepének változását, és fel kívánjuk eleveníteni a régi rokoni kapcsolatok gyakorlati elõnyeit.
Tanulmányozni szeretnénk a betegellátás és beteglátogatás hagyományait, valamint a temetkezéssel kapcsolatos kegyelet erkölcsi értékeit.
