 |
Ezerkilencszázhetvenhat õszén friss szombathelyi fõiskolásként egy Körmenden rendezett folklórtalálkozón vettem részt. Kivonult oda a fõiskola apraja-nagyja, köztük mi is, újonnan érkezett gólyák. Hallgattuk a zenét, néztük a táncosokat, bámultuk a lányokat, élveztük az egész színes kavalkádot. A valaha szebb napokat látott Batthyány-kastély udvarán egyszerre csak megszólított egy negyedéves hallgató, akit látásból már ismertem, valami klubvezetõ-féle volt.
Azt mondta, hallotta rólam, hogy vörösvári vagyok, és szeretne velem beszélgetni. Duplán is meg voltam illetõdve, egyrészt mert egy utolsó éves, diploma elõtt álló, komoly ember egyáltalán szóba áll velem, másrészt még azt is tudja, hogy honnan származom…
– Ismerõs vagy Vörösváron? – kérdeztem tõle.
– Nem, eddig még csak átutazóban jártam nálatok, de sokat hallottam már a tánccsoportról…
– Te ismered a vörösvári tánccsoportot? – kérdeztem meglepetten, s valószínûleg nagyon bárgyú képet vághattam, mert kissé ingerülten válaszolt:
– Ugyan, ki ne ismerné a Wenczl Józsi csoportját?….
Azután – maga is táncos lévén – fõleg a tánccsoport újabb fellépéseirõl, táncairól, a svábság szokásairól, hagyományairól, ünnepeirõl kérdezett engem.
Bevallom õszintén, eléggé bántott, hogy nem tudtam friss hírekkel szolgálni, mert akkoriban még nemigen érdeklõdtem a sváb kulturális hagyományok iránt.
Régen nem emlékeznék már erre a beszélgetésre az elhanyagolt kastély huzatos termében, ha akkor nem ébredt volna fel egy érzés bennem: a büszkeség. Talán ekkor éreztem meg elõször életemben igazán azt, milyen érzés büszkének lenni a származásomra, szülõföldemre, nemzetiségemre.
Ehhez egy olyan emblematikus személyiség kellett mint Wenczl József, a kiváló táncos és koreográfus: az ember, aki hírünket vitte a világba.
Hasonlót éreztem 1995-ben is, amikor Dettingenben, Gerstetten társközségében vendégeskedtem. Apám Vörösvárról írt monográfiáját, egy doboz Szamos marcipánt és egy üveg Tokaji aszút vittem ajándékba vendéglátóimnak. Ha úgy tetszik: emblémákat. A családét, a szülõföldét, az országét. Amik engem is képviselnek az idegen országban, s amikkel büszkélkedhetem. (Ha jól emlékszem, egy csomag pirospaprikát is vittem magammal. De ezt most inkább hagyjuk…)
Mondhatnák, jó szokásom szerint megint érzelgek, talán a közeledõ karácsony miatt. De ez nem érzelgõsség, inkább a dolgok józan mérlegelése mondatja velem: kellenek az emblémák, jelképek, metaforák. Az értékek képi megjelenítései. Fogódzót jelentenek számunkra. Nélkülük mindegy lenne, hol él az ember: Londonban, Fokföldön vagy Kazincbarcikán. Mindenhova tartozna és sehova se.
Fogarasy Attila
Csokonai Vitéz Mihály
November
Eljött már november didergõ hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zõld ligeteket s mezõket megnyúzza.
Hideg essõ csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sûrû felhõzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom, minden únalmat ûzzünk el
Az új boron vídám beszélgetésünkkel.
Van elég gesztenye, van elég noszpolya,
Van dió; melyik kell? mind jó borkorcsolya.
Gazdagabbak leszünk akármely bárónál,
Csendességben ûlvén itt a kandallónál.
Az az óros kancsó megint jár közöttünk,
Tudod, mint tegnap is, mikor haza jöttünk.
Még ugyan a borom nem forrt ki egészen,
De semmi; potomra minek heverésszen?
Most még jobban is csúsz, mert édes valóba,
S különben sem látszik színe a kancsóba.
És ha az elsõtõl még kedved nem dúzzad,
A másik kancsót is körömhegyig húzzad.
...
Bolond az, barátom, aki okos mindég!
Le kell a mord képet néha-néha tenni.
S ha ennyi hívságra nem fogunk is menni:
Jer, legalább minden únalmat ûzzünk el
Az új boron vídám beszélgetésünkkel!
Hírek röviden
Kitüntették Jákli Ferencnét és Wenczl Józsefet
Pest Megye Önkormányzatának Közgyûlése Pilisvörösvár Város Önkormányzata felterjesztésére Arany János Pedagógiai Díjat adományozott Jákli Ferencné pedagógusnak, a Vásár téri Német Nemzetiségi Általános Iskola volt tanárának, igazgatóhelyettesnek; Pest Megye Mûvészetéért Díjat Wenczl József koreográfusnak, az 50. születésnapját ünneplõ Német Nemzetiségi Táncegyüttes vezetõjének. A kitüntetetteknek szívbõl gratulálunk!
A Szabadság úti óvoda a Gárdonyi utca felõl Elkészült az óvoda
November 10-én átadták az építõk a Szabadság Úti Óvodát. Az építkezés 118 millió forintba került. A kivitelezõ Gesztelyi Építõipari Rt. a vállalt határidõnél egy hónappal késõbb fejezte be a munkát, ezért az önkormányzat érvényesíteni fogja kötbérigényét.
A gyönyörûen megújult, kibõvült épület tágas, világos helyiségei lapzártakor még üresen álltak az új bútorokra várva. A képviselõ-testület november 4-i ülésén szavazott meg 10,5 millió forintot az óvoda berendezésére.
Az óvoda ünnepélyes átadására várhatóan december elsõ napjaiban kerülhet sor.
Száguldás a semmibe
Rendkívül sok problémát okoz városunkban a belterületi utakon is a gyorshajtás. Újonnan épült útjainkon, különösen a Szent Erzsébet utcában egyre-másra történnek a súlyos balesetek. Az önkormányzat korlátozó táblák kihelyezésével, a rendõrség fokozottabb ellenõrzéssel próbál úrrá lenni a helyzeten.
Olvasóink kifogásolták, hogy a Szent Erzsébet utcában fejetlenség uralkodik: hol kitesznek egy táblát, hol leszerelik. Mint megtudtuk, az elõször kitett Lakóterület táblát azért kellett eltávolítani, mivel az 20 km/h sebességkorlátozással járt volna együtt.
Kemény büntetés vár a környezetszennyezõkre
Minimum 200 000 forintos, kemény büntetésre számíthatnak azok a vörösvári polgárok, akik eddig még nem kötöttek rá a szennyvízcsatornára és nem tudják csekkel igazolni a szennyvízszippantás szabályos elvégzését. A Polgármesteri Hivatalnak nem az az érdeke, hogy pénzbevételre tegyen szert, hanem az, hogy a környezettudatos magatartásra késztesse a város polgárait. – Minden esetben elõször felszólítjuk a polgárokat a szabálytalanság megszüntetésére, ha ez nem segít, kénytelen vagyunk a természet megóvása érdekében szigorúan kiróni a büntetést – nyilatkozta újságunknak Zakariás János közterületfelügyelõ.
Karácsonyi koncert
Karácsonyi koncertet rendeznek a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a Stephaneum épület színháztermében december 8-án (szerdán) 17 órai kezdettel. Fellép a Pázmány Péter Kórus. A belépés díjtalan.
