Vörösvári Újság Online

Branches of Culture – A kultúra ágai
Európai iskolák együttmûködése a tolerancia jegyében

Végy egy nagy kulcsot, és a fején lévõ lukon keresztül csurgass olvasztott viaszt egy tál vízbe. Amikor a viasz megkeményedett és valamilyen formát öltött, tedd lámpa elé. A viaszfigura árnyékából következtetni tudsz a jövendõbelidre. Ennél egyszerûbb módszer, ha éjfélkor a tükörbe nézel, mert ott megláthatod leendõ hitvesed arcát. Ha azt is bizonyosan tudni akarod, mikor lesztek egymáséi, tégy cseresznyefaágat egy vázába. Ha karácsonyig kivirágzik, hamarosan esküvõ várható. Ha karácsony után virágzik ki, késõi esküvõ van csak kilátásban.

Ha nem virágzik ki egyáltalán, az arra utal, hogy nem fogsz megházasodni…
A fenti népi jóslások a Szent András napjához kapcsolódó hagyomány részei.

Lengyelországban az év minden napjának megvan a maga védõszentje. Szent András napja november 30-ra esik. Ehhez a naphoz a 16-17. század fordulójától fûzõdnek érdekes népszokások. Ezen a napon az volt a cél, hogy a még pártában lévõ lányok jövõjét megjósolják, különös tekintettel a leendõ házasságukra.

A Szent András-napi népszokásokkal ebben az évben a Templom téri iskola tanulói is megismerkedhetnek egy lengyelországi partneriskolából nemrégiben kapott ismertetõ alapján. De nem csak õk, hanem még négy európai ország, sõt a Franciaországhoz tartozó távoli Martinique szigetén lévõ partneriskola is.

A Branches of Culture – A kultúra ágai címû projekt célja, hogy az érintett iskolákban elõsegítse a világra nyitott, kreatív, a modern kihívásoknak megfelelni tudó és toleráns személyiségû gyerekek nevelését.

A projektben hét ország nyolc iskolájának pedagógusai és diákjai vesznek részt. A résztvevõ országok: Magyarország, Lengyelország, Észak-Írország (két iskola), Spanyolország, Németország és Franciaország (Marti-nique szigete). A nyolc iskola gyermekei a program idõtartama, három év alatt megismerkednek a különbözõ országok néphagyományaival, mûvészetével és irodalmával. Ezalatt megtapasztalhatják, mit jelent Európához tartozni, európainak lenni. Aktívan, tevékenyen szereznek ismeretet egymásról, Európáról, az európai közösségrõl, elfogadva és tiszteletben tartva más népek kultúráját.

A projekt részleteirõl Krizsánné Ferenczi Ildikót, a Templom Téri Általános Iskola angol szakos tanárát, projektvezetõt kérdeztük:

„Mindig is szerettünk volna megismerkedni más európai iskolákkal. Az Európai Unióba való belépésünk megerõsítette ezt az elhatározásunkat. Az Európai Unió oktatássegítõ programjának keretében sikerrel pályáztuk meg a Tempus Közalapítványnál egy partnerkeresõ szemináriumon való részvételt.

A szemináriumot Észak-Írországban, Newry-ben rendezték meg 13 ország 50 pedagógusának részvételével. A szeminárium keretében 7 ország 8 iskolájából álló csoportot alakítottunk, s közös munkával felvázoltuk egy három évre szóló Branches of Culture elnevezésû projekt körvonalait. Ennek menetrendje a következõ: az elsõ évben a részvevõ országok ünnepeivel, a második évben irodalmával, a harmadik évben pedig mûvészetével foglalkozunk.

A projekt logója – a mi javaslatunkra – egy fa lett: a gyökerek az országokat, az ágak az éveket, a virágok a programokat jelképezik.

A tervezet alapján mind a hét ország sikeresen pályázott az elképzelés megvalósítására. Az elsõ évben mindenki 8500 Euró támogatást kapott.

Az elsõ évre már Newry-ben részletes programot állítottunk össze: megismerkedünk Szent András ünnepével, a német Nikolaus-szal, egy igazi spanyol karnevállal, az írek Szent Patrik-napjával, Norvégia függetlenségi ünnepével. Az ünnepek közül az egyik legérdekesebbnek a Martinique szigetén tartott rabszolga-felszabadítási ünnep mutatkozik. Mi a farsangolással ismertetjük meg a hét partneriskola diákjait, a farsangot másutt nem ünneplik meg olyan látványosan, ahogy mi szoktuk.

A három év alatt cserelátogatásokat és projekttalálkozókat szervezünk. Iskolánk abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az elsõ találkozó október folyamán nálunk volt. Az idelátogató tanárok ismerkedtek iskolánk életével, órát látogattak és tartottak, szakmai eszmecseréken, közös programokon, kirándulásokon vettek részt. Vendégeinket fogadta Grószné Krupp Erzsébet polgármester is. A találkozón kidolgoztuk a következõ év részletes programját. Elmondhatom, hogy nagyon jó hangulatú, eredményes találkozó volt ez, s remélem, a folytatás is hasonlóan sikeres lesz, és nagyon sokat fogunk tanulni egymástól.”

Ha belépünk a Templom Téri Általános Iskola fõbejáratán, egy stilizált tölgyfa ötlik a szemünkbe a szemközti falon. A fának hét gyökere és három ága van. Hogy ez a projektfa milyen termést hoz, és hogyan terebélyesedik ki koronája, az a következõ három év függvénye. Újságunkban folyamatosan be fogunk számolni a közös európai oktatási projekt fontosabb eseményeirõl, eredményeirõl.

Izgatott gyerekhad vette körbe a tanári asztalt a történelemóra végén. Az ötödikesek mindegyike odatette a tankönyvét a tanár elé, aki azután szép sorjában dedikálta mindegyiket: nem más, mint Bánhegyi Ferenc, az ötödikes történelemkönyv szerzõje tartott rendhagyó történelemórát november 10-én a Német Nemzetiségi Általános Iskolában. A téma a piramisok és az egyiptomi vallás volt. Játékos, humoros, izgalmas, észtornázó és közvetlen hangvételû óra volt, a gyerekek, de hátsó széksorokban helyet foglaló vörösvári pedagógusok is nagyon élvezték.

Az, hogy Bánhegyi Ferenc hivatását magas fokon gyakorló pedagógus, az a könyvén, könyvein is érzõdik. Jól használható, érthetõ, sallangmentes, gyermekközeli munkák ezek. Ellentétben azokkal a tankönyvekkel, melyeket olyan szerzõk ötlöttek ki, akik nincsenek gyerekzsivajhoz és krétaporhoz szokva.

Bánhegyi Ferencre talán emiatt is néznek sokan ferde szemmel. A tankönyv nagy biznisz: hogy jön ahhoz egy vidéki kiadó, hogy kiszorítsa a nagyokat. Pedig a celldömölki Apáczai Kiadó sok tanár elismerését megnyerte már történelem-könyvcsaládjával. Tanárok és diákok egyaránt szeretik Bánhegyi Ferenc tankönyveit. A Vásár téri általános iskolában minden évfolyamon ezekbõl a könyvekbõl tanulnak a diákok. Bánhegyi könyveit használják a gimnázium hetedik és nyolcadik osztályában is.

A szakma ellenben nem tapsikol örömében. A lektorok visszautasítanak. A kritikusok morgolódnak Az ombudsmanok felháborodnak. Az újságírók botrányt szimatolnak.

A legnagyobb felháborodást 13-14 évesek számára írt etikakönyve okozta. „Rasszizmusból jeles”, „Cigányozás egy iskolai segédkönyvben” címmel jelentek meg róla elmarasztaló cikkek a sajtóban.

Magam is kézbe vettem a könyvet, s a kifogásolt passzusokat nem kiragadva, hanem öszszefüggõen olvastam el. Bár itt-ott talán ügyetlenül fogalmaz a szerzõ, jó szándékot, õszinteséget, empátiát és segítõ szándékot éreztem ki belõle. Nem álszenteskedik, és nem kerüli el a kényes kérdéseket. Nem zeng dicshimnuszt a valóság helyett. Elkötelezetten keresi az igazságot. Bátor véleményt formál.
Valóban sok baja lesz még ebbõl.