Vörösvári Újság Online

Bleyer Jakab öntudatos bácskai német, egyszersmind magyar hazafi volt. 1920-tól rövid ideig nemzetiségi miniszter, késõbb a magyarországi németség fõ szószólója, az 1924-ben alapított Német Népmûvelõdési Egyesületnek a vezetõje volt. Parlamenti képviselõként a németkérdést a legfontosabb belpolitikai problémák közé emelte, s fellépett a hazai németség nagymértékû fogyása ellen. (Az 1920-as népszámlálás adatai szerint Magyarországnak 550 ezer németajkú állampolgára volt. Tíz évvel késõbb már csak 480 ezren maradtak.)

Parlamenti beszédeiben szóvá tette, hogy a magyar állam a XIX. és a XX. században erõszakosan magyarosított, és Trianon után sem tartja tiszteletben a kisebbségi jogokat. Ez aláássa a hagyományos német-magyar együttélést.

Bleyer nemzetiségi irányvonala a harmincas évekre egyre inkább visszaszorult a radikális fiatalokkal szemben, akik nemzetiszocialista politikát követeltek. A radikálisok vezére Basch Ferenc volt, aki késõbb a Volksbund vezetõje lett.

Bleyer Jakab leghíresebb parlamenti beszédét 1933. május 9-én tartotta. Beszédében szóvá tette, hogy Magyarországon egyre fogy azon népiskolák száma, ahol valódi kétnyelvû oktatás folyik: „Bár a kormányzó úr õ fõméltósága a jelen országgyûlés megnyitása alkalmával kilátásba helyezte, hogy a kormány különös gondot fordít a nyelvi kisebbségek védelmére vonatkozó jogszabályok végrehajtására és az anyanyelven történõ oktatás fejlesztésére, mégis azok a kormányok, melyek azóta vitték az ügyeket, ebben a tekintetben vajmi keveset, sõt semmit sem tettek.”

Bleyer Jakab a bírálat mellett a magyarországi németek hûségét, ragaszkodását fejezte ki a hazához, büszkén felemlítve az itteni németség érdemeit. Beszédében a Szent István-i gondolatot tartja követendõnek a magyar faji politikával szemben.

Bleyer Jakab beszédét a képviselõk (különösen Bajcsy-Zsilinszky Endre) gyakran megszakították kételkedõ megjegyzéseikkel, dühös bekiabálásaikkal.
Az alábbiakban e parlamenti beszéd legemelkedettebb részét idézzük:

„Mi, hazai németek a magyar hazának minden körülmények között hûséges fiai voltunk és vagyunk. Ezt a földet mi is megszenteltük vérünkkel és verejtékünkkel: õseink pora évszázadok óta ebben a földben pihen és ennek a földnek szellemi és anyagi kultúrájában nekünk is részünk volt, mert nemzedékrõl nemzedékre ennek adtuk legjobb és legnemesebb erõinket. Népünk 1848-ban a magyarsággal ment és a világháborúban is a magyar határokat védte, semmi része nem volt sem a forradalomban, sem abban, hogy ezt az országot szétdarabolták. Valóban, aki ennek a népnek hazafias voltát meggyanúsítja, azért, mert anyanyelvéhez és népi kultúrájához ragaszkodik, az csak ürügyet keres arra, hogy ezektõl megfoszthassa. Míg Deák Ferenc szellemében az egységes politikai magyar nemzet, vagyis az egységes magyar állam tagjainak valljuk magunkat és mindig készséggel ismertük és ismerjük el a magyarság elsõszülöttségét, honalapító és honfenntartó elhivatottságát és ebbõl folyó történeti jogait. Ebben a tekintetben mindig centripetálisak (középre húzók – a szerk.) voltunk; mindig vallói a Szent István-i magyar gondolatnak, amelyre a magyar állam ezer éven át építve volt. Ez a szentistváni magyar gondolat azonban jogot adott nekünk ahhoz, hogy fajunkhoz, népiségünkhöz, nyelvünkhöz, amelyet Isten adott nekünk, egész szívünkkel és minden erõnkbõl ragaszkodjunk.

Újabban a magyar politikában mind kevesebbet hallunk a magyar állameszmérõl és mind többet és mind szenvedélyesebben a magyar faj gondolatáról. Mi ezt az új ideológiát, amely másutt jó lehet, a magyar hazában veszedelmesnek, sõt végzetesnek tartjuk, mert ha a magyar államgondolatot, a magyar faji gondolattal azonosítják, vagy ha a magyar államgondolat helyébe a magyar faji gondolatot iktatják – nyíltan kimondjuk –, nem lehetünk centripetálisak. Nem lehetünk centripetálisak, mert nemzetiségünket meg nem tagadhatjuk, mert német voltunkat sem bûnnek, sem szégyennek nem érezzük.

Mi büszkék vagyunk arra, hogy olyan ezeréves hazának vagyunk fiai, amelynek olyan fennkölt királyai voltak, mint Szent István és Hunyadi Mátyás és olyan nagy államférfiai, mint Zrínyi Miklós, Széchenyi István és Kossuth Lajos; de büszkék vagyunk arra is, hogy olyan nyelvi és kultúrközösségbe tartozunk, amelynek Goethéje, Kantja, Beethovenje van. Kérdezem önöket, e Ház fajmagyar tagjait, vajon önök a mi helyzetünkbe mást tennének-e?

Mi a Szent István-i gondolat alapján állunk hittel és meggyõzõdéssel és e hitünk és meggyõzõdésünk szerint a Szent István-i gondolat szellemében kívánunk német iskolát, német templomot és mindazokat az eszközöket, amelyekkel õsi nyelvünket megtarthatjuk és faji kultúránkat fejleszthetjük. Aki ezeket a kívánságokat gyalázza vagy megfélemlíteni igyekszik, az nagy, és soha többé jóvá nem tehetõ merényletet követ el a magyar haza ellen.

A magyar revízió kérdése azzal áll vagy bukik, hogy milyen kisebbségi politikát követünk a valóságban idehaza. Itt minden ígéret hatástalan és minden látszatkeltés céltalan. Aki a Szent István-i gondolat helyett magyar faji politikát hirdet, az nemcsak a magyar állam, hanem a magyar faj ellen is vét, az örökre lemond arról, hogy ebben az országban valaha is még más népek és népcsoportok mint fajmagyarok visszatérjenek, hogy visszavonzódjanak a tótok, a németek, a rutének és a többiek. Aki ezt hirdeti, az lemond arról, hogy a történeti magyar tér felett valaha is magyar uralkodjék, az kiegyezik azzal a gondolattal, hogy a magyarság lemondott ezeréves történeti küldetésérõl, hogy a magyarság egy 8-10 milliós néppé süllyedjen le, amilyenek tucatjával vannak Kelet-Délkelet-Európában.”

Durch den Zerfall der Österreichisch-Un-garischen Monarchie nach dem verlorenen l. Weltkrieg und der daraus folgenden Zerstück-elung Großungarns durch das Trianoner Friedensdiktat, wurden die bösen Geister übersteigerter Nationalisten auch in Ungarn geweckt. Als Nationalitätenminister versuchte er das friedliche Zusammenleben der Völker des Donauraumes zu fördern. Als ihm dies unmöglich gemacht wurde, setzte er alles auf die Rettung seines ungarndeutschen Volkes, so durch Gründung des Sonntagsblattes 1921; 1924 konnte er den Ungarländischen Deu-tschen Volksbildungsverein mit erträglichem Gleichgewicht zwischen ihm und Gustav Gratz ins Leben rufen. Im Herbst 1925 kam es zur Gründung des ungarndeutschen Hoch-schulverbandes Suevia Pannonica und am l. Februar 1925 fand in Ofen der erste Schwa-benball statt; alle diese Aktivitäten dienten zur Stärkung der im Schwinden begriffenen Identität. Im hartem Volkstumskampf der Zwischenkriegszeit findet sich keine Persön-lichkeit, deren historische Züge im Hass und Gunst der Parteien derartige schlimme Verzer-rungen erlitt.

(Dunacséb, 1874. jan. 25. – Bp., 1933. dec. 5.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, miniszter, az MTA tagja (1920-tól). Egyetemi tanulmányait Bp.-en végezte, 1897-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1903-04-ben állami ösztöndíjjal a müncheni és lipcsei egyetemen képezte magát tovább. Hazatérése után gimnáziumi, majd egyetemi tanárként dolgozott. 1915-tõl a politikai életben is részt vett mint a magyarországi német kisebbség mozgalmainak egyik irányítója. 1919. aug. 15-tõl 1920. dec. 16- ig a nemzeti kisebbségek minisztere. 1924-ben megalapította az Magyarországi Németek Népmûvelési Egyesületét (Ungarlän-discher Deutscher Volksbildungsverein). 1926-tól országgyûlési képviselõ. A Sonntagsblatt c. hetilap alapítója és kiadója. Fõ törekvései közé tartozott a német hatás kimutatása a magyar irodalomban. E tárgyú számos dolgozata jelent meg a szakfolyóiratokban, a Deutsch-Ungarische Heimats-blätter c. tudományos folyóiratában (1929-1933) a magyar–német kapcsolatok feltárásával foglalkozott. A német nyelvû sajtóorgánumokban sok publicisztikai írása jelent meg. (Pl.: A magyar–hun monda germán elemei; A hazai németség.)

Am 14. November haben die Werischwarer Nationalitätentage mit dem Nationalitäten-nachmittag im Kulturhaus ihren Anfang ge-nommen.

Die Deutsche Minderheitenselbstverwal-tung von Werischwar hat bereits vor zwei Jahren auf ihrer konstituierenden Sitzung be-schlossen, die sogenannten "Nationalitäten-tage" Jahr für Jahr zu organisieren, in deren Rahmen sich alle Werischwarer Kulturgrup-pen, aber auch die Kindergärten und Schulen vorstellen können.

Nach der erfolgreichen Veranstaltung im vergangenen Jahr wurden die Nationalitäten-tage in diesem Jahr erneut organisiert. Aus-gangspunkt war auch diesmal der Martinitag, der früher das Ende des bäuerlichen Wirt-schaftsjahres und gleichzeitig den Beginn der Licht- und Spinnstubenzeit bedeutete. Die dunklen Nachmittage nach dem 11. November waren und sind nämlich ganz gut geeignet für Spiel, Gesang und Tanz.

Wichtigstes Ziel des Nationalitätennach-mittags war auch heuer, die verschiedenen Vereine und Institutionen zusammenzu-bringen.

Das stimmungsvoll dekorierte Kulturhaus war zur größten Freu-de der Organisatoren wieder voll, es gelang, viele Werischwarer, Kinder, Jugendliche und Erwach-sene zu bewegen. Der Nationali-tätennachmittag erinnerte an die Sonntagnachmittage, an denen früher Tanzunterhaltungen statt-fanden. Die gedeckten Tische boten die Möglichkeit, den neuen Wein auszuprobieren.

Die Gäste wurden von den Kleinkindern der Nationalitäten-kindergärten der Zrínyi und der Széchenyi Straße begrüßt. Ihnen folgten die kleinsten Tänzer der Stadt, nämlich die Kinder aus dem Gradus Kindergarten und die Kinder- und Erwachsenentanz-gruppe von Werischwar mit je-weils zwei Tänzen.

Zwei Schülerinnen, Bernadett Kocsis und Nikolett Peller aus dem Ungarndeutschen Wirtschaftsgymnasium trugen zwei Gedichte von ungarndeutschen Autoren vor. Das gut zusammengestellte Programm des Nationali-tätenchors und die Musik der Werischwarer Blaskapelle sorgten für die gute Laune. Überraschungen des Nachmittags waren der Gesang von Ingrid Tafferner und Éva Priegl (Tscholnok) und die Schaumarer Kindertanz-gruppe, deren Mitglieder nach ihrem halbstündigen Programm das Publikum zum Tanz aufforderten.
Während auf der Bühne das Nationali-tätenprogramm lief, fand oben auf dem ersten Stock eine Handwerksecke statt. Unter der Leitung des Gradus Vereins und der Kinder-gärten der Rákóczi, Zrínyi und Szent István Straße konnten Kinder, aber auch Erwachsene Nationalitätenpuppen, Textilhexen, Mäuse, Igel und andere Tiere aus Papier und natürlichen Materialien basteln. Das Kulturhaus hat sich diesem Programm auch angeschlossen und hat mit den Geschickteren Körbe ge-flochten.

Die Grundschule am Marktplatz hatte sich mit einer kleinen Ausstellung vorbereitet. Die dargebotenen netten Gegenstände konnten sogar gekauft werden.

Daneben war auch die Ausstellung von schwäbischen Möbeln von Eva Ament mit dem Titel "Tradition und Widergeburt" zu sehen. Die aus dem Komitat Tolnau stammende Künstlerin brachte nicht nur Möbel-stücke mit Motiven aus ihrer Heimatgemeinde nach Werischwar mit, sondern auch moderne Werke, wie z.B. bemalte Wanduhren, Spiegel, Schlüsselhalter usw. Doch eine Besonderheit ihrer Ausstellung war das Puppenhaus, das eigentlich ein komplettes Haus in Diósberény im Kleinen darstellt.

Die Mitglieder der Minderheitenselbst-verwaltung hatten das Ziel, an diesem Herbstnachmittag einen lockeren, stimmungsvollen Nachmittag zu veranstalten, bei dem sich alle wohl fühlen. Das gemeinsame Singen und die große Zahl der Interessenten waren sicherlich Beweise dafür, dass dieses Ziel auch gelungen ist.

Ein herzlicher Dank gilt allen Vereinen (Musikkapelle, Tanzgrup-pe, Chor, Heimatverein, Gradus Verein), Institutionen und Perso-nen, die an diesem Nachmittag mitgemacht haben.

Im Rahmen der Werischwarer Nationalitätentage fanden am 20. November (Samstag) im Ungarn-deutschen Wirtschaftsgymnasium der sechste Regionale Deutsche Theatertag, am 22. November (Montag) im Kulturhaus der zweite Regionale Rezitationswettbewerb und Sängerwettstreit und am 27. November (Samstag) im Kultur-haus der Schwabenball zum Kath-reintag mit der Musikkapelle Bravi Buam statt. Darüber berichten wir in unserer nächsten Nummer.

Die Minderheitenselbstverwaltung bedankt sich auch auf diesem Wege bei den Unterstützern der Nationalitäten-tage: der Stiftung für nationale und ethnische Minderheiten in Ungarn, dem Ministerium für das Nationale Kultur-erbe, dem Nationalen Kulturfonds, dem Goethe Institut Budapest, der Landes-selbstverwaltung der Ungarndeut-schen, der Szamos Marzipan GmbH, der Mátrai Üveg Tükör GmbH und der N+N Bäckerei.

A pilisvörösvári Német Nemzetiségi Általános Iskola Közösen Gyermekeinkért Alapítványának (2085 Pilisvörös-vár, Vásár tér 1.) kuratóriuma és az iskola tantestülete ezúton köszöni az adófizetõk támogatását.

Egyben tájékoztatásul közli, hogy a 2002. évi adóbevallásnál az Alapítvány számlájára juttatott adófizetõi 1%-ot, összesen 754.598 Ft-ot az iskola oktatási eszközök vásárlására használta fel.