Vörösvári Újság Online

Hisz szép ez az élet
Fogytig, ha kíméled
Azt ami maradt;
Csak az õsz fordultán,
Leveleid hulltán
Ne kivánj nyarat.

Bár füstbe reményid, –
S egeden felényit
Sincs már fel a nap:
Ami derüs, élvezd,
Boruját meg széleszd:
Légy te vidorabb.

Az öregedõ Arany János írta ezeket a sorokat „Mindvégig” címû versében. A költõ a tõle megszokott bölcsességgel ír az öregségrõl, elfogadva az elfogadhatatlant, megbékélve a sorssal, s derûsen szemlélve életének õszét.

„Nem jó megöregedni” – mondják idõseink, hátuk mögött életnyi munkával, tapasztalattal, küszködéssel, aggódással és csalódással. De amikor ezt mondják, akkor sem magukra gondolnak, hanem utódaikra, arra intve õket, ne fecséreljék el napjaikat, s alkotó munkával, tevékenyen és hasznosan éljék életüket, s hiú reményekért, pillanatnyi örömökért ne taszítsák el maguktól a pilleszárnyú boldogságot.

Az idõs emberekben ez a legtiszteletreméltóbb: az önzetlenség, az utódok iránt érzett felelõsség. Akkor boldogok igazán, ha gyermekeiket, unokáikat annak látják. Egy gyermekmosoly többet ér nekik minden pénznél, karátnál. Õk már tudják az élet kulcsszavát, legfõbb parancsszavát, amire mi a mindennapos rohanásban, pénzkeresésben szinte ügyet sem vetünk. Ez a szó: szeretet. Alfája és ómegája az emberiségnek. Értelme és titka törékeny és küzdelmes létünknek.

Gyermekmosolyokban, szép szavakban, énekszóban és táncokban bõvelkedett az a délután, október 2-án a kultúrházban, amelyen városunk idõs polgárait köszöntötték az Idõsek világnapja alkalmából. Tiszteletrõl és háláról szólt ez a mûsor, amely szemmel láthatólag örömmel, boldogsággal töltötte el a közönség soraiban helyet foglaló idõs embereket.

A színpadon elsõként „A lusta kisrigó” címû mesejátékot láthatta a közönség a Vásár téri kisiskolások elõadásában, majd a Rákóczi utcai óvodások mûsora következett. Az idõsek emberek nagy szeretettel fogadták a produkciókat, mindenkinek mosolyt csalt az arcára a gyerekek kedvessége, bája, üdesége és szeretetre méltó huncutsága.

Grószné Krupp Erzsébet ünnepi beszédében elmondta: az idõsek segítségére, tapasztalatára, önzetlenségére mindig számíthatunk a családban, és ezért el nem múló hálával tartozunk nekik. Beszédének végén dr. Réthy Zoltán „Meggyónom nektek” címû versét olvasta fel.

Kedves szokás, hogy az idõsek napján évrõl évre felköszöntik városunk legidõsebb polgárait. Demény Károlyné idén decemberben lesz 99 éves, õ városunk legidõsebb lakója.

Egészségügyi okokból nem tudott eljönni az ünnepségre, ezért Grószné Krupp Erzsébet személyesen kereste fel õt a Szent Erzsébet Otthonban, hogy átadhassa jókívánságait. Az urak között a „korelnök” a 96 éves Papp József, akit a polgármester asszony egy pompázatos virágcsokorral köszöntött fel.

Az idén elõször a Speciális Otthon, a Napos Oldal Szociális Központ és a Nyugdíjasok Klubja idõseit is köszöntötték: Seres Jánosnét (82 éves – Speciális Otthon), Pesák Máriát (93 éves – Napos Oldal Szociális Központ), Kutas Jánost (90 éves – Napos Oldal Szociális Központ) és Hasenfratz Jánost (83 éves – Nyugdíjasok Klubja).

Nagy tetszést aratott az idõsek körében Peller Annának és leányának a mûsora, akik olyan hangulatot keltettek, hogy néhányan a nézõk közül még táncra is perdültek a végén.

Az idõsek napi mûsort a Templom Téri Általános Iskola néptáncegyüttese és a Kolibri táncegyüttes zárta.

Reméljük, idõs polgáraink jól érezték magukat az önkormányzat és a Közösségi Ház által szervezett ünnepségen, és sikerült – Arany János szavaival – vidorabbá tenni õket ezen a derûs, október eleji napon. Kívánunk nekik jó egészséget, további gondtalan, szeretetben töltött nyugdíjas éveket.

Október 8-án szüreti bált rendeztek a Napos Otthon Szociális Központban. A bálra vendégeket is hívtak, akik szép számmal meg is jelentek.

Az intézmény vezetõje, Erzsike, majd a klubvezetõ, Katika köszöntötte a megjelenteket. Utána felolvasás következett, majd Petrán Erzsike mondott egy szép verset, amit a vendégek tapssal köszöntek meg. Ezután a klub tagjai elõadtak egy jelenetet, ami nagy sikert aratott.

Ebéd után a kisbíró dobpergéssel jelezte a bál kezdetét. A kisbíró magyarul adta elõ mondókáját, Szedlák Erzsike pedig németül.
Megkezdõdött a tánc, a zenészek buzgón húzták a talpalávalót.
A kisbírónak nem volt dolga, mert a szõlõt senki sem lopta.
A vendégek igen jól érezték magukat, ropták a lábak, ahogy csak tudták. János Katikával olyan sikkesen táncolt, mintha jégpályán lettek volna.

A szünetben Pannika egy szép verset mondott. Ezután egy kis poén következett: Pannikát jól „elverték”, mivel válogatott a kérõkben. Késõbb mégis „hozzáment” egy legényhez.
Amikor a vendégek szedelõzködni kezdtek, a zenészek tust húztak nekik. Így ért véget a szüreti mulatság.

Köszönet azoknak, akik ezt a szép ünnepet megszervezték nekünk, és köszönet azoknak, akik munkájukkal hozzásegítettek sikeréhez. Köszönet jár a konyhás Ilonkának is, aki fáradságot nem ismer és mindig mosolyog ránk.