 |
Dicsõség a legyõzötteknekAz 1956-os forradalom és szabadságharc külföldi visszhangja
Claes Gill
(Norvégia)Gloria Victis!
Gloria Victis! Emlékezzetek
az elesettekre,
kik hûlt ajakkal ma is hirdetik:
a gyõzelemnek végsõ percekig
õrzött reménye életüknél mégis több nekik.Gloria Victis! Emlékezzetek,
kik élni megmaradtak,
a halállal is dacolva, mivel
a gyermeküknek holnap enni kell
s szívük halk dobbanásán kívül semmi, semmi jel.Fordította: Tollas Tibor
Francisco de Moreira
(Portugália)
Felkelõk által elfoglalt tank 1956-ban Magyar katona monológja
(Részlet)Uram, én soha nem szóltam Hozzád,
De ma fohásszá értek a szavak.
Nékik hittem, kik tagadtak Téged,
S hagytam, hogy Tõled elszakítsanak.S múlt éjjel egy gránát tûzcsóvája
Felvillantotta a tiltott eget!
- Mellemben csaknem meghasadt szívem -
Ma értem már: Miattad szenvedett.Silány papír az elárult törvény,
Fenn véres tûzszárnyak: Budapest ég.
Ábel Káinra kést emel újra,
Júdásnak egy Krisztus nem volt elég.Rádõlt iszonyatok romja alatt
Vérzik Magyarország. Gyilkos óra.
Uram, a hajnalra teszek hitet,
Fordítsd szemeid a halandóra…Lennék bár oroszlánszívû hõs ma!
Hitemet adván gyûlölet helyett,
Fegyveremre a keresztet vésném,
S gyõzelem jeléül a Te neved.Gyermekkezek nyílnak föl fehéren.
Liliomok balsors viharában,
Máriához, Szent Istvánhoz sírnak,
A nép hangját hallod e fohászban.
S ha a világ süket marad, – s tétlen
Hagyja Magyarhont elpusztulni ma,
Emlékezz meg a mi nevünkrõl
Te, legalább Te, Portugália!Kürtök harsannak, golyó záporoz,
Egy csillag üzen messzi odaátról.
Megállni bûn, ha az Isten szólít,
Fegyverrel imádkozik, ki harcol.Már hallom a Halál parancsszavát,
Hû katonád az indulásra kész!
Ütött az óra, s hogy megleltelek,
Uram, már meghalni sem lesz nehéz!Fordították: Rónai Zoltán és Vári Ildikó
Felipe E. Rojas
(Honduras)Aggódó ének a magyar néphez
(Részlet)Látom, hogy árad a sírás,
az erekbõl kicsap a vér,
egy nép reszket, de mégis óriás,
haragja az egekig ér!
Az igazságtételre eljött az óra,
fáklyát emelni itt a pillanat,
szólít a kürt harcra, riadóra!
S kik nyugosznak már magyar föld alatt,
érettük álljunk meg egy néma szóra;
értük, kikben volt még hõsi jellem
harcolni Moszkva hordái ellen!Polgárai a nagyvilágnak!
Budapesten sötétek az árnyak,
sötétje rágja csontunk, lelkünk…
Magyarország, mi nem felejtünk!Arassatok le sarló-kalapáccsal
mind, kik az igazságot szeretjük!
Idézzük most e népet,
fiait ne feledjük,
se szomorú helyét a nap alatt,
és idézzük Mindszenty nevét,
ki a börtönben is pásztor maradt…Fordította: Rónai Zoltán
Juana de Ibarbourou
(Uruguay)Prológus
Ezen a csupa csillag és csupa rózsa dél-amerikai karácsony éjszakán eloltottam karácsonyfámat, hogy Veled lehessek, mártír Magyarország, hogy legalább szimbolikusan egy legyek a Tieid közül, egy asszony, aki imádkozik múltadért és jövendõ sorsodért, egy aszszony, aki ugyan nem fegyvert tart kezében, hanem lantot, és aki soha nem átkozódik, hanem énekel. De most, amikor vérzel és kínoznak, most, amikor mindenki, aki szereti a nagy emberi erényeket, úgy közeledik Hozzád, mint a megfeszített Krisztushoz, itt térdelek sötétbe borult hazámban és kérem a soha el nem maradó isteni igazságszolgáltatást, könyörgöm Hozzád elõször életemben, hogy vértelen sorok haszontalan faragójából változtasson katonává a Te soraidban!
Mennyire szeretünk Téged, Magyarország! Az édes ifjúságtól kezdve, amikor álmunk voltál a ligeti és tabáni fák alatt, a Duna partján, amikor megnyerted szívünket boldog és romantikus varázsoddal.
Mennyit nõttél és mennyi hõsies harcot vívtál azóta szabadságodért. Nagy szerelmesed vagyok, büszke felséges értékeidre és megronthatatlan méltóságodra. És szent vagy, Magyarország, rettenthetetlenül dicsõséges, halántékodon a töviskoszorúval, mint a Megváltó a Kálvárián. Példája vagy azoknak a népeknek, melyek többre becsülik a halált a szolgaságnál, az éhséget a becstelen megadásnál, a véres harcot a lakájok jól táplált gyávaságánál.
Ezerszer szeretett Magyarország, akiért annyit sírunk, fogadd el szívemet és ha tudod, változtasd fegyverré vagy villámmá.
Montevideo, 1958. december 24-én
Fordította: Keleméry Tamás
Dicsõség a legyõzötteknek!
„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendõben… A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat” – hangzanak Albert Camus súlyos szavai az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcról.
A francia író szavai a legismertebbek a magyar nép sárba tiprása ellen tiltakozó, velünk rokonszenvezõ írások közül, amelyek 1956 után keletkeztek Európában és a nagyvilágban. A világ szabadságszeretõ népeinek költõi, írói felemelték szavukat a zsarnokság, az igazságtalanság és az államilag irányított terror ellen. Norvégiától Kínáig, Uruguaytól Kenyáig nagyon sokan megszólaltak – még a vasfüggönyön innen is.
Ezeket az írásokat – 43 ország íróinak, költõinek alkotásait – gyûjtötte egybe Tollas Tibor szerkesztõ a Gloria Victis címû kötetbe, amely elõször 1966-ban jelent meg Münchenben.
„A magyarság, a bukott forradalmak és szabadságharcok népe ezer esztendõn át egyedül s magára hagyottan nemcsak hazáját védte testével és életével, hanem Európát is” – írja a szerkesztõ a kötet zárszavában. – „Segítség helyett azonban mindig csak részvét jutott osztályrészül. Mégis ma a világ lelkiismere-tének hangja ez a részvét: nem a hatalmak szólnak itt, hanem a fegyvertelen költõk hajtanak fejet az elnyomottak, a bebörtönzöttek, a halottak elõtt s mondják? Gloria Victis, dicsõség a legyõzötteknek, kik gyõzhetetlenek.”
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 48. évfordulóján e nagyszerû kötetbõl idézünk fel négy írást tisztelegve a hõsök emlékének.
F. A.
Gloria victis. Az 1956-os magyar szabadságharc költõi visszhangja a nagyvilágban. Ötödik kiadás. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2003.
