 |
Kupovics Barbara
Egy õsi táncrólHa az elmúlt évtizedeket megnézzük, kiderül, hogy a nõk sportja egyre nagyobb szerepet kap a gazdaságilag fejlett országokban. Ezt a – kétségkívül helyes – tendenciát, az Európai Unió és az Európa Parlament is kiemelten fontosnak tartja, és deklarációikban ezt több ízben is kinyilvánították. Megkerülhetetlen tehát, hogy Magyarországon is egyre komolyabban vegyük a nõk sportját. A gazdaság fejlõdésével remélhetõleg nálunk is egyre többen engedhetik meg maguknak a rendszeres sportolást, és bízhatunk abban is, hogy az ehhez szükséges szemléleti változás is lassan teret nyer.
Kedvcsinálónak most egy olyan mozgásformáról és egyben táncmûvészetrõl írunk, amely valószínûleg sok hölgy érdeklõdését felkeltheti. Ezt az õsi mûvészetet, a hastáncot Pilis-vörösvárott ma két helyen, a Mûvelõdési Házban és a Herkules Fitness Clubban is oktatják. Elsõként ez utóbbi helyen szerzett tapasztalatainkat osztjuk meg az olvasóval, majd pedig tisztázzuk, hogy valójában mi is a hastánc. Mert a legtöbb embernek valószínûleg téves elképzelései vannak errõl a mûvészeti ágról.
Hétköznap este, a Fitness Clubban. Csinos, fiatal lány a váróban, õ Kupovics Barbara az oktató, akit hamarosan lelkes hölgyek vesznek körül. Rövid beszélgetésünk során kiderül, hogy Kupovics Barbara szakvizsgával rendelkezõ táncos, aki amellett, hogy már három éve tanít, itthon és külföldön is sokszor fellépett már. Szerepelt Görögországban, Tunéziában, Egyiptomban, és Ausztráliában is.
– Itthon Vitális Annától és Tiától tanultam, õk idehaza a leghíresebb táncosok – mondja. – De tanultam külföldön is, és ez a mai napig is tart, mert állandóan fejlõdni kell. A hastánc egy több ezer éves táncmûvészet, amely folyamatosan megújul. Több nagy stílusra bonthatjuk, az egyiptomi, a török és a libanoni ágakra, de ezen kívül is több változata ismeretes. Az egyiptomi tradicionális, a török modern, vidám, show jellegû, a libanoni pedig teljes egészében a látványra épít. Mi, magyarok elsõsorban a nõiességet, a kecsességet vettük át a keleti mítoszból, bár kétségtelen, hogy nálunk is terjednek az elsõsorban a látványra épített produkciók.
– Mit ad ez a tánc a mûvelõinek?
– Visszaadja a nõiességet. Segít, hogy szembenézzünk önmagunkkal, megtanít közönség elõtt fellépni. Majdnem minden izomcsoportunkat megmozgatja, tehát fizikailag is nagyon hatásos mozgásforma. Egy idõ után egyébként már nem is anynyira fizikailag, inkább mentálisan nehéz a mozgás. Ez a tánc tehát segít a koncentráló képesség fejlesztésében is.
Nos, a látottak alapján elmondhatom, hogy az idejáró lányok-asszonyok nagyon igyekeznek. Szeretnék, hogy a tánc segítségével még jobban kiteljesedjen a nõiességük. Mert Kupovics Barbarához hasonlóan õk is ezt tartják a legfontosabbnak.
Engem azért valami nem hagyott nyugton. Úgy gondoltam, hogy kell itt még lenni valamilyen titoknak, fontos dolognak. Kérdésemre azonban, hogy ebben a táncban nem rejlik-e õsi, energetikai munka és tudás is, nem kaptam igazi feleletet. De szerencsére az egyik táncos késõbb felhívta a figyelmemet egy könyvre. Így hát Tazz Richards: Hastánc címû kötetének a segítségével mégiscsak a nyomába eredhettem a titoknak. Íme, a kutatás kivonatos végeredménye.
A ‘hastánc’ szó, csak néhány országban használatos kifejezés, származási helyükön különféle nevei vannak. Ez a szó néhány helyen megosztja a közvéleményt, mert vannak, akik úgy gondolják, hogy ez sértõ hangulatú szó. Mások viszont úgy tartják, hogy a közel-keleti „beledi” szóból ered, amelynek a jelentése „haza, hazám”. Egyes nézetek szerint a has az erõ és a teremtés forrása. A francia „Danse du ventre”, azaz a „gyomor tánca” kifejezés is talán ezt szimbolizálja.
A hastánc valószínûleg a világ legrégebbi ismert és feljegyzett táncformáiból alakult ki, és így nyilván szorosan kötõdik a teremtésmítoszokhoz, a felsõbb erõkkel való kapcsolathoz. A régészeti feltárások során az ókori Egyiptomban és a suméroknál is találtak táncosokat ábrázoló tárgyakat. Ugyanez mondható el Görögországról is. A táncoknak mindig is nagyon fontos szerepük volt az emberiség történelmében. Gondolatokat, érzelmeket, történeteket fejeztek és fejeznek ki vele. De a tánc imitálta a termés elvetését, betakarítását is, segítette az áldást, a gyógyulást, felkészített a nászéjszakára és a szülésre is. A tánc emellett világi szórakozást is jelentett és jelent. Ugyanakkor a vallásban is szerepet kapott. Az ókori Indiában a devadasik voltak a templomi táncosok, de valószínûsíthetõ, hogy másutt is voltak ilyenek. Az iszlám vallás például a „zar” nevû, a gonosz kiûzését szolgáló, gyógyító szertartási táncot tiltja, a „hadra” nevû, ugyancsak ezt a célt szolgáló táncot viszont engedi. A tánc nem idegen a kereszténységtõl sem. A lutheri és episzkopális felekezeteknél ismeretes egy liturgiai tánc, amelyet az oltár elõtt táncolnak.
A XI. században India északi részébõl indultak el azok a vándorló cigányok, akik útjuk során az õsi táncokat megismertették a világgal, de ugyanakkor õk is felhasználták más népek táncait. A táncok tehát hatottak egymásra, ugyanúgy, ahogy manapság is. Spanyolországban például a 700 éves mór uralom alatt egy „zambra mora” nevû tánc terjedt el (a felsõtest és a csípõ erõteljes mozgása jellemezte), ebbõl alakult ki késõbb a flamenco. A nagyvilág valószínûleg az 1800-as évek végén, a chicagói világkiállításon találkozott elõször a mesés kelet táncaival. (Bár az is tény, hogy már Napóleon is hozatott hastáncosokat a katonák szórakoztatására.) Késõbb, az 1940-es, 50-es években egyre több európai utazó is megismerte ezeket.
Ekkoriban Kairó volt a közel-keleti szórakoztatás kulturális központja, sokan csak azért utaztak oda, hogy a varázslatosnak, erotikusnak hitt táncokkal és táncosnõkkel találkozzanak. Közülük azonban nagyon sokan csalódtak. Kiderült, hogy álmaikkal ellentétben nem minden hastáncosnõ gyönyörû, erotikus démon, akinek az a dolga, hogy az úri társaságot szórakoztassa. Nem is lehetett, mert a hastánc a nép tánca volt, mindenki, még férfiak is táncolták, nem csak a szépséges kiváltságosok. Ezzel együtt a hastánc egyre elfogadottabbá vált, legkiválóbb mûvelõi pedig nemcsak nagy mûvészek, szépek is voltak. Ezek a táncok meghódították Európát is, a hûvös Finnországban például legalább 20 ezer táncost tartanak nyilván.
De térjünk vissza az ókori Egyiptomba! Hagyományaik szerint az istenek, például Ozirisz és Hathor is táncoltak. Így nem csoda, hogy az egyiptomi papoknak is voltak táncaik. Szertartásaik során a csillagok táncában egyfajta körtáncot jártak, a bolygók mozgásának megfelelõen. Egyes vélemények szerint ebbõl alakultak ki a ma is ismeretes körtáncok.
Legalább ilyen érdekes, a marokkói berber törzsek által ma is táncolt „guadra”. (A guadra jelenti a nõi táncost, a táncot, és azt a dobot is, amelyet egy fõzõedénybõl készítettek a zenéhez.) Ezt a táncot éjszaka, tûz mellett, holdfénynél táncolják. A dobon a szívdobbanás ütemére játszanak a zenészek. A tánc célja az, hogy a jelenlévõket jó energiával, békével és spirituális szeretettel töltsék fel. Mindezek a táncoló guadra lelkébõl áradnak ki és a kezein keresztül sugározza szét ezeket az energiákat. A guadra fátylat visel, amely eltakarja a fejét, a vállát és a mellkasát. A fátyol a sötétséget, az ismeretlent, a tudás hiányát jelzi.
Tánc közben a guadra a kezével megpróbál kijutni alóla a fényre, és amikor úgy érzi, eljött a pillanat, kezei kinyúlnak. Elõször a négy égtáj felé tiszteleg, majd a négy elemet, a földet, a tüzet, a vizet és a szelet köszönti. Megérinti a hasát, a szívét, a fejét, és áldást oszt a rajta keresztül átáramló energiákból. Majd az egyre jobban gyorsuló tánc során felfedi az arcát is.
Ha a keze ekkor elõrelendül, akkor a jövõbe, ha hátra, akkor a múltba oszt áldást. Ha oldalra lendíti a kezét, akkor pedig a jelenbe. Ha a feje fölé nyúlik, a nap felé, ha lefelé, akkor a föld felé sugároz energiát. Ha egyik oldalról a másikra lendíti a kezét, akkor pedig a szeleknek és a vizeknek ad áldást. Mindenütt áramlanak az energiák, és mindenki feltöltõdik ezektõl.
Nos, ebbõl is látszik, hogy a hastánc, ha magas színvonalon mûvelik, jóval több lehet, mint egy kellemes testmozgás. Több lehet annál, hogy a hölgyek nõiessége kiteljesedik tõle, több lehet annál, hogy az emberek élvezik a magas színvonalú elõadásokat. A hastánc egészségvédõ, energiával feltöltõ, gyógyító tánc is lehet, és mint ilyen, a magasabb szférákkal való kapcsolat egyik eszköze. És bár már a köztes célokért is érdemes kipróbálni, alighanem ez utóbbi az, amiért igazán érdemes mûvelni. Kitartást, és sok sikert kívánok hozzá.
Várhegyi Ferenc
Akit a téma bõvebben is érdekel, az interneten a hastanclap.hu oldalon is kedvére böngészhet az információk között. Tazz Richards: Hastánc címû könyvét pedig a városi könyvtárban is megtalálják. Ha pedig a gyakorlatban is szeretnék kipróbálni, a haladók kedd és csütörtök esténként 20 órától megtehetik. Kezdõknek pedig, november 5-én, este 20 órától indul a tanfolyam a Herkules Fitness Clubban. (A szerk.)
