
Nagyobb remények
A pilisvörösvári kézilabdások az elmúlt bajnokságban is jól szerepeltek, hiszen erõs középcsapattá váltak. Ezt a teljesítményt minden bizonnyal a most szeptemberben megkezdõdött NB II-es bajnokságban is hozzák, de egy kis szerencsével talán még dobogós helyezést is elcsíphetnek. Pándi Gábor edzõ legalábbis lát erre esélyt.
– Manhertz Mihály visszatért a csapatba, rendesen jár az edzésekre, és ha továbbra is komolyan veszi a munkát, vele erõsödhet a csapatunk – mondja Pándi Gábor. Az is fontos lehet, hogy Wieszt Károly, aki az NB I B-s Szentendre csapatához igazolt, kettõs igazolással nálunk is játszhat. Az igaz, hogy õsszel három találkozón idõpontütközés miatt nem számíthatunk rá, de a többi mérkõzésen pályára léphet. Az elõzõ bajnoksághoz képest egyébként megváltozott a mezõny. A Pénzügyõr feljutott az NB I B-be, de a magasabb osztályból egy csapat sem esett ki hozzánk. Egy másik NB II-es csoportból újra az északiba, azaz hozzánk sorolták a Heves csapatát, és újoncként Vecsés és Budakalász együttese került be a mezõnybe. Összességében tehát, a csoportunk nem lett erõsebb. Ezek azok az okok, amelyek miatt tehát a tavalyihoz hasonló, vagy annál jobb szereplésben bízhatunk.
– Változtak-e az erõviszonyok az ifjúsági csapatok mezõnyében?
– Az ifivel az elmúlt két évben aranyat nyertünk, és most is ez a célunk. Természetesen továbbra is szeretnénk egyre több serdülõkorú játékost beépíteni a csapatba. De ezzel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy két fontos dolog történt, illetve történhet a vörösvári kézilabdában.
– Mik azok?
– Az egyik, hogy a NUPI, a Nemzeti Utánpótlás Nevelési Intézet szerzõdést kötött a Templom téri Általános Iskolával a kézilabdás utánpótlás-nevelés fejlesztése, bõvítése érdekében. A cél az, hogy minél több fiatalt ismertessünk meg a kézilabdával, hogy egyre többen játsszák ezt a játékot. Várunk tehát minden általános iskolás korú fiút és lányt, akik kedvet éreznek ehhez. Nemcsak a Templom téri, hanem a Vásár téri Iskola növendékei is jöhetnek. Az edzések a Templom téri iskola tornatermében lesznek. A másik, hogy ennek a kezdeményezésnek a kapcsán egy játékkal, a szivacslabdázással is megismerkedhetnek a gyerekek. Ez a kézilabdára rávezetõ új játék. A puha, de mégis kellõ súlyú labdát a gyerekek jól meg tudják fogni. A kézilabdás hatos vonal itt egy ötméteres félkör, tehát a gyerekek közelebb vannak a kapuhoz. Egyébként ennek a mérete is kisebb, 175 cm magas és 250 cm széles. (A kézilabdakapu mérete 200x300cm, a szerk.) 3+1 fõ, azaz egy kapus és három mezõnyjátékos van egyszerre a pályán. Mindez izgalmas, jó dolognak ígérkezik. Az is fontos, hogy az iskola tornaterme alkalmas ilyen mérkõzések megrendezésére is. Elképzelhetõ tehát, hogy nemcsak mi megyünk majd tornákra játszani, hanem mi is rendezhetünk ilyeneket.
– Hol jelentkezhetnek erre a gyerekek?
– A Templom téri Általános Iskolában, vagy nálam. A telefonszámom: 06-70-226-6639. Várjuk a fiúkat és a lányokat!
Várhegyi Ferenc
Megye kettõ
Ez a focizsargonban hivatalosan azt jelenti, hogy megyei másodosztály. A körzeti bajnokságban szerzett ezüstérem és a gyõztes szentendreiek visszalépése miatt ebben a bajnokságban játszik most a pilisvörösvári felnõtt labdarúgócsapat. Amely szinte csak nevében az, hiszen ahogy már korábban is írtuk, a csapat legtöbb játékosa még mindig ifjúsági korú. Ami nagyon örvendetes a jövõ szempontjából, a jelenben azonban némi gondot okoz. Ebben a magasabb osztályban az elsõ hét forduló tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a mieink súly- és magassághátrányban vannak az ellenfelekkel szemben. Ebben az idõszakban a négy vereség és egy döntetlen mellett csak két mérkõzést tudtak megnyerni a fiatalok. A nyolcadik találkozót itthon, a Halásztelek ellen játszották. Ezen a mérkõzésen is láthattunk néhány érdekes, majdnem azt mondtam: tanulságos jelenetet.
Például. A második félidõben, bár vezet az ellenfél, a fiúk nagy lendülettel törnek elõre, és az egyik akció végén sikerül is szépíteni. Boldogan kocognak vissza, hogy aztán alig egy perc múlva mély megdöbbenéssel konstatálják, hogy Halásztelek rögtön a középkezdés után gólt szerez. A nézõk sem hisznek a szemüknek. Mi ez? Néhányan szidni kezdik a játékosokat, mások viszont azon mérgelõdnek, hogy miért bántják õket, hiszen jobbára még csak tizenévesek. Az öregebbek sem voltak jobbak, mondják, és ezzel aztán nem is száll vitába senki. Lassacskán kezdenek megnyugodni a kedélyek.
Bennem azért mocorog a kisördög. Mert való igaz, hogy fiatalok és tapasztalatlanok még, de ahhoz már nagyok, hogy ilyen gyerekes hibát elkövessenek. Talán megbocsátják nekem, ha ezúton szólok, hogy bár gól után jogos az öröm, de védekezni akkor is kell. Tudom jól, hogy a bírálat rosszul esik, de inkább most mondom el, mert néhány év múlva már úgy is hiába beszélnék. Van még egy dolog, ami szemet szúrt. Hatalmas gyõzni akarás ide vagy oda, furcsállottam, hogy egy-egy ítéletnél pelyhedzõ állú fiatalemberek is leálltak veszekedni a bíróval. Szó se róla, ez csak egy-két alkalommal fordult elõ, de nekem még ez is soknak tûnt.
Ebben a korban inkább a játékkal kellene foglalkozni, mintsem a bíróval. Akkor talán nem három gólt kapunk és nem az egyenlítésért kapaszkodunk.
A pályán való viselkedés egyébként fura dolog. Vannak olyan karizmatikus játékosok, akik nyugodtan szólhatnak és szólnak is a bírónak, ha valami nem tetszik nekik. Mindenki tudja, hogy egy-egy egyéniség határozott kiállása bizony hatással van a játékvezetõre. Mivel azonban nálunk ilyen egyéniség nincs, jobb, ha nem veszekszünk. Vagy ha mégis, talán jobb ezt az edzõre bízni.

No, de beszéljünk a jó dolgokról is, mert szerencsére ilyet is láttam. Föltétlenül ide tartozik, hogy a fiúk több gólos hátrányban is küzdöttek, és ennek a hozzáállásnak az eredményeként ki is egyenlítettek. Ezt a lelkesedést kell megõrizniük és akkor néhány év múlva, megerõsödve egy ilyen mérkõzés nem okozhat gondot. A tavalyi gyõzelmek után most nyilván nehezen viselik, hogy az idõsebb, tapasztaltabb ellenfelekkel szemben nem úgy jönnek az eredmények, ahogy eddig. De ha az így felgyülemlett indulatokat a még több munkában vezetik le, egy-két év múlva már csak nevetnek az egészen.
Mondandóm alátámasztására néhány adat. A Toma, Takács, Vígh összetételû középpályás sorunk játékosai például 1988-ban, 1986-ban és 1985-ben születtek. 16, 18 és 19 évesek tehát. A védelem tengelyében Bilau Csaba mindössze 22 éves. Szóval fiatalok még, így van remény a fejlõdésre. Ezért is írtam le ezt a néhány gondolatot.
Meg azért, mert a jelenlegi ifjúsági és serdülõcsapatnak is alighanem õk mutatnak példát. És ugye nem mindegy, hogy milyet. Az utánpótlást tekintve egyébként nincs okunk panaszra. Az ifjúsági csapat hét mérkõzésbõl ötöt megnyert, és csak egy veresége, illetve döntetlenje van.
A serdülõk sajnos nem folytathatták az NB II-es bajnokságban, így náluk még kérdéses, hogy ez a gyengébb mezõny mennyire vetheti vissza õket a fejlõdésben. A budai körzeti bajnokságban egyelõre sokkal jobbak az ellenfeleiknél. A gyerekbajnokságokban is több korcsoportban játszanak a csapataink. Ugyancsak a budai körzetben szerepelnek az 1997-98-as születésû óvodás korúak, a 95-96-os korosztályúak 5+1 fõvel kispályán, a 93-94-esek pedig 7+1 fõvel keresztpályán játszanak. Az 1991-92-es korosztály játékosai mint serdülõ elõkészítõ csoportúak pedig nagypályán, a szentendrei körzeti bajnokságban fociznak.
Várhegyi Ferenc
Funakoshi nyomdokában
Shotokan karate Pilisvörösváron
Ha ma megkérünk valakit, hogy soroljon fel három keleti harcmûvészetet, szinte biztos, hogy a kung-fu és a karate eszébe fog jutni. Harmadikként pedig talán az olimpiai szereplés miatt egyre népszerûbb és ismertebb taekwon-dot említené. De hogy ezeket tudná-e részletezni is, nos, az már erõsen kérdéses. Ami egyébként nem is csoda, hiszen ezeknek is több águk van. Becslések szerint Ázsiában több ezer stílust tartanak nyilván, ami óriási szám. Egy élet is kevés ahhoz, hogy ezekrõl legalább némi fogalmat alkossunk. De nem is ez a dolgunk, hanem az, hogy ha felbukkan valamelyik a környezetünkben, megvizsgáljuk, hogy mi is ez valójában. Pilisvörösvárott sokan ismerik a taekwon-dot és a shaolin kung-fut, hiszen már évek óta mûködõ iskolákról van szó. Mellettük próbál most helyet találni egy harmadik kemény irányzat, a shotokan karate. A tervek szerint októbertõl a Templom téri Általános Iskolában kezdõdnek az edzések. A foglalkozásokat Braun Miklós, 2 danos mester vezeti, aki elsõsorban az 5-16 év közötti fiúk és lányok részvételére számít.
 |
| |
Mindenekelõtt azonban nézzünk meg néhány általános dolgot, amit a shotokan karatéról tudni érdemes. A karate Japánban, Okina-wa szigetén alakult ki, ahol három fõbb iskola mûködött.
Ezeknek az egyik legjelentõsebb képviselõje Gichin Funakoshi volt, az Okinawai Harci Szövetség titkára. Az alacsony, mindössze 155 cm magas Funakoshi 1922-ben robbant be a köztudatba, amikor egy bemutatón a császár jelenlétében aratott óriási sikert a mûvészetével. Három évvel késõbb, fiával, Yoshitakával önálló edzõtermet nyitott, amelyet Shotokannak nevezett el. Ebbõl származik a ma ismert shotokan karate. Funakoshi úgy vélte, hogy a karate legfontosabb szerepe a nevelés, a jellem erõsítése. Funakoshit munkássága és példaadása alapján a karate atyjának tartják.
 |
| |
Ma már persze a shotokannak is sok stílusa és több szervezete van, a mi esetünkben WSKF karatéról beszélhetünk. Ennek a világszervezetnek a vezetõje a 8 danos Kasuya Hitoshi mester. A magyarországi ágat Nagy Lajos 5 danos mester vezeti, aki Braun Miklósnak is a szakmai fõnöke. Nagy Lajos 27 éve karatézik, Japánban szerzett bírói, edzõi és instruktori diplomát. Nagyon fontosnak tartja a Japánnal való szoros kapcsolatot. Az idei világbajnokságon tanítványai korcsoportjukban (fiatal, 10-12 éves gyerekekrõl van szó) két aranyat és két bronzérmet nyertek, valamint több értékes helyezést szereztek. A mester nagy hangsúlyt fektet a hagyományok ápolására. Funakoshihoz hasonlóan azt vallja, hogy a harcmûvészetekben nem a magamutogatás, hanem a jellem fejlesztése a legfontosabb.
Szeretné annak a Japánban tapasztalt és megélt felfogásnak a szellemében irányítani a tanítványait, mely szerint a gyerek a legfontosabb érték. Ezt várja el az edzéseket vezetõ tanítványaitól, így Braun Miklóstól is.
– Már régóta szerettük volna ezen a környéken is elindítani a shotokan karate foglalkozásokat
– mondja. – Úgy érezzük, most jött el az ideje, hogy belevágjunk.
Braun Miklós is – akit elmondása szerint személyes szálak fûznek Vörösvárhoz – bizakodó. A most 33 éves mester 13 éve karatézik, korábban versenyszerûen tornázott. Emellett Etka jógát is tanult és oktatott. Jelenleg a budapesti Zsigmond király Fõiskola közgazdász szakos hallgatója.
– A karate nagyon sokat jelentett és jelent az életemben – mondja. – Szeretném, ha ennek segítségével a tanítványaim is megtalálnák önmagukat, és kibontakoztatnák a bennük rejlõ képességeket. Arra akarom õket megtanítani, hogy tiszteljék egymást.
– A karate jó kondíciót, önérzetet, hitet és tartást ad az embereknek. A gyerekek megtanulnak beilleszkedni egy közösségbe, és megnõ az önkontrolljuk is – egészíti ki Nagy Lajos. – Mindezt természetesen csak alázattal, a szülõkkel, a mesterrel és harcmûvészettel szembeni feltétlen tisztelettel lehet elérni.
Nos hát, aki szeretné megismertetni a gyermekét ezzel a tradicionális karateággal, októbertõl a Templom téri Általános Iskolában megteheti. További információkat a www.wskf.hu internetes oldalon találnak, illetve Braun Miklós is szívesen ad felvilágosítást. Tel: 06-70-940-5562
Várhegyi Ferenc
Szabadidõsport hírek
A Pilisvörösvári Szabadidõsport Egyesület szervezésében javában zajlik a kispályás labdarúgó bajnokság. Tizenhárom csapat küzd a pontokért. Az elõzõ bajnoksághoz képest most sûrûbb a program, egy-egy hétvégén dupla fordulós rendszerben játszanak a csapatok.
Ennek a célja az, hogy még jó idõjárási körülmények között érjen véget a sorozat. A bajnokság így október 23-án fejezõdik be.
Ugyancsak a Szabadidõsport Egyesület szervezésében a vörösvári öregfiúk labdarúgó csapata is megkezdte a bajnokságot. Az elsõ két fordulóban gyõztesként hagyták el a pályát.
A cél a bajnokság megnyerése a nagy rivális Pilisszentiván elõtt.
A vörösvári kocogók is róják a kilométereket a szentiváni Slötyi körül. A korábbi válogatott atléta, Fetter György által vezetett foglalkozások hétfõ és csütörtök esténként 18.30 - kor kezdõdnek. A szervezõk továbbra is várják a jelentkezõket. Kortól és nemtõl függetlenül bárki jelentkezhet, aki kedveli a jó társaságot és szakavatott edzõ irányításával szeretne egy kicsit mozogni.
További információkkal Fetter György készséggel áll az érdeklõdõk rendelkezésére. Tel: 06-30-221-2030
Várhegyi Ferenc
IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata
e-mail
Szerkesztõ: Schuck Béla e-mail