Vörösvári Újság Online

Hogyan építsünk élhetõbb várost?
Fókuszban a Városfejlesztési koncepció

2004 elsõ felében az Ecorys Magyarország Kft. az önkormányzat megbízásából elkészítette Pilisvörösvár hosszú távú Városfejlesztési koncepcióját. A koncepció elkészítésébe városunk polgárai is aktívan bekapcsolódtak a meghirdetett fórumokon való részvétellel, illetve a kiküldött kérdõívek kitöltésével. A tudományos igényû munka feltárja városunk értékeit, hiányosságait, a fejlõdést elõsegítõ és gátoló tényezõket, és felvázolja a jövõ lehetséges útjait. A koncepció egyik legfontosabb üzenete, hogy a jövõben meg kell erõsíteni térségi szerepünket, mivel ettõl várhatjuk leginkább a fõvárostól való függésünk lazulását. Nagyon fontos továbbá az életminõség emelése, a szolgáltatások fejlesztése és közösségi terek létrehozása. Egy élhetõbb városban a vállalkozások is szívesebben megtelepednek, s a turizmus is könnyebben teret nyer. A város polgárainak több lehetõséget kell biztosítani arra, hogy kezdeményezéseikkel elõsegítsék városuk fejlõdését, erõsíteni kell a helyi civil társadalmat. S végül elengedhetetlenül fontos, hogy a vörösváriak büszkék legyenek értékeikre, kezdeményezéseikre, eredményeikre, legyen identitástudatuk, s tudják menedzselni és jó marketingtevékenységgel vonzóvá tenni mások számára is városukat.

A Városfejlesztési koncepcióról, annak legfontosabb megállapításairól, tanulságairól Gauder Pétert, az Ecorys Magyarország Kft. ügyvezetõ igazgatóját kérdeztük:

– A Városfejlesztési koncepció elõkészítése során, a különbözõ fórumokon sok szó esett városunk értékeirõl: a természeti környezetrõl, a német nemzetiségi hagyományokról, a kézmûipar fejlettségérõl, az intézményrendszerrõl, egyesületekrõl. Ön mit tart városunk legnagyobb értékének, amely fejlõdésünkre is a legnagyobb hatással lehet?

– Vörösvár legnagyobb értéke - amit ki is használ és jelenlegi pozícióit ez határozza meg -, hogy a fõváros közelében helyezkedik el. Ugyanakkor nem vállalja fel tudatosan csak „elszenvedi” a Pilisi-medencében azt a szerepet, ami központi fekvésébõl adódik. Pedig ez hordozza a továbblépés lehetõségét. Ennek a városnak óriási esélye lenne a megújulásra azáltal, hogy egy 30-40 ezer lakosú kistérség központjaként ún. közvetítõ, hálózatszervezõ funkciót látna el. Vörösvárnak meg kell õrizni a Pilisi-medencében a vonzerejét, a központi szerepét, hogy versenyképes maradhasson és tovább tudjon fejlõdni. Önmagában Vörösvár nem versenyképes, ahogy Piliscsaba vagy Cso-bánka sem. A Pilisi-medence településeivel együtt azonban igen.

– Ön szerint kinek a dolga, hogy ezt az elszenvedett szerepvállalást tudatossá tegye?

– Ma ez az önkormányzatnak, a város vezetõinek a dolga leginkább. Nálunk még nem alakult ki ugyanis a civil társadalomnak az a rendje és ereje, ami már például egy német vagy osztrák településen megvan, ahol a véleményformálók nem csak választott emberek lehetnek.

– A civil szféra gyengeségét mutatja az is, hogy a koncepció készítése során kiküldött kérdõíveket alig 150-en juttatták vissza az önkormányzathoz. Azaz csupán a választópolgárok 1,5 %-a! Ha civilitás erõsebb lenne Vörösváron, a lakosság véleménye is jobban megjelenhetett volna a koncepció készítése során.

– Mondhatjuk azt, hogy a közbeszéd hiánya az elmúlt negyven év következménye, de véleményem szerint ez csak részben igaz. A török kor óta, évszázadokon át idegenek vezették ezt az országot: törökök, németek, oroszok. Szinte genetikailag belénk épült, hogy van egy hivatalos, formális rend és van egy nem hivatalos, informális rend, amelynek keretén belül az emberek megbeszélik, elintézik a dolgaikat. Magyarul: nem megyünk fel a pasához a vitás ügyünkkel, mert akkor mind a ketten roszszul járunk, hanem elintézzük egymás között informálisan. És ez nem változott a mai napig. A választottak nálunk még nem tudják megteremteni azt a bizalmat, hogy a választók ne gondolhassák úgy, hogy az õ véleményüket félre fogják söpörni, s akkor pedig minek visszaküldeni a kérdõíveket… Persze ez csak az én véleményem, nem egy tudományosan bizonyított elmélet.

– A kistérségi szerep fejlesztése egy átfogó feladat, ezen belül Ön szerint mire kellene koncentrálnunk?

– Elsõsorban a gazdaságot kell erõsíteni, talpra állítani. Ezt kellene az önkormányzatnak támogatnia a továbbiakban, azaz felkarolni a kezdeményezéseket, párbeszédet folytatni a vállalkozókkal, különbözõ kedvezményekkel segíteni versenyképesebbé tételüket. Az önkormányzat leginkább azzal tudja idevonzani a vállalkozókat, hogy a városban az életminõséget javítja.

– Tehát akkor fognak idejönni a vállalkozások, ha ebben a városban kellemes a környezet, ápoltak a közterületek, magas színvonalúak a szolgáltatások és vonzó kulturális programok vannak? Nem az a legfontosabb egy vállalkozónak, hogy meglegyen a telephelye?

– Egy vállalkozó több szempont szerint mérlegel. Ennek megvannak a „kemény” és „puha” faktorai. A „kemény” faktor az infrastruktúra megléte. Pl. legyen víz, villany, utak stb. Ez egyszeri beruházást igényel. De ma már nem ez a legfontosabb. Sokkal fontosabb például, hogy legyen elegendõ szakképzett munkaerõ, megfelelõ egészségügyi ellátás, a lakáskörülmények megfelelõek legyenek stb. Azaz a „puha” faktor, amelynek középpontjában az ember áll, ma fontosabb a „kemény” faktornál.

– Mivel kellene kezdeni avagy folytatni az életminõség javítását, ami egyben – úgy tûnik – a gazdaság fejlõdésének is a feltétele?

– Elsõsorban a szolgáltatások fejlesztésével és a közösség tereinek kialakításával. Ma sajnos Vörösváron nincsenek olyan helyek, ahol az emberek összejöhetnének és eszmét cserélhetnének egymással, s ahol közösségi élet folyna. A Fõ tér erre nem alkalmas. Meg kellene találni a településnek azokat az „akupunktúra-pontjait”, amelyek segítenének a közösségi terek létrehozásában.

– Eddigi kérdéseimre adott válaszai számomra meglepõ módon azt sugallják, hogy Vörösvár további fejlõdéséhez nem is elsõsorban pénzre lenne szükség…

– Így van: humán menedzsment kell. Egy olyanfajta „nyitott” akaratra van szükség, amely az emberek közötti kommunikációt, a közösségi szellemet erõsíti, hogy az itt élõ emberek meg tudják fogalmazni, mit szeretnének. A fejlõdés az õ együttmûködésük által indulhat el…

– Csakhogy Vörösvár egyre inkább egy alvóvároshoz kezd hasonlítani, ahová az emberek este hazajönnek, s nemigen foglalkoznak a közösség ügyeivel…

– Éppen ezért kell ezt menedzselni. Hozzá kell tennem, hogy a sváb kultúrától ez nem annyira idegen, hiszen a magyarországi németeket korábban mindig is jellemezték az erõs közösségek és az emberek közötti együttmûködés. Sajnos ma már ez náluk sem tapasztalható igazán.

– Összefoglalva: a közösségi terek létrehozása, a közösség megerõsítése, a kommunikáció elindítása, a gondolatok kicserélése nagyon fontos feltételei a város jövõbeni fejlõdésének… Ugyanakkor valószínûleg meglévõ értékeink sincsenek megfelelõ módon reprezentálva, ezért is hangsúlyozza a Városfejlesztés koncepció a marketing fontosságát.

– A marketing szerepe az, hogy ismerjük fel az értékeinket és próbáljuk azokat helyzetbe hozni. Nagyon fontos, hogy az identitását megtalálja ez a város. Nem a 10-es út elkerülõ szakaszának megépítésétõl kell várni a dolgok jobbra fordulását, ettõl nem fog senki jobban élni Vörösváron, hanem a belsõ értékek megtalálásától és kiteljesítésétõl. És akkor el fog jutni Pilisvörösvár egy olyan fejlettségi szintre, hogy már nem függ majd annyira a fõvárostól: nem lesz Budapest „gyarmata”. Itt helyben kellene megoldani a dolgokat, s nem csak arra törekedni, hogy meggyorsítsuk a Budapestre való bejutást.

– A koncepció elkészült, s bár a képviselõ-testület még vitatja egyes pontjait, vélhetõen elõbb-utóbb elfogadásra kerül. Mi a teendõ ezután, hogyan hasznosítsuk gyakorlatban az abban összegyûlt szellemi energiákat?

– Meg kell indítani a közbeszédet: minél több ember értse meg, hogy neki itt esélye van, hogy lehetõségei vannak ebben a városban. A Városfejlesztési koncepció nem egy rögzített, merev terv, amelyben pontosan meg van határozva, mit kell csinálni és attól nem lehet eltérni. A koncepció a lehetõségeket, az esélyeket vázolja fel.

– Véleménye szerint mi lesz akkor, ha esetleg a „horror forgatókönyv” fog érvényesülni, azaz a koncepciót nem fogadják el vagy az elfogadása után az asztalfiókba zárják?

– Nem dõl össze akkor sem a világ: a város nem fog tönkremenni, az emberek nagy része továbbra is be fog járni a fõvárosba. A bejárás azonban mindegyre rosszabb lesz, az emberek életminõsége romlani fog, egyre kevesebbet fogják látni a családjukat, a gyerekek felnõve el fognak költözni a városból, mert nem látják biztosítottnak itt a jövõjüket, s keresni fognak maguknak másutt egy valódi közösséget. Ha a beszélgetések során az emberek ezt megértik, akkor sok mindent õk fognak kezdeményezni, hogy ez egy élhetõbb város legyen. Ezeket a kezdeményezéseket kell azután az önkormányzatnak támogatnia.

– Csakhogy jelen pillanatban a város lakói mindent az önkormányzattól várnak, mindenért az önkormányzatot szidják és nagyon ritkán kezdeményeznek…

– Ezt kellene megváltoztatni. Az elõzõ rendszer nem segítette az embereket abban, hogy valamit öntevékenyen létrehozzanak, hanem elnyomta. Nem azt kell megmondani az embereknek, hogy mit csináljanak, hanem lehetõséget kell nekik nyújtani az értelmes cselekvésre. Ennek a városnak a jövõje kizárólag az itt lakó emberektõl függ. Nem várhatják másoktól a boldogulásukat. Ha hisznek abban, hogy közös akarattal élhetõbbé, kellemesebbé tehetõ ez a város, sikerülni is fog nekik…