 |
III. nemzetközi trombitaverseny
Május 12 és 16. között harmadik alkalommal rendezik meg a zeneiskolában a nemzetközi trombitaversenyt. Az idén közel 40 versenyzõ küldte el nevezését a szakmailag igen elismert megmérettetésre. A trombitaverseny nyilvános, a rendezõk minden érdeklõdõt szeretettel várnak. A hangversennyel egybekötött ünnepélyes megnyitó 12-én este hat órakor lesz a zeneiskola koncerttermében. A rendezvényt Grószné Krupp Erzsébet polgármester nyitja meg. A döntõ 16-án délután két órakor kezdõdik, igazi zenei csemegével csábítva a zeneszeretõ vörösváriakat.
Hoós Sándor igazgató kezdeményezésére 1997-ben tartottak elõször trombitaversenyt Vörösváron. Az ötletgazda igazgató – akinek magának is trombita a hangszere – nemcsak az általa vezetett intézménynek, de városának is jó hírét keltette széles e hazában a trombitaverseny magas színvonalú megrendezésével. Az „Országos egyetemi és fõiskolai trombitaverseny”-nek már voltak külföldi résztvevõi is, ez azonban még nem volt hivatalosan nemzetközi verseny. Erre elõször 1999-ben került sor, majd ettõl kezdve háromévenkénti rendszerességgel.
Az eddigi versenyek gyõztesei:
1997.: Boldoczki Gábor.
1999.: Boldoczki Gábor
2002.: Maalouf Ibrahim.Az idei versenyre 39 versenyzõ nevezett, közülük 14-en külföldiek. A legtávolabbról egy koreai versenyzõ érkezik, de jönnek Brazíliából, Nikaraguából és Izlandról is fiatal trombitások.
A zsűriben nemzetközi hírű trombitaművész professzorok foglalnak helyet. A zsűri elnöke: Bo Nilsson (Svédország), tagjai: Johann Gansch (Ausztria), Eric Aubier (Franciaország), Varasdy Frigyes és Palotai István.
A versenybe bármely ország 1977. május 12. után született állampolgára benevezhetett, a versenyzõk sorrendjét sorsolással állapítják meg. Minden típusú és hangolású hangszer megengedett. A verseny háromfordulós, mindegyik forduló nyilvános. A nézõk számára a belépés ingyenes.
A 16-i döntõn a kötelezõen elõadandó zeneművek Haydn Esz-dur trombitaversenye és Jolivet Concertino-ja. A Haydn-művet a Danubia Szimfonikus Zenekar kíséri.
A gyõztes a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának nagydíjában részesül. A díj összege: 600 000 Ft. A második helyezett 400 000 forintot, a harmadik 250 000 forintot kap. A szponzorok felajánlásából különdíjakat is kiosztanak.
A versenyt Pilisvörösvár Város Önkormányzata 1,5 millió forinttal támogatja.
A III. nemzetközi trombitaverseny fõvédnöke: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, védnökei: Grószné Krupp Erzsébet polgármester és Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, rendezõi: Pilisvörösvár Város Önkormányzata és a Cziffra György Zeneiskola és Művészeti Iskola.
F. A.
A Mű-hely Galéria áprilisi estje
A Mű-hely Galériában április 8-án, pénteken nyílt kiállítás Mágori Aranka üvegfestõ munkáiból. Akik látogatják a galéria estjeit, megszokhatták, hogy a kiállítás után fellépõk szórakoztatják az egybegyűlteket. Ezen a napon Ötvös Csilla és társulata adott elõ opera-részleteket.
Prágainé Mágori Aranka 1967-ben született Makón. Itt kezdte tanulmányait is, majd Hódmezõvásárhelyen a porcelánfestés mesterségét sajátította el. Gyermekkora óta vonzotta a képzõművészet. Rajzolt, akvarelleket festett, kipróbálta a kisplasztikát, falakat, ajtókat, ablakokat dekorált és hennázott is. Üvegképein a szecesszió stílusjegyei köszönnek vissza. Nõi alakjai a századfordulót és a kor historizmusát idézik.
Saufert Gyula felvétele A kiállítás-megnyitót követõen, Ötvös Csilla, az Operaház magánénekese, mivel a pápa temetésének napja volt, a műsorukat Schubert Ave Mariájával kezdte. Az ismert művésznõ repertoárjába elsõsorban lírai és koloratúr szerepek taroznak, de énekel operettet, táncdalokat és népdalokat is. Felléptek mellette, az utódjának tekintett Felszeghy Judit koloratur szoprán, aki Weiner Leó-kitüntetéssel végzett a konzervatóriumban, párja, Blaskovics László szopranista, aki igen ritka hangi adottságokkal rendelkezik. Egyaránt képes férfi és nõi hangszínnel énekelni, mellyel elsõsorban a barokk korban divatos férfi szopránénekesek műveit tudja megszólaltatni. 2002-ben, Murciában a nemzetközi Koloratúr Énekversenyen különdíjjal jutalmazták. Rajtuk kívül hallhattuk Vígh Leventét, aki leginkább népdalokat ad elõ, mely műfajban õ is versenygyõztes volt. A fellépõket a nem kevésbé jelentõs pályát befutott zongora- és orgonaművész, Hegedűs Valér kísérte, aki többek között Máté Otíliát vagy Németh Marikát is rendszeresen kíséri elõadásaikon. A nagy érdeklõdésre való tekintettel, Barokk gyöngyszemek címmel, a Vörösvári Napok keretén belül, augusztus 12-én ismét meghallgathatják ugyanitt, Felszeghy Judit és Blaskovics Lászlót. Akik most lemaradtak róla, átélhetik a felejthetetlen élményt, melyet elõadásuk jelentett.
A Mű-hely Galéria (Pilisvörösvár, Hunyadi u. 70.) következõ rendezvénye május 27-én, pénteken 18 órától kezdõdik, amikor Csalavári Csalavér című, kicsiknek és nagyoknak szóló műsorával lép színpadra a MiaManó Színház társulata. Az ezt követõ napon, május 28-án, szombaton 17 órától pedig ismét Magyar Táncház várja a vendégeket, Halmos Attilával és zenekarával. A legközelebbi kiállítás május 6-án, pénteken 19 órakor lesz, amikor Kovács Adriennek és tanítványainak képeibõl nyílik tárlat. Közreműködnek a Cziffra György Zeneiskola tanárai, valamint Holics Szilvia színművész, aki József Attila születésének 100. évfordulója alkalmából irodalmi műsorral lép színpadra. A belépés továbbra is ingyenes minden rendezvényre, melyre az érdeklõdõket szeretettel várják!
Vörös Ildikó
„Ózondús” koncert
Április 29-én pénteken garantáltan kiemelkedõ zenei élményben lehet részünk a zeneiskola bérletes koncertsorozatának újabb elõadásán. E sorok írója semmilyen kockázatot nem vállal akkor, amikor e koncert magas művészi színvonalát megelõlegezi. Az Ózon Fúvósötös ugyanis korábbi vendégszereplése során is nagy sikert aratott.
Az együttes 1996-ban alakult a Rádiózenekar zenészeibõl. Tagjai: Balogh József (klarinét), Fehér Tibor (fagott), Hamar Gergely (oboa), Nagy Attila (fuvola) és Varga Zoltán (kürt). Alapítója és művészeti vezetõje Balogh József klarinétművész, tanár, zeneszerzõ, a Magyar Klarinétosok Szövetségének elnöke.
A világhírű zenész több hangszeren is játszik (szaxofon, tárogató, zongora), a komolyzene mellett sok más zenei stílus és terület (jazz, klezmer, world music) kitűnõ ismerõje és művelõje. Egyszerre több formációnak is tagja, többek között az Interclarinét nevű nemzetközi együttesnek. A ClarSix Klarinét-együttes – amelynek alapítója és művészeti vezetõje – ugyancsak járt már Vörösváron, nagy élményt nyújtva a fúvószene kedvelõinek.
Az Ózon Fúvósötös mostani koncertjén a következõ műsorszámokat hallhatja a közönség:
Farkas Ferenc: Szerenád
Irving Fine: Partita
Malcolm Arnold: Három tengerészdal
Darius Milhaud: René király utazásai
Vincze Imre: Fúvósötös
Francaix: Három kis darab
A bérletes elõadásra a helyszínen is lehet jegyeket váltani.F. A.
100 éve született József Attila
Vallomások a költõrõlJózsef Attila az a költõ, aki gyerekkorunktól fogva velünk van. Akkor is, amikor az általános iskolában megtanuljuk az Altatót, vagy a Mamát, akkor is, amikor a középiskolában lázadó – vagy kevésbé lázadó – kamaszként a Tiszta szívvel című versét olvassuk. Sõt, a szerencsésebbeknek az is megadatik, hogy az életben legalább egyszer szerelmi vallomásként olvashatják az Óda sorait.
Én is átéltem ezeket az élményeket, de nekem József Attila igazából csak felnõtt koromban lett KÖLTÕ. Amikor az unokaöcsém megszületett – akit történetesen Balázsnak kereszteltek –, még nem volt kisgyerekem, idõm viszont bõven, így gyakran vigyáztam rá. Egyik este az Altatót mondtam el neki. Nem is gondoltam arra, mennyire átértelmezõdhet egy olyan szöveg, amit még kisgyerekként tanult az ember. Annyi szeretet és kedvesség áradt abból a versbõl. Úgy látszik, egy alkalmas élethelyzet kellett hozzá, hogy kinyíljon számomra ez a költemény. A legkülönösebb élmény azonban akkor ért, amikor a kislányom az iskolában a Mama című verset tanulta. Amikor megkért, hogy kérdezzem ki tõle, én a kritikus szemű magyartanár leültem vele szemben, és nagy odafigyeléssel hallgattam. Ott állt az én kicsi lányom, szavalt, és én már nem is õt láttam, hanem magamat. És az anyukámra gondoltam. Hogy milyen jó, hogy még van nekem. Majd húsz év kellett hozzá, hogy megértsem, mit mond a szöveg.
És azt már mondanom sem kell, hogy tizenévesen az Óda sorai különlegesen csengtek ugyan a számomra, de a nõi test leírásában a furcsa megközelítésen kívül mást nem láttam.
Már tanítottam a költeményt, amikor megértettem, hogy egy nõ számára kevés szebb vallomás létezik, mint amikor a férfi mindenestül, lelkével, testével együtt, az utolsó porcikáig és zsigerig elfogadja. Amikor nem átalakítani akarja a másikat, hanem bejárni, megismerni és ezáltal elfogadni.
József Attilához tehát idõ kell. A szövegek elraktározódnak a lelkünkben, és a letisztult, sallangoktól mentes, gyémánt tisztaságú forma csak akkor nyílik ki, és válik igazán szöveggé, amikor már tényleg szükségünk van rá, hogy megfejtsünk egy pillanatot az életünkben. Vegyék hát újra elõ ezeket a költeményeket, emeljék le a polcról azt a kicsit már szakadozott, régi kötetet, amit talán diákkorukban forgattak utoljára. Hiszen annyi idõ eltelt azóta, annyi minden történt velünk azóta.
Szeitz Teodóra
HA AZT MONDOM, JÓZSEF ATTILA…
Középiskolások gondolatai József Attiláról
Egy olyan ember jut eszembe, aki túl sokat látott és érzett át a világunkból, és ez vezetett a halálához. Felhívta a figyelmet arra, amit eddig sem én, sem sokan mások nem vesznek észre: az élet sok apró dologból áll, amik igenis fontosak, és oda kell figyelni rájuk”
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
Vékony Krisztián rajza
Eszembe jutnak motívumai, melyek a táj, éjszaka, város rejtelmeit mutatják be. Eszembe jut a fájdalom és a mélabú, az egyéni hangvétel, a gazdag érzésvilág. Eszembe jut picinysége, gyermekisége, érzékenysége. Eszembe jut édesanyja, a családja, a Tiszta szívvel című verse.
Egyik legkedvesebb irodalmárom jut eszembe. Az a költõ, akinek gondolatai nemcsak nekem, hanem mindenkinek adtak valamit. Művei nélkül csonka lenne a magyar irodalom. József Attila gyermeki õszinteségét, ártatlan fájdalmát és azt a fajta szeretethiányt, ami szinte minden emberben megvan, nem lehet nem szeretni.
Rögtön szörnyű halála jut eszembe. Azt még nem lehet tudni, hogy öngyilkos lett, vagy a vonat induláskor ütötte el. Az viszont biztos, hogy nagyon jó költõ volt. Most viszont az jut róla eszembe, hogy száz éves lenne már.
Eszembe jut két édesanya. Az enyém és az övé. József Attila édesanyjával való kapcsolata, az õ anyukája és az enyém is, aki gyermekkoromban felolvasta József Attila verseit nekem. És persze a mostani kapcsolatom édesanyámmal.
Egy verssor jut az eszembe: „Aludj el szépen kis Balázs” (Egy Balázs nevű diák)
Öt éves lehettem, amikor anyutól kaptunk egy könyvet a húgommal. Összesen tíz oldalas volt az egész, kemény kartonlapokból, színes képekkel illusztrált könyvecske. József Attila Altató című verse volt benne. Nagyon szerettem ezt a verset, betéve tudtam már akkor az egészet. De amikor kinyitottam a könyvet, csalódtam. Csalódtam, mert kis Balázst úgy képzeltem el, mint a bátyámat, mert õt is Balázsnak hívják. A képrõl viszont egy teljesen más kinézetű fiú nézett vissza rám. Akkor megutáltam azt a verset és nem mondtam, vagy mondattam el többször. Öt éve halt meg a nagypapám, és amikor a temetésrõl jöttünk hazafelé, apukám bekapcsolta a kocsiban a rádiót. Egy mély hangú férfi (hasonlított a papáméra) ezt szavalta éppen. Jólesett újra hallani, azóta is a kedvenc verseim közé tartozik, mert mindig szép emlékek fognak el, ha hallom, vagy eszembe jut.
Legismertebb képén bajuszt hord, és komor arckifejezést vág. Én személy szerint nagyon szeretem József Attilát. Vannak olyan versei, amiket a mai világra is át tudtam értelmezni (Mindig jó tanácsot sziszegnek). Nekem legjobban az a tűz tetszik, benne, amivel írt, a szenvedély, a vágy, mindez néha durván csomagolva. Néha nagyon mellbe vág, amit mond.
Arra gondolok, hogy még nem tanultunk róla. Persze, híres magyar költõnk ettõl függetlenül. Ja, és eszembe jut a róla elnevezett színház is.
Egy olyan költõ jut az eszembe, aki megpróbálta megérteni a világot, de a világ nem tudta, vagy nem is akarta õt megérteni. Egy végtelenül érzékeny ember, aki a műveivel próbálja feltárni a lelkét. Nem hiszem, hogy részleteiben kellene a verseirõl beszélni, sõt, mindenfajta elemzést feleslegesnek érzek, hiszen mindenkinek mást mond. A hatása a gyönyörű, nem az értelme. Miért kell mindennek értelmet adni? Az õ műveinek szerintem nem kell, magukért beszélnek.
Közreadja: Szeitz Teodóra
Köszönetet mondunk a vörösvári gimnázium diákjainak, hogy megosztották velünk
gondolataikat. – a szerk.
