 |
A pápa halálának éjszakáján súlyos, zavaros álomból ébredtem. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, ittam egy korty vizet a konyhában, s közben végiggondoltam a filmszerűen lepergett, s ijesztõen valóságos álomképeket, amelyeket talán fájó könyököm idézhetett elõ. A szombati kerti munkában megerõltettem, s begyulladt, orvoshoz is el kellett mennem késõbb vele.
Álmomban valahol a délvidéken járhattam, egy háború kellõs közepén. A lövészárkokban fáradt, egykedvű emberek. A központi bunkerban a háborús kormány miniszterei gyűltek öszsze vésztanácskozásra. Inkább ijedt arcú polgároknak néztem õket, semmint kormánytagoknak…
A lövészárkokban szedett-vedett felszerelésű katonák unatkoztak. Volt, aki aludt, mások kártyáztak, voltak, akik beszélgettek, s volt olyan is, aki magába roskadva szívta olcsó cigarettáját…
Céltalanul bolyongtam közöttük, nem lelvén a helyem. Azt sem tudtam, ki vagyok, mi vagyok, mit keresek ott. De tudtam, hogy ott kell lennem, s sorsom odarendelt és menthetetlenül sodródom valamiféle szörnyű tragédia felé.
Begyulladt könyököm fájdalomjelzéseire egyre komorabb képeket vetített ki elmém.
Álmomban egyszer csak észrevettem, hogy a szemközti dombon egy csapat tréningruhás fiatal közeledik futólépésben. Idõnként megálltak, s gimnasztikai gyakorlatokba kezdtek.Másunnan újabb csapatok érkeztek, s hamarosan megtöltötték a lövészárok elõtti teret.
A katonák ügyet sem vetettek rájuk. – A városbeli középiskola diákjai – mondta egyikõjük ijedt tekintetemet látva –, ha szép az idõ, ilyentájt mindig itt gyakorlatoznak.
A lövészárokban lassan mindenki álomba merült. Csak én figyeltem aggódva, ahogy a tréningruhások egyre többen lesznek, és egyre közelebb jönnek. Aztán egyszer csak észrevettem a tréningruha alól kikandikáló géppisztolyokat és kézigránátokat. Rémülten üvöltöttem fel, hogy társaimat figyelmeztessem az aljas cselre. De már késõ volt. Hangomat elnyomta a fegyverropogás és a felrobbanó kézigránátok detonációja.
Néhány perc alatt mindenkit legyilkoltak a lövészárokban. Vérbe fagyva hevert a háborús kormány minden minisztere. Én arcra borulva feküdtem. Moccanni sem mertem. Nem tudtam, hogy megsebesültem-e vagy sem, tudom-e mozgatni tagjaimat, vagy sem. Megbénított a rémület.
Álmomban is eszembe jutottak Radnóti sorai: „...csak feküdj nyugodtan, Halált virágzik most a türelem.”
A hirtelen beállt csendben, már csak egy-egy pisztolylövés hallatszott idõnként. Biztosan a sebesülteket lövik agyon – gondoltam magamban, s már lélegezni sem mertem.
Két kisgyerek állt meg most mellettem, nevetgéltek, s cipõjük orrával bökdöstek, élek-e még.(„Der springt noch auf...”) Egyikõjük lehajolt az arcomhoz és öngyújtójával égetni kezdte a szemöldökömet, aranyos, gurgulázó kacagással kísérve a műveletet…
A fájdalomtól hirtelen felébredtem, s egy darabig még mozdulni sem mertem az ágyban, míg ki nem tisztult a fejem…
A feleségem azt mondta, az álmom jel volt, üzenet. Nincsenek véletlenek, minden mindennel összefügg. Elõre megírt. Sorsszerű.
Ki tudja? Az álmok csodálatosak és érthetetlenek. Egy párhuzamos világ jelei. Lelkiismeretünk kiáltásai. A jövõnk emlékei.
A pápa halálának éjszakáján súlyos, zavaros álomból ébredtem. Annak a napnak az éjjelén, amikor meghalt egy ember, aki maga volt a béke és a szeretet. Vajon kinek a vállára fognak eztán a galambok rászállni?
Fogarasy Attila
Zsirai László
Játszik a szívedLelked harmata rózsa,
új nap hajnala pirkad,
pünkösd ünnepe virrad,
lelked harmata rózsa.Hallod? Hív a harangszó.
Napfény ébred az égen,
táncol májusi réten.
Hallod? Hív a harangszó.Játszik, játszik a szíved
lányok lágy mosolyával,
tündérszép hahotával
játszik, játszik a szíved.
Meghívó
A Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület (Heimatverein) szeretettel meghívja Pilisvörösvár polgárait és vendégeit
2005. április 30-án, du. 18 órakor a Polgármesteri Hivatal elõtti téren megrendezésre kerülõ nemzetiségi folklórműsorra és májusfaállításra!Közreműködik:
Német Nemzetiségi Fúvószenekar
Német Nemzetiségi Táncegyüttes
Német Nemzetiségi Vegyeskórus
Gradus Óvoda
Templom Téri Általános Iskola
Heimatverein vezetosége
MeghívóPilisvörösvár Város Önkormányzata és a Német Nemzetiségi Önkormányzat a
Hõsök Napja
alkalmából
2005. május 21-én (szombaton) 16 órakor ünnepséget rendez a Hõsök terén.A megemlékezésre várjuk Pilisvörösvár valamennyi polgárát. Külön szeretettel hívjuk azokat a családokat, amelyeknek hozzátartozója a háborúban vesztette életét.
Sax László Grószné Krupp Erzsébet
az NNÖ elnöke polgármester
